Boldogasszony

 

A Boldogasszony Ősanya a szívünkben él. Ha megnyitjuk szívünket, találkozunk vele, és megkapjuk szerető anyai segítségét és áldását. A magyarok kereszténység előtti hitvilágában is létezett a Boldogasszony kultusza. A kereszténység előtti magyarok egy matriarchális társadalomban éltek, amelyben a nőknek fontos szerepe volt. A magyar mitológiában a Boldogasszony egy ősi istennő volt, aki a termékenység, a bőség és a védelem istennője volt.

Népünk „hét” Boldogasszonyt tisztel, akik között legnagyobbnak tartja a Nagyboldogasszonyt. Ennek leányai a többi Boldogasszonyok – a Szülő, Fájdalmas, Gyertyaszentelő, Sarlós, Segítő, Havi és a legfiatalabb, a szűz Kisasszony.

A Boldogasszony kultuszára számos bizonyíték van a magyar néphagyományban. A magyar népmesékben és mondákban gyakran szerepel a Boldogasszony alakja. A Boldogasszonyt gyakran azonosítják a Napistennővel, a Holdistennővel vagy a termékenység istennőjével.

A szimbólumok nagyrészt virágdísszé alakultak, de ezen a kalotaszegi kályhacsempén még látható a tulipánok közt a női alak. (Visky-Bátky-Györffy: L'art populaire hongroise. Budapest, 1928)

A kereszténység felvétele után a magyarok a keresztény Nagyboldogasszony kultuszát saját hitvilágukba integrálták. A keresztény Nagyboldogasszonyt a magyarok a pogány Boldogasszonyhoz hasonlónak tartották. A keresztény Nagyboldogasszonyt is a termékenység, a bőség és a védelem istennőjeként tisztelték.

Boldogasszony szobor
a budapesti Magyarok Nagyasszonya-sziklatemplomban

A Nagyboldogasszony kultuszának néhány konkrét példája a magyar néphagyományban:

•  A magyar népmesékben és mondákban gyakran szerepel a Boldogasszony alakja. A Boldogasszonyt gyakran azonosítják a Napistennővel, a Holdistennővel vagy a termékenység istennőjével. Például a "Boldogasszony és a hét székely" című népmesében a Boldogasszony segít a hét székely fiúnak legyőzni a sárkányt.

• A magyar népi hiedelemvilágban a Boldogasszonyt a gyermekek védelmezőjeként tisztelték. A magyarok úgy tartották, hogy a Boldogasszony segíti a nőket a szülésnél, és megvédi a gyermekeket a betegségektől és a rontástól.

• A magyar népi hagyományban a Boldogasszonyt a bőség istennőjeként is tisztelték. A magyarok úgy tartották, hogy a Boldogasszony segíti a termést, és megvédi a családokat az éhínségtől.

A Nagyboldogasszony kultusza a magyar nép egyik legősibb és legmeghatározóbb vallási hagyománya. Ez a kultusz a kereszténység felvétele után is megmaradt, és fontos szerepet játszik a magyar nép kultúrájában és identitásában.

 

Mosonyszentjánosi Kódex Mária ábrázolása
Gyümölcsoltó Boldogasszony

Boldogasszony, a magyar ősvallás istenasszonya
- Részlet Dr. Bobula Ida „A sumír örökségünk” című könyvéből.

A 19. század második felében járta a szeged-környéki tanyavilágot Kálmány Lajos katolikus plébános. Észrevette volt, hogy hívei a szentek tiszteletéhez nem keresztény elemeket vegyítenek és feltette, hogy ezek a kereszténység előtti ősvallás maradványai. Kálmány adatgyűjtésének eredménye mitológiairodalmunk egyik legértékesebb tanulmánya: „Boldogasszony, ősvallásunk Istenasszonya”. Ebben elmondja Kálmány, hogy népünk kifejezetten „hét” Boldogasszonyt tisztel, akik között legnagyobbnak tartja a Nagyboldogasszonyt. Ennek leányai a többi Boldogasszonyok – a Szülő, Fájdalmas, Gyertyaszentelő, Sarlós, Segítő, Havi és a legfiatalabb, a szűz Kisasszony. A néphit a Kisasszonyt azonosítja a kereszténység legnagyobb szentjével, Máriával, míg a Nagyboldogasszonynak Szent Annát tudják. Jóllehet a keresztény hittan erről nem szól, a nép keddet tartja Nagyboldogasszony napjának. Meddő asszonyok kilenc keddet böjtölnek, hogy a Nagyasszony segítsen rajtuk.

