Göncöl táltos és az égi szekér

Réges-régen, amikor még az emberek értettek az állatok szavából és a fák susogásából, élt a magyarok között egy különös ember, akit Göncölnek hívtak. Már a születésekor tudni lehetett, hogy nem hétköznapi halandó: foggal jött a világra, és a kezein hat-hat ujjat számláltak. Azt mondták rá: táltos.

Göncöl nem házban lakott, hanem egy hatalmas, nehéz szekéren élt. Ezt a szekeret nem lovak, hanem maga az akarat és a belső tűz hajtotta. Göncöl ismerte a világ minden füvének, virágának a titkát. Tudta, melyik gyökér gyógyítja a lázat, és melyik levél szárítja fel a könnyet. Bárhová ment az országban, az emberek elébe futottak. Ő pedig sosem kért pénzt vagy aranyat; akinek beteg volt a jószága, meggyógyította, akinek a lelke sajgott, annak bölcs szót adott.

Azt beszélték, hogy Göncöl még a holtakkal is tudott beszélni, és ha a szekerére tette a kezeid, átláttál az idő falán.

Teltek az évszázadok, és az emberek szíve megváltozott. Egyre irigyebbek, kapzsibbak és hálátlanabbak lettek. Már nem gyógyulni akartak Göncöltől, hanem a titkait akarták ellopni, hogy hatalmat vegyenek a természet felett. Volt, aki éjszaka meg akarta lékelni a szekerét, mások kövekkel dobálták meg, mert nem akart nekik aranyat varázsolni a sárból.

Göncöl táltos szíve elszomorodott. Látva az emberek gonoszságát, egy éjszaka, amikor a hold a legfényesebben világított, felállt a szekere bakjára, és így szólt: – Ha nem kell a gyógyír, ha nem kell a bölcsesség, hát vigye el az ég!

Ezzel a gyeplőt a lovak (vagy a szelek) közé csapta, és a szekér hatalmas dübörgéssel emelkedni kezdett. Olyan sebesen hajtott felfelé a csillagok közé, hogy a szekér rúdja egy hatalmasat döccent az égbolton, és elgörbült.

Azóta is ott látszik az égen a Göncölszekér. A hét fényes csillag maga a szekér, az elhajló rúdja pedig a döccenés emléke. A nép pedig azt mondja: ha tiszta az éjszaka, Göncöl még most is onnan fentről figyeli a betegeket, és ha valaki tiszta szívvel kéri, álmában ma is meggyógyítja.

Göncöl táltos szobra a Nemrót Aranykertje Templom oltárán

*

Ez a mese tipikus példája annak, hogyan válik el a „szakrális tudás” (a táltos) a „hétköznapi világtól” (az emberek), amikor az erkölcsök megromlanak.

Ha a magyar népi csillagászat és mitológia legikonikusabb alakját keressük, akkor Göncöl táltos az abszolút befutó. Az ő története nemcsak egy legenda, hanem a magyar éjszakai égbolt legfontosabb útmutatójának, a Göncölszekérnek (Nagy Medve hét csillaga) az eredetmagyarázata.

Ki volt Göncöl táltos?

A mondák szerint Göncöl egy „tudós” ember volt, egy hatalmas erejű táltos, aki a földön járt-kelt. Nem úgy kell elképzelni, mint egy királyt, inkább mint egy vándorló gyógyítót:

•     Értett az állatok nyelvén.

•     Ismerte minden fű és fa gyógyerejét.

•     Szekerével járta a falvakat, és ingyen gyógyította a betegeket, segített a rászorulókon.

•     Még az eltört kereket vagy a beteg jószágot is egyetlen érintéssel rendbe hozta. 

Az égi szekér legendája

A történet tragikus (vagy inkább tanító) fordulata akkor következett be, amikor az emberek elfordultak a jóságtól. A legenda szerint az emberek hálátlanok lettek: kinevették a táltost, nem adtak neki szállást, vagy kapzsiságból megpróbálták ellopni a tudományát.

Göncöl ezen úgy felháborodott, hogy elhatározta: elhagyja a földi világot.

1.   A felemelkedés: Beszállt a szekerébe, a lovak közé csapott, és a szekérrel együtt egyenesen felvágtatott az égbe.

2.   A baleset (A törött rúd): Amikor a szekér az égbe emelkedett, a rúdja megbicsaklott vagy elgörbült. Ezért látjuk mi ma a Göncölszekér rúdját (a Nagy Göncöl három bal oldali csillagát) ferdének vagy „töröttnek”.

3.   Az Égi Út: Azóta ott fénylik az égen, emlékeztetve az embereket arra, hogy valaha egy segítő szándékú táltos járt köztük.

Mit látunk az égen?

A népi megfigyelés nagyon pontosan beazonosította a szekér részeit a csillagok között:

Alkatrész	Leírás a néphitben
A négy kerék	A Göncölszekér négyszögletű törzse.
A görbe rúd	A három csillag, ami a „kocsi” előtt nyúlik         (ez görbült meg a felemelkedéskor).
A Kis Béres	A középső rúdcsillag (Mizar) melletti aprócska csillag (Alcor).         Azt mondják, ő hajtja a szekeret.

 Érdekesség: A régi magyarok a Tejutat is a szekérúttal azonosították – úgy tartották, a „Hadak útja” vagy a „Lelkek útja” az, ahol Göncöl szekere port kavarva végigrobogott.

Göncöl - csillagkép

A szekeret nem lovak, hanem maga az akarat és a belső tűz hajtotta

A belső tűz szekerének témája elvisz bennünket a finom-energia test világába, a belső alkímiába. A Göncöl szekér hét csillagból áll. Ez a finom-energia test hét energia központjának felel meg, a hét csakrának. A kocsit hajtó belső tűz a bölcsesség tüze, amely elemészti a szenvedést okozó tisztátalanságokat. A kocsit hajtó akarat a tüzet szító energia, melynek hatására a tűz először a táltos energiáit tisztítja meg és alakítja át bölcsesség és szeretet-energiává, majd a tüzet tovább szítva, az egész világot és a benne lakó számtalan lényt tisztítja és szabadítja meg minden szennyeződéstől, negativitástól és szenvedéstől. Így teremti meg a táltos az egyetemes szeretet és bölcsesség, az időtlen szabadság és sosem szűnő boldogság aranykertjét/mandaláját/mennyországát minden eszmélő lény számára. Erről mesél a Göncöl szekér a menny boltozatán.

Miért fontos ez ma?

Göncöl alakja a „segítő táltos” archetípusa. Míg például Csorha táltos inkább a pásztori világ mágusa volt, Göncöl egyetemesebb figura: az ég és a föld közötti kapcsolatot szimbolizálja. Ha felnézel az égre, ő az, aki mindig ott van, és mutatja az irányt (hiszen a két szélső csillaga a Sarkcsillagra mutat).