Atila, tündérvitézek királya - az ellenséget megszelídítő ékkő - spirituális gyakorlatai

(Orgyen Tobgyal Rinpocse alapján)

Atilának sokféle spirituális gyakorlata létezik. Néhányban Atilát szellemi mesterként, másokban meditáció istenségként, védelmezőként vagy gazdagságistenként gyakoroljuk. Atilát mi főleg védelmezőként gyakoroljuk, egyetlen rövid gyakorlatot kivéve, melyben ő a szellemi mester alakját ölti.

Amikor az ő gyakorlatait végezzük, nagyon fontos, hogy megértsük a lényeget. Akik ezt figyelmen kívül hagyják, azok úgy végzik az Atila gyakorlatokat, mintha ő csak egy történelmi alak lenne – egy magyar király, aki nem volt több, mint egy hódító uralkodó, aki számos háborút vívott. Nem igazán helyénvaló imádkozni és felajánlásokat tenni neki ilyen megértés alapján. Őszintén szólva, úgy gondolom, hogy a legtöbb ember így gondol rá. Amit el akarok mondani: Atila nem pusztán egy hódító uralkodó volt – sőt egyáltalán nem volt az!

Atila, az Ősök Oltárán - Nemrót Aranykertje Templom, Tar
 

A védelmezők

Ennek megértése végett először is beszéljünk a védelmezőkről. Kétféle létezik: bölcsesség-védelmezők és világi védelmezők. Kik a bölcsesség-védelmezők? A bölcsesség-védelmezők közé tartozik a férfi védelmezők osztálya, a női őrzők osztálya, valamint a nemtelen osztály. A bölcsesség-védelmezők alapvetően olyan megvilágosultak, akik védelmezők alakját öltik. 

A megvilágosultak szíve mindig az igaz valóság ismerésének tiszta állapotában van. Ez az állapot a „valóság teste”, a jelenségek alapvető tere, a „nem-született” vagy „eredeti tisztaság”. Ennek állapotából az ő szellemük soha sem mozdul ki, azonban az alapvető együttérző szeretet-természetük a világ számtalan eszmélő lényének megsegítésére ösztönzi őket. Végtelen egyetemes szeretetük ezért létrehozza a „megvilágosodás élvezetének testeit”, amelyek hétköznapi lények által nem látható „isteni” finom-energia testek. Az istenségek a nem-született eredeti tisztaság alapvető teréből jelennek meg, hogy megmentsék, üdvözítsék az összes eszmélő lényt, akit csak lehet, és fel vannak ruházva a megvilágosodott test, beszéd és tudat végtelen tulajdonságaival.

Az isteni finom-energia élvezettest istenség feladata, hogy az eszmélő lények javát szolgálja; ehhez a hétköznapi lények által is érzékelhető, azok adottságainak megfelelő fizikai alakot – „jelenéstestet” – kell felvennie, a megfelelő szavakat kell kimondania, és be kell lépnie számos elmélyültség állapotba, amelyek a megvilágosodott test, beszéd és tudat kifejeződései. Más szóval, az élvezettest istenségek összes megvilágosodott fizikai testet öltésének illeszkednie és alkalmazkodnia kell azoknak az eszmélő lényeknek a helyzetéhez és hajlamaihoz, akiket segíteni kívánnak.

Az eszmélő lények nem tudnak közvetlenül kapcsolódni a megvilágosodott testhez, beszédhez, tudathoz, tulajdonságokhoz és tevékenységekhez úgy, ahogy azok vannak, de a megvilágosultak természetesen képesek a lények adottságaihoz alkalmazkodni.

