BUDDHA, A BENNÜNK MUNKÁLKODÓ SZERETET VULKÁNJA – Istenség jóga IV. rész

Az alábbi szöveg Tiszteletreméltó Láma Csöpel, az Istenség Jógáról   2019. április 6-án  adott szóbeli tanítása alapján került leírásra.

Ennek a szövegnek folytatása: https://csomakozpont.blogspot.com/2019/06/az-energiatestunkkel-dolgozunk-istenseg.html


Az Etna kitöréskor
Tehát a gyémánttest ténylegesen bennünk van, ha elkezdünk vele foglalkozni, válaszol. Ez nem olyan dolog, amit fel kell építenünk, mert eleve bennük van, és válaszol. Az ő oldaláról is folyik a munka, nem csak a mi neurotikus oldalunkról. Olyan, mint a vulkán, ahogy szoktam mostanában mondani, hogy érthető legyen. Ha elkezdem ásni, kaparni a vulkanikus hegy kőzetét, akkor egyszer csak megreped. Megvékonyítottam a földet, megreped, és kitör a vulkán, mert a vulkanikus tűz  eleve ott van benn, és az egy óriási erő. Nem egy halott követ kell tehát átalakítani vulkánná, a vulkanikus erő ott van benn a hegyben. Az is munkálkodik, ki akar törni, és akkor mi azzal, hogy ássuk, kapáljuk a kőzetet, segítünk neki abban, hogy az ő belső munkálkodása révén végül is kitörjön. Tehát a két munka együtt folyik. Ezt nagyon fontos érteni, és ezért van az, hogy amikor a gyémánttestről beszélünk, akkor az istenségekről beszélünk. Itt van bennünk Csenrézi. Csenrézi egy aktív erő, a szeretet, együttérzés, bölcsesség ereje. Mondhatjuk, hogy ő egy isteni lény – aki mi vagyunk –, ő a bennünk lévő vulkanikus erő, aki aktív, munkálkodik. 


Ezerkarú Csenrézi, melynek gyakorlatát a Nyungne alatt végezzük.

Ezért annyira fontos, hogy isteni alakban gondolunk rá. Tehát ne gondoljuk úgy, hogy a bennünk lévő buddha csak puszta üresség, nem is létezik. Bizonyos értelemben ez igaz, mivel a mi fogalmi gondolkodásunk számára felfoghatatlan, de a mi számunkra nagyon fontos, hogy a buddha természet, a buddha egy nagyon aktív, nagyon erősen munkálkodó erő mibennünk. És ezért nagyon egyszerűen úgy viszonyulunk hozzá, mint egy bennünk lévő megvilágosult lényhez, akinek saját munkája van velünk. Tehát ő dolgozik a mi átalakulásunkon, hogy kitörjön belőlünk, kibukkanjon belőlünk. Csenrézi itt dolgozik bennünk azon, hogy ki tudjon belőlünk bukkanni, minél előbb. 
   És mi is a magunk oldaláról rásegítünk erre. Hát hogyan? Hát végezzük a gyakorlatot, a meditációt. Olyan ez, mint a viccben, amikor az öreg fösvény elmegy a templomba és imádkozik, hogy: „Jaj Atyám add, hogy megnyerjem az ötös találatot a lottón”. És minden héten elmegy a templomba és mindig nagyon-nagyon zokogva, sírva fohászkodik és kéri az Istent, hogy jaj segíts, hogy megnyerjem az ötös találatot. És egyszer megszólal az Úr, és azt mondja: „Legalább vegyél egy szelvényt”. Ezért mi megvesszük a szelvényt, és amellett dolgozik, munkálkodik bennünk a Csenrézi. Csináljuk a mi dolgunkat, és csinálja ő is a dolgát, és a kettő összeér. 


