TÖRTÉNET, AMELY SZÍVEN ÜT: Mongólia, Tibet és a nyugati világ sorsa

Hogyan alapozta meg a nyugati kultúrát
 a szkíta-avar mester Abarisz, az Avar, tanítványa,
Pitagorasz segítségével

TÖRTÉNET, AMELY SZÍVEN ÜT:

Mongólia, Tibet és a nyugati világ sorsa

Irta: Peter Kingsley

Nicolas Leon Ruiz könyvismertetője alapján

A könyv magyar fordítása hamarosan megjelenik Közösségünk kiadásában

A Történet, amely szíven üt: Mongólia, Tibet, és a nyugati világ sorsa a negyedik könyve a klasszicista és filozófia történész Peter Kingsley-nek. Kingsley előző könyveiben, A tudás sötét bugyrai-ban (1999) és a Valóság-ban (2003) amellett érvel, hogy az úgynevezett „preszókratikus” filozófusok, a nyugati civilizáció alapító atyái, mélységesen félre lettek értve, és ennek következményeként mi, nyugatiak saját magunkat is félreértettük.

   A modern tudósok hajlamosak a preszókratikus filozófusokat zseniális, mindamellett primitív gondolkodókként bemutatni. Lényegében olyannak látják a preszókratikus filozófusokat, mint saját magukat, szekularizált racionalistáknak, vagy olyan intellektuálisoknak, akik többre tartják az elméletet a gyakorlatnál.

Kingsley munkája egy teljesen más képet tár elénk: Parmenidész, Empedoklész, Pitagorasz és a hozzájuk hasonlóak misztikusok és próféták voltak, akik az ősi, rejtett, kezdeti nyugati hagyományban kapocsként működtek. Számukra a tudomány és a filozófia a spirituálisból eredt, és az volt a cél, hogy a spirituálishoz vezessen vissza. Ez egy olyan világlátás, ami az írásaikat érthetetlenné teszi azok számára, akik nem osztoznak ezen a világnézeten.

   Ennek pedig egyértelmű következményei vannak. Egyrészt bármelyik gondolkodó, aki a spiritualitás nagyra becsülése nélkül közelíti meg a preszókratikusok írásait, csak a legfelületesebb magyarázatokat lesz képes kikövetkeztetni belőlük, miközben ezen írások mélyebb spirituális jelentése rejtve marad előtte. De a preszókratikusok valósága nem veszett el örökre. Történelmileg az ő munkásságuk szolgált kiindulásként és inspirációként nagyrészt a hermetikus, alkimista, sőt az iszlám misztikus hagyomány számára is. A mi időnkben pedig Kingsley írása egy olyan igazságot hozott újra a napvilágra, ami meglepő és gyönyörű egyszerre: a nyugati civilizáció maga is produktuma és örököse egy szent tradíciónak – ami annyira gazdag és erőteljes, mint bármi, ami Keleten található.

Peter Kingsley könyve, ahogy azt a címe is sejteti, nem csak a Nyugatról szól és nem is csupán a múltról. Kiindulási pontja Pitagorasz és a hyperboreai szkíta-avar mester Abarisz találkozásáról szóló rejtélyes beszámoló. Abarisz, a vándor gyógyító, csodatevő és próféta, keleti titokzatos vendégként érkezett Görögországba, és végül központi szerepet játszott Pitagorasz életében – és így a nyugati tudomány, filozófia és kultúra alakulásában.

Abarisz

   Kingsley történetének középpontjában egy nyugtalanító kinyilatkoztatás áll – a Nyugat belföldön kialakult bölcsessége közvetlen összeköttetésben áll a mongol és tibeti sámánisztikus (nem-dogmatikus belső ösvény – a fordító jegyzete) hagyománnyal. Ez a kapcsolat pedig komoly és messzemenő következményekkel bír a nyugati, mongol, tibeti és indián szent hagyománnyal kapcsolatos tudásunkra.

Szkíta-hun vitézek pihenője - Belső-Ázsia

Aranyszarvas - Arany övveret, Szibéria, i. e. 4-3. század - Kb. Abarisz-Pitagorasz kora

Állatviadal - Arany övveret, Szibéria, i. e. 4-3. század - Kb. Abarisz-Pitagorasz kora

   

   A Történet, amely szíven üt megmutatja, hogy a keleti szent hagyomány hogyan játszott központi szerepet a nyugati civilizáció kialakulásában. Ez a könyv jelentheti az utolsó szöget annak az elavult nézetnek a koporsójában, miszerint a korai Nyugat kultúrája teljesen zárt volt, és bizarr módon önmaga hozta létre önmagát.

