Áttekintés
Az alkímia az ember átalakításának egyik legfelbecsülhetetlenebb pszicho-spirituális eszköze. Ahhoz azonban, hogy megértsük azokat az alapvető elveket, amelyek megvilágítják az igazságkeresők számára az utat, olyan elmére van szükség, amely mentes az előítéletektől és az intellektualizmustól.
Az alkímia eredete
Az ezoterikus írók szerint az alkímia állítólag egy ókori egyiptomi bölcs, Hermész Triszmegisztosz találmánya. Az „alkímia atyja” az egyiptomi történelem ismeretlen korszakában élt, bár egyes rózsakeresztes iskolák szerint Mózes és az izraeliták kivonulásának idején. Ha ez igaz, és Ízisz és Ozirisz misztériumainak beavatottja volt, Mózest magát Hermész tanította, ami később lehetővé tette számára, hogy küldetését teljesítse és megvalósítsa az „ÉN VAGYOK” jelenlétét, amit az égő csipkebokor szimbolizál. A Seregek Urának különböző parancsolatai és a Tízparancsolat, amelyeket Mózes kinyilatkoztatott az izraelitáknak, a megtisztulás és a rothadás első alkímiai lépései. Később a Názáreti Mester további lépéseket fűzött a mózesi kinyilatkoztatáshoz. Valóban, Krisztus kijelentette, hogy nem azért jött, hogy eltörölje az előző kinyilatkoztatást, hanem hogy beteljesítse azt.
Néhányan úgy vélik, hogy a „Hermész Triszmegisztosz” olyan címet jelölt, amit a misztériumiskolák kiemelkedő beavatottjai viseltek, hasonlóan ahhoz, ahogy Zarathusztrát, a „Tűzvallás” alapítóját egyes tudósok tisztelik. Egyébként az alkímia is tekinthető Tűzvallásnak, vagy legalábbis filozófiának, az alkímiai elvekhez kapcsolódó tűz szimbolikája, amely a transzmutáció művészetének előfeltétele, valamint az alkimisták által iránta tanúsított tisztelet miatt.
Az alkímia, mint filozófia és művészet a nyugati féltekén az elmúlt két évezredben párhuzamosan létezett más ősi kultúrákkal és civilizációkkal - a hindu jógik és a taoisták, Indiában és Kínában intenzíven gyakorolták. Ez a párhuzamos fejlődés valószínűleg a Nagy Fehér Testvériség azon visszatérő célkitűzésének az eredménye, hogy az emberiség kollektív evolúciójának egy adott korszakára jellemző spirituális keresők temperamentumának és hiedelemrendszerének megfelelő spirituális módszert kínáljon.
Az alkímiának a Keleten és a Termékeny Félhold régióiban való párhuzamos növekedése alapján egyes ezoterikus történészek arra jutottak, hogy az alkímia Atlanról, vagy ismertebb nevén Atlantiszról, az elsüllyedt kontinensről származhat. Az ezoterikus hagyomány azt állítja, hogy az atlantiszi gyökérfaj egy maroknyi tagja túlélte a föld elsüllyedését, és Egyiptomba, Kínába és Amerikába vándorolt. Ésszerűen feltételezhető, hogy magukkal hozták tudományaikat, művészetüket és kultúrájukat, amelyek hatással voltak azon területek őslakosaira, ahol letelepedtek. Ez megmagyarázná az őslakos kultúrák hagyományaiban és hiedelmeiben keleten és nyugaton egyaránt fellelhető hasonlóságokat.
Az alkímia alapelvei azok az elvek, amelyekkel maga a természet is működik, így az alkímia lényegében, már jóval azelőtt létezett belső síkon, mint hogy a mestertanítók lehozták volna a földi síkra. A természet misztériumainak tanulmányozása során feltárul az éles eszű tanuló előtt, hogy a magasabb intelligenciák, mint Elohim és a Világegyetem Nagy Építőmestere alkímiai elveket használtak arra, hogy csillagtesteket nyerjenek ki a káoszból, azaz a kozmikus gyökér anyagból, vagy ahogy a buddhisták nevezik, a „sunyata”-ból. A kabbalisták úgy vélik, hogy Ádámot az angyalok tanították a Paradicsomban az átalakítás művészetére, hogy felkészítsék a „bukására”, majd az istenségéhez (monádja) való visszatérésre – tehát az ‚isteni én’ tudattól az istenség öntudatának elérését szolgáló fejlődésre.