Egy modern New York-i képzőművész szobra

A bennünk élő istenségek olyanok, mint az angyalok, akik tényleg itt vannak bennünk, és tényleg munkálkodnak a mi javunkért. Ugyanakkor ők nem a hétköznapi hús-vér szintű lények, ők teljesen megfoghatatlan lények, ugyanolyan megfoghatatlanok, mint a szivárvány. Tehát nem hús-vér lények, és nem rajtunk kívül lévő lények. Azt is nagyon fontos érteni, hogy itt vannak bennünk. De ehhez megint csak hozzá tartozik a gyémánt út képe önmagunkról, mert a gyémánt út ott kezdődik, már a mahajána is ott kezdődik, hogy minden atomban annyi buddha van, ahány atom van a világegyetemben, és minden buddhát bódhiszattvák vesznek körül. Ez azt jelenti, hogy a buddha itt van bennem, minden atomomban. A testem atomokból áll, minden atomomban annyi buddha van, ahány atom van a világegyetemben. Nem úgy kell elképzelni, hogy itt van egy kis törpe a szívemben, és az Csenrézi. Itt egy világképről van szó, egy óriási távlatú világképről. Minden atomban annyi buddha van, ahány atom van a világegyetemben és ez itt van mind bennem. 
Guru Rinpocse és Amitábha Buddha fraktál mintákkal

A fraktálok „önhasonló”, végtelenül komplex matematikai alakzatok.
Az önhasonlóság azt jelenti, hogy egy kisebb rész felnagyítva ugyanolyan struktúrát mutat, mint egy nagyobb rész. Ez a geometriai alakzat alátámasztja a "minden atomban annyi buddha van, ahány atom van a világegyetemben"  
buddhista szemléletet.

Nos, akkor most egy kicsit meditáljunk ezen az érzésen. Próbáljuk meg az érzést érzékelni magunkban, hogy minden atomban annyi buddha van, ahány atom van a világegyetemben és minden buddhát számtalan bódhiszattva vesz körül. Ez az a gondolat, ahol a zavaros tudat teljesen fölsül, mert ez egy olyan óriási gondolat, amit el sem lehet képzelni. Minden atomban annyi buddha van, ahány atom van a világegyetemben – ezt ha valaki el tudja képzelni, az tegye föl a kezét. 

Próbáljatok meg a szünetekben és az életben is így viszonyulni egymáshoz, egy új módon, teljesen új módon, ezzel a távlattal. Mert ahogy mibennünk jelen van az összes számtalan buddha, úgy mindenki másban is jelen van. Ezek egyelőre csak gondolatok, ám az a fontos, hogy megértsük, magunkévá tegyük ezeket a gondolatokat, és kezdjük az életünket átértékelni, tudatosan, okosan átértékelni. Amit eddig hittünk, az egy nagyon primitív, óvodás szint. Nem kell komolyan venni, beleértve a halálunkat is. Ez egy óvodás szint, mert egész más dolgok történnek a világban, nem ezek az egyszerű, primitív dolgok. A világban nagyszerű, csodálatos dolgok történnek. Van egy elpusztíthatatlan, csodálatos szakrális energiatestünk – mindenki másnak is van –, és ezek a testek, a mi testeink, egy szakrális, gyönyörű, elpusztíthatatlan világban léteznek, mozognak, tesznek-vesznek. Egész más minden, mint amit eddig gondoltunk. Eddig csak az volt, hogy hát a fizikai test, a szenvedés, meg a betegségek, meg az érzelmek, meg a halál, meg ilyen dolgok. Oké, persze, de ez az óvodás szint. Itt az idő, hogy egy kicsit nagyobb távlatot nyissunk. Ilyen nagyobb távlattal próbáljátok a mindennapokat is megélni. 
A kívülről jövő információk, energiák nagyon bezavarhatnak, így ezekre nagyon vigyázzatok, mert azonnal visszavisznek bennünket a hétköznapi gondolkodásba, és teljesen elfelejtjük, amit itt eddig elkezdtünk megfontolni, magunkra venni. Próbáljátok meg a tudatotokat ezekben a gondolatokban tartani, az új gondolatokban, az új világlátásban, és akkor el tudtok végezni egy jó munkát. Ne beszéljetek mindenféle ostobaságokat csak úgy, ami eszetekbe jut, hanem inkább próbáljatok meg ezzel a gondolatvilággal foglalkozni, dolgozni.