   Kingsley írásából kiderül, hogy Abarisz szülőhazája, Hyperborea a mai Ázsia területén lévő Mongóliával és Tibettel egyezik meg (Abarisz idejében ezt a területet szkíták és hunok lakták – a fordító jegyzete). Abarisz maga, ahogy azt számos tudós megjegyezte, magán hordozta a sámánok jegyeit és kellékeit – mint azok a furcsa és kontrollálhatatlan gyógyítók és misztikusok, akik szerte a világban éltek, de főképp Szibéria és Közép-Ázsia területén voltak ismertek. Kingsley a sámánisztikus jegyeket és kellékeket a görög forrásanyagok leleményes újraértelmezése alapján magyarázza. Lenyűgöző az a tökéletes párhuzam, amit az előbb említett forrásmunkák és a jól dokumentált sámánisztikus és tibeti buddhista gyakorlat között talált. A modern klasszikusokkal ellentétben ő az etnográfia és antropológia konkrét leírásaihoz és Ázsia vallásos történelmének archeológiájához nyúlt vissza.

Az ősi belső-ázsiai szellemiség elterjedése és kihatása Földünk kultúráira -
Idries Shah, a nagy tudós szufi szerint

Az Eurázsiai Nagy Sztyeppét ősidők óta a mai napig szkíta-hun népek lakják

Állatviadal – Szaka műveltség, Közép-Ázsia, i. e. VI. század - kb. Buddha kora

Szkíta arany leopárd - i. e. 7-6. század, Közép-Ázsia - kb. Buddha kora
A tudat jelképe

Szkíta-hun vitézek pihenője - Belső-Ázsia – László Gyula szerint a jelenet szakrális nászt ábrázol. Magyarázata szerint az életfa alatt ülő istennő a vitéz „fejébe néz”. A fejbe nézés és a fára akasztott fegyverek a nászt jelentik. 

Szkíta-hun vitézek pihenője – arany övcsat részlete

   Abarisz és Pitagorasz találkozása, amiről a tudósok gyakran megfeledkeznek, vagy azt irodalmi fikcióként kezelik, valójában a történelem egyik legnagyobb hatású felismeréséhez vezetett. Ez az ismeretség mindkét férfi számára meghatározó jelentőségű volt. Pitagorasz és a közép-ázsiai eksztatikus gyógyító, csodatévő próféta és sámán bizalmas kapcsolata fényt derít a Pitagoraszi tradíció számos elemére, amelyek, mint azt korábban néhány tudós már megjegyezte, egyértelműen sámánisztikusak.

   Nehéz lenne alábecsülni Pitagorasznak a nyugati civilizációra gyakorolt hatását. A preszókratikus gondolkodók között, akiket a nyugati civilizáció hőseiként tartunk számon, Pitagorasz kiemelkedő jelentőséggel bír. Méltán tekinthető kultúra teremtőnek, civilizáció formálónak, akitől maga a „filozófia” szó is származik. Pitagorasz és a misztikus keleti hagyomány, ami olyannyira inspirálta őt, a nyugati világ gyökeréig hatolnak. Ez a finom és mégis nagy erejű hatás, a Keletről a Nyugat felé történt szent átadás, része annak a misztikus folyamatnak, amelyben új kultúrák magvai szétszóródnak és szárba szökkennek.    Évszázadokkal később, a Pitagoraszi tradíció eljutott Egyiptomba és a Közel-keletre, és végül a perzsa szufi hagyomány szívéig hatolt, és így az új kultúra magvai is egyre több helyen szóródtak szét.

Pitagorasz

   

Apolló

A Kelet és Nyugat összefonódása nem állt meg Pitagorasznál és Abarisznál. Hyperborea nemcsak Abarisz otthona volt, hanem Apollóé is. Ráadásul nem Abarisz volt az első hyperboreai, aki szent küldetéssel felkereste az akkori Görögországot. Mai napig fennmaradtak „a korai nyugati történetírók titkos feljegyzései arról, hogy a legszentebb görög szentélyeket ugyanazok a különös hyperboreai látogatók alapították, akik Apolló kíséretében egykoron elhozták a görögök számára legértékesebb és legfontosabb hagyományaikat.”

   Évszázadokkal később, mikor Pitagorasz azt állította, hogy ő a „hyperboreai Apolló”, és mikor a hyperboreai Abarisz eksztatikus állapotban járta Görögországot, és azt jelentették róla, hogy magában hordozza Apollót, mindez csak egy sokkal de sokkal ősibb dolognak volt a folytatása. A kapcsolat Pitagorasz, Abarisz és Apolló, valamint Apolló, Hyperborea és Görögország között, a Nyugat ködös régmúltjába vezet vissza minket. Ha mindez sokkolóan hat ránk, annak az az oka, hogy „olyan keveset tudunk a nyugati kultúránk eredeti természetéről, mint amilyen keveset tudunk Apollóról, az istenről, akinek fénye olyan fényesség, amilyet napjainkban már nem tapasztalunk”.

