Az isteni küldött Atila hun király az eurázsiai nem-dogmatikus Belső Ösvényt hozta Európába. Isten Ostoraként azt a feladatot kapta, hogy helyes útra, a nem-dogmatikus szkíta szeretet-ösvényre terelje e földrész népét, mely akkor az egyetemes szeretet, bölcsesség és szabadság üzenetét és gyakorlatát rég elveszített, kiüresedett, dogmákba merevedett hagyományok kövületei hatalma alatt szenvedett. Megvilágosodott szent királyunk, táltosaival a szkíta-hun népek messze földön tisztelt, a közösség javát szolgáló szellemiségét hozta el. E szellemiség a szeretet, együttérzés, bölcsesség és szabadság útja, mely meghatározza a szkíta-hun népek életvitelét, társadalmát.
 |
| István király a trónon a koronázási jelvényekkel (A Képes krónika miniatúrája) |
„Úgy élnek, hogy mindnyájuk birtoka és összes vagyona közös.”
„Igen egyszerű gondolkodásúak, azaz őszintén becsületesek, és a legkevésbé sem ármányos észjárásúak.”
„… nagy hírű filozófusaik voltak, mint Abarisz, Toxarisz, Anacharszisz, …. Nagy becsületben éltek, mert embertársaik felé barátságos, romlatlan és igazságos jellemet tanúsítottak.”
„A szkíták jeles és igazságos emberek ….. nem ismernek jövedelemmegtakarítást, sem szatócskodást, kivéve az árucserét.”
„Anacharszisz és Abarisz szkíta bölcsek a könnyedség, tökély és igazság nemzeti jellegét mutatták föl.”
 |
| Görög vázafestmény egy szkíta íjászról Epiktétosz i.e. V. sz. |
Egy, a keleti hunokhoz (xioungnuk-hoz) áttelepült kínai tisztviselő mondja:
„A xiongnuk háziállataik húsát eszik, és viselik a bőrüket; a háziállatok füvet esznek és vizet isznak, és az évszakok szerint költöznek. Amikor megzavarják őket, lóra pattannak és nyilaznak, amikor pedig békében vannak, boldogok és nincsenek problémáik. Szabályaik lazák és könnyen követhetőek. Az uralkodó és az alattvalók könnyed kapcsolatban vannak, és a nemzet kormányzása olyan, mint egyetlen személy kormányzása… [Hasonlítsd össze ezt a kínaiakkal, akik] erejüket arra használják, hogy szántanak és eperfákat gondoznak, hogy ruházzák és etessék magukat. Várfalakat építenek, hogy védekezzenek. Amikor az emberek zavarokkal szembesülnek, nincsenek felkészülve a harcra, és amikor a válság elmúlt, túl fáradtak ahhoz, hogy dolgozzanak. Ha! A [kínaiak] vályogházakban élnek és kiöltöznek, de mi jót tesz ez velük?”
 |
| Xiongnu főnök, i.e. II. század – i. e. I. század |
Szent István király Atila leszármazottja volt. Felmenői nyomdokaiban ő is, mint az avar és magyar fejedelmek, Álmos és Árpád, a nagy példakép, Atila által képviselt szellemiséget hozta Európába. Ők mindannyian az Atila birodalma szellemi feltámasztásáért dolgoztak. Európa az ő idejükben ugyanúgy a szellemi-lelki romlás állapotában fuldokolt, mint Atila eljövetelekor. Szakrális társadalmat építettek, amelynek a végső, abszolút igazság ismerete az alapja.
 |
| Egyetlen fennmaradt korabeli ábrázolása, mely a koronázási paláston látható |
A szakrális királyságról: „… ha a hit pajzsát tartod, rajtad az üdvösség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen.” ,,Uralkodjál … békességesen, alázatosan, szelíden, haragnak, kevélységnek és gyűlölségnek nélküle, mindiglen elmédben tarván, hogy mind az embereknek egy állapotjuk vagyon (minden ember egyenlő), és hogy semmi föl nem emel, hanemha az alázatosság, és hogy semmi meg nem aláz, hanemha a kevélység és gyűlölség. Ha békességes lész, akkor királynak mondatol és király fiának, és szeretve lész mind a vitézektől.” „… mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva, ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz … légy kegyes, hanem … mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz.”
