Az I. rész itt olvasható el: https://csomakozpont.blogspot.com/2024/06/bevezetes-az-alkimiaba-magia-osi.html
A II. rész itt olvasható el: https://csomakozpont.blogspot.com/2024/08/bevezetes-az-alkimiaba-magia-osi.html
Az alkímia témái
Az alkímia, függetlenül attól, hogy milyen szinten alkalmazzák, alapvetően pszichikai természetű. Az alkimisták által leírt laboratóriumi folyamatok mindegyike főként az ember tudatában zajlik. A tudat a transzmutáció kulcsa. Az isteni tudat a „Királyi Művészet” titka. A magasabb dimenziókban működve a tudatos elme egyesülve a tudatosság magasabb szintjeivel a tökéletesség formáit hozza létre magasabb valóságokban, ún. archetipikus világokban. Az ott működő tudatosság egyesíti a szükséges elektronikus részecskéket, hogy a fizikai világban megnyilvánulást hozzon létre. A tudatosság, amikor ilyen átjárható állapotban van, könnyen tapasztal és hoz létre pszichikai megnyilvánulásokat.
Az elme a szubatomi részecskék dinamizmusának és kinetikájának teremtője és irányítója. A kozmikus eredendő szubsztanciából, vagy príma matériából a kozmikus elme és intelligencia formálta meg az egész univerzumot. Az ember, mivel a makrokozmosz tükörképe, ugyanazt az elmét képes használni, hogy alkotásai megnyilvánuljanak. A tökéletesség mintázatai, amelyeket az elme ha folyamatosan a tudatában tart, élő archetípusokká válnak, amelyek arra ösztönzik létrehozójukat, hogy dolgozzon szellemileg a megváltáson és az emberi halandóság kötelékeitől való megszabaduláson. Azzá válunk, amire gondolunk. A gondolatok élő energiák, és a gondolatok akarat általi megfelelő irányítása okozza az átalakulást vagy a kinyerést. Kimondják, hogy az isteni természetű gondolatok felébresztik a „mesterlelket”. A gondolatok holisztikusan hatnak ránk. Idegrendszerünk, a vér összetétele, auránk és kisugárzásunk mind-mind az elménk állapotától, a gondolatainktól függenek, amelyekkel nap mint nap foglalkozunk.
Minden organizmus egy magasabb rendű fejlődés és kifejeződés embriója. A természet folyamatosan a tökéletességre törekszik. Az alkimisták úgy vélik, hogy az ember kiváltsága, hogy felgyorsítsa a természeti folyamatokat a tökéletesség gyors eléréséhez. Ez a szellemi munka a lélek laboratóriumában folyik.
A tökéletesség szemszögéből nézve arra következtethetünk, hogy minden tökéletes, mert „minden más” nem létezik igazából – minden az ő lényege. Minden az Isten, az ő mindenséget átható jelenléte miatt. Isten mindenben benne rejlik (immanens) és azt meghaladó is (transzcendens). A tökéletesség egy isteni tulajdonság, amely mindig jelen van a természetben és az emberben egyaránt. Ezt a veleszületett istenséget hangsúlyozzák a spirituális mesterek. Az „ismerjétek fel, hogy istenek vagytok!” felszólítást emelik ki újra és újra. Viszonylagos szempontból nézve azonban mindenhol tökéletlenségeket látunk. Az ember földi küldetése ennek a rendezetlen állapotnak, az emberi fejlődés működésének zűrzavarának az átalakítása, a kozmikus ritmusnak megfelelőn – Shiva táncával.
Az alkímia ezoterikus tudományának megértéséhez a fentieket röviden kifejtve a következő alkimista témákat kell megérteni:
1. A Bölcsek Köve
2. Az ősanyag
3. A mag
4. Higany–kén–só
5. A hét fém
6. Az egyetemes csodaszer
7. A tűz
1. A Bölcsek Köve
 |
| A Bölcsek Kövének alkímiai szimbóluma A rossz helyzetek arannyá átalakításának ereje |
A Bölcsek Köve olyan katalizátor, amely a tárgyát a legmagasabb szintű megnyilvánulásra alakítja át. A kő alkalmazásával például a nem nemesfémek arannyá, az emberek istenivé válnak. E kő az alkímia és a hermetizmus elsődleges kelléke, nélküle nem érhető el a megújulás és a feltámadás állapota.
