Az alábbi szöveg Tiszteletreméltó Láma Csöpel, az Istenség Jógáról – 2019. április 6-án – adott szóbeli tanítása alapján került leírásra.
A hús-vér test
A hús-vér test az energiának egy nagyon durva megnyilatkozása, és ezért nagyon fogékony a negatív hatásokra, befolyásokra, ezért meg tud betegedni, meg tud halni, szörnyű dolgok tudnak vele történni, fájdalmak stb. Továbbá teljesen el tudja ferdíteni a gondolkodásunkat – olyan vágyak és olyan érzelmek és mindenféle születhet a hús-vér testünkhöz kapcsolódóan, ami arra vezet, hogy tulajdonképpen eluralkodik rajtunk a hús-vér testünk. Különösen manapság az elrugaszkodott materializmus korában minden a testre van ráakasztva, ráterhelve. Nagyon fontos, hogy fiatalok legyünk, egészségesek, szépek stb. Mit eszünk, mit csinálunk, sportolunk, ez mind borzasztó fontos, de hát ez megint csak a fizikai test neurózisa, a neurotikus viszonyunk a testünkhöz. Egy szóval nagyon sok negatív dolognak van kitéve a fizikai test.
Az energiatest
A hús-vér test a testnek csak egyik síkja, és vannak más síkok is. Ezért mi most, amikor a Gyémánt Úton dolgozunk, először megtanulunk valamilyen szinten - komoly szinten - ott lenni, ahol a testünk van, megbarátkozni a testünkkel, hogy ne csak a testünkről alkotott zavaros képzeteink jelentsék a testet számunkra, hanem a testünk segítségével ténylegesen fölfedezzük ezt a szent helyet, ezt a szent pillanatot – avagy megtanulunk a jelenben lenni.
A következő lépés az, hogy azt mondjuk, igen ám, de ez a testnek csak a fizikai síkja, azonban létezik az energiatest is, amely ugyanaz a test, csak energiatest. Ez egy olyan óriási lépés, amit föl sem tudunk fogni. Létezik az energiatest, de vannak köztes testek is: hús-vér test, sejt szintű test, molekula szintű test, atom szintű test, szubatomikus részecske szintű test. Amikor atom szinten vagyunk, akkor már nincs betegség, igaz? Még a molekulák szintjén azt mondjuk, hogy ilyen meg olyan különleges molekuláris stb. stb. torzulások lehetnek, de atom szinten már ez nincsen. Ennél még finomabb az energia szint, amit úgy hívunk, hogy a gyémánttest. A gyémánt ebben az esetben azt jelenti, hogy elpusztíthatatlan. Ez az elpusztíthatatlan energiatestünk, ezen a szinten végezzük a tantrikus vizualizációkat.
Most gondoljunk magunkra így, hogy rendben van, megvannak a test különböző szintjei, oldalai, de most azokkal nem foglalkozunk, hanem az elpusztíthatatlan energiatestünkkel foglalkozunk, ami szintén itt van, mindig itt volt, csak nem beszéltünk róla, mert hát materialisták vagyunk. Az elpusztíthatatlan energiatest itt van, a gyémánttest. Próbáljuk így feldolgozni magunkban, hogy ez így van, ez a mi valóságunk, a fizikai testünk mellett az elpusztíthatatlan gyémánttestünk is a mi valóságunk. Próbáljuk most tényleg magunkban földolgozni, hogy lehet, hogy erre eddig nem gondoltunk, vagy nem eléggé gondolunk, ám mostantól kezdve vezessük be a gondolkodásmódunkba.