 |
| Szent István és Szent Imre |
Ugyancsak az „Intelmek”-ben írja:
„VIII. A fiak kövessék az elődöket: Őseink követése foglalja el a királyi méltóságban a nyolcadik helyet. A legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a királyelődök után járni, a szülőket utánozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyámolítsák, a fiak pedig azért fiak, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten ellenségének áll. Mert minden engedetlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelletje a korona virágait szórja szerte. Az engedetlenség valójában pestis az egész királyságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletei, vagyis az én rendeleteim, mindig legyenek szemed előtt, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásaimat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozta a latinokat görög módra, avagy mely latin kormányozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szokásaimat, a tieid közt kimagasló így leszel, s az idegenek dicséretére szert így teszel.”
Az István király által alkalmazott stratégia, mely az európai szokásokhoz való idomulást célozta, nem volt példa nélkül. Az Észak-Kínát hat évszázaddal korábban egyesítő és uraló hun-szienpi-tabgacs Wei, és későbbi dinasztiák által mutatott utat követte. Intelmeiben e szavak: „… a korábban királykodó királyokat” egyértelműen a keleti hun (xiongnu-szienpi) uralkodók példájára utal, hiszen ő, mint a hunok-magyarok uralkodója, nyilvánvalóan jól ismerte a hun birodalmi gondolkodást és stratégiát, amelyet a keleti hunok is követtek.
A Wei dinasztia
A Wei dinasztia (i. sz. 386–534/535) a leghosszabb életű és leghatalmasabb volt az észak-kínai dinasztiák közül, amelyek Kínának a Sui és Tang dinasztiák alatt történt egyesítése előtt léteztek. A Wei dinasztiát szienpi tabgacs (tuoba) törzsek alapították, akik nagyállat tenyésztő nép voltak. Nyelvük alapvetően török volt, és a tudósok feltételezik, hogy őseiket a proto-török, proto-mongol vagy xiongnu (ázsiai hun) népekig lehet nyomon követni. 439-re az Északi Wei birodalom biztosította területeit a támadásoktól, és egyesítette egész Észak-Kínát. A későbbi Sui és Tang dinasztiák folytatták a xiongnu-szienpi uralkodók birodalomépítési munkáját, bár hivatalosan a császári család han kínainak hirdette magát.
 |
| A Wei és Jin-dinasztia (220–420) nemesi és királyi szolgáinak öltözete a "Luo folyó istennője" vagy a "Luoshen Fu" festményen |
A Wei hatalmas katonai erővel rendelkezett, ám a pásztorkodó életvitel kultúrájában nem voltak felkészülve az új birodalom uralásának igényeire. Felismerték, hogy a meghódított birodalom uralása nem lehetséges úgy, ha az alattvalók az uralkodóikat idegeneknek tekintik, ezért a Wei a szinizáció aktív politikáját folytatta. Ez a kormányzó osztályok gyors átállását jelentette a kínai életmódra és szokásokra. A tuoba és a kínai arisztokrácia közötti házasságokat ösztönözték, miközben az alsó osztályok között is nőtt a vegyes házasságok száma. Sok család, köztük a császári ház is kínai vezetéknevet vett fel. Még a történelem átírására is volt kísérlet, amikor a Wei és a későbbi dinasztiák megpróbáltak hitelteleníteni és megtagadni mindent, ami a nem han kínai eredetükhöz kapcsolódik (Jól látható a hun-magyar Turul-Árpád dinasztia ezzel egyező stratégiája, amikor is a leszármazási vonalukat bibliai ősökre vezették vissza). Végül a dinasztia betiltotta a tuoba szokásokat, sőt még a nyelvet és az öltözetet is. A Kínai Birodalmat megteremtő hunok – tabgacsok, mongolok, mandzsuk – azután a történelem folyamán folyamatos háborúkat vívtak birodalmuk védelméért a szomszédos „barbár” hunokkal és azok leszármazottival.