Aki kedden mos, megbántja a Nagyboldogasszonyt, a Kedd asszonyát. Kedden tilos minden erős munka, viszont elkezdésre, elindításra szerencsés a kedd, pl. tyúkültetésre. Az adatok tömegéből kitűnik, hogy Nagyboldogasszony az élet adója és védője, bőség, termékenység, aratás, növény, állat és ember szaporodásának, egészségének gondviselője.

Kálmány rámutatott Kódexirodalmunk adatára, amely szerint Szt. Gellért „tanácsának intéséből akkoron kele fel, hogy a szűz Máriát ez Magyarországban Bódogasszonnynak, avagy ez világ nagy asszonyának” nevezzék. Feltehető, hogy, Szt. Gellért térítő törekvései során találkozott egy jóságos és fenséges mennyei nagyasszony kultuszával, akiben mintegy Szűz Mária előképét láthatta, akinek tisztelete nagyobb akadály nélkül válhatott Mária-kultusszá, és akinek költői neve sem látszhatott méltatlannak arra, hogy Isten anyját ékesítse. Lehet, hogy ez a meglátás segítette a „nagy térítőt” emlékezetes sikeréhez, mikor „a Napba Öltözött Asszony” bibliai idézetét választotta a magyar udvar előtt tartott prédikációja tárgyául. Kálmány fejtegetései és adatai nem támogatták azt a finnugor irányzatot, mely több-kevesebb tudatossággal, a magyarság önérzetének megtörése végett, olyan primitív, gyűjtögető előmagyarokról beszélt, akiknek nem is lehetett mitológiájuk. Az Egyetemi Nyomda „Magyarság Néprajza” kiadványban, a hitvilág fejezet bő bibliográfiájában hiába keressük Kálmány akadémiai értekezését.

A Napbaöltözött asszony a Szegedi dómban

A Magna Mater alakja az ókor majdnem minden vallásában megvolt és bizonyos vonásokban minden Magna Mater hasonló. A sumér Baú és a magyar Boldogasszony között azonban olyan hasonlóságok vannak, melyeket sem véletlenséggel, sem az általános jelleggel megmagyarázni nem lehet.

Egy istennő mellszobra, talán Bau, Girsuból (Louvre Múzeum)

Baú alakját egyrészt a kő- és cseréptáblákon fennmaradt ékírásos irodalomból, másrészt képeiből ismerjük. Ezek legnagyobb része pecséthengerekre vésve maradt ránk. Koronás nőalak, fodros ruhában, trónszéken ül és szimbólumaink valamelyike, az életfa, a termő ág, amit kezében tart, vagy az életvízzel telt serleg jelzik, hogy ő az Élet Nagyasszonya. Van kutyája és madara. Találtak az ásatók számos Baúnak szentelt ivóedényt.

Bau ülő figurája Urból, az Irak Múzeumban látható

Az ékírásos szövegekből tudjuk, hogy a sumír fénykorban, Kr. e. 2500 körül, Baú mint a rangban harmadik szerepelt a nagy istenek sorában. Anu égisten és annak első fia, En–Lil viharisten után következett a rangban, de megelőzte En–Ki vízistent, aki az embereket agyagból megteremtette.

Bizonyos nyomok arra mutatnak, hogy a történelem előtti matriarchatus korában Baú, vagy egy őt is megelőző nőalak, lehetett az első isten, a mindenség és minden további isten szülőanyja.

Száz évvel ezelőtt csak nagyon kevés kutató sejtett valamit a nagy ókori népről, melyet később, mint sumír népet említenek, és amelyről ma már tudjuk, hogy az egész nyugati kultúra forrása ők voltak; vallási fogalmaik közt is sok előkép van, melyek később a kereszténységben virágoztak ki. Az elmúlt évtizedek során számos munka foglalkozott a sumír mitológiával és ezek alapján elég világos képet alkothatunk magunknak legalábbis a népszerűbb, a feliratokban gyakran szereplő istenek alakjáról. Baú bizonyosan ezek közé tartozik.