A misztikus kövekről szóló legendák számos kultúrában megtalálhatóak; a taoisták például a „Bölcsesség köveként” tartják számon. A burmaiak „az élő fém kövének” nevezik a sajátjukat. A muszlimok egy olyan követ tisztelnek, amely a Kábában nyugszik. Ez a kő állítólag egy meteorit töredéke. A hagyomány szerint fehér színű volt, de az emberek bűnei miatt feketévé vált. Van egy „cintamani” nevű kő, amelyről azt mondják, hogy a misztikus és mítikus Shambala városának ékszere. Úgy tartják, hogy Shambala a Góbi-sivatag feletti éteri síkon létezik. Ezoterikusan szólva a „cintamani”, vagy „szeretet-ékszer” az anahata, vagy szívcsakra, a megvilágosodott elme, vagyis a bódhicitta tökéletes kifejeződése.
 |
| Csenrézi, az Együttérzés Megvilágosodott Hőse a tibeti buddhista ikonográfiában |
Amikor a keresőnek azt mondják, hogy szerezze meg a cintamanit, a szívcsakra kibontakoztatását értik alatta. Ez párhuzamot mutat a Grál-kereséssel abban, hogy mikrokozmikusan szólva az emberben rejlő spirituális princípium a keresés tárgya. Ezt támasztja alá az a hagyomány is, hogy Salamon király temploma szerszámok hangja nélkül épült. Egy bizonyos „sámir” nevű követ használtak a templom megformálásához. Az ezoterikusok tudják, hogy a templom a kauzális testre utal, a monádot, az ember szellemét öltöztető edényre. A templomot, vagyis a kauzális testet az erények, a jó cselekedetek és a megvilágosodott elme fénylő köveiből építik. Ezek a „táplálékok” szépítik meg a templomot.
A tökéletes szeretet a valódi katalizátor. Ereje az emberi megnyilvánulást istenivé alakítja. A szeretet az ember buddhikus (megvilágosult) összetevőjének egyik aspektusa; alkímiai nyelven a Fehér Sas összetartó anyagának nevezik.
A fentiekből levonható a következtetés, hogy a Bölcsek Köve nem egy hétköznapi értelemben vett kő. Ezt az alkimisták többször is hangsúlyozzák írásaikban. Azt állítják, hogy a kő az ősanyagból készül, és a négy elemből áll össze. Úgy tartják, hogy a kő az emberben van elrejtve. Ennek a mesés kőnek isteni erőket tulajdonítanak. Az alkimisták szerint a kő ránézésre csúnya, mocsokban található, és a legtöbb ember számára értéktelen. Mivel az alkímia több kategóriába sorolható, valószínű, hogy a kő az egyes alkímiai szinteken különböző tulajdonságokkal bír.
A kőnek a szereteten kívül Isten, vagy a Legfelsőbb Önvaló más aspektusai is tulajdoníthatóak, mint például a Legfelsőbb Értelem, Bölcsesség, Erő és a Fény. Ezeknek a tulajdonságoknak mindegyike képes megtisztítani és megvilágítani a testet, a lelket és a szellemet. A kő megszerzése valójában az igazság, a valóság és az abszolútum, a „kijavított”, a nem-összetett megtalálása, a – a Magnum Opus (a Mestermű) – azaz, a „gonosz”, a „megtévesztő”, az „ellenfél” vagy a „májá” által elrejtett valóság megtapasztalása és megismerése. Ez a legnemesebb munka, amit ember valaha elvégezhet. Ez beteljesíti a régi mondást: „Ember, ismerd meg önmagad!” A kő az erejét az ember legmagasabb aspektusából nyeri, az isteni énjéből, ami lényegében Isten szikrája.