A tudósok között nincs általános egyetértés az „alkímia” szó eredetét illetően. A legelterjedtebb vélemény szerint a szó az „al” arab névelőből (jelentése: „a”) és az ókori Egyiptom nevéből, a „Khem”-ből származik, így alakulva ki a „al-Khemy” szó. Sir Wallis Budge azonban azon a véleményen van, hogy az alkímia az egyiptomi „khemein” szóból származik, ami „fekete port” vagy „ércet” jelent, amely feltételezhetően az alkímia egyik összetevője. Bárhonnan is kapta a nevét, úgy tűnik, az „alkímia” szó először az alexandriai misztériumiskolákban vált ismertté.
Az alkímia célja
De mi is az alkímia, és milyen szerepet játszik az emberiség jólétének előmozdításában? Ha az alkímia valódi értékekkel bír, akkor örök értékeken kell alapulnia, olyan dolgokon, amelyek támogatják a mennyei szándékot; más szóval, Isten azon tervén, hogy az ember istenivé, valódi elohimi képmássá váljon. Ha az alkímia célja pusztán földi lenne, akkor a korok nagy mesterei és gondolkodói nem foglalkoztak volna vele. Olyan apróságnak, olyan múló jelenségnek tartották volna, amely elvonja az embert az igazi munkától: azaz kiszabadulni a testi-én tudat, a kama-manas vagy állati lélek rabságából, és általában a szamszarából. Soha nem a kapzsiság volt az alkímia feltalálásának mozgatórugója.
Hanem az embernek az az őszinte vágya az igazságra és saját igaz természetének felismerésére, azaz a megvilágosodásra, ami arra ösztönözte, hogy minden úton-módon keresse azt a bizonyos valamit, amit tudat alatt úgy érez, hogy „elveszített”, és amit vissza kell szereznie – nevezzük akár „Az elveszett igének”, „A bölcsek kövének” vagy „A Szent Grálnak”, mindegy.
Az alkímia megtanítja az embert az újjászületés és a feltámadás alapelveire, a teremtés és az átalakulás törvényeire; olyan törvényekre, amelyek segítenek az embernek visszaszerezni a „bukásakor” elvesztett, korábban birtokolt tudását. Ez a „paradicsomi bűnbeesés” szimbolikusan az emberi élet fizikai dolgokba történő belebonyolódását jelenti. Az Isten trónjához vezető visszautat tudományosan „evolúciónak” nevezik, és ennek felgyorsítása a hermetikus gnózis művészete. A visszatérésnek ezt az útját ezoterikusan és grafikusan Jákob létrája és a kaballisztikus „Életfa” ösvényei szimbolizálják.
Jézus életének drámája alkimista allegória a belső „VAGYOK” jelenlétéhez, azaz a „Mennyei Atyához" vezető felemelkedésnek. Az ortodox kereszténység nem ismeri fel vagy nincs tisztában ezzel a létfontosságú igazsággal, és mivel papságának legtöbb tagja nem rendelkezik misztikus belátással, amihez párosul az ezoterikus igazságok hiánya az egyház tanaiban és dogmáiban, az átlagos keresztény tudatlan, és nincs tisztában a kereszténység valódi üzenetével – a Fénnyel, a krisztusi szubsztanciával és az igazi üdvözítő vérrel, amelyet Krisztus hozott az emberiségért. Az ezoterikus kereszténység alapvetően alkímiai tudomány és vallás; hirdetője egy alkimista mester volt, akit a misztériumiskolák beavató termeiben tanítottak. Az evangéliumok elbeszélik, hogy a Mester hogyan változtatta át a vizet borrá, hogyan szaporította meg a kenyereket és a halakat, és hogyan járt a vízen – mindezek az alkímia, a hermetikus filozófia alkalmazott elveinek megnyilvánulásai voltak – vagy esetleg ezek az események mind allegóriák voltak, amelyek valamilyen szellemi tanítást közvetítettek.
Az alkímiát az átalakítás és „kinyerés” művészeteként definiálják, vagyis az alacsonyabb rendű fémek arannyá való változtatásaként. Az alkimista átalakítást „a Nap Művének” is nevezik. Ez a „Rá szeme” szimbolikusan azt a tökéletességet jelképezi, amellyel a természet fokozatosan kibontakoztatja magát alkotásaiban. Fizikai szinten a „Tökéletesség Napját” az arany képviseli. Az alkímia az a tudomány és művészet, amely a teremtményeket arra aspirálja, hogy elérjék a maguk szintjén a tökéletességet. Az arany a fémek és ásványok által elért tökéletesség. Az ásványok azonban egy másik fajta tökéletességet is követnek – azt a képességet, hogy fenntartsák az életet és a tudatosságot. Az ember pedig – a szerves élet csúcsa – olyan állapot felé fejlődik, ahol az isteni öntudatosság tökéletességét éri el.