Bau/Gula ábrázolások

Gula / Bau gyógyító istennő Nazimaruttash kasszita uralkodó határkövén
Irak, i.e. 13. század. 

Sokat vitatták, hogy a sok istennő-név és kép közül melyek tartoznak Baú alakjához. Természetes, hogy az évezredek során változtak a hiedelmek, de úgy látszik, hogy Baba, a „születést adó” ugyanaz volt, aki Baú, az „élelemadó”; aki Gúla a „hatalmas”; aki Mah, a „nagy”; aki Nin-Anna, a „menny nénje”; aki Gatum-dug, Jóságos nagyasszony” vagy Gasan-Anna, „asszonya a mennynek”.

Gula a kecske csillagkép istennője, a kutya pedig Gula szent állata volt

Gula istennő kutyájával

Az ókori babiloni város, Isin romjai között Gula gyógyító istennő templomának 3000 éves maradványai hevernek. Az orvosok védőistennője volt, társa pedig egy megbízható, hegyes fülű kutya volt.

Az istennő alaptermészetére a jelből következtethetünk, mellyel a Baú nevet írták. Ősjele a BAN-nak nevezett űrmérték, egy telt edény képe, melyből tölt, ad, kimér, juttat az istennő. Valószínűleg ez az edény a későbbi bőségszaru ősképe, a BÁN, melyben ott van minden dolog teljessége. Az utolsó hang idők jártával lekopott, csak az űrmérték nevében maradt meg; a megfelelő ige a BA lett, melynek jelentése; „ad, juttat.” Az Ú füvet, legelőt, növényzetet, élelmet jelent.

Baú a sumír hívő számára a bőség nagyasszonya volt, a nagy ajándékozó. A viharisten tombolása után ő mosolygott a szivárványban. Ő a tápláló, a termést adó, a születés, az anya, a csecsemő, az élet védője. Ruhája minden fodrában meg nem született gyermekek bujkálnak. Himnuszok dicsőítik, mint a hatalmas Gúlát, aki gyógyít, közbenjár, az ég királynéja és a „világnak világa”. A különös kifejezésből, hogy ő a „halottak meggyorsítója”, talán arra következtethetünk, hogy élt az erős hit arról, hogy a túlvilági vándorlás megrövidíthető és van újjászületés.

 Ninurta hitvesével Bau-val és az élet fájával

Az ősmitológiák Magna Matereit általában jellemző szülő boldogasszonyi stb. jellemvonásokon túl vannak Baúnak egyéb jellegzetességei is. Kultuszának legtöbb emlékét a lagashi (telloi) ásatásokból ismerjük, melyeknek anyagát a Louvre őrzi. Lagash városistene Ninurta napistene, kit Langdon a bibliai Nimróddal azonosított. Tudjuk, hogy krónikás hagyományaink – bizonyára nem véletlenül –, Nimródtól származtatják a magyarságot.

Egy tábla, amely megemlíti a Lagash államban imádott különféle isteneknek,
köztük Baunak hozott áldozatokat.

Gudea szobra, egy király,
aki felemelte Bau rangját Lagash helyi panteonjában.

Lagashban évente nagy ünnepséggel ülték meg a helyi kisisten, az isteni hérosz és a hozzá leereszkedő nagy termékenység-istennő házasságának napját. A városistennek ilyenkor módjában állt kikérni hatalmas asszonya kegyeit népe számára. Ismerünk fejedelmi hála-ajándékot, melyet Ninurta azért kapott, mert „jó szót szólt” a fejedelem érdekében az istennőnél.

Baú kifejezetten a fű és fa, a termés és aratás asszonya. Különleges ünnepe, mikor a nép először eszik az új gabonatermésből. Gondoljunk a magyar falvak ünnepére, az új kenyér napjára és a Sarlós Boldogasszonyra. Külön tanulmány tárgyát képezhetnék az úgynevezett „boldogasszonyi füvek”, melyeket népünk a templomba visz szenteltetni, főleg Nagyboldogasszony napján. Ilyen a csomborka (Mentha Pulegium, L.) a napraforgó; ezeket megőrzik, és halottaik mellé teszik a koporsóba. Az ökörfarkkóró pedig a boszorkányok elkergetésére hasznos. Egyéb regés növények nevei: Boldogasszony haja, tenyere, cipellője, stb.