Szóval mi a teendő? A legmagasabb jógatudomány szentirataiban a megvilágosodott testet, beszédet, tudatot, tulajdonságokat és tevékenységeket „kimeríthetetlen ékességkerekeknek” nevezik. Hagyományosan a kerék a kimeríthetetlenség metaforája – örökké foroghat, és a megtett távolság önmagában nem korlátozott. A megvilágosodott test, beszéd, tudat, tulajdonságok és tevékenységek folyamatosan segítik az eszmélő lényeket, állandóan és végtelenül. Az „ékszerek” ezeknek a tulajdonságoknak a megjelenítései. A megvilágosodott beszéd kimeríthetetlen ékességkereke, amit a Titkos Lényeg Szentiratban „betűfelhőknek” is neveznek, szentiratok formájában kell hogy megnyilvánuljon, hogy az eszmélő lények hasznot húzhassanak a megvilágosodott tulajdonságokból.

A szentiratok olyan szellemi-lelki gyakorlatokat is tartalmaznak, amelyek a megvalósítás elérésének eszközeiként működnek, és amelyekben számos istenség jelenik meg – például az öt család megvilágosultjai, valamint a száz fennkölt békés és haragos istenség.

Ezek az istenségek magukba foglalják a tanítások tanítóit, gondozóit és védelmezőit is. Például maga Nemrót, az Egyetemes Mester, Atila alakját öltve jelent meg fizikai formában. Az Öregisten (a Fő isten), a Boldogasszony (az Ég Királynője) az Egyetemes Mester, Tündér Ilona, a számos férfi és női égi tündér mennyei aranykertjeinek istenségei, valamint Atila is mind ugyanazon bölcsesség különböző kifejeződései. Ebben az értelemben azonosak. Ezen egy bölcsesség különféle megnyilvánulásait „bölcsesség-istenségeknek” nevezik, és hogy világos legyen, nem a nemtudás és a téveszmék, hanem a tiszta megismerő képesség kifejeződései.

Nemrót király - a Nemrót Aranykertje Templomban, Taron

Tündérszép Ilona - a Nemrót Aranykertje Templomban, Taron

A bölcsesség-istenségek mellett a nem-dogmatikus eurázsiai tanításokban más szellemlények is léteznek, például a különböző helyi istenségek, hegyek, források, falvak, városok, évek, hónapok stb. urai és úrnői, a felső, alsó és közbülső világok istenségei. Ezek a szellemek függetlenül léteznek, és hosszú ideig a téveszmék befolyása alatt álltak. A megvilágosult mesterek azonban sokukat végül ráébresztették erre, és a tanítások védelmezőivé tették őket. Így ezek a szellemek megfogadták, hogy megvédik a tanításokat és azok gyakorlóit. Őket fogadalmas védelmezőknek hívjuk.

 

Miért van szükségünk Atilára

Először is tisztán meg kell értenünk ezt a két pontot – kik a védelmezők, és hogyan manifesztálódnak és cselekszenek olyan módon, hogy az eszmélő lények kapcsolatba tudjanak lépni velük –, mielőtt a harmadik pontról, az Ellenséget Megszelídítő Ékkő Atiláról beszélhetnénk.

A legfontosabb, hogy megértsük, hogy az eszmélő lények megsegítésére megnyilvánuló megtestesüléseknek olyan formában kell megnyilvánulniuk, amely idomul az adott kor eszmélő lényeinek hajlamaihoz és képességeihez, hogy ezáltal segítséget nyújthassanak nekik. Ezt az eszmélő lények maguktól nem tudhatják, csak a megvilágosultak tudják.

Mivel az elménkben felmerülő gondolatok száma végtelen, a megoldások száma is végtelen. Ezért mondjuk, hogy a Megvilágosult Mesterek nagy együttérzésükben sokféle módszert alkalmaznak. Azt is fontos tudni, hogy az istenségek, mantrák és elmélyültség állapotok különböző megjelenési formáit nem a Megvilágosult Mester alkotta meg, és nem is a fogalmi elme hozta létre őket – ezek egyszerűen a Megvilágosult Mester természetének kifejeződései.