Krisztust néha úgy írják le, mint egy követ – egy sarokkövet, amely egyúttal a csúcs is, ami építészetileg egy piramisszerű építményt ír le; a fenti értelemben Krisztus a fény, az élet és a szeretet szinonimája, mivel mindezek a kő természetének részei; mindezek képesek az ember lényét átalakítani. A Krisztus-tudat az a kő, amely az embert holisztikusan átalakítja. A koronacsakra szíve és a tímuszmirigyben lehorgonyzott szívcsakra azok a helyek, ahol a kő kibontakoztatja erejét. A koronán, a sahasrara csakrán belül a Krisztus-kő magnetizálja a fejközpontokat, és kristályosodást hoz létre az agykamrákban, ami azt eredményezi, hogy olyan szellemi minőségű hormon és nektár manifesztálódik, melyek a véráramba jutva megemelik a test atomszerkezetének rezgésszámát. Ez az átalakult vér Krisztus megváltó vére.
Van egy isteni lángja az életnek, mely a szívben van lehorgonyozva. Amikor ezt a misztikus kő, azaz a szeretet-élet-fény elve táplálja, energiát és mágnesességet sugároz a környező területre – a tímuszmirigyre, a szívburokba és a szívburok folyadékába, valamint magába a szívbe. Regenerálja a vérsejteket, ahogy a véráram a szíven és a tüdőn keresztül kering, ami fiatalságot, vitalitást és sugárzó egészséget eredményez. A hindu jógik állítják, hogy azok, akik nem szeretnek, gyorsan megöregszenek. A fentiek alapján a „hogyan” és a „miért” könnyen megérthető. Vannak okkultisták, akik úgy vélik, hogy a Bölcsek Köve egy bizonyos gnózis (tudás), amelyet a Művészet mesterei adnak át a méltó aspiránsoknak (törekvőknek). Ez a kő tehát a misztikus/okkult elvek tanításaira vonatkozik, amelyek lehetővé teszik a tökéletesség elérését egyetlen élet során. A beavatás és a rituális játékok létfontosságú szerepet játszanak ebben az átadásban. Az ezoterikus elvek alkalmazásával az aspiráns mesterlélekké alakul. Egy adeptus (beavatott) bizonyos értelemben a Bölcsek Köve, hiszen maga a jelenléte átalakítja mindazokat, akiknek szerencséjük van kapcsolatba lépni vele.
2. Az ősanyag
A semmi nem jöhet a semmiből, ezért az anyagnak és az életnek kellett, hogy legyen forrása. Az Abszolútum az a forrás; ő a Legfelsőbb Valóság, mely folyamatosan kisugározza és magába szívja vissza az energiákat és intelligenciákat, így nyilvánítja meg az univerzumokat a létezésbe. Az Abszolútból árad ki a Prakriti és a Purusha – a kozmikus eredendő anyag és a kozmikus elme-tudat-intelligencia. E két princípiumot Shiva és Shakti személyesítik meg.
 |
| A príma matéria alkímiai szimbóluma |
A kozmikus eredendő szubsztancia a príma matéria, az első anyag, vagyis a „káosz”, amelyből minden elem és anyag származik. Ez egy szellemenergia, amelyet a kozmikus elme még nem strukturált anyagrészecskékké. A hindu misztikusok néha az első anyagot „akashának”, azaz „térnek” nevezik.
A kozmikus elme úgy teremt, hogy létrehoz egy formát, egy gondolat formát, a kívánt manifesztáció tervrajzát, és köré sűríti a príma matériából szükséges szubsztanciát. Először a fluidikus energiák elektronokká, protonokká és más szubatomi részecskékké koncentrálódnak, amelyek később összevonódnak és létrejönnek az atomok, melyek magukban hordozzák a „Mag” csíráját, azaz egy kódolt struktúrát és atomszámot, amely meghatározza, mivé fog válni. Az atomok ezután molekulákká csoportosodnak, amelyek később az érzékszervekkel is felfogható halmazzá alakulnak. Az anyag ezután kitölti a forma-képet, a Mag „héját”.
Az ember elméje, mint a kozmikus elme része, hasonló módon képes teremteni, mint a Legfelsőbb Teremtő. De csak akkor kap felhatalmazást erre, ha az ember valóban tükrözi teremtőjének képmását.
Az alkimisták azt állítják, hogy az ősanyag az emberen belül található. Valójában az egész világegyetemünket áthatja. Mindenütt jelen van, de sehol sem nyilvánul meg, egészen addig, amíg az elme nem vonzza be.