Atila meghódította
egész Európát, ami azt jelenti, hogy felszabadította a korábban ide települt
szkíta-hun népeket a római elnyomás alól. Halála után két fia, Aladár és öccse
Csaba megvívott az örökségért, amely küzdelemben Aladár győzött. Csaba Bizáncba
távozott, ahonnan később visszatért Szkítiába. Az ő leszármazottjai a későbbi
Árpádok. Aladár pedig átvette atyja örökét, és megteremtette az európai
birodalmát. Munkája a Kínai Birodalmat létrehozó hunokéhoz hasonlított. Szkíta
származása helyett a helyi népek uralkodójaként szerepelt. Az európai
történetírásban több néven is megjelenik: az angolszász
Cerdic és a Meroving Childeric (akik neve lényegében azonos), Nagy
Konsztantinusz, a frank Nagy Károly, Arthur király (Az ezen alakokhoz fűződő
évszámok különbözősége, amelyek alapján különböző személyeknek tartjuk őket, a
középkorban alkalmazott különböző időszámítások keveréséből fakad, amit
elképzelhető, hogy szándékosan alkalmaztak, politikai meggondolásból).[1]
Ez a szinizációs politika problémákat is okozott. Míg a Északi Wei felső osztályai asszimilálódtak a kínai életstílushoz, a határ közelében élő alsó osztályok és a katonák, akik az első helyen felelősek voltak a hódításokért, továbbra is ragaszkodtak pásztorkodó, törzsi életmódjukhoz. Ennek eredményeként ezek az osztályok egyre inkább elidegenedtek uralkodóiktól (v. ö: „pogány” lázadások Magyarországon).
A Wei uralkodók kínai állami tisztviselőket alkalmaztak birtokaik kormányzásához. Bevezették a kínai adminisztratív módszereket és a büntető törvénykönyvet. Ahogy a gazdaság egyre inkább a mezőgazdaságtól és egyre kevésbé a pásztorkodástól és a hadizsákmánytól függött, a törzsek életmódja is egyre letelepedettebb lett.
 |
| Xiaowen császár (a Wei dinasztia egyik uralkodója) és kísérete Buddhának mutat be áldozatokat - i.sz. 522. Longmen barlang |
A Wei uralkodók a Közép- és Belső-Ázsiában virágzó nem-dogmatikus Belső Ösvény nagy pártfogói voltak. Ennek a szellemiségnek a támogatása és elterjesztése fő küldetésük volt a tuoba Wei, valamint a későbbi dinasztiák császárainak ugyanúgy, mint Eurázsia más szkíta-hun uralkodóinak, így Atilának és Szent Istvánnak is. A szkíta-hun népek a szabadság és szeretet Belső Ösvényét gyakorolták ősidőktől fogva, és ennek felszabadító üzenetét vitték ismételt hullámokban a kontinens peremén elterülő országokba: Kínába, Dél-Kelet Ázsiába, Indiába, Iránba és Európába, felszabadítva az ott élő népeket a kiüresedett, dogmákba merevedett – bölcsességet, szeretetet, szabadságot elfeledett – hagyományok kövületei hatalma alól. Magyarországon e Belső Ösvény hagyományát egyes források szerint a fehér csuhás pálosok őrizték.
 |
| Tang Taizong |
Tang Taizong, a kínai Tang dinasztia, és egyben Kína egyik legnagyobbként tisztelt császára, anyai ágon szienpi-hun származású volt; apai ágon, nagyanyja révén szienpi, nagyapja révén pedig a halhatatlan taoista mester Laotzu leszármazottjaként, a keleti „barbár” dong yi (keleti szkíta) nép vére folyt benne. Az eurázsiai nem-dogmatikus szellemiség követőjeként kijelentése szerint hitt a Taóban, bár annak látomása erősen szinkretikus formában jelent meg számára. Úgy tekintett Jézusra, mint egy taoista halhatatlanra és konfuciánus bölcsre, és vallásába beépítette a taoizmus, a konfucianizmus, a buddhizmus, a zoroasztrianizmus, a judaizmus, az iszlám, a szír kereszténység és más közel-keleti vallások elemeit. Személyes vallását olyan törvényekkel támogatta, amelyek megkövetelték alattvalóitól a vallási tolerancia gyakorlását.