 

Az égi táltosló

Az uralkodó tényező az elme, az elmét pedig a testben működő „erőszél” (finom-energia) szabályozza. Az erőszél felelős a gondolatok felmerülése feltételeinek megteremtéséért. A erőszél olyan, mint egy hátasló, amelyen az elme lovagol, ezért ezt a minőséget „szél-paripának” vagy „égi táltoslónak” nevezik.

Égen-földön járó táltosló


Azt az időszakot, amelyben élünk, „rossz időszaknak” tartják, mert a hanyatlás elszabadult. Az eszmélő lények most sokkal rosszabb állapotban vannak, mint a múltban voltak, olyannyira, hogy nem tudják követni a megszabadulás és a mindentudás ösvényét. Miért? Mivel a szellemük égi táltoslova gyenge, és nem tudják megérteni a tanításokat, amikor azokat bemutatják nekik, mert erős szennyeződések homályosítják elméjüket. Így állnak most a dolgok.

A hanyatlás erősödése miatt az összes eszmélő lény életerejének és szerencséjének szimbóluma, az égi táltosló gyengül. Ennek az az oka, hogy az emberek nem tesznek jó dolgokat, és nem hagyják abba a rosszakat. Ráadásul a karma törvényeinek megértése is hiányos.

Amikor az égi táltoslovunk alacsonyan jár, a világi tevékenységeink és értékes projektjeink egyike sem működik, míg minden rossz ötletünk és értéktelen projektünk könnyen megvalósul. Ilyen körülmények között, bármilyen erőfeszítést teszünk is valami pozitív elérésére, például a belső ösvény gyakorlására, sok akadállyal kell szembenéznünk; és bármilyen erősen is vágyunk feladni egy negatív tevékenységet, nem tudjuk megtenni. Ez történik akkor, amikor az égi táltosló alacsonyan jár – ez teljesen természetesen történik.

Ezzel szemben az égi táltosló felemelése megakadályozza, hogy negatív tevékenységekbe bonyolódjunk, még akkor is, ha nem próbáljuk elkerülni őket ellenszert alkalmazva. A vágy, az ellenszenv, a tudatlanság, a féltékenység és a büszkeség öt mérge természeténél fogva szenvedést okoz. Amikor „sikertelenek” vagyunk – azaz amikor az égi táltosló alacsonyan jár –, az öt méreg alsóbb újraszületésekben való szenvedéshez vezet. De amikor sikeresek vagyunk, az öt méreg az öt bölcsességként – a valódi természetünkként – felszabadul. Ezért rendkívül áldásos az égi táltosló felemelése.

A gyakorlatok fontossága így már érthetővé válik. Azért van szükség az Egyetemes Mester Atilaként való megjelenésére, mert ez a lények azon tulajdonságával függ össze, amit égi táltoslónak, avagy „szélparipának” nevezünk, amelyet Atila áldása erősít.

A szenvedés világában, a kényszerű lét körében a lények három osztályba sorolhatók: azok, akik a kényszerű lét körének legmagasabb birodalmaiba születnek; azok, akik a legalacsonyabb birodalmakba születnek; és azok, akik középen születnek, ahol a pozitív és negatív tapasztalatok keverednek. Mindezen eszmélő lények elméjének természete egy. Az elme természetének ezt az egységét „megvilágosult természetnek” nevezik. Ennek ellenére a lények érzékelésének tisztasága változó.

A kényszerű lét köre hat birodalmának lakói a következők: a felső világ istenei, a félistenek, az emberek, az állatok, a nyomorúságos szellemek és a pokollakók.