Ha tehát ne adj Isten túléljük ezt a napot, és elmegyünk innen, ebből a szakrális térből, akkor is tudjuk, hogy igen, nekem gyémánttestem van, vagy egy szakrális elpusztíthatatlan energiatestem – és ezzel minden megváltozik. Az élet-halál kérdése, a lét-nem lét kérdése megváltozik, akkor is, ha ezt csak így mint gondolatot is bevisszük az életünkbe. Most azért vagyunk itt, hogy ezzel foglalkozzunk, tényleg megértsük, és ha lehet, elfogadjuk – de ne felejtsük, nem kötelező elfogadni, semmit sem kötelező elfogadni, ám legalább próbáljuk meg földolgozni, megérteni, és aztán, hogy elfogadjuk, vagy nem, az a következő lépés. Mindazonáltal kezdjük legalább a lehetőségét fontolóra venni, hogy ez egy elég logikus és egyszerű gondolatmenet, hogy-hogy eddig nem tudtam erről, vagy nem gondoltam rá, vagy nem vettem komolyan? Mert sok mindent hallunk, meg olvasunk, de nem vesszük komolyan. Most próbáljuk meg komolyan venni, hogy ez tényleg így van, és ez milyen óriási kihatással lesz ezután az életünkre, a hétköznapi életünkre, a családi életünkre, a munka életünkre, az utcai életünkre, az emberi kapcsolatainkra, az egészségünkre, mindenre, milyen óriási hatással lesz.
Bevezetjük ezt, hogy gyémánttest, elpusztíthatatlan energiatest. Mindannyian tudjuk – hogy egy kicsit könnyeben megértsük –, hogy álmunkban is van testünk, ez hétköznapi dolog, erről nem is kell beszélni, annyira hétköznapi. Tehát álmunkban is van testünk, ami nem ugyanaz, mint amelyik az ágyban alszik. Álmunkban jövünk-megyünk, érezzük, hogy jövünk-megyünk, vagy biciklizünk, vagy autózunk, vagy lovagolunk, vagy akár repülőzünk, a testünk repül, miközben a fizikai hús-vér testünk fekszik az ágyban. Van egy álomtestünk, ami nem ugyanaz.
Ezen is elmélkedjünk egy kicsit, hogy hogy is van ez. Állítsuk egymással szembe ezt a két testet, amelyik fekszik az ágyban álmunkban, a másikkal, amelyik álmunkban jön-megy, tesz-vesz. És a tanítások azt mondják, hogy a halálunk után is van egy testünk, amit úgy hívnak, hogy a köztes lét testünk, bardo testünk, ami nagyon hasonlít az álomtesthez.
Mi a halál? A halál az, amikor a tudat elhagyja a hús-vér testet, és akkor a hús-vér test feloszlik, megsemmisül, elégetik, megeszik a kukacok stb. A lényeg azonban az, hogy a tudat a halál után is úgy érzi, hogy van teste, nem csak hogy van teste, hanem ő valaki, aki jön-megy, tesz-vesz, keze és lába van. Nem is tudatosul, hogy meghaltunk. És ez nem csak valamiféle elszállt keleti fantázia világ.
Olvastam egy magyar mesét, ami pontosan ezt írja le. Megy a valaki az úton és egyszer csak mellé szegődik a halál, és mondja, hogy most eljöttem érted. Az ember tiltakozik, hogy jaj hát még ne, mert ezt meg azt még el kell intéznem. Jól van, mondja a halál, és mennek együtt az úton. Megint mondja a halál, hogy na de most már itt az idő. Jaj még ne, mert ezt meg azt még meg kell csinálnom, el kell intéznem. Jól van, mondja a halál, mennek tovább. Aztán egyszer csak odaérnek egy kúthoz, és az ember mondja, hogy nagyon szomjas vagyok, innom kell egy kis vizet. Akkor iszik, és mondja a halál, hogy na de most már itt az idő. Ne, még ne menjünk, mert még nem végeztem el a dolgomat, mert nekem még dolgom van, adj egy kis időt. És mennek tovább. Aztán megint mondja a halál, hogy most már tényleg itt az idő. Jaj még nem, mert így meg úgy meg amúgy. Azt mondja erre a halál: te, figyelj ide, gyere, menjünk vissza. És akkor visszamennek a kúthoz és a kút kávájára rá van dőlve egy holttest. Nézi az ember, és az hát ő maga. Itt a lényeg az, hogy az ember nem veszi észre, nem tudatosul benne, hogy meghalt. Már meghalt a kútnál, de ő még azt hiszi, hogy él, és megy tovább. Ez a magyar mesekincsben, magyar kultúrában benne van, nagyon érdekes. Tehát ez nem egy elszállt keleti dolog, ez nekünk fontos, hogy a magyar mesekincsben is benne van. Aztán lehet, hogy máshol is vannak hasonló mesék, de itt a magyar mesekönyvben konkrétan megvan, mert egy magyar mesegyűjteményben olvastam.
