Magyarország évszázadok óta egyedülálló spiritualitás otthona. Ennek az ősi kultúrának a középpontjában a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás áll, egy mélyen gyökerező belső út, amely évszázadokon keresztül formálta a magyar identitást és értékeket.
Összefoglaló
- A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás egy ősi, közép-ázsiai belső út, amely mélyen befolyásolta a magyar kultúrát, hangsúlyozva a harmóniát a belső, szellemi, és a külső, környezeti természettel.
- A magyarországi nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás szerves részei olyan szimbólumok, mint az Örök Kék Ég, valamint az ősök tisztelete és a táltos spiritualitás.
- Atila vallási tolerancia iránti elkötelezettsége lehetővé tette a békés együttélést más hitrendszerekkel, miközben megőrizte a magyar nép kulturális örökségét a modern kor számára.
A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás és hatása a magyar kultúrára
A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás egy ősi, közép-ázsiai belső út, amely hangsúlyozza a harmóniát belső valódi emberi természetünkkel, és a külső környezeti természettel; valamint az ősök tiszteletét és a táltos spiritualitást. Ez az egyedülálló hitvilág mélyen beágyazódott a magyar kultúrába, és évszázadokon keresztül formálta az emberek értékeit és hiedelmeit.
Kezdetben a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás volt az uralkodó ősi belső út a szkíták, hunok, magyarok, törökök és mongolok számára, akik szoros kapcsolatot ápoltak a külső és belső természettel. A Mennyei Atyát – más néven a hunok Tengri Istenét, és a magyarok Öregistenét – a legfelsőbb istenségnek tekintették, aki a földi és minden más létezés forrásának számított, és a tisztességet és igazságosságot testesítette meg. E szellemiség egyedülálló belső úttá és szellemi erővé vált Közép-Ázsiában, befolyásolva követői életét és a történelem menetét. Ez a hitrendszer, amely mélyen gyökerezik az ősi szkíta és hun kultúrában és hagyományokban, szkíta belső útként is ismert, megkülönböztetve más belső utaktól.
Az Örök Kék Ég – az Öregisten természetünk
Az Öregistent, Tengrit, a Mennyei Atyát, a nem-dogmatikus eurázsiai belső ösvény égi istenét és legfőbb istenségét az Örök Kék Éggel hozzák kapcsolatba. A kék szín mély jelentőséggel bír a belső úton: a végtelen égboltot és annak életet fenntartó erejét szimbolizálja. A kék szín a tér végtelen állandóságát jelképezi, amely minden megjelenés alapja, minden jelenség forrása. A tér ad helyet a világok, galaxisok, csillagok, égitestek, és rajtuk az élet végtelen formái kialakulásának, fennállásának és megsemmisülésének. Azonban ez a sosem született, soha el nem múló, kezdet és vég nélkül való felfoghatatlan végtelen tágasság nem csak a külső tér jellemzője, hanem a szívünk alapvető tulajdonsága is. A kék ég, mint szimbólum, az igaz emberi természet isteni jelenlétének végtelenségét és örökkévalóságát is jelképezi. A mindentudó bölcsesség, az egyetemes szeretet, és az elfogulatlan együttérzés megfoghatatlan belső tulajdonságát is képviseli. Meséink bevezetőiben ezt mondja el a bölcs mesélő táltos e szavakkal: „… volt egy irtózatosan kis kert, abban volt egy irtózatosan nagy kert…”. Az Öregisten, akiben a makrokozmosz és a mikrokozmosz valódi természete ölt testet, a világon minden létezés eredetének tekintendő, és ugyanakkor a jóság, igazságosság és méltányosság a jellemzője.
