Bevezetés az alkímiába: A mágia ősi mesterségének feltárása

Egy uroborosz ábrázolása az "Aurora consurgens" (XV. sz., Svájc )
című alkimista értekezésből

Az I. rész itt olvasható el: https://csomakozpont.blogspot.com/2024/06/bevezetes-az-alkimiaba-magia-osi.html

Az alkímia szimbólumai

Ősidők óta szimbólumokat használnak arra, hogy leírjanak valamit, aminek a kifejezésére a szavak nem voltak elégségesek. Az intellektusnak megvannak a maga korlátai a spirituális igazságok megértésében. Az ember intuitíve érzi, hogy a természet erői intelligens módon irányítottak. Hogy hogyan és miért, arra az emberi elme képtelen magyarázatot adni. A kozmikus alapelvek, bár Isten prófétáinak szóbeli leírásai nem kielégítőek, az emberi elme számára kifejező módon, szimbólumokon és jeleken keresztül válnak érthetővé.

A szimbólumok nem korlátozóak és nem kizárólagosak. Az elme a szimbólumokat mentális és szellemi fejlettségi szintjének megfelelően értelmezi. A gyermeki elme egy szimbólumot egyféleképpen értelmez, míg a transzcendentális elme másképp értelmezné azt.

A legtöbb szimbólum a természetből jön; míg mások, az ember által kitalált szimbólumok, általában kombinált geometriai elemek formájában jelennek meg. Az előbbiekre példák: a kígyó, amely a megújulást szimbolizálja; a szkarabeusz – a halhatatlanság; a hegyek – az akadályok stb. Az utóbbira példák: a martinista pentagram – az ember és a mindenség egysége; az egyiptomi ankh kereszt – élet és halhatatlanság; a kör – örökkévalóság.

Egyiptomi szárnyas szkarabeusz ábrázolás

Martinista pentagram

Ankh-kereszt Tutankhamon sírjából

A szimbólumoknak van egy bizonyos hasznuk az elme átalakításában. Amire az ember gondol, azzá válik. Azáltal, hogy az ember például szimbólumokon vagy erőt, szeretetet, szentséget és könyörületet ábrázoló képeken meditál, mentális indukció révén kibontakoztatja ezeket a tulajdonságokat a saját természetében.

A személyesen kifejlesztett szimbólumokat néha használják kommunikációs eszközként a tudatos elme és a tudatalatti között. Ez úgy történik, hogy egy – lehetőleg kitalált – szimbólumnak egy bizonyos tulajdonságot tulajdonítanak, mégpedig úgy, hogy ismételt gondolkodással és szemlélődéssel ráirányítják a figyelmet. Például az éber elme a villámnak mint szimbólumnak a veszély jelentését tulajdoníthatja a villámra való állandó összpontosítással és szuggesztióval, amíg azt a tudatalatti elme be nem fogadja. Egy későbbi időpontban, amikor valódi veszély van jelen, a villám szimbólummal egy intuitív benyomás villan át a tudatalattiból az éber elmébe, és így figyelmezteti az egyént. Ez a módszer alkalmazható a szimbolikus álomtartalom gazdagítására és kibővítésére is, valamint arra, hogy a tudatalattit rávegyük az újonnan beépített szimbólumok felhasználására, amelyek az ébrenléti tudat számára nem misztifikálhatók.

Az alkímia nagyon gazdag szimbolikában. Magát a „Királyi Művészetet” olykor a pelikánnal és a főnixmadárral szimbolizálják. Az utóbbit az alexandriai misztikusok találták ki annak fénykorában; az előbbit pedig a brit szigeteken élő templomos lovagok egy csoportja. Az elmúlt korok alkímiai szimbólumainak célja egyszerre volt az, hogy felfedjék és elrejtsék a titkokat; illetve, hogy ösztönözzék az elmét arra, hogy felébredjen intellektuális álmosságából. Az alkímiai mandalák az átalakulás folyamatait írják le. Hasonlóképpen mandalákban ábrázolják azokat az igazságokat, törvényeket és elveket, amelyek a törekvő spirituális kibontakozásához kapcsolódnak. Az ilyen igazságokat az üldöztetéstől való védelem érdekében homályos nyelvezettel és megmagyarázhatatlan ábrákkal takarták el, mivel az igazságokat a keresztény ortodoxia valamilyen okból eretneknek tartotta és tartja ma is. Ennek a nehéz helyzetnek megfelelően az alkímiai szimbólumok célszerűségből keresztény színezetet öltöttek.

