 |
| A Filozófia a hajdani gondolkodás szerint, mint a „Tudományok királynője”, alul Szókratész és Platón alakja |
 |
| Abarisz |
A görög szkepticizmus (különösen Pyrrho: i. e. kb. 360 – kb. 270) tanai hasonlóságot mutatnak a buddhista filozófiával, különösképpen a Madhyamaka iskolával.
Diogenes Laërtius Pyrrhoról írt életrajza elmondja, hogy Pyrrho elutazott Nagy Sándor hadseregével Indiába, és filozófiáját arra alapozta, amit ott tanult:
...olyan messze ment, hogy felkereste a gymnoszofistákat (ősi hindu szellemi utak követői, akik kevés ruhát hordtak, és az aszketizmusnak és elmélkedésnek szentelték magukat) és a mágusokat is. Ennek köszönhetően filozófiája egy nemes irányt vett fel, bevezetve a felfoghatatlanság tanát, valamint az ítélkezés felfüggesztését...
 |
| David Hume |
David Hume (1711 – 1776) felvilágosodás kori skót filozófus megismerkedhetett a buddhista filozófiával franciaországi tartózkodása alatt (amely egybeesett Értekezés az emberi természetről című műve megírásával) a La Fleche-i Királyi Kollégium keletet megjárt jezsuitáinak közvetítésével.
 |
| Vaszubandhu |
A buddhista filozófus Vaszubhandu szerint „A tudat transzformációja a képzelet. Amit elképzelünk, az nem létezik. Ezért minden csak puszta megjelenés.” Ezt George Berkeley püspök (1685 – 1753) és Immanuel Kant filozófiájához hasonlították. Kant kategóriáit ugyanakkor a Jógakara karmikus vaszanák eszméjéhez hasonlították, amelyek a szellemi valóságunkat alakítják.
 |
| Immanuel Kant |
Immanuel Kant (1724 – 1804) transzcendentális idealizmusát ugyancsak a buddhista Madhyamaka filozófiai szemléletmódhoz hasonlították olyan tudósok, mint T. R. V. Murti. Mindkettő azt állítja, hogy tapasztalásunk világa bizonyos értelemben nem más, mint érzékeink és szellemi tényezőink puszta teremtménye. Kant és a madhyamikák számára nincs hozzáférésünk az „önmagukban való dolgokhoz”, mivel azokat mindig megszűri a tudatunk „tolmácsoló rendszere”. Így mindkét világszemlélet azt állítja, hogy létezik egy végső valóság, amelyet azonban az értelem képtelen elérni.
 |
| Arthur Schopenhauer |
 |
| Nietzsche |
4. NIETZSCHE
Friedrich Nietzsche (1844 – 1900) csodálta a buddhizmust. Azt írta: „A buddhizmus hátterében már megvan – és ez mélységesen megkülönbözteti a kereszténységtől – az erkölcsi fogalmak önámítása. Az én nyelvezetemben ezért fölötte áll a Jónak és a Rossznak.” Nietzsche úgy látta, hogy ő egy Buddhához hasonló vállalkozást végez. „Lehetnék Európa Buddhája” írta 1883-ban.
 |
| Christian Coseru |
Christian Coseru arról érvel „A valóság észlelése” című monográfiájában, hogy a buddhista filozófusok, mint Dharmakirti, Śāntarakṣita és Kamalaśīla „közös alapon osztoznak az Edmund Husserl és Maurice Merleau-Ponty hagyományát követő fenomenológusokkal”.
 |
| Edmund Husserl |
Edmund Husserl (1859 – 1938), a fenomenológia megalapítója írta: „Nem tudtam elszakítani magamat” mikor a buddhista Sutta Pitakát olvastam a magyar Karl Eugen Neumann (1865 – 1915) német fordításában. Husserl azt tartotta, hogy Buddha módszere, ahogy azt ő értette, nagyon hasonló volt a sajátjához.
 |
| Martin Heidegger |
Reinhard May és Graham Parkes szerint, Heideggerre hatást gyakorolhattak zen buddhista és taoista szövegek. Martin Heidegger filozófiai terminusai, mint Ab-grund, Das Nichts és Dasein fontolóra vehetők az olyan, hasonló eszméket kifejező buddhista terminusok fényében, mint az üresség.
 |
| Jean-Paul Sartre |
Jean-Paul Sartre (1905 – 1980) azt tartotta, hogy a tudat híján van lényegiségnek vagy saját tulajdonságoknak. A tudat semmi, mivel minden önlétező – az egész dologi világ – rajta kívül esik. Továbbá, Sartre számára minden önlétező nem más, mint puszta jelenség, nincs saját lényegisége. Az énnek ezt az eszméjét, mint semmi, és a valóságnak, amely benne rejlő léttől mentes, az üresség és éntelenség buddhista eszméihez hasonlították.
 |
| Merleau-Ponty |
 |
| Karl Jaspers |
 |
| Alfred North Whitehead |
Alfred North Whitehead (1861 – 1947) folyamat-filozófiája számos összecsengő pontot mutat a buddhista filozófiával. Whitehead a valóságot az áramlás mindig mulandó folyamatának látta, és tagadta, hogy a dolgoknak bármi bennerejlő szubsztanciája lenne, hanem azok sokkal inkább csak örökké változó helyzetek. Ez hasonló a mulandóság és üresség buddhista eszméjéhez.
 |
| Ludwig Wittgenstein |
Ludwig Wittgenstein (1889 – 1951) a filozófiáról terápiai nézetet vallott, mely K. T. Fann szerint szembetűnően hasonlít a dharma zen buddhista fogalmához, mint az elvont lingvisztikai és filozófiai zűrzavar gyógyszeréhez. C. Gudmunsen arról érvel Wittgenstein és a buddhizmus című írásában, hogy „A későbbi Wittgenstein mondanivalójából sok mindent előre láttak úgy ezer-nyolcszáz évvel őelőtte Indiában”. Gudmunsen összehasonlítja könyvében Wittgenstein későbbi filozófiáját a gondolatok és szavak ürességéről vallott Madhyamaka nézetekkel.