Mint Kína szkíta származású császára, jó példával szolgál a szkíta uralkodók vallási toleranciájára. Ezt a szellemiséget hozták négy évszázaddal később Európába a szkíta-hun-magyar népek és uralkodók: Atila, Álmos, Árpád, Géza (akinek fennmaradt híres mondása: elég hatalmas úr vagyok ahhoz, hogy több istennek szolgáljak), valamint Szent István és a Turul-Árpád-ház királyai.
A szkíta birodalom európai ágának uralkodói – Atila, Álmos, Árpád, Géza, István – nyilvánvalóan ugyanolyan tájékozottak voltak a szellemi utak terén, mint távol-keleti társaik. Az eurázsiai Belső ösvény magas szintű gyakorlóiként és védelmezőiként e szellemiség különböző hajtásait egyetlen hatalmas fa gyönyörű ágainak látták. Küldetésük az volt, hogy a végső igazság ismeretére és gyakorlatára alapozott szakrális társadalmat Európa romlott világában megteremtsék. A mindent átható egyetemes isteni jóság és szeretet apostolai voltak, látomásuk nem korlátozódott a világi hatalom és politika kicsinyes ambícióira. Mindez napnál világosabbá válik, ha Kína és India szkíta uralkodóit közelebbről megismerjük.
Tehát, amikor Géza és István a jézusi út követését elhatározta, már régről való ismeretekkel és tapasztalatokkal rendelkezett annak üzenetéről, így a szkíta Belső Ösvény részének tekintette azt. A Jézus által is hirdetett nem-dogmatikus szabadság és szeretet útját hozták ők el Európa megmentéséért.
 |
| Szent István ellenfelei meghódolását fogadja |
E törekvésük azonban nem talált baráti elfogadásra a dogmatikus hierarchiákba bebetonozott hatalmak részéről, és e szakrális távlatot át nem látó magyarok részéről sem. Ellenkezőleg, a hatalmukat alapjában aláásó fenyegetést láttak benne. Ennek párhuzamait láthatjuk a történelem számtalan különböző példájában, amikor a szentek a hatalom részéről elutasítással találkoztak.
A történelem során a Belső Ösvény nagy Mesterei ugyanígy szemben találták magukat a régi megkövült hagyományok fenntartóival, amikor például: Buddha elutasította a kasztrendszert; Jézus az eleve megváltottság szabadságát hirdette, Tibetben Guru Padmaszambhava a hivatalos papság és arisztokrácia ellenállásával találkozott.
Peter Kingsley írja az avarokról (vagyis rólunk) „Történet, amely szíven talál” című korszakalkotó könyvében, amelyben elmondja, hogyan teremtette meg a nyugati kultúra alapjait Abarisz, az avar Mester, Pitagorasz tanítója[1]:
„… az avaroknak a történelem a lábukkal és a lovaik patáival a föld felszínén hagyott nyomokat jelentette. Az őseik bonyolultan gyönyörű mintáit az öveiken, melyek származásuk minden kanyarulatát rögzítették. Az pedig, hogy kik és mik voltak ezek a „barbárok”, egyszerű rejtély volt – néha egybehangzóan, néha pedig egymásnak ellentmondva –, idegenek látták őket felbukkanni itt-ott. A többi néma csend.A nyugaton lévő ellenségeik vezérei, csakúgy mint a kínaiak, ledöbbentek a harci technikájuk csodálatos rafinériáján és pusztító erejük precizitásán. Ugyanakkor nagylelkűségük és jóságuk zavarba hozta őket; azon nem várt tulajdonságuk, hogy bármelyik kereszténynél keresztényebb módon tudtak az egyszerű emberekre is figyelni, a szegényekről gondoskodni, vagy éppen megetetni a hadsereget, amit a megsemmisítésükre küldtek. És ugyanez lejátszódott a mongolokkal is.
A más népekkel történt első találkozások idején, egy olyan becsület és etikai kódex szerint éltek, aminek mások a közelébe sem értek. De nem törekedtek arra, hogy saját nézőpontjukat bemutassák másoknak, leghíresebb vezetőjük gondosan ragaszkodott ahhoz, hogy az ellenségei szemében a lehető legrosszabb színben tűnjön fel.