Ilyen szellemtestünk, mentális testünk van álmunkban, és halálunk után is lesz. A testnek ez is egy szintje. Álmunkban ezt minden nap átéljük, minden nap szembesülünk ezzel. És miután fölébredtünk, rájövünk, hogy volt egy testünk, ami más volt, mint ami itt feküdt az ágyban. Ha folytatjuk tovább ezt a gondolatmenetet, akkor azt mondjuk magunkban, mint tantrikus gyakorlók, hogy igen, a szellemtestemnek is vannak különböző szintjei, és végül a legtisztább szint az az elpusztíthatatlan energia szint, mert a szellemtest az energiatest – a kettő ugyanazt jelenti. Tehát az álomtestünk is egy energiatest, egy gondolati és érzelmi energiákból álló test. De az még nem elpusztíthatatlan szint, az még csak változó zavaros szint, mert álmunkban ugyanúgy tudunk szenvedni – megéget a tűz, haldokolhatunk, meg is halhatunk, fájdalmat érezhetünk stb. –, tehát ez az energiatestünk még nem a gyémánttest. A gyémánttest szintjén már nincs szenvedés, és nincs semmiféle negativitás. A gyémánt, elpusztíthatatlan azt jelenti, hogy nem képes semmiféle negativitás hatni a gyémánttestünkre semmi módon, nem tudja tönkretenni, nem tudja elpusztítani, nem tudja megbetegíteni, semmi módon nem tud negatívan hatni a gyémánttestünkre.
Próbáljuk most magunkban ezt a tudatot elültetni, és próbáljunk vele megbarátkozni, csak mint gondolattal. Aztán lehetnek kételyeink, azt mondhatjuk, hogy ez túl sok, ezt nem értem, meg lehet, hogy nincs is így, mert másképp is lehet gondolkodni. Ez egy nagy feladat, ezzel dolgoznunk kell. Más, ha eleve buddhista kultúrában született valaki, aki gyerekkorától nem a materialista képzeteket tanulja és szokja meg, hanem eleve ilyen gondolatokat – annak más a dolga, könnyeben rá tud hangolódni, de nekünk ezt mind végig kell járnunk. Nem lehet átugrani, hogy hát igen, persze én elhiszem, Csenrézi vagyok – mert amikor bajba kerülünk, akkor hol van Csenrézi? Elfelejtjük, akkor csak a baj van. Megbetegszünk, és mindjárt nincs Csenrézi, hanem mindjárt minden bajunk van, rettegünk a haláltól, rettegünk a fájdalomtól, meg egyéb dolgoktól, elveszítjük ezt, elveszítjük azt, minden bajunk van. Nincs meg az a magabiztosságunk, hogy „nekem van egy elpusztíthatatlan gyémánttestem, és ha levágják a kezem-lábam, az csak a fizikai test, az nem hat az elpusztíthatatlan energiatestemre”.
Nekünk ezzel komolyan kell foglalkoznunk, komolyabban, mint a keletieknek. Másképp működik a keletieknek a tudata, még akkor is, ha nem gyakorolnak komolyan, nem jógik, nem megvilágosultak. Nekünk ezt mind komolyan kell vennünk, kezdve a test figyelmességével, megtanulni itt lenni, ahol a testünk van, boldog, oldott módon itt lenni, aztán jön majd a gyémánttest is lassan.