   A Történet, amely szíven üt egy másik nagyon fontos tényre is felhívja a figyelmünket: kiemeli Közép-Ázsia és Szibéria sámánisztikus, nem-dogmatikus szellemi hagyományának döntő szerepét a szent bölcsesség virágzásában. Általános dolog Európában, hogy a közös szent hagyományunkat a nagy kultúrák fényében határozzuk meg: Egyiptom, India, Perzsia, Kína, Görögország stb. Az ősi, nomád kultúráknak a szent hagyományra gyakorolt hatását pedig gyakran figyelmen kívül hagyjuk. A legszélsőségesebb kommentátorok pedig még hajlamosak is ezeket a nyugati kultúrákhoz képest alárendeltnek tekinteni. Kingsley könyve megmutatja, hogy ezek a gyakran el nem ismert kultúrák mennyit adtak az emberiségnek – csendesen, alázatosan, gyakran elismerés nélkül.

   A szufi mesterek a mongol invázióval kapcsolatban „pontosan tudatában voltak annak a paradox összetettségnek, amivel szembenéztek – egy olyan valóság bontakozott ki a szemük előtt, amihez képest minden addigi civilizációs eredményük elhalványult, egy olyan erő, ami lezúzta a régi, megkövesedett illúzióikat, hogy helyet teremtsen valami teljesen újnak. A szufik felismerték, hogy Dzsingisz Kán seregét a szentek legerőteljesebbje, a legfelsőbb lelki hatalom, Khidr próféta, a titokzatos Zöld Ember vezette és védte, aki mindig úgy irányított a színfalak mögül, hogy azt az átlagos emberi értelem felfogni képtelen”.

   Ahogy azt számos szufi gondolkodó felismerte: Nincs menekülés a barbárok elől, mert ők jelentik az életet mindaz mögött, amiről úgy gondoltuk, hogy az maga az élet.

„Amíg a mongolok és a többi szkíta-hun nép hűek maradtak nomád hagyományaikhoz, képesek voltak a legcsodálatosabb alkímia végrehajtására. Az általunk nagyra értékelt kultúráktól távol, saját útjukat járva termékenyítően hatottak más kultúrákra, és újak magvait vetették el. Dzsingisz Kán mindenre kiterjedő nyitottságot, sámáni alapelveken nyugvó, vallások iránti teljes elfogadást hozott magával, ami szinte a legnagyobb veszélyt jelentette ellenségei számára”.

Farkas és kígyó küzdelme - övcsat

Szkíta arany fésű díszítése

Gomb

   Modern világunk az összeomlás szélén áll, és azon tanakodunk, mi lenne a megoldás. Nagy a kockázat, saját túlélésünk függ attól, hogy mit teszünk. A modern kor, technokráciájával, redukcionizmusával és lemondásával mindenről, ami szent, nem tud igazi megoldást kínálni, hisz maga is része a problémának. Azok pedig, akik szeretnének visszatérni a hagyományokhoz, azon aggódnak, hogyan lehet a múlt lényegéhez csatlakozni úgy, hogy ne csak külsőségeiben teremtsük azt újra. Kingsley válasza erre az élet-halál kérdésre Pitagorasz és Abarisz válasza:

„Egyetlen módja van annak, hogy valódi lépéseket tegyünk előre – ez az út az elragadtatottság útja, ami kivezet minket saját magunkból. Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz, mindnyájunk számára. Itt, a nyugati világban az a furcsa elképzelésünk, hogy a kultúra csak úgy önmagától jött létre, amit aztán tovább teremtünk, alakítunk és jobbá teszünk. Ez azonban egyáltalán nem felel meg az igazságnak. A kultúra nem csak úgy megtörténik. Egy másik világból tudatosan, hihetetlen együttérzéssel és elszántsággal hozzák létre őket.”

   A szent hagyományok hozzák létre a civilizációkat. A hagyomány az az élő talaj, amiből a kultúránk kisarjadzik. Pitagorasz, Abarisz és a hozzájuk hasonló emberek rájöttek hogyan lépjenek túl saját magukon, és ezzel lehetővé tették a szentség megjelenését. Lelkesedésük pedig új világot teremtett.

* * *

Állatviadal – Szaka műveltség, Közép-Ázsia, i. e. VI. század

Két állat életfával

Khidr próféta, a titokzatos Zöld Ember - szufi miniatúra

A fordító megjegyzése:

A Hüperboreában (Belső-Ázsiában) élő szkíta-hun megvilágosult mesterek látták, hogy a Földközi tenger mellékén megszületett Apolló emberi testet öltése (tulkuja). Apolló a belső ragyogás istensége, buddhája volt, a buddhizmusban Amitábhának felelhet meg. E testet öltés Pitagorasz volt. A belső-ázsiai mesterek elküldték a megvilágosult mestert, Abariszt, aki bensőjében megvalósította Apolló-természetét (buddha természetét) – az egyetemes szeretet, végtelen együttérzés és mindentudó bölcsesség belső ragyogását –, hogy keresse meg Pitagoraszt, és adja meg neki a szükséges átadásokat és képzést, hogy ő is megvalósíthassa Apolló-természetét. Küldetését Abarisz beteljesítette, és így útjára indította tanítványával egyetemben azt, amit ma európai műveltségnek nevezünk.