A kényszerű lét köre és a hat világ - buddhista ábrázolás


A hat birodalom lakói közül a felső világ istenei csak boldogságot tapasztalnak életük során – elméjük nem szenved. Ennek ellenére a haláluk bekövetkeztekor továbbra is szembe kell nézniük az aláhullás szenvedésével, és alacsonyabb újraszületésbe kell esniük. A középső világban az emberek tapasztalatai ezzel szemben vegyesek. Életünk során örömöt és boldogságot, fájdalmat és szenvedést, valamint különféle pozitív és negatív tapasztalatokat élünk át. A legalacsonyabb birodalmakban lévő nyomorúságos szellemek és a pokolbeli lények csak szenvedést tapasztalnak. A hat világnak mindez a szenvedése az összezavarodott tudatunk teremtménye, dacára, hogy a tiszta tudatunk lényege a bölcsesség. A tudatunk a tudatosság kifejeződése. A megvilágosultak és a közönséges eszmélő lények ugyanannak a tudat-természetnek a mágikus megnyilvánulásai: a tisztátalan aspektusok az eszmélő lények, a tiszta aspektus pedig a Megvilágosult Mester. Ahogy mondják: „Egy pillanat alatt különbségtétel – egy pillanat alatt megvilágosodás.”

Amikor egy hétköznapi gondolat felszabadul a tiszta tudatosság terében, az a megvilágosodás. De amikor a gondolatok nem szabadulnak fel, hanem egymás után jönnek, a kényszerű lét körébe való esés okai lesznek. Amíg az ilyen gondolatfolyam folytatódik, a lény nem szabadul fel. A boldogság, a szenvedés, valamint a boldogság és szenvedés keverékének tapasztalatai a karma eredményei, vagyis a saját pozitív és negatív cselekedeteink visszahatásai miránk, a cselekvőre. Csak az elme felelős a karma létrehozásáért – semmi és senki más nem – mivel az elme motiválja a cselekvésünket. Az elme azonban olyan, hogy normális körülmények között nincs hatalmunk felette. Lehet, hogy az elménk valami erényes dolgot akar tenni, de ha időközben valami megváltozik, az elménk is megváltozhat, és nagyon negatívvá válhat.

Ugyanakkor olyan állapotokat is tapasztalhatunk, amelyekben a negativitás motivál minket, de egyszer csak ismét valami megváltozik, ami pozitívabbá teszi az elmét. Mindenesetre az uralkodó tényező az elme, az elmét pedig a testben működő „erőszél” (finom-energia) szabályozza. Például, jelenleg egyszerűen csak olvasod ezt a szöveget, és nincs uralmad a tudatodban felmerülő gondolatok felett. Amikor egy gondolat felmerül, annak alapján cselekszel, karmát létrehozva. Az „erőszél” felelős a gondolatok felmerülése feltételeinek megteremtéséért. A „erőszél” olyan, mint egy ló, amelyen az elme lovagol, ezért ezt a minőséget „szél-paripának” vagy „égi táltoslónak” nevezik.

Amikor az égi táltoslovunk virágzik, az elme „hátasa” megerősödik, és a táltoslovunk magasan szárnyal – még egy olyan tudatállapotban is, amely negatív karmából származik. Az erényes gondolkodásmódok felszabadítják a ragaszkodást, az ellenszenvet, a tudatlanságot, az irigységet és a büszkeséget, majd azok az igazi természetük szerint az öt bölcsességként jelennek meg. Azonban, ha az égi táltoslovad alacsonyan jár, függetlenül attól, hogy milyen erényes a motivációd, és mennyire próbálod követni a Megvilágosult Mester tanításainak útját, mivel az elmédet negatív érzelmek motiválják, lehúz majd, és nem tudod megszabadítani magad a kényszerű lét köréből. Mondanunk sem kell, hogy minden teremtett karmánk a kedveléseink és nem kedveléseink által vezérelt tevékenységeken alapul. És ahogyan mindannyian tudjuk, a „tetszik” és a „nem tetszik” csak az elmében merül fel.

Egy rendkívül mélységes pontot kell tudnunk, hogy a kényszerű lét köre, és a kényszerű lét körén túli szabadság – a teljes és tökéletes megvilágosult állapot – elválasztó vonala nagyon vékony. Egy gondolat felmerül, és természetszerűleg a kényszerű lét körében való maradás oka lesz, de ha a tiszta tudatosság terében felszabadul, akkor az a tiszta tudat bölcsessége. Mindkét kimenetel egyazon „gondolatból” származik. Mehet felfelé a szabadság állapota felé, vagy lefelé a zavarodottság állapota felé. Mindez attól az erőszéltől függ, amelyen az elme lovagol, az égi táltoslótól.