 |
| A tibeti buddhizmusban a szobrok és a thankákon szereplő istenség alakok mind-mind energiatesteket ábrázolnak. Ezért van az, hogy habár hasonlítanak az ember alakokhoz, de a formáik részleteiben mégsem teljesen ugyanolyanok, mint egy hús-vér ember teste. A képen a Tara Templomban (Tar) található Tara istennő szobra látható. |
A hús-vér test
A hús-vér test az energiának egy nagyon durva megnyilatkozása, és ezért nagyon fogékony a negatív hatásokra, befolyásokra, ezért meg tud betegedni, meg tud halni, szörnyű dolgok tudnak vele történni, fájdalmak stb. Továbbá teljesen el tudja ferdíteni a gondolkodásunkat – olyan vágyak és olyan érzelmek és mindenféle születhet a hús-vér testünkhöz kapcsolódóan, ami arra vezet, hogy tulajdonképpen eluralkodik rajtunk a hús-vér testünk. Különösen manapság az elrugaszkodott materializmus korában minden a testre van ráakasztva, ráterhelve. Nagyon fontos, hogy fiatalok legyünk, egészségesek, szépek stb. Mit eszünk, mit csinálunk, sportolunk, ez mind borzasztó fontos, de hát ez megint csak a fizikai test neurózisa, a neurotikus viszonyunk a testünkhöz. Egy szóval nagyon sok negatív dolognak van kitéve a fizikai test.
Az energiatest
A hús-vér test a testnek csak egyik síkja, és vannak más síkok is. Ezért mi most, amikor a Gyémánt Úton dolgozunk, először megtanulunk valamilyen szinten - komoly szinten - ott lenni, ahol a testünk van, megbarátkozni a testünkkel, hogy ne csak a testünkről alkotott zavaros képzeteink jelentsék a testet számunkra, hanem a testünk segítségével ténylegesen fölfedezzük ezt a szent helyet, ezt a szent pillanatot – avagy megtanulunk a jelenben lenni.
 |
| A meditációk elején általában vizualizáljuk a testünkben a három fő energia csatornát. |
A következő lépés az, hogy azt mondjuk, igen ám, de ez a testnek csak a fizikai síkja, azonban létezik az energiatest is, amely ugyanaz a test, csak energiatest. Ez egy olyan óriási lépés, amit föl sem tudunk fogni. Létezik az energiatest, de vannak köztes testek is: hús-vér test, sejt szintű test, molekula szintű test, atom szintű test, szubatomikus részecske szintű test. Amikor atom szinten vagyunk, akkor már nincs betegség, igaz? Még a molekulák szintjén azt mondjuk, hogy ilyen meg olyan különleges molekuláris stb. stb. torzulások lehetnek, de atom szinten már ez nincsen. Ennél még finomabb az energia szint, amit úgy hívunk, hogy a gyémánttest. A gyémánt ebben az esetben azt jelenti, hogy elpusztíthatatlan. Ez az elpusztíthatatlan energiatestünk, ezen a szinten végezzük a tantrikus vizualizációkat.
 |
| A nyungne szertartás alatt Ezerkarú Csenrézi Istenségnek vizualizáljuk magunkat tizenegy fejjel. A tantrikus vizualizációkban ezek a különleges megjelenések mindig a felébredett tudat különleges minőségeit képviselik. |
Most gondoljunk magunkra így, hogy rendben van, megvannak a test különböző szintjei, oldalai, de most azokkal nem foglalkozunk, hanem az elpusztíthatatlan energiatestünkkel foglalkozunk, ami szintén itt van, mindig itt volt, csak nem beszéltünk róla, mert hát materialisták vagyunk. Az elpusztíthatatlan energiatest itt van, a gyémánttest. Próbáljuk így feldolgozni magunkban, hogy ez így van, ez a mi valóságunk, a fizikai testünk mellett az elpusztíthatatlan gyémánttestünk is a mi valóságunk. Próbáljuk most tényleg magunkban földolgozni, hogy lehet, hogy erre eddig nem gondoltunk, vagy nem eléggé gondolunk, ám mostantól kezdve vezessük be a gondolkodásmódunkba.