Dzsingisz kánon keresztül pusztítás áradt szét Mongóliából. De nem csupán a pusztítás áradt szét. Még a muszlimok körében is, akiket bárki másnál nagyobb hódítási hullámok sújtottak, több mint pusztán maroknyi ember teljes tudatában volt a bonyolult ellentmondásosságoknak, amikkel szembetalálták magukat – egy a szemük előtt kibontakozó valóságnak, amivel összehasonlítva az összes civilizációs vívmányuk elhalványult, egy erőnek, ami ledarálja a régi, betokosodott illúzióikat, hogy helyet csináljon valami újnak.
 |
| Khidr proféta, a Zöld Ember |
Távol a nagy civilizációktól, a saját külön ösvényüket járva, képesek voltak civilizációkat megtermékenyíteni, és új kultúrák magvait elvetni olyan módokon, amiről az egyes kultúrák nem is álmodhattak. Dzsingisz kán egy mindent felölelő nyitottságot hozott magával, egy sámáni elveken nyugvó vallási toleranciát, ami egy majdnem akkora fenyegetést jelentett az ellenfeleinek, mint minden egyéb. A nemzetközi jognak, kereskedelemnek és utazásnak nem csak az elképzelését mutatta be, hanem a valóságban is bevezette, és segített lefektetni a modern világ alapjait. De a maga sajátos módján, ő csak megismételte azt, ami már lezajlott a nyugati civilizáció hajnalán (a szkíták, hunok, avarok, magyarok idején – a szerk. jegyzete). Egyszerűen újrajátszotta a drámát, ami akkor játszódik le, amikor visszamegyünk a kezdeteinek ahhoz, amit ma Nyugatként ismerünk, és amikor odaérünk, többé már nem találjuk a Nyugatot.”
[1]Peter Kingsley: Történet, amely szíven talál – Buddhista Meditáció Központ Kiadó Bp – Tar
 |
| Kína hun és hun-szármarású – szienpi, mongol, mandzsu – uralkodói mind magas megvalósítást elért gyakorlói voltak az eurázsiai nem-dogmatikus belső ösvény titkos tanításainak – kép egy ezoterikus tibeti jóga tankönyvből a mandzsu Qing dinasztia udvari könyvtárából |
 |
| Csin Si Huang-ti, Kína első császára mauzóleuma - a híres agyaghadsereggel |
Csao, ugyanúgy mint Média is szkíta, illetve szkítizált volt kultúrájában és nyelvében az i. e. I. évezred közepén, amikor a szkíták uralták Közép-Eurázsiát és a szomszédos határvidékeket. Csao Cseng, ismertebb nevén Csin Si Huang-ti (秦始皇帝), „Csin első császára”, a Csao klán fővárosában, Csao, Handan (Hándān) városában született és nevelkedett a Csao klán hercegeként. Amikor Csao Cseng apja Csin királya lett, a család Hszien-jang (咸陽, Xiányáng) városába költözött, amely ma Xianyang néven ismert.
A szkíták hatása, amely formálta vagy újraformálta Csaót a maga fővárosával, *Agamatánával (mai nevén Handan), végül a Csin-dinasztia megalapításához vezetett. A dinasztiát Csao Cseng (Zhào Zhèng), Csao és Csin hercege alapította, aki jobban ismert Csin Si Huang-ti néven.
Szülei mindketten a Csao királyi család tagjai voltak, és ő nem Csinben, hanem Csao fővárosában (mai nevén Hszien-jang) született és nevelkedett. A Csin-dinasztiát a nagyon hosszú életű Han-dinasztia követte új, közeli fővárossal, Csang-an (長安, Cháng’ān), „Örök Béke”, a mai Hszi-an (西安, Xī’ān) városával.
A szkíták nagy nép voltak, akik a világ első birodalmát alapították, és megépítették az első birodalmi fővárost a klasszikus időszakban, a szkíta-méd-perzsa birodalom részeként, valamint két jelentős fővárost Kelet-Ázsia klasszikus korszakában. A szkíta birodalom folytatásai e két régióban hosszú életű, virágzó rendszerek lettek: a Perzsa Birodalom és a Kínai Birodalom.
Ezt a birodalomépítő koncepciót követte Atila Európában, és az ő nyomában Álmos, Árpád, Géza és Szent István.