 „Adj nekünk nagy szerencsét, hogy szabadon utazhassunk
Örömből örömbe, a mindentudás drágakő-szigetére!”

 Az „örömből örömbe” kifejezés azt az örömet jelenti, amelyet „mindentudó bölcsességnek” nevezünk, és amely a drágakövek szigetéhez hasonlít. Az elme szabadon mehet, ahová akar. Amikor minden gondolatot egyszerre megvalósulásként és felszabadulásként élünk meg, bármit tehetünk, mert a téveszmék folyamatos áramlata leállt. E vers kérés arra, hogy elérjük azokat a tevékenységeket, amelyek lehetővé teszik a tökéletes megvalósulást és felszabadulást.

A kényszerű lét köre három alsó birodalmában élő lényeknél az égi táltosló általában alacsonyan jár és elhomályosult, és egyáltalán nem virágzik. Ráadásul a hanyatlás kora, amelyben élünk, automatikusan rontja minden lény égi táltoslovát, tompa elméket hozva létre, és megnöveli a tiszta tudat bölcsességének elhomályosulását. Amikor az Egyetemes Mesterhez és az égi táltoslovat felvirágoztató tündérvitézekhez imádkozunk, az elme tiszta aspektusa és a tiszta tudat kapacitása óriási mértékben megnő. Ha az őseredeti tisztaság megvalósulása megnyilvánul, nincs több szenvedés – ahogy mondják, még a szenvedés neve sem létezik. Ezt nem lehet azonnal megérteni. Azonban, ha időt szánunk rá, hogy újra és újra elgondolkodjunk és elmélkedjünk az égi táltosló logikáján, a megértés, amelyre eljutunk, nagy különbséget fog jelenteni a gyakorlásunkban. De ha azt képzeljük, hogy az elme egyfajta személy, és az égi táltosló valóban egy ló, akkor nagy hibát fogunk elkövetni. Ez a kép arra szolgál, hogy könnyebben megértésre jussunk, de csak egy példa.

 

Az égi táltosló tündérvitéz istensége: 
az Ellenséget Megszelídítő Ékkő Atila

Amikor az égi táltosló istensége, az Ellenséget Megszelídítő Ékkő Atila tündérvitéz alakban megnyilvánul, mindenki égi táltoslova megemelkedik. Az elmék erősebbekké és hatalmasabbakká válnak, és az elme elsajátítja az önfelszabadítás képességét – ezt a képességet a tanítások részletesen kifejtik. Ezért olyan fontos most az Atila gyakorlat. Dióhéjban ezeknek a gyakorlatoknak a célja az elménk megerősítése és végső felszabadítása. A régebbi időkben mindenki nagy érdemekkel rendelkezett, ami azt jelentette, hogy a táltosuk magasan szárnyalt. Amikor egy személyben felemelkedik a táltosló, akkor valódi jelenléte, karizmája, bátorsága és ereje van. Képes pontosan azt elérni, amit elhatároz.

Azonban most a hanyatlás időszaka uralja ezt a kort, az emberek gyengék és hiányzik belőlük a bátorság; az erényes cselekvés szükségessége sokszor fel sem merül bennük. Aligha gondolunk arra, hogy „Meditálnom kell, és a tudat természetében kell nyugodnom.” Bármilyen elszántan is próbálkozunk a meditációval, nem tudunk gyakorolni. Amikor minden próbálkozásunk kudarcot vall, és nem tudunk közvetlenül célhoz jutni, más utakra térünk le. Ismerősen hangzik? Ilyen esetben az Atila gyakorlat biztosítja, hogy meglegyen bennünk a képesség a helyes ösvény követésére.