Anzu (oroszlánfejű sasmadár), Lagash címerállata

Az ősi ábrázolások némelyikén feltűnik a Nagyasszony mellett az úgynevezett „lagashi címer” állata, a kiterjesztett szárnyú napmadár, a mindig visszatérő fényes sas. Gondoljunk a régi Árpád címer és eredetmondánk turul madarára. (A sumír TÚR szó visszatérést, megifjodást jelent, az UL pedig életerőt.)
A sas mellett más madarai is vannak az istennőnek; ezeket nem könnyű meghatározni. Daru? Liba? Gólya? Egyik madárnak neve a Ba piktogrammal kezdődik; ez a fecske. (Deimel S.L.No. 5.; „Schwalbe”) Meggondolandó, hogy Magyarországon igen elterjedt hit, hogy fecske és gólya a Boldogasszony madarai.

Rakamazi sírlelet - honfoglalás kora
Az előkelő magyar asszonyok legszebb dísze volt a hajfonat végén csüngő díszes korongpár.
Különösen szép kidolgozású a Rakamazon talált turul díszítésű hajkorong.
Az eleinktől reánk maradt, páratlan szépségű korongon a turulmadár kisebb madarakat tart a karmaiban. Vadászzsákmány életszerű ábrázolásáról itt nem lehet szó, mert egyszerre két áldozat elragadása a valóságban aligha képzelhető el. A szimmetrikus elrendezés a jelenet szimbolikus jelentőségére utal: az Emese álmában is megjelent turul viheti a gyermekeit arra a földre, ahol az álom ígérete szerint belőlük dicső királyok lesznek. A turulmonda a boldogabb új haza ígéretét hordozza, akár a csodaszarvas legenda. Ezért a rakamazi turul Nimrúd ősapánkkal, a két fióka pedig Hunorral és Magorral azonosítható.

A sumír pecséthengereken sorban felvonuló és a Nagyasszonynak ivó-edényt nyújtó nők képe elemi erővel és páratlan pontossággal ábrázolja a sokszor leírt magyar népszokást, a „Boldogasszony poharának megadása” képét.

Vésett pecséthenger Baú-Gúla alakjával, kb. Kr. e. 2200-böl.

„Az asszonyok titkos avató gyűlésén, melyen férfi nem lehet jelen, a legtekintélyesebb öregasszony kinyújtott tenyerén felajánl a Boldogasszonynak egy tányérra tett pohár bort és egy süteményt, megköszönve a szülés körüli segítséget és boldogságot kérve az újszülött számára. Mint Szegeden értesültem erről, az áldozat elmulasztása azzal jár, hogy az újszülött felnőtt korában, „ha fiú, nem kap lányt, ha lány, nem kap fiút.” (Adatszolgáltatóm Sánta Katalin (50 éves) 1928–ban.)

Vésett pecséthenger Baú-Gúla alakjával, kb. Kr. e. 2200-ból

A feltűnő és különleges egyezések közé tartozik a Boldogasszonyokkal kapcsolatban makacsul emlegetett hetes szám, melyhez a szegedi nép a közelmúltban is ragaszkodott. Nehéz véletlen egyezésnek tartani azt, hogy ékírásos szövegek szerint Baú Ninurtának hét lányt szült, ezek mind bőséget árasztó isteni jótevők.

A magyar hagyomány Nagyboldogasszonyának legifjabb és szűz lánya a Kisasszony. Mezopotámiában is átvette volt későbbi korokban Baú egész szerepét egy ifjabb, szűz istennő, Inanna-Istar. Maga a Nagyboldogasszony azonban nem a szüzesség, hanem a szaporodás pártfogója. Kitűnik ez egyik sok változatban ismert népi játékunkból. Leányai körültáncolják a földi anya megszemélyesítőjét, aki pöröl a körön kívül járó Boldogasszonnyal.
– Boldogasszony, mit kerülöd, mit fordulod az én házam táját?
– Azt kerülöm, azt fordulom, lányod kéretem, lányodat kéretem!
– Nincsen nékem olyan lányom, ki eladó volna.
– Ó ne tagadd, ne tagadd el!... – mondja a Boldogasszony, aki e szimbolikus táncban egyenként viszi el a földi anya lányait, a maga gyönyörűséges szolgálatára.