…………………
Szent Istvánra úgy tekinthetünk, mint Atila munkájának folytatójára. Ezért ünnepeljük napját a téli napfordulón, Nemrót ünnepén, mivel Atilát és Nemrótot nem választhatjuk el egymástól, lévén Atila Nemrót, az Egyetemes Mester világot megszabadító megvilágosult tevékenységének az elvégzője. Ők, mint megvilágosult mesterek, nem a hatalom és a politika fogalmaiban gondolkoztak. Nem a népek leigázására, hanem a felszabadítására törekedtek.
 |
| Fent Nemrót Király, alul Atila király a Nemrót Aranykertje Templomban, Taron |
Amit Prohászka Ottokár írt Szent Imréről, az igaz Atilára és Szent Istvánra ugyanúgy: ,,… hivatása az, hogy eszményt hirdet, példája kihat századokra, s nemzetének nagyobb szolgálatot tesz, ha az erény uralmát benne biztosítja, mint ha az országot arasznyi uralmával boldogítja.” Az ő megvilágosult tevékenységük a szkíta-magyar szellemiség áldásainak elterjesztését szolgálta.
.jpg) |
| I. István alakja a hősök téri Millenniumi emlékművön |
Ez a törekvés évezredek óta folyik, mind a mai napig. Írásos és szájhagyomány által megőrzött emlékek szerint 19 000 évvel ezelőtt kezdődött Közép-Ázsiában, amikor a ma is eleven bön ösvény kezdetét vette, a megvilágosult Senrab Mester tanításaival. Ez a szellemi ösvény elterjedt az egész kontinensen, és ma is él, követői megtalálhatók az egész világon.
Az i. e. 6. század körül a szkíta Belső Ösvény hatalmas kiáradása játszódott. A Szkíta Bölcs Buddha Indiában, a szkíta Zoroaszter Iránban, a szkíta Lao tzu és Konfuciusz Kínában, a szkíta mesterek Abarisz, Toxarisz és Anacharszisz a Mediterráneum térségében hirdették a nem-dogmatikus szkíta ösvényt. Néhány évszázaddal később megvilágosult szkíta mesterek vitték a tan újabb hullámait Eurázsia szerte. A Szkíta Belső Ösvény mesterei végtelen, minden lényre kiterjedő szeretetükkel e felszabadító tevékenységüket napjainkig gyakorolják. 21. századunkban is tanúi vagyunk munkájuknak, és részesülünk szeretetük és bölcsességük áldásában.
Láthatjuk napjainkban is, hogy e Belső Ösvény nagy megvilágosultjai ma is hasonló utat követnek az emberiség megsegítésére. A 20. és 21. században az eurázsiai nem-dogmatikus szeretet-ösvény újabb hatalmas hullámát tapasztaljuk. Buddhista, bönpo, hindu, taoista, szufi és más mesterek tanítják gyakorlati módszereit világszerte. Ők sem azért fejtik ki megvilágosult tevékenységüket a világ számtalan pontján, hogy hatalmuk alá hajtsák a világ népeit, céljuk nekik sem a leigázás, hanem a szellemi-lelki felszabadítás. Módszerük is hasonló a nagy elődökéhez. Megismerkednek a mai kultúra formavilágával, hogy üzenetüket a ma embere számára befogadható nyelven közvetíthessék. Ők maguk is felveszik az adott kulturális-civilizációs szokásokat, és annak nyelvén hirdetik a tan lényegi üzenetét.
Számos mester között Paramahansza Yogananda 20. századi indiai mester mutat erre jó példát. Ő Jézus tanítása segítségével mutatta be az eurázsiai Belső Ösvény mélységes üzenetét. Számos más mester, mint például a tibeti láma Chögyam Trungpa Rinpocse, felvette a nyugati szokásokat, és a mai tudomány nyelvét használja. Őszentsége a Dalai Láma, egy belső-ázsiai ország, Tibet uralkodójaként, a hatalom és a politika fogalmait félretéve, ugyancsak e Belső Ösvény hirdetője, aki a mai tudományos élvonallal folytatott párbeszédben, az emberiség megszabadulásának előmozdításáért fejti ki megvilágosult tevékenységét, ezzel továbbvíve a régi szent királyok és mesterek világot segítő hagyományát.
[1]Lásd: Tóth Gyula kutatásait: maghreb.blog.hu