Ahogy említettem, az Egyetemes Mester az Ellenséget Megszelídítő Ékkő tündérvitéz Atila alakjában nyilvánul meg, hogy segítsen nekünk megemelni a legyengült táltosunkat. Amikor a Megvilágosult Mester megjelenik, hogy megszelídítse a tanítható lényeket, azoknak a lényeknek viszonyulniuk kell az ő felvett alakjához. Atila akkor jelent meg, amikor a lényeket eluralták saját pusztító érzelmeik, és egymással háborúzva töltötték az életüket. A madarak megszelídítéséhez a Mesternek madárként kell megnyilvánulnia; a kutyák megszelídítéséhez kutyaként kell megnyilvánulnia; a méhek megszelídítéséhez méhként kell megnyilvánulnia; az emberi lények megszelídítéséhez pedig emberi alakban kell megnyilvánulnia, így van? Tehát a Megvilágosult Mester az Ellenséget Megszelídítő Ékkő tündérvitéz Atilaként jelent meg, az Egyetemes Mester mágikus megnyilvánulásaként. A tündérvitézek mind Atila testében lakoznak, „összegyűlve hatalmas felhőkként”.

Az Egyetemes Mester mágikus megnyilvánulása szent királyunk Nemrót; az ő emanációja pedig az Ellenséget Megszelídítő Ékkő Atila – ahogy az Atila-imák gyakran említik, a „Nagy Oroszlán Atila”, Ez teljesen lehetséges, mert az Egyetemes Mester képes istenségekként, védelmezőkként, sőt még gazdagságistenekként és kincsvédőkként is megmutatkozni. A Mester azt mondta: „Ha bízol bennem, előtted állok.” Általánosságban véve a hagyomány azt mondja, hogy a tudat természetének dinamikus megjelenése az Egyetemes Mester, és ő minden szellemi mester, istenség, égi tündér és védelmező megtestesítője. Így kell gondolkodnunk. Ezeket a tanításokat végig kell gondolnunk, elmélkednünk kell rajtuk, és gyakorolnunk kell őket.

Nem szabad különválasztanunk Atilát és Nemrótot, az Egyetemes Mestert és a többieket. Alapvetően Atila istenség nem létezik függetlenül, ő egyszerűen az Egyetemes Mester, tündérvitéz alakjában – egy olyan alakban, amelyet azért ölt fel, hogy segítsen felemelni az eszmélő lények táltoslovát. Atila ugyanakkor minden Megvilágosult Mester megvilágosodott tulajdonságainak megtestesítője is. Megvilágosodott tevékenységei kifürkészhetetlenek, de azoknak egy kis része a Hun Birodalomban, a Kárpátok csodálatos medencéjében és Európában zajlott.

 

Megvilágosodott tevékenységek

A védelmező Atilához fohászkodunk és felajánlásokat teszünk neki, hogy bizonyos tevékenységeket végezzen el. A védelmező gyakorlatok részletesen tárgyalják, hogy milyen konkrét javakat kell kérnünk tőlük, amelyek mindig a belső ösvény (a Megvilágosult Mester tanítása) védelmére és felvirágoztatására irányulnak. Néhány ilyen gyakorlat a kedvezőtlen körülmények megnyugtatására összpontosít, míg mások a bölcsesség és a bőség szellemének (az a tulajdonság az emberekben, amely vonzza a jólétet) növelésére. Néhány gyakorlat embereket, más lényeket és a saját elménket igyekszik magához vonzani, míg mások erőszakosabb tevékenységekre összpontosítanak az akadályok elhárítása vagy a kárt okozók megszabadítása érdekében.