Az anyag és a tudatosság közötti különbségtétel csupán a valóság felszínén létező illúzió. A „sok” a maga relatív létezésében visszavezethető az „egyre” – az Abszolútra, a Legfelsőbb Lényre. A kabbala nyelvével élve: az életfa gyümölcsei felszívódnak az „Ain Sof ”-ba és az „Ain Sof Aur”-ba; ezek lényegükben „Ain”-ra, az „Egyre”, a „Mindenre”, a „Megismerhetetlenre” redukálódnak.
3. A mag
Átvitt értelemben az alkímiai mag, akárcsak egy közönséges mag, egyszerre rendelkezik csírával és héjjal – a férfi és női tulajdonságokkal. Az alkímiára alkalmazva a csíra az atomszám és az anyag „DNS-e”, míg a héj az a forma, amelyet az anyag ki fog tölteni. A gondolatformák magok. Olyan tervrajzok, amelyek amikor az ősanyaggal kölcsönhatásba lépnek és egylényegűvé válnak, a fizikai síkon manifesztálódnak.
Az alkímiai magok archetípusok – a megnyilvánulások esszenciái vagy csírái, és a megnyilvánulás folyamatában is jelen vannak. Mindennek van egy magja, egy koncepciója arról, hogy egy dolognak mi a rendeltetése. Az elme, az igazgató, a Bölcsek Köve, a príma matériával táplálja a magokat.
A középkori alkimisták feltehetőleg a következő lépéseket használták a fizikai szintű átalakításhoz: először a nem-nemesfémet megolvasztják – a láng hője átalakító hatással van molekuláris szinten. Másodszor, a folyamat egy bizonyos pontján az ember elméje belép a képbe, és ellenőrzés alatt tartva és irányítva az atomi és szubatomi szinteket – megváltoztatja a rezgésszámot, az atomszámot és a szerkezetet arannyá alakítja. Azt mondják, hogy az arany készítéséhez arannyal kell rendelkeznünk. Ez nem arra utal, hogy a fémekhez egy darab aranyat hozzá kellene adni. Az aranynak ez a magja, egy olyan mag, mely egy magasabb tudatossági szinten belül elektromos mintázatként vagy tervrajzként tartott forma. Ez elmének ebben az arany tudatállapotban kell lennie.
Transzcendentális szinten, ahhoz, hogy valaki istenné váljon, szüksége van egy isten-mintára, egy isten-ideálra, amelyet vizualizál és amin meditál. Ahogy a kép tökéletessé válik, az ember azonosul vele, és a meditációs ülés után is állandóan a tudatában tartja. Ez az embert alkotó különböző princípiumok megnövekedett rezgésszámát eredményezi. Technikailag az ember elméje szinkronizálódik az isten-archetípussal, és mágneses indukció révén átalakul az istenné. A vizualizáció vagy mentális képalkotás az a módszer, amellyel az archetípus megalapozódik. A „kinyerés” történhet azonnal, mint egy paranormális megnyilvánulás esetében, vagy egy idő után, az archetípus természetétől és nagyságrendjétől függően.
A fent leírt folyamatok az egyiptomi misztériumok egyik nagy hermetikus titkáról szólnak. A módszerek megfelelnek a tibeti buddhizmus vadzsrajána gyakorlatainak, ezen belül például a buddhaságot megnyilvánító „isteni büszkeség” diszciplínájának. Etikai értelemben véve, mielőtt az ember megkísérelné a természet erőit működésbe hozni, célszerű, hogy elgondolkodjon terveinek becsességén. Ha tervei nem illeszkednek és nem felelnek meg az isteni követelményeknek, akkor azok megnyilvánulása egyszerűen a kozmikus törvények megsértése lenne, és következésképpen a fekete mágia műveletének tekinthető. A martinizmus szerint éppen ez a törvénysértés okozta Ádám Kadmon „bukását”.
 |
| Cültrim Rinpocse meghatalmazást egy istenség gyakorlatába a tibeti buddhizmus gyakorlata szerint - Nemrót Aranykertje Templom, Tar A meghatalmazás lényegében azt jelenti, hogy a Mester az istenség "magját" elhelyezi a résztvevők tudatában, mely gyakorlással az istenségként bontakozik ki. |
4. Higany–kén–só
Az alkimisták szerint a higany, a só és a kén minden jelenség hármas aspektusa, amely minden ásványi vagy szerves természetű vegyületben megtalálható. Azt feltételezik, hogy az egyes aspektusok arányának megváltoztatásával egy vegyületben transzmutáció következik be. A higany, a só valamint a kén nem közönséges anyagok, amelyeket a transzmutáció elérésére használnak. Ezt a Királyi Művészet képviselői világossá teszik.