Ha tehát ne adj Isten túléljük ezt a napot, és elmegyünk innen, ebből a szakrális térből, akkor is tudjuk, hogy igen, nekem gyémánttestem van, vagy egy szakrális elpusztíthatatlan energiatestem – és ezzel minden megváltozik. Az élet-halál kérdése, a lét-nem lét kérdése megváltozik, akkor is, ha ezt csak így mint gondolatot is bevisszük az életünkbe. Most azért vagyunk itt, hogy ezzel foglalkozzunk, tényleg megértsük, és ha lehet, elfogadjuk – de ne felejtsük, nem kötelező elfogadni, semmit sem kötelező elfogadni, ám legalább próbáljuk meg földolgozni, megérteni, és aztán, hogy elfogadjuk, vagy nem, az a következő lépés. Mindazonáltal kezdjük legalább a lehetőségét fontolóra venni, hogy ez egy elég logikus és egyszerű gondolatmenet, hogy-hogy eddig nem tudtam erről, vagy nem gondoltam rá, vagy nem vettem komolyan? Mert sok mindent hallunk, meg olvasunk, de nem vesszük komolyan. Most próbáljuk meg komolyan venni, hogy ez tényleg így van, és ez milyen óriási kihatással lesz ezután az életünkre, a hétköznapi életünkre, a családi életünkre, a munka életünkre, az utcai életünkre, az emberi kapcsolatainkra, az egészségünkre, mindenre, milyen óriási hatással lesz.
Bevezetjük ezt, hogy gyémánttest, elpusztíthatatlan energiatest. Mindannyian tudjuk – hogy egy kicsit könnyeben megértsük –, hogy álmunkban is van testünk, ez hétköznapi dolog, erről nem is kell beszélni, annyira hétköznapi. Tehát álmunkban is van testünk, ami nem ugyanaz, mint amelyik az ágyban alszik. Álmunkban jövünk-megyünk, érezzük, hogy jövünk-megyünk, vagy biciklizünk, vagy autózunk, vagy lovagolunk, vagy akár repülőzünk, a testünk repül, miközben a fizikai hús-vér testünk fekszik az ágyban. Van egy álomtestünk, ami nem ugyanaz.
Ezen is elmélkedjünk egy kicsit, hogy hogy is van ez. Állítsuk egymással szembe ezt a két testet, amelyik fekszik az ágyban álmunkban, a másikkal, amelyik álmunkban jön-megy, tesz-vesz. És a tanítások azt mondják, hogy a halálunk után is van egy testünk, amit úgy hívnak, hogy a köztes lét testünk, bardo testünk, ami nagyon hasonlít az álomtesthez.
Mi a halál? A halál az, amikor a tudat elhagyja a hús-vér testet, és akkor a hús-vér test feloszlik, megsemmisül, elégetik, megeszik a kukacok stb. A lényeg azonban az, hogy a tudat a halál után is úgy érzi, hogy van teste, nem csak hogy van teste, hanem ő valaki, aki jön-megy, tesz-vesz, keze és lába van. Nem is tudatosul, hogy meghaltunk. És ez nem csak valamiféle elszállt keleti fantázia világ.
 |
| Égi temetés Tibetben Egy égi temetésről szóló bejegyzés (sokkoló!) képekkel itt tekinthető meg |
Olvastam egy magyar mesét, ami pontosan ezt írja le. Megy a valaki az úton és egyszer csak mellé szegődik a halál, és mondja, hogy most eljöttem érted. Az ember tiltakozik, hogy jaj hát még ne, mert ezt meg azt még el kell intéznem. Jól van, mondja a halál, és mennek együtt az úton. Megint mondja a halál, hogy na de most már itt az idő. Jaj még ne, mert ezt meg azt még meg kell csinálnom, el kell intéznem. Jól van, mondja a halál, mennek tovább. Aztán egyszer csak odaérnek egy kúthoz, és az ember mondja, hogy nagyon szomjas vagyok, innom kell egy kis vizet. Akkor iszik, és mondja a halál, hogy na de most már itt az idő. Ne, még ne menjünk, mert még nem végeztem el a dolgomat, mert nekem még dolgom van, adj egy kis időt. És mennek tovább. Aztán megint mondja a halál, hogy most már tényleg itt az idő. Jaj még nem, mert így meg úgy meg amúgy. Azt mondja erre a halál: te, figyelj ide, gyere, menjünk vissza. És akkor visszamennek a kúthoz és a kút kávájára rá van dőlve egy holttest. Nézi az ember, és az hát ő maga. Itt a lényeg az, hogy az ember nem veszi észre, nem tudatosul benne, hogy meghalt. Már meghalt a kútnál, de ő még azt hiszi, hogy él, és megy tovább. Ez a magyar mesekincsben, magyar kultúrában benne van, nagyon érdekes. Tehát ez nem egy elszállt keleti dolog, ez nekünk fontos, hogy a magyar mesekincsben is benne van. Aztán lehet, hogy máshol is vannak hasonló mesék, de itt a magyar mesekönyvben konkrétan megvan, mert egy magyar mesegyűjteményben olvastam.