Pelikán - a saját szívének vérével táplálja a kicsinyeit

A főnix a megújulást és a feltámadást szimbolizálja.

Vizsgáljuk meg a következő gyakori alkímiai szimbólumokat:

1) Hermafrodita

2) Sárkányok

3) Caduceus

Hermafrodita

A hermafrodita szimbolikusan az ideális anima és animus szimbolikus együttlétét képviseli; a férfi és női minőségek legmagasabb aspektusát, tökéletes egyensúlyban és egységben a pszichében. Ez az egységnek az az állapota, amelyre minden férfi és nő öntudatlanul is törekszik egy külső partnerben. A teljesség keresésének valójában belül kellene történnie. Az embernek a mindenséggel való egyesülését megelőzi az embernek az alteregójával való egyesülése az éber tudatosságban. Minden ilyen összehangolt pszichével rendelkező egyén kiegyensúlyozottan és kreatívan működik a társadalomban. A személyt a szentség aurája öleli körül; a világ együttérző, bölcs és erős lényként ismeri meg. Ő a „kétszeresen született”.

Az ezoterikus hagyomány azt tanítja, hogy egy jövőbeli gyökérfajban az egyének hermafroditák lesznek. Amellett, hogy az embernek androgün pszichéje lesz, biológiailag két gerincoszloppal fog rendelkezni, az agyi és a vegetatív idegrendszer szorosabb kapcsolatban fog működni. Léteznek olyan egyének, akik képesek a vegetatív funkciókat, mint például a szívverést irányítani, ami egy bizonyos előremutatása annak, hogy az ember biológiailag és fiziológiailag hová képes fejlődni.

Sárkányok

A különböző kultúrák mitológiáiban számos mítosz és legenda található a sárkányokat legyőző hősökről. A görög mítoszokban hallunk Apollónról, aki legyőzte Püthont; Siegfried, Szent György, Krisna, Hermész és sok más hősies alak is megölte a sárkányt. Az alkímiai mítoszokban alapvetően kétféle sárkányt találunk: az égi és a földi sárkányt. Az utóbbi sárkányt néha „vörös sárkánynak” is nevezik.

Mit jelképeznek a sárkányok? A sárkányok az ember pszicho-biológiai szervezetében lévő nyers energia szimbólumai. A földi sárkány a mikrokozmoszban a kandában (gyökércsakra) fészkelő kundalini tűz. Az átlagemberben ez az energia főként a szexuális kielégülésben és az érzéki tevékenységekben való elmerülésben hasznosul. A sárkány megölése azt jelképezi, hogy ezt az energiát az ego magasabb rendű céljaira használja fel. A tanítvány/hős az akaratot szimbolizáló kardot használja a „belső vadállat” legyőzésére, és ezt úgy teszi, hogy a kundalini tüzet a sushumna (középső csatorna) nevű csatornán keresztül felfelé irányítja az agyközpontok felé – ennek eredményeképpen magasabb rendű kreativitást serkent. A megvilágosodás annak a belső házasságnak a következménye, amely a negatív kundalini-erő és a magasabb, pozitív krisztusi erő között jön létre, amelyet az égi sárkány szimbolizál, a koponyán belüli szentélyben. Szimbolikus értelemben a hős a sárkány vérével kenődik be, ami halhatatlanná teszi őt. A feltámadt kundalinit néha a főnix madárral jelenítik meg.

Azt az egyént, akinek a kundalinije tartósan felemelkedett és a Harmadik Szemen keresztül „sziszeg”, tiszteletteljesen „nága”-nak nevezik, ami a hindu misztikus kifejezés a „sárkányra” vagy „kígyóra”. A megvilágosodás élményével a „nága” ráébred az élet egységére és kölcsönös függésére. A nága a beszédében, tetteiben és viselkedésében megnyilvánuló bölcsességéről ismert. Jézus Mester feltehetően a megvilágosodott nágákat dicsérte, amikor arra buzdította követőit, hogy legyenek „olyan bölcsek, mint a kígyó...” A sárkányok esetenként a pszichében fellelhető megoldatlan és elfojtott energiákat – az „ösztön szörnyeit”–, mint például a fóbiákat, neurózisokat, bűntudatot és hasonlókat képviselik.