Ezoterikusan a higany a szellemet, a só a testet, a kén pedig a lelket képviseli. A természetben minden jelenségnek és tárgynak úgy gondolják, hogy megvan ez a három tulajdonsága. Úgy vélik, hogy egy összetett anyag egyes aspektusainak elválasztásával, megtisztításával és újraegyesítésével, a tárgy teljesen megfinomodik.
Filozófiailag a higany az elme; a só az akarat és a bölcsesség; a kén a szeretet. Mindhárom a Bölcsek Kövének alkotóeleme vagy alapelve, és erőteljesen azon dolgoznak, hogy bármilyen nem-nemesfémet vagy jellemet az arany tökéletességévé alakítsanak át. Ezen elvek nélkül az áhított kő képtelen rezgésszámot változtatni.
A kén kiegyensúlyozott egyéniséggé formálja az embert, a cselekvés vágyával és motivációjával; a só pedig ténylegesen megadja az egyénnek a cselekvés akaratát és erejét; a higany, az intellektuális princípium pedig a kén és a só koordináló faktora. A higany, a kén és a só az Azoth-tal, az „isteni tűzzel” vagy a „scamayim”-mel együtt a kő jellemzői, és csodákat hoznak létre, ha tudatosan alkalmazzák őket. Ezek a hármas elvek és az Azoth megfelelnek a keresztény Szentháromságnak és a Máriában megtestesülő női princípiumnak. Az Azoth a hármas istenség Shakti aspektusa.
5. A hét fém
Az alkímia és az ezotéria világában a fémek általában véve különböző állapotokat és elveket képviselnek, amelyek az emberben és a természetben találhatók. Például fémek képviselik az „ember” nevű lényt alkotó hét összetevőt vagy testet; a nagy központi Napból jövő hét exoterikus sugarat; és a finomtest hét fő csakráját. A hét fém megfelel a hét angyalnak is, akik a sugarak felett ügyelnek; a hét arkangyalnak, a hét chohánnak, az Elohimok hét párjának stb.
 |
kb. 1700 körül
Szimbolikusan a hét fém a hét bolygót jelképezi – a Napot és a Holdat is beleszámítva, amelyek nem is bolygók, hanem egy naptest és annak holdja. A megfeleltetések a következők: arany-Nap, ezüst-Hold, ólom-Szaturnusz, higany-Merkúr, ón-Jupiter, vas-Mars és réz-Vénusz.
Az alkímia valódi tárgya az ember – az ember az átalakítás tárgya. Az alkimista egyszerre alany és tárgy, a működtető és az, amivel operál. A fémek az ember jellemének elemeihez kapcsolódnak. A tiszta arany a „tökéletes” ember jelleme – az ember legmagasabb princípiumában már eleve benne rejlő tökéletesség megnyilvánulása.
Az éteri testen belül a csakrák a mikrokozmikus bolygók. Gichtel „Theosophia Practica” című művében egy ábra látható az emberről, amelyen az égitestek testben elfoglalt helyzete látható. Ez kétségtelenül rávilágít arra a tényre, hogy a csakrákat a nyugati misztikusok is ismerték az elmúlt évszázadokban, és fontos szerepet játszottak spirituális hagyományukban. A Jelenések könyvében található hét pecsét valóban ennek a ténynek egy másik kinyilatkoztatása”.