 |
| Alex Grey spirituális képzőművész munkája |
Ilyen szellemtestünk, mentális testünk van álmunkban, és halálunk után is lesz. A testnek ez is egy szintje. Álmunkban ezt minden nap átéljük, minden nap szembesülünk ezzel. És miután fölébredtünk, rájövünk, hogy volt egy testünk, ami más volt, mint ami itt feküdt az ágyban. Ha folytatjuk tovább ezt a gondolatmenetet, akkor azt mondjuk magunkban, mint tantrikus gyakorlók, hogy igen, a szellemtestemnek is vannak különböző szintjei, és végül a legtisztább szint az az elpusztíthatatlan energia szint, mert a szellemtest az energiatest – a kettő ugyanazt jelenti. Tehát az álomtestünk is egy energiatest, egy gondolati és érzelmi energiákból álló test. De az még nem elpusztíthatatlan szint, az még csak változó zavaros szint, mert álmunkban ugyanúgy tudunk szenvedni – megéget a tűz, haldokolhatunk, meg is halhatunk, fájdalmat érezhetünk stb. –, tehát ez az energiatestünk még nem a gyémánttest. A gyémánttest szintjén már nincs szenvedés, és nincs semmiféle negativitás. A gyémánt, elpusztíthatatlan azt jelenti, hogy nem képes semmiféle negativitás hatni a gyémánttestünkre semmi módon, nem tudja tönkretenni, nem tudja elpusztítani, nem tudja megbetegíteni, semmi módon nem tud negatívan hatni a gyémánttestünkre.
 |
| Egy tibeti thanka, mely a csakrapontokat ábrázolja A csakrák az energiatestünk főbb pontjai |
 |
| Álomjógában szintén az álomtestünkkel dolgozunk éber álom keretein belül. Az álomjóga Naropa hat jógájának egyike. |
Próbáljuk most magunkban ezt a tudatot elültetni, és próbáljunk vele megbarátkozni, csak mint gondolattal. Aztán lehetnek kételyeink, azt mondhatjuk, hogy ez túl sok, ezt nem értem, meg lehet, hogy nincs is így, mert másképp is lehet gondolkodni. Ez egy nagy feladat, ezzel dolgoznunk kell. Más, ha eleve buddhista kultúrában született valaki, aki gyerekkorától nem a materialista képzeteket tanulja és szokja meg, hanem eleve ilyen gondolatokat – annak más a dolga, könnyeben rá tud hangolódni, de nekünk ezt mind végig kell járnunk. Nem lehet átugrani, hogy hát igen, persze én elhiszem, Csenrézi vagyok – mert amikor bajba kerülünk, akkor hol van Csenrézi? Elfelejtjük, akkor csak a baj van. Megbetegszünk, és mindjárt nincs Csenrézi, hanem mindjárt minden bajunk van, rettegünk a haláltól, rettegünk a fájdalomtól, meg egyéb dolgoktól, elveszítjük ezt, elveszítjük azt, minden bajunk van. Nincs meg az a magabiztosságunk, hogy „nekem van egy elpusztíthatatlan gyémánttestem, és ha levágják a kezem-lábam, az csak a fizikai test, az nem hat az elpusztíthatatlan energiatestemre”.
Nekünk ezzel komolyan kell foglalkoznunk, komolyabban, mint a keletieknek. Másképp működik a keletieknek a tudata, még akkor is, ha nem gyakorolnak komolyan, nem jógik, nem megvilágosultak. Nekünk ezt mind komolyan kell vennünk, kezdve a test figyelmességével, megtanulni itt lenni, ahol a testünk van, boldog, oldott módon itt lenni, aztán jön majd a gyémánttest is lassan.