Földrajzi szemszögből nézve a sárkányok bizonyos mágneses energiaáramlatokat képviselnek, amelyek a földfelszín bizonyos részein találhatók. Ezeket talán „a bolygó csakráinak” is nevezhetnénk. Megfelelnek az ember testének akupresszúrás pontjainak is. A ley-vonalakat hasonlóképpen a földi sárkányokkal hozzák kapcsolatba. A templomos lovagok bizonyos ismeretekkel rendelkeztek e tekintetben – tudták, hogyan határozzák meg a mágnesesen töltött területek helyét. Az ilyen megszentelt területeket választották ki katedrálisok, kápolnák és templomok helyszíneként. A sárkányokat néha az ember testével, lelkével és szellemével hozzák összefüggésbe.

Caduceus

Misztikus guruk néha oktatási eszközöket alkalmaznak tanítványaik képzése során. Az egyik ilyen eszköz a caduceus. Ez az ember okkult anatómiájában található fő nádikat, vagy finom idegrendszert ábrázolja. A caduceus vagy Merkúr botja egy rúdból áll, amely körül két kígyó fonódik össze. A rúd a sushumnát (középső energia csatorna), a gerincvelő éteri megfelelőjét jelképezi. A sushumnán belül más finom idegek, a finomított energia csatornái vannak; ezeket a jógik „Vajrininek”, „Chitrininek” és „Brahmannak” nevezik. A sushumna felfelé és kifelé nyúlik az Önvalóba, mint a „Sutratma”. Pingala és Ida a kígyók által ábrázolt két nádi. A csomópontok, ahol a kígyók és a rúd találkozik, a fő csakrákat szimbolizálják. A vándor jógik néha hét csomóval ellátott bambuszbotot hordanak maguknál, hogy a sushumnát és a csakrákat jelképezzék. A caduceus rúd tetején egy csomó van; ehhez a csomóhoz néha egy indás kúszónövényt erősítenek, amely valahol a bot közepénél végződik. A kidudorodás a hosszúkás agyvelőt jelképezi, amelyhez a vagus ideg, a kúszónövény kapcsolódik. A nervus vagus a mellkasi régióban végződik. Mindegyik összetevő fontos szerepet játszik az ember misztikus fejlődésében. Különböző spirituális funkciókat látnak el. Előfordul, hogy a gomb vagy rúd mindkét oldalán egy-egy szárnypár található. Ez azt jelzi, hogy a sushumna tövében lévő kundalini energia felemelkedett és feltámadt. Az angyali szárnyak a tudatosság és az elme magasabb fokát szimbolizálják.

Összességében a caduceus a megújulást és a megvilágosodást szimbolizálja. Továbbá az ember elméjének a kozmikus elmével való összehangolódását ábrázolja. A régi időkben, a misztériumiskolákban csak az adeptusok és a magasabb rangúak voltak elég méltók arra, hogy ilyen szimbolikus botot tartsanak a kezükben. Néha a caduceust, vagy annak változatait odikus energiával és atmikus erővel mágnesezték. Az Eleuszi Misztériumi Iskola hierofantáinak kezében tartott Thyrsus egy olyan bot volt, amely isteni minőséggel volt átitatva. Elsősorban a tanítványok és beavatottak kundalini-tüzének serkentésére volt hivatott, amikor a gurujuk úgy ítélte meg, hogy ez a spirituális fejlődésük bizonyos szakaszaiban szükséges és helyénvaló. Egy misztikus vagy vallásos tárgy isteni hatásokkal való átitatásának aktusát „felszentelésnek” vagy „magnetizálásnak” nevezik.

Egyes okkultisták úgy értelmezik a caduceust, mint az egyetemes mágikus ágens jelképét. Ezt a mágikus erőt bőségesen használják a teurgikus és thaumaturgikus műveletekben. Az egyiptomi hierofánok ennek az erőnek az alkalmazásában voltak adeptusok. Az ágens irányításával kapcsolatos törvényeket és elveket titoktartási eskü alatt adták át a fény keresőinek. Apollón, Püthagorasz és Mózes nevei jutnak eszünkbe, amikor az úgynevezett csodák bemutatását vizsgáljuk. Ezek a jeles személyek mind a Khem földjén működő misztériumiskolák beavatottjai voltak.

Napjainkban a caduceus az orvosi szakma által használt embléma. Csak az utóbbi években fedezi fel ez a tudományág azokat a finom energiákat, amelyet ez az embléma csendben sugároz.