Összefoglalva, az alkímia az a a művészet, amely egy tárgy rezgését megemeli annak érdekében, hogy gyorsítsa annak fejlődését vagy evolúcióját egy magasabb kifejeződésbe vagy állapotba. Ez a transzmutáció tárgyának tökéletesedéséhez vezet.
 |
| Egy alkimista látható fizikai alakban e csodálatos jelenet alatt, aki csillagokból álló kabátot visel, amelynek egyik oldala fehér, a másik sötét. Egy fákból álló ligetben áll, amelyek mindegyike a bolygó fémek és tizenkét alapanyag szimbólumát viseli. Az alkimista mindkét kezében egy kétpengéjű fejszét tart, amely az ellentétek felosztását erősíti a megnyilvánult világban. Mégis két, egy fejen osztozó oroszlán hátán áll. Ez a megkülönböztető képességét és az ellentétektől való megszabadulását jelzi. |
Az alkímia szintjei
Az alkímia nagyközönség számára elérhető legtöbb működési elve képekből, mandalákból és szakzsargonból állt. Ez a homályos nyelv azért volt szükséges, mert az alkimista tudomány, mint spirituális fejlődési rendszer egy olyan korszakban kellett küzdjön a tömegek elismeréséért, melyben egyházi üldöztetések voltak. A középkori emberek gondolkodásmódja nem sokban különbözött a Jézus korában élt emberekétől. A tudatlanság, a babona és a félelem még mindig uralkodott. Az ortodox kereszténység által propagált törvény betűi továbbra is szemben álltak a megvilágosult misztikusok által hirdetett törvény szellemével. Az évszázadokig tartó inkvizíció is megmutatta, mennyire eltávolodott az egyház a kereszténység eredeti előírásaitól. Krisztus a szeretetet, megbocsátást, nagylelkűséget és jóságot tanította; az egyházatyák és keresztény vezetők pedig csak a szadizmussal átszőtt személyes ambíciót ismerték, és az önzés egyfajta szentségtelen piedesztálra emelkedett. A személyes „Én”-t imádták, a „Jekhidát”, vagyis az isteni VAGYOK-ot, tudatosságot elfelejtették.
A misztériumok neofitái (újoncai) akkor kapták meg a szent irodalom értelmezésének kulcsait, amikor elfogadták őket a különböző titkos testvériségekbe. Az alkímiai beavatás jelöltjeire a Mesterek akkor figyeltek fel, amikor bizonyították őszinteségüket, valamint az általuk hozott áldozatokat és erőfeszítéseket. A nagyvilág számára a Mesterek létezése ismeretlen és gyanítható sem volt, bár jelenlétüket az emberek világában különböző alkimista kéziratok sejttették. Csak a múlt században, többek között Helena P. Blavatsky volt az, aki felhívta a világ figyelmét létezésükre; és még akkor is kigúnyolta és kinevette a világ ezt a gondolatot. Ez kissé érthetetlen, hiszen a különböző szellemi megvalósítású és fejlettségű emberek könnyen láthatóak és felismerhetőek. Ha egyes férfiak és nők tökéletesebbek másoknál, miért ne lennének olyan férfiak és nők, akik teljesen tökéletesek az emberi szemszögünkből nézve?
Ezoterikusan, amikor egy alkimista mester átadta az alkímia tanulójának a „Bölcsek Kövét”, akkor valójában az ősi tudás tanításait és egy bizonyos jógikus rendszert adott át, amelynek alkalmazása és gyakorlása a beavatottat egy istenséggé változtatta.
A nagyközönség számára az alkímiai ikonok és terminológia értelmezhetetlenek voltak, de a szövegek és képek misztikussága felkeltette a potenciális gyakorlók érdeklődését a „Királyi Művészet” iránt, és így az átlagembert keresővé tette. Talán ez volt az alkímiai kéziratok szerzőinek egyik szándéka. A modern kémia tudománya kissé tanácstalanul áll az alkímiai eszmék előtt, lenézően áltudománynak tekinti elődjét, ugyanúgy, ahogyan az asztrológiát is általában lenézik a csillagászatot tanulók. A modern kutatás idővel meg fogja változtatni a materialista beállítottságú tudomány véleményét és előítéletes hiedelmeit; a kvantumfizika úttörői már most hipotéziseket állítanak fel arról, amelyekről az ősi bölcsesség tudománya már évezredek óta tanít.