6. Az egyetemes csodaszer
Az együttérzés az ego egyik legmagasabb érzése a szenvedő lények iránt. A körülöttünk lévő összes élőlénnyel való egység érzése az ember növekvő isten-megvalósítását mutatja. A „testvérem megtartójának lenni” többé nem teher a spirituális úton előrehaladó ember számára; ez egy dharma vagy kötelesség, amelyet az ember kiváltságnak érez, ha engedelmeskedik neki – hűnek lenni az igaz természetéhez. A spirituális alkimisták éppen ezen kötelességtudat miatt kezdtek bele az egyetemes csodaszer keresésébe, hogy meggyógyítsák a bukott emberiség betegségeit, szenvedését és fájdalmát.
A fájdalom, a betegség és az egyensúlyhiány a mikrokozmosz különböző szintjein – a fizikai, érzelmi, mentális stb. – megtalálható. Általánosságban elmondható, hogy az „egyetemes csodaszer” olyan isteni elvek és törvények, amelyeket ha alkalmazunk harmóniát és egészséget teremtenek.
A fizikai fájdalom és betegség az életerő (prána) hiányának az eredménye, vagy ahogyan Paracelsus nevezte, a „múmia” hiányának következménye a pszichobiológiai rendszerben. Ez a megszakadt áramlás elsősorban a negatív gondolatok és érzelmek által kiváltott pszichés állapot következménye. Amikor a pránát vivő csatornák megtisztulnak, amikor a jin és jang, a testben lévő pozitív és negatív polaritások kiegyensúlyozottak, amikor a testben lévő négy elem egyensúlyi állapotban van, akkor ez egészséget eredményez.
Az élet-esszenciának van egy magasabb forrása, amely a Nagy Központi Napból közvetlenül a monádba és az ember atmájába sugárzik, és ez a fizikai szívben lakozó életlánggal kapcsolatos. A napi szintű odaadás a belső tűz és a „Atya, aki a mennyekben van” iránt, az életerő, az atmikus (lelki) tűz leszállását eredményezi a személyes kifejeződés négyes járművébe és az egész pszichobiológiai rendszer regenerálódását eredményezi.
A testben lévő életerő többlet kisugárzik, és a test körül védő aurát képez. Vannak azonban olyan főbb állomások, ahol az életerő koncentrált állapotban áramlik ki. A kezek ezek közül csupán két ilyen végpont. Ezen csakrákból kisugárzó energiát különböző nevekkel illetik: Od-erő, állati mágnesesség, idegi energia stb. A régmúlt idők egyiptomi misztikusai „Sa-Ankh”-nak nevezték.
Van egy érdekes elképzelés a fenti elvvel és az atmikus tűzzel kapcsolatban. Amikor az atmára koncentrálunk és meditálunk, a magasabb erők hajlamosak bőségesebben áramlani, és ez az energia a nap-, hold- és földpránával együtt, ha egy anyagot áthat, például a vizet, a folyadékot olyan életesszenciákkal telíti meg, amelyet ha elfogyasztanak, képes a beteget a teljesség állapotába visszaállítani.
Ezt a mágnesesen feltöltött vizet tekinthetjük az egyik megnyilvánulásának az „élet elixírjének”, az istenek nektárjának vagy az „egyetemes csodaszernek”. Az istenségek tantrikus ikonjain néha úgy ábrázolják, hogy egy nektárral teli edényt tartanak a kezükben. Nyilvánvalóan egy bizonyos törvényt és elvet jelez ez a mudra. A meditációt gyakorlók jól tennék, ha kísérleteznének azzal, hogy meditáció közben egy pohár vizet tartanak a kezükben, és közvetlenül a meditációs ülés után fogyasztják el. Az eredmény élénkítő és vitalizáló lehet a pszicho-biológiai rendszer számára, megerősítve a már meglévő életerőket.
 |
| Amitájusz, a Hosszú (Végtelen) Élet Buddhája, Istensége Kezében egy vázában a Hosszú élet nektárját tartja |
7. A tűz
A tűz alapvetően isteni, mivel az istenségből nyilvánul meg. Az „isteni emésztő tűz” – ez egy jól ismert kifejezés, amely megtalálható a szentírásokban. A tűz megtisztítja és felgyorsítja az atomrészecskék mozgását – növeli rezgésüket. A tűz egy teremtő elv, egy isteni eszköz Síva kezében, amely átalakítja és transzmutálja az anyagot szellemmé, a szellemet pedig anyaggá. Hérakleitosz a tüzet tekintette az első elvnek, amelyből minden létezés fakad; a „tűz” alatt az isteni tüzet értette, a kaballisták „Scamay-im”-jét, amelyet Ain Sof folyamatosan kiáraszt. Naprendszerünkben ennek a kisugárzásnak a központja a Nap. Az emberben ez a monád. Ez azt jelzi, hogy minden, ami van, lényegében tűz.