A belső ösvény hagyományában a szellemi mester az áldások forrása, az istenség a megvalósítás forrása, az égi tündérek, tündérvitézek és a védelmezők pedig a megvilágosodott tevékenységek forrásai. A meditáció gyakorlatok három szakaszból állnak: megközelítés-szemlélet, megvalósítás-gyakorlás és tevékenység-életvitel. A megközelítés és a megvalósítás gyakorlásának igazi haszna az utolsó szakaszban, a tevékenységek megvalósításában rejlik. Négyféle tevékenység létezik: csendesítés, gazdagítás, bevonzás és leigázás. Ezen tevékenységek megvalósításához az égi tündérekkel és a védelmezőkkel gyakorlunk.



Atila története

Érdemes tisztázni, hogy sok elbeszélést Atila életének történeti beszámolójaként tartanak számon, de nem lehet tudni, mennyire megbízhatóak történelmileg ezek a beszámolók.

Számos történetet mesélnek Atiláról, néhányat le is írtak. Néhány szerző pontos információkat jegyez le, mások spekulációi viszont teljesen haszontalanok. A legtöbb történet valóságtartalma kétségbe vonható.

Nem mondhatjuk, hogy minden leírt szó hamis. Azonban a szövegek puszta elemzése alapján lehetetlen teljes bizonyossággal megállapítani, hogy bármely történet a valóságon alapulna. Ugyanakkor azt sem lehet magabiztosan kijelenteni, hogy nem történtek hibák.

Egy dolgot itt meg kell jegyeznünk. Atila, mint a történelem egyik leghatalmasabb birodalmának uralkodója, számunkra felfoghatatlan szellemi-lelki erővel rendelkezett. A Képes Krónikában áll, hogy százhuszonnégy éves korában távozott el e világból – vagyis az általunk érzékelt fizikai létsíkról – egy isteni szépségű ifjú hercegnővel töltött nászéjszakáján. Ez a rendkívüli élethossz és erő rámutat, hogy uralta a szellemi-lelki és testi energiákat, ami a belső ösvény magas szintű gyakorlóját sejteti.

Atila koronája - Nemrót Aranykertje Templom, Tar


Ezzel ő nem volt egyedül, mert tudvalévő, hogy Kína hun és hun-szármarású – szienpi és mongol – uralkodói mind magas megvalósítást elért gyakorlói voltak az eurázsiai nem-dogmatikus belső ösvény titkos tanításainak. Ez alaposan dokumentált tény. Ebből következik, hogy Atila hadviselése nem rombolásról, pusztításról szólt, hanem ellenkezőleg, megvilágosult tevékenysége Európa megszabadítását célozta az emberi természettel ellenkező, elferdült, gonosz erőktől. Ezt világosan láthatjuk többek között abból, ahogyan az ő hőstettei nyomán omlott össze az akkori Európa velejéig korrumpálódott szuperhatalma, a Római Birodalom. Szent háborújának számos párhuzama létezik Eurázsia történetében. Legismertebb talán a hinduk Mahabharata eposzában leírt háború, ahol a spirituális értékek visszaállításáért folyik a harc, de a belső-ázsiai hagyomány is beszél a Sambala szent királyai által vezetett háborúkról, amelyek a világunkban elszaporodott és megerősödött gonosz erők leigázásáért az idők folyamán újra és újra eljönnek.


Atila isteni kardjának hű másolata - a Bécsben őrzött eredeti kard másolata

Amikor beszámolókat hallunk Atila életéről tudjuk, hogy az ő alakja nem lehet csupán a képzeletünk szüleménye, egy legenda. Ami maguknak a történeteknek a valóságtartalmát illeti, az valószínűleg fele-fele. Mindez meglehetősen nehézzé teszi Atila történetének elmesélését. És mindenesetre nem biztos, hogy az olyan hasznos lenne. Írhatnánk valamit a már létező sok könyv alapján, de még mindig nem biztos, hogy az segítene. Ha Atilát a mítosz és a fantázia szintjére süllyesztenénk, szellemi magassága teljesen elveszne. Sok eposz létezik ezen a világon (például az európai mesék alapján létrejött eposzok), amelyek úgy tűnik, mind minimálisan bizonyítható tényekből fejlődtek ki.