Az alkímia megértésének egyik kulcsa az átalakítás céljainak és tárgyának meghatározása. Ha nem tartjuk szem előtt ezt az elvet, elveszünk az alkímia rengetegében. Az alkímiát négy síkra lehet kategorizálni:
1) Fizikai alkímia
2) Biológiai alkímia
3) Pszichológiai alkímia
4) Transzcendentális alkímia
Fizikai alkímia
Az alkímia fizikai aspektusa az egyik anyag átalakítása egy másik anyaggá, például a nem nemesfémek arannyá, a víz borrá, stb. átalakítása. Ezt nevezik általában a „Nagyobb Körforgásnak”. Sok sarlatánság és kuruzslás kapcsolódott ehhez az aspektushoz, és sok embert becsaptak olyan gazemberek, akik azt állították, hogy birtokukban van a „Bölcsek Köve”, amely képes a nem nemesfémeket arannyá alakítani. Az emberi kapzsiság határtalan; a szegény gazdag szeretne lenni, a gazdag még gazdagabb, és minden erőfeszítésük, akár sikerül nekik, akár nem, karmikus következményként bánatot és szenvedést hoz. Az ősi bölcsesség törekvőit arra tanítják, hogy a formák világa mulandó, és hogy az ember boldogságát nem szabad olyasmire alapozni, ami illuzórikus. Az illúziók nem tartósak és nem örökkévalóak. Ezek az embert a hamis, korlátolt emberi érzetekhez kötik. Rabszolgasorba taszítanak és arra csábítanak, hogy olyan dolgoknak hódoljon, amelyek akadályozzák a lélek fejlődését. Az igazság és a valóság az, ami örökkévaló, és ezeket a bennünk lévő „Isten országában” találjuk meg. Sajnos a legtöbb keresztény figyelmen kívül hagyja a názáreti Mester egyik legfontosabb útmutatását. Az ősi tanítások továbbá azt mondják, hogy minél kevesebb földi vágyunk van, igazából annál gazdagabbak leszünk.
A gyógynövénycsaládok „Alacsonyabb Körforgása” szintén a fizikai alkímia e kategóriájába tartozik. Ennek a munkának a fő célja egy olyan egyetemes csodaszer keresése, amely meggyógyítaná az emberiség betegségeit és szenvedéseit. Ez egy nemes törekvés, és ha hiányzik belőle a haszonlesés és a profitvágy szándéka; megtestesíthetné a bódhiszattva ideált. Napjainkban sokan vannak olyanok, akik azt állítják, hogy laboratóriumaikban sikeres transzmutációt hajtottak végre, sőt meg is tanítják e művészet titkait lelkes követőiknek.
Biológiai alkímia
Amikor az alkimisták rájöttek a koruk előrehaladtával, hogy nem jutottak közelebb a fizikai átalakulás céljához, így keresték annak a módját, hogy hogyan lehet megállítani az öregedés folyamatát, regenerálni a testet, sőt akár hogyan lehet elérni a fizikai halhatatlanság egy szintjét és biológiai immunitást az emberiséget erősen sújtó betegségek ellen.
Ezzel a céllal kezdték el keresni az „Élet Elixírjét”, amely meghosszabbítaná fizikai létezésüket. A keresés rögtön a gyógynövények területére vezette őket, mert sok növényről azt hitték, hogy hordozza a legendás „Örök Ifjúság Forrásának” erényeit. A hindu misztikusok ilyen tulajdonságokat tulajdonítanak a „soma” kúszónövénynek. A kínai taoisták azt állítják, hogy egy bizonyos „lung chih” nevű gomba képes regenerálni a fizikai testet. Az egyiptomi Thoth istenről is azt mondják, hogy leírt egy életet adó gombát, amely halhatatlanságot adományozott. Később azonban felfedezték, hogy a valódi elixír az emberben magában rejlik, és pszichobiológiai eszközökkel kell előállítani. Röviden ez a munka, amit a biológiai szinten kell elvégezni.