 |
| A tűz jele az alkímiában |
Az ember, a monád, a Nagy Központi Napból származó tűz szikrája; minden ember alapelve tűz, kisebb megnyilvánulásban és intenzitásban. A monád szikrája az ember szívében rejtőzik. E láng táplálása a helyes cselekvésből, a helyes gondolkodásból, a helyes beszédből, a meditációból és imádkozásból fakadóan növeli az ember isteni természetének erejét, bölcsességét és szeretetét – ezt spirituálisan a háromszoros szívláng, a háromágú liliom képviseli.
Az alkímia mesterei azt javasolják tanítványaiknak, hogy a príma matérián a belső és külső tűzzel dolgozzanak; vagyis az elme tüzével, a kundalinivel, a Krisztus-szubsztanciával, a szexuális energiával, a pránával és a kémiai tűzzel. Ez a mesterek tanítása arra utal, hogy a tűz különböző módokon nyilvánul meg a látható és a láthatatlan világban. A tüzet úgy definiálják, mint „egy belső tevékenységet, amelynek külső megnyilvánulása a hő és a fény”.
A tüzet különböző ősi kultúrákban a Legfelsőbb Létező megnyilvánulásaként tisztelték. A templomok beavatottjai az isteni tüzet hívták meg lényükben a mindennapi dicsőítő szertartásaik és ezoterikus gyakorlataik során. Az alkímia folytatja a tűz princípium tiszteletének hagyományát, azonban a gyakorlati és tudományos alkalmazással új dimenziót ad a dicsőítő rítusoknak.
A mitológia szerint Prométheusz ellopta a tüzet az égből és az ősembernek adta, az istenek nemtetszésére, mivel az emberiség még nem állt készen arra, hogy ezt az elvet teremtő és önzetlen módon használja. A tűz titkait később visszavonták, de nem teljesen, mert itt-ott az istenek fiai (beavatottjai) nagykorúvá váltak, és ennek következtében rájuk bízták a tűz misztériumait, és felhatalmazást kaptak arra, hogy értelmesen, bölcsen és könyörületesen használják az erőt minden lény javára.
A nanotechnológiában, amely még elméleti stádiumban lévő tudomány, azt remélik, hogy a jövő generációi nanoszkópikus méretű miniatűr gépeket hoznak majd létre. A tudósok előtt álló probléma ma az első olyan nanogép, egy „univerzális szerelő” megalkotása, amely kiválasztott molekulákból álló más gépeket és alkatrészeket hozna létre, és amelyet később speciális munkára programoznának. Az egyik elképzelésük ennek a nano univerzális szerelőnek a kifejlesztésére az, hogy milliméteres méretben létrehoznak egy apró szerelőt, amely viszont egy másik, még kisebb méretű szerelőt hozna létre, és így tovább, amíg el nem éri a nano méretet. Ez a technológia, ha megvalósul, széleskörűen alkalmazható az orvostudomány, az ökológia és az ipar területén. Ugyanakkor a visszaélés lehetősége is fennáll.
Bizonyos értelemben ez a friss tudományág kapcsolódik az alkímiához, mivel fejlesztése felhasználható a fizikai szinten a transzmutáció és kinyerés művészetében. Saját terminológiájukat használva, az alkimista elméjének tüzét tekintik az „univerzális szerelőnek”.
A tűz lenyűgöző és hipnotizáló hatású az ember számára, szinte magával ragadja őt a magasabb világokba, ahogyan az a Zeuszi mítoszban is megjelenik, melyben sassá változva Ganümédészt az égbe ragadja. Minél közelebb kerül az ember Isten tüzes jelenlétéhez, annál inkább megtisztul minden karmikus bűntől, ami a négy alsó testében (fizikai, éterikus, asztrális, mentális) reked és kövesedik meg.
 |