Az Öregistent elsősorban metaforaként kell felfognunk, amely segít bennünket felfedezni valódi, eredeti állapotunkat (Öreg – nagy – örök – ős – eredeti – eredendő – kezdet és vég nélküli). Ha az Öregistent egy egyedi lénynek tekintjük, messze vagyunk a valódi jelentéstől. Az Öregisten a szívünkben lakozik, és nem valamely távoli mennyországban. Valójában ő az alaptermészetünknek azt az időtlen adottságát testesíti meg, amely dacára, hogy jelenleg a feltételek által befolyásolt zavaros tudatunk ciklikus világában létezünk, soha nem volt érintett az alany-tárgy kettősségétől. E kettősség az énünk és világunk egymástól való elidegenedését jelenti, és minden szenvedésünk forrása. Az egyén természetes állapota kezdettől fogva az eleve tiszta, isteni egység állapota, és mindig az is marad: ezt jelenti az Öregisten természetünk. De amikor a feltételek befolyása alá kerülünk, olyan, mintha már nem lennénk egyek az Öregisten természetünkkel, mert nem tudunk valódi természetünkről. Így az Öregisten nem más mint a valódi, isteni természetünk metaforája.
Az Öregistent Ősteremtő Királynak is nevezik, mivel minden jelenséget az ő megnyilvánulásának vagy megjelenésének tartanak. Azonban ez nem azt jelenti, hogy létezik egy Öregisten nevű lény, aki megteremti a világot, hanem azt, hogy minden dolog az Öregisten tudatállapotból, az eredeti egység, az időtlen „nem-kettő” állapotából származik. Ebben az értelemben az Öregistent a belső ösvény gondolkodásában az egyetemes alap, avagy a jó-rossz kettőssége felett álló alapvető jóság, a tér-idő feletti szentség szimbolikus megszemélyesítésének tekintik.
A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitásban az Örök Kék Ég erőteljes szimbóluma jelképezi a földi és a mennyei, a durva és a finom, a külső és a belső szférák közötti kapcsolatot és végső azonosságot. Szemléletesen hangsúlyozza a Mennyei Atya mindent átható jelenlétét és gondviselését, amely az élet felívelésein és mélypontjain át vezeti és védelmezi a magyar népet.
A Boldogasszony természetünk
A Boldogasszony Ősanya a szívünkben él. Ha megnyitjuk szívünket, találkozunk vele, és megkapjuk szerető anyai segítségét és áldását. Ő minden jelenség végső, szakrális természete, a megfoghatatlan valóság lényege, a tiszta szív elhomályosulástól mentes állapota. Ő a bölcsesség tiszta végtelensége, az énnélküliséget ismerő tiszta tudat. Ő az anyaöl, amelyből a múlt, jelen és jövő összes megvilágosult bölcse megszületik. Azonban azért, hogy az eszmélő lények érdemeket halmozhassanak fel, a Boldogasszony alakot ölt, és megjelenik napba öltözve a tisztelet tárgyaként, a fohászaink és imáink erejéből, minden lény javának szolgálatára.
A Boldogasszonyban a tündérek végső titkos szakrális szintje testesül meg, a legfinomabb és legmélyebb, amely minden megnyilvánuló tünemény alapja. Habár a Boldogasszonyt női alakban írják le, úgy tartják, hogy egyszerre nőnemű és férfinemű is, de egyben felette is áll a nemi meghatározásoknak. Ő az ősi bölcsesség végtelen tere, amely mindent magába foglaló anyaöl, ám dologként vagy személyként nem ragadható meg. Mégis, ahhoz, hogy a lények tisztelni tudják, és megfelelően megfogalmazhassák a tulajdonságait, nevet és alakot ölt.
A Boldogasszony különböző nevei a nem-dogmatikus eurázsiai szellemiségben:
- Ég Királynője: Ez a név az istennő végső természetét, a tiszta megfoghatatlan végtelen nyitottságot hangsúlyozza, minden tünemény alapját, amelyből minden jelenség létrejön.
- Valóságtest Nagy Anya: Ez a név az istennőt a bölcsesség megtestesítőjeként azonosítja, amely a Valóságtest, a felébredt Tündérszív valódi természete.
- Minden Megvilágosult Bölcs Anyja: Ez a név az istennő segítő szerepét hangsúlyozza a megvilágosodáshoz vezető úton, mint a minden lényt támogató, szeretetteljes, gondoskodó anyai erőt.
- Egyetemes Teremtő Királynő: Ez a név az istennő teremtő képességét emeli ki, aki a minden jelenségnek életet adó, sosem apadó forrás.