Pszichilógia alkímia
A pszichológiai vagy „mentális alkímia” az elme fejlesztésének tudománya. A négy alsóbb test közül a mentális burok az egyetlen, amely még nem strukturálódott szervezett testté – legalább is a legtöbb emberben. A fejlődés során a mentális test úgy fog felépülni és koordinálódni, hogy az ego és az éber tudatosság teljes mértékben működhessen a mentális síkon. H.P. Blavatsky „Titkos Tanítás” című műve azt állítja, hogy az „ötödik körben” a mentális test várhatóan teljesen kifejlődik. A mentális alkímia felgyorsítja az elme fejlődését. Lehetővé teszi a gyakorló számára, hogy a „negyedik körben” elérje azt, amit az emberiség a természet lassabb folyamatival csak a következő körben érne el. A mentális fejlődés magában foglalja a következő képességek, tulajdonságok és készségek fejlesztését és finomítását:
1) Egyetemes hozzáállás és nézőpont
2) Képzelőerő
3) Koncentráció
4) Érvelési képességek – induktív, deduktív, szillogisztikus, analitikus, analógiás stb. gondolkodás
5) Szellemi nyugalom
6) Absztrakt gondolkodás
7) Isteni gondolkodás
8) Mentális befogadóképesség
9) Vizualizáció
10) Megkülönböztetés (Viveka)
11) Lemondás (Vairagya)
12) Meditáció
13) Mentális teremtés stb.
A felsorolt képességek fejlesztésében gyors előrelépést elérni csak akkor lehet, ha az elmét megtisztítjuk az összes megfertőző fóbiától, neurózistól, pszichózistól; sőt még a bűntudattól, haragtartástól és a bűnös érzésektől is, amelyek gyötrik a tudatot. A tanítványnak azt tanácsolják, hogy bocsásson meg, önmagának és másoknak is. A belátás, a bűnbánat, a vallomás, a felszentelés és a szent áldozás lépéseit kell betartani, ha valaki a spirituális beteljesülésre vágyik.
Egy másik fontos lépés a lélek férfias és nőies aspektusainak egyesítése. A pszichoanalízis azonban csak a felszínt karcolta meg a pszichológiai kutatásaival. A mentális alkímia, az előző kategóriákhoz hasonlóan, nem az alkímia végső célja. Csak lépcsőfokok, amelyek a transzcendens alkímiához vezetnek. A mentális alkímiáról és az átalakulást szabályozó általános törvényekről többet olvashatsz a névtelen beavatottak által írt „Kybalion” című könyvben.
Transzcendentális alkímia
Az alkimisták minden dolgot természetes, megújulatlan állapotában halottnak tekintenek. Természet adta állapotában az ember a halál állapotában van. Jézus Mester hangoztatta ezt a parancsolatot, amikor kijelentette: „a halottak temessék el a halottakat”. A transzcendentális alkímia az embert a „természet adta állapotából a kegyelem állapotába emeli”. A folyamat újraegyesíti a szádhakát (gyakorlót), a tanítványt az Atmával (Legfelsőbb Lélek), majd később a Monáddal (Minden Létező Alapja) a teljes tudatosságban. Ez az „unio mystica”, amelyre minden kor misztikusai buzgón törekedtek. Amikor az ember egyesül az élet teljességével, ténylegesen egyesül Istennel, mert az élet és Isten szinonimák.
Az „Egység a taóval” - Lao-Ce misztikus kifejezése az abszolútumra -, az egyén valódi azonosságának és valóságának felismerését eredményezi. Az abszolútummal egyesült egyén egy Jivanmukta, egy felszabadult lény – aki megszabadult a tudatlanságtól, a mayától (illuziók) és a halandóságtól; az emberi tudat kitágul és átöleli a kozmikus tudatot ebben az egyesült állapotban. Képletesen szólva, a csepp visszatér az óceánba, a szikra pedig a lángba, és az ember alapvető isteni természete a Nap fényével ragyog fel. Ez az ember végzete – belép az Isten Királyságába és azzá válik, amivé Isten akarja, hogy legyen.
A spirituális kibontakozásnak különböző rendszerei vannak, amelyek az ember alapvetően hét különböző jellemvonásához igazodnak, és amelyek elvezetik őt a végső céljához. A transzcendentális alkímia egyike ezeknek a magasztos rendszereknek. Ez alapvetően jógikus természetű. A meditációt, a koncentrációt és a szemlélődést hangsúlyozza, és a transzmutáció megelőző szintjeinek munkáján múlik a sikeresség.
 |
| Az alkimista laboratóriuma (részmetszet, 1609) - Paul van den Doort alkotása |
Folytatása következik...