Az akkád-babiloni Istar a sumer Innin, Inanna vagy Ninanna
Istár a növényi és állati vegetáció, a szerelem, a viszály, a termékenység, az anyaság stb. istennője

Mázas Istár-szobor egy párthus koporsóból

Említsük meg a sumír uralkodók nevében is gyakran kifejezett felfogást, mely szerint a város az istenség tulajdona és abban „Istené a szállás”! Az uralkodó csupán őre, lovagja, fegyveres szolgája az istenasszonynak, akinek esetleg férjül is szolgál. Erre mutatnak az Ur-Nammu, Ur-Nina, Ur-Nanshe, Ur-Baba és egyéb fejedelmi nevek. Szent László is „Szűz Máriának választott vitéze”.

Babiloni határkő (kuduru) jelképekkel

A mezopotámiai isteneket idők jártával egyre gyakrabban jelezték képük helyett a címerükkel, jelképükkel, különösen a tartósságuk miatt szép számban fennmaradt határköveken. Anu és Enlil istenek jelei például oltárra tett hegyes süvegeik. Baú szimbólumának mibenléte bizonytalan; „megfordított ómegaszerű jelnek szokták leírni, Ward szerint ez talán az istennő haja. Valószínűbb, hogy a fátyla, fejkötője: a szivárvány, népi szóval bábabukra. Valószínűleg ez a mezopotámiai bölcseletben a világmindenség összetartójaként ismert „nagy kötelék” az isteni kegyelem jele. Bizonyosan összefügg ezzel a fogalommal a naiv magyar néphit, mely szerint a terhes asszonynak a hajába piros szalagot kell kötnie és a Boldogasszony tiszteletére szigorúan főkötőben kell feküdnie a Boldogasszony ágyát. A tulipán-szerű, „megfordított omega” amely emlékeztet az asztrológiai Mérleg jegyének omegájára is, először az ősi „kuduru” (határ, régi magyar formában hutur) köveken jelenik meg, ékírásos szövegekkel, melyek a jelzett istenek haragját hívják arra, aki a kővel védett határt, vagy sírt megháborítaná. Az égi istenek összevont jelvénye; függőlegesen egymás fölé helyezett rozetták, félhold és tulipán, számos példányban került elő a nagy szittya népnek, a párthusoknak Hatra nevű városából. Ugyanezen gondolat végső formái vannak ráfaragva magyar és székely kapubálványokra, kopjafákra. A tulipánforma az Élet Nagyasszonyának címere, a szívalak Darmahnak, a csodafiúszarvasnak emblémája.

Kuduru és rajta az "omega" jele

Talán nem véletlen, hogy a sumír ékírás BÁN és BA jelentésű jegye benső kapcsolatban van a BAR-nak olvasott egyszerű X-formájú jeggyel, ami többek között szivárványt is jelent; hogy a magyar rovásírásban a B hangot ugyancsak X-forma jelöli; hogy dunántúli pásztorfaragásokon gyakran látjuk a tulipán alatt a kihangsúlyozott X jelet. Végül hallgassuk meg a nevek tanúságtételét. A BÁBA pár évszázad előtt a magyar nyelvben is a mennybolt nagyasszonyát jelenthette, a szivárvány és a délibáb tündérét. Azt, aki a születésnél segít. Csak idők jártával tapadtak hozzá a vénasszony és a boszorkány jelentések.

A csíksomlyói Babba Mária szobor

A BOLDOGASSZONY-nak megfelelő összetételt ékírásban nem ismerünk. De felismerhető a három gyök, melyekből a név alakulhatott: BAÚ: „élelemadó”, DUG, jóságos”, ASAN „istennő, uralkodónő” Külön-külön mindhárom elem előfordul a Magna Mater sumír nevei közt. A sajátos magyar összetétel egybeforradása bizonyára a néma évezredben történt meg, mikor a mágusok utódai bujdosó lovas nomádokká lettek. Ez kb. Kr. e. 500 és Kr. u. 500 közt lehetett, mikor az árva népet csendben vezette a Boldog-asszony csillagszekere a Duna völgyi ígéretföld felé.