A nem-dogmatikus belső ösvényen az anyai elvet az alábbi módon értelmezik:
A világ szakrális erőtér, szent anyaöl, a tündérek aranykertje. A gyakorlók az anyagi világ dolgait és a természet erőit önlényeg nélkülinek, megfoghatatlannak és áttetszően fénylő, szivárványszerű tündéri jelenségeknek tekintik. Nincs lényegi összeférhetetlenség a szellemi (égi) és a tér-időben játszódó (földi) között, mert minden jelenség közös nevezőre jut a saját eredendően tiszta, szent természetében. A jelenségek természete a mulandóság, ami azt jelenti, hogy minden folyamatosan változik, a dolgoknak nincs változatlan lényegiségük, „örök magjuk” amelyről elmondható lenne, hogy minden mástól függetlenül, önállóan létezik. Épp ellenkezőleg, minden összefügg mindennel, mint a háló szemei egymással. Ezért az ösvényen az anyai elvet a megfoghatatlan dologiságtól mentességgel, és azzal a bölcsességgel társítják, amely felismeri a dolgok valódi létezési módjának ezt az alapvető igazságát. Ebben a kontextusban az anyai elvet metaforikusan nőinek értelmezik – a világ szent erőtér, mindent magába foglaló anyaöl – ám valójában nemre való tekintet nélküli. Ez a mindentudó bölcsesség ugyanakkor elválaszthatatlan a minden lényre egyformán kiterjedő anyai szeretettől és együttérző gondoskodástól.
Az ősök tisztelete
Az ősök tisztelete a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás alapvető eleme, amely tükrözi a magyarok mély tiszteletét és háláját elődeik iránt. Ez az ősi gyakorlat azt tartja, hogy az ősök szellemei továbbra is irányítják és védelmezik leszármazottaikat, áldást és bölcsességet adományozva azoknak, akik tisztelik őket.
Az ősök tisztelete régiónként eltérő, de jellemzően étel-, ital-, fény- tűz- és füstáldozatokat, valamint imádságokat és szertartásokat foglal magában. A hívők úgy tartják, hogy ezek az odaadásból fakadó hódolatnyilvánítások kapcsolatot teremtenek az ősök szellemeivel, fenntartva a folytonosság és az egység érzését a közösségen belül.
 |
| Áldozati füstfelajánló üst Tar, Szkíta és Magyar Szellemiség Kőrösi Csoma Sándor Központja |
Az ősök tiszteletén keresztül a belső úton járók kiemelik annak fontosságát, hogy erős kapcsolatot tartsanak fenn eredetükkel és kulturális örökségükkel. Ez a tiszteletreméltó gyakorlat évszázadokon át formálta a magyar társadalmat, ápolva a mély kapcsolatot az élők és a szellemi világ között, valamint erősítve azokat az értékeket és szokásokat, amelyek meghatározzák sajátos identitásukat.
Táltos spiritualitás
A táltos spiritualitás az eurázsiai szellemiség egyik alapvető eleme, kulcsfontosságú szerepet játszva az emberi és a szellemi világ közötti hídverésben. A táltos, mint szellemi közvetítő, egyedülálló képességgel rendelkezik arra, hogy kapcsolatba lépjen az istenivel és bejárja a világok különböző szintjeit. Feladata, hogy hívei kéréseit továbbítsa az isteni vezetőknek.
 |
| Kampó táltos arca - Nemrót Aranykertje Templom, Tar |
A táltosok szoros kapcsolatban állnak az Alvilág istenségeivel is. Katasztrófa vagy betegség idején szellemi erejüket használják a közösség egyensúlyának és harmóniájának helyreállítására, felhasználva a természet erőivel való szoros kapcsolatukat és az isteni vezetésre támaszkodva. Ez az ősi gyakorlat évszázadokon át a magyar kultúra szerves része volt, és mind a mai napig meghatározza a magyarság szellemi arculatát.
A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás szimbólumai a magyar művészetben és építészetben
A hagyományos magyar művészet és építészet ékesen tanúsítja a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás maradandó hatását, hiszen számos szimbóluma jelenik meg különféle formákban. A fenséges égig érő Világfától a tájban legelésző szent állatokig ezek a szimbólumok betekintést engednek a magyