A buddhista gondolkodás és a nyugati filozófia

A Filozófia a hajdani gondolkodás szerint, mint a „Tudományok királynője”, alul Szókratész és Platón alakja


Abarisz
A buddhista gondolkodás és a nyugati filozófia számos párhuzamot foglal magában. Már egyes pre-szókratikus görög filozófusoknál is kimutatható buddhista hatás (lásd korábbi cikkünket Pitagoraszról és szkíta mesteréről, Abariszról), majd később Pyrrho hoz magával buddhista tanításokat indiai útjáról. Már a XX. század előtt több európai gondolkodó, többek között Arthur Schopenhauer és Friedrich Nietzsche is foglalkozott a buddhista szemléletmóddal. A XX. század nyugati filozófiájára és tudományos szemléletére a buddhizmus erősen rányomja bélyegét.


1. HELLENISTA FILOZÓFIA
A görög szkepticizmus (különösen Pyrrho: i. e. kb. 360 – kb. 270) tanai hasonlóságot mutatnak a buddhista filozófiával, különösképpen a Madhyamaka iskolával.
Diogenes Laërtius Pyrrhoról írt életrajza elmondja, hogy Pyrrho elutazott Nagy Sándor hadseregével Indiába, és filozófiáját arra alapozta, amit ott tanult:
...olyan messze ment, hogy felkereste a gymnoszofistákat (ősi hindu szellemi utak követői, akik kevés ruhát hordtak, és az aszketizmusnak és elmélkedésnek szentelték magukat) és a mágusokat is. Ennek köszönhetően filozófiája egy nemes irányt vett fel, bevezetve a felfoghatatlanság tanát, valamint az ítélkezés felfüggesztését...


David Hume
2. HUME ÉS A NEM-ÉN

David Hume (1711 – 1776) felvilágosodás kori skót filozófus megismerkedhetett a buddhista filozófiával franciaországi tartózkodása alatt (amely egybeesett Értekezés az emberi természetről című műve megírásával) a La Fleche-i Királyi Kollégium keletet megjárt jezsuitáinak közvetítésével.



Vaszubandhu
3. IDEALIZMUS
A buddhista filozófus Vaszubhandu szerint „A tudat transzformációja a képzelet. Amit elképzelünk, az nem létezik. Ezért minden csak puszta megjelenés.” Ezt George Berkeley püspök (1685 – 1753) és Immanuel Kant filozófiájához hasonlították. Kant kategóriáit ugyanakkor a Jógakara karmikus vaszanák eszméjéhez hasonlították, amelyek a szellemi valóságunkat alakítják.


Immanuel Kant
3.1. BUDDHIZMUS ÉS NÉMET IDEALIZMUS
Immanuel Kant (1724 – 1804) transzcendentális idealizmusát ugyancsak a buddhista Madhyamaka filozófiai szemléletmódhoz hasonlították olyan tudósok, mint T. R. V. Murti. Mindkettő azt állítja, hogy tapasztalásunk világa bizonyos értelemben nem más, mint érzékeink és szellemi tényezőink puszta teremtménye. Kant és a madhyamikák számára nincs hozzáférésünk az „önmagukban való dolgokhoz”, mivel azokat mindig megszűri a tudatunk „tolmácsoló rendszere”. Így mindkét világszemlélet azt állítja, hogy létezik egy végső valóság, amelyet azonban az értelem képtelen elérni.
Arthur Schopenhauer
Arthur Schopenhauerre (1788 – 1860) hatást gyakoroltak az indiai szellemi tanítások, és később kijelentette, hogy a buddhizmus „az összes lehetséges vallások legjobbika”. Schopenhauer nézete, miszerint „a szenvedés az élet egyenes és közvetlen tárgya”, és hogy ezt hajtja egy „nyughatatlan akarás és törekvés”, hasonló Buddha Négy nemes igazságához.


Nietzsche

4. NIETZSCHE 
Friedrich Nietzsche (1844 – 1900) csodálta a buddhizmust. Azt írta: „A buddhizmus hátterében már megvan – és ez mélységesen megkülönbözteti a kereszténységtől – az erkölcsi fogalmak önámítása. Az én nyelvezetemben ezért fölötte áll a Jónak és a Rossznak.” Nietzsche úgy látta, hogy ő egy Buddhához hasonló vállalkozást végez. „Lehetnék Európa Buddhája” írta 1883-ban.



Christian Coseru
5. FENOMENOLÓGIA ÉS EGZISZTENCIALIZMUS
Christian Coseru arról érvel „A valóság észlelése” című monográfiájában, hogy a buddhista filozófusok, mint Dharmakirti, Śāntarakṣita és Kamalaśīla „közös alapon osztoznak az Edmund Husserl és Maurice Merleau-Ponty hagyományát követő fenomenológusokkal”.
Edmund Husserl
5.1. HUSSERL 
Edmund Husserl (1859 – 1938), a fenomenológia megalapítója írta: „Nem tudtam elszakítani magamat” mikor a buddhista Sutta Pitakát olvastam a magyar Karl Eugen Neumann (1865 – 1915) német fordításában. Husserl azt tartotta, hogy Buddha módszere, ahogy azt ő értette, nagyon hasonló volt a sajátjához.


Martin Heidegger
5.2. HEIDEGGER (1889 – 1976)  
Reinhard May és Graham Parkes szerint, Heideggerre hatást gyakorolhattak zen buddhista és taoista szövegek. Martin Heidegger filozófiai terminusai, mint Ab-grund, Das Nichts és Dasein fontolóra vehetők az olyan, hasonló eszméket kifejező buddhista terminusok fényében, mint az üresség.


Jean-Paul Sartre
5.3. EGZISZTENCIALIZMUS
Jean-Paul Sartre (1905 – 1980) azt tartotta, hogy a tudat híján van lényegiségnek vagy saját tulajdonságoknak. A tudat semmi, mivel minden önlétező – az egész dologi világ – rajta kívül esik. Továbbá, Sartre számára minden önlétező nem más, mint puszta jelenség, nincs saját lényegisége. Az énnek ezt az eszméjét, mint semmi, és a valóságnak, amely benne rejlő léttől mentes, az üresség és éntelenség buddhista eszméihez hasonlították.
Merleau-Ponty
  Maurice Merleau-Ponty (1908 – 1961) fenomenológiáját hasonlónak mondják a zen buddhizmushoz és a Madhyamakához abban, hogy mindezek tartják az én, a test és a világ (the lifeworld) kölcsönös összefüggését.
 
Karl Jaspers
Karl Jaspers (1883 – 1969) német egzisztencialista szintén írt Buddha filozófiájáról az ő „Nagy filozófusok” című írásában (1975). Azt ajánlotta, hogy a nyugati keresztények tanuljanak Buddhától, dicsérte a buddhizmus rugalmasságát és nem-dogmatikus világlátását.






Alfred North Whitehead
6. BUDDHIZMUS ÉS FOLYAMAT-FILOZÓFIA
Alfred North Whitehead (1861 – 1947) folyamat-filozófiája számos összecsengő pontot mutat a buddhista filozófiával. Whitehead a valóságot az áramlás mindig mulandó folyamatának látta, és tagadta, hogy a dolgoknak bármi bennerejlő szubsztanciája lenne, hanem azok sokkal inkább csak örökké változó helyzetek. Ez hasonló a mulandóság és üresség buddhista eszméjéhez.


Ludwig Wittgenstein
7. WITTGENSTEIN
Ludwig Wittgenstein (1889 – 1951) a filozófiáról terápiai nézetet vallott, mely K. T. Fann szerint szembetűnően hasonlít a dharma zen buddhista fogalmához, mint az elvont lingvisztikai és filozófiai zűrzavar gyógyszeréhez. C. Gudmunsen arról érvel Wittgenstein és a buddhizmus című írásában, hogy „A későbbi Wittgenstein mondanivalójából sok mindent előre láttak úgy ezer-nyolcszáz évvel őelőtte Indiában”. Gudmunsen összehasonlítja könyvében Wittgenstein későbbi filozófiáját a gondolatok és szavak ürességéről vallott Madhyamaka nézetekkel.