A BOLDOG-ASSZONY elnevezés megtalálható az ékiratokon, mint ahogyan Dr. Gosztonyi „Dictionnaire D’Étimologie Sumerienne et Grammaire Comparée” c. munkájában a 132. szófejtés alatt a sumír BA–DUG összetételt azonosítja a magyar BÓDOG szavunkkal és ASAN = „istennő”, uralkodónő.

https://www.angyalimenedek.hu/ honlapról átvéve

 

Szkíta vitéz köszönti a Boldogasszonyt - Pazyrik, Hunország, i. e. 6. század

A Boldogasszony mélyebb értelmezése

A Boldogasszony a szívünkben él, ő a mi végső, legbensőbb rejtett természetünk, a mindentudó ősbölcsesség. Ilyen értelemben beszélünk szívünk alapvető jóságának a Boldogasszony természetéről. A Boldogasszony Ősanya minden jelenség végső természete, a megfoghatatlan valóság lényege, a tiszta szív elhomályosulástól mentes állapota. Ő a bölcsesség tiszta végtelensége, az én-nélküliség ismerése. Ő az anyaméh, amelyből a múlt, jelen és jövő összes megvilágosult bölcse megszületik. Azonban azért, hogy az eszmélő lények érdemeket halmozhassanak fel, a Boldogasszony alakot ölt, és megjelenik Napba öltözve a tisztelet tárgyaként, a fohászaink és imáink erejéből, minden lény javának szolgálatára.

A Boldogasszonyban a tündérek végső titkos szintje testesül meg, a legfinomabb és legmélyebb, amely minden megnyilvánuló tünemény alapja. Habár a Boldogasszonyt női alakban írják le, úgy tartják, hogy egyszerre nőnemű és férfinemű is, de egyben felette is áll a nemi meghatározásoknak. Ősi, végtelen tér, amely mindent magába foglal, ám dologként vagy személyként nem ragadható meg. Mégis, ahhoz, hogy a lények tisztelni tudják, és megfelelően megfogalmazhassák a tulajdonságait, nevet és alakot ölt.

A  Boldogasszony különböző nevei a nem-dogmatikus eurázsiai szellemiségben:

•  Ég Királynője: Ez a név az istennő végső természetét, a tiszta megfoghatatlanságot hangsúlyozza, minden tünemény alapját, amelyből minden jelenség létrejön. Tibetiül Dzse-cün-ma (rje.btsun.ma), ami szó szerinti fordításban Magasságos (szent, boldog) Királynőt jelent. Ez a Szabadító Buddha Anya Tára egyik leggyakoribb megszólítása.

Tara szobor, a Tara Templomon belül Taron

• Valóságtest Nagy Anya: Ez a név az istennőt a bölcsesség megtestesítőjeként azonosítja, amely a Valóságtest, a felébredt tündérszív valódi természete.

• Minden Megvilágosult Bölcs Anyja: Ez a név az istennő segítő szerepét hangsúlyozza a megvilágosodáshoz vezető úton, mint a minden lényt támogató, szeretetteljes, gondoskodó anyai erőt. Másik jelentése az ősbölcsesség, amelyből a megvilágosult bölcsek testet öltenek.

• Egyetemes Teremtő Királynő: Ez a név az istennő teremtő képességét emeli ki, aki a minden jelenségnek életet adó, sosem apadó forrás.

A nem-dogmatikus belső ösvényen az anyai elvet ezen a módon értelmezik:

A gyakorlók az anyagi világ dolgait és a természet erőit önlényeg nélkülinek, megfoghatatlannak és áttetszően fénylő, szivárványszerű tündéri jelenségeknek tekintik. Nincs lényegi összeférhetetlenség a szellemi és a tér-időben játszódó között, mert minden jelenség közös nevezőre jut az ősi, tiszta természetében, amelyről nem mondható el, hogy minden mástól függetlenül, önállóan létezik, hanem minden összefügg mindennel, mint a háló szemei egymással. Emiatt az ösvényen az anyai elvet a megfoghatatlan dologiságtól mentességgel és azzal a bölcsességgel társítják, amely felismeri a dolgok valódi létezésének ezt az alapvető igazságát. Ebben a kontextusban az anyai elvet metaforikusan nőinek értelmezik, ám valójában nemre való tekintet nélküli. Ez a mindentudó bölcsesség ugyanakkor elválaszthatatlan a minden lényre egyformán kiterjedő anyai szeretettől és együtt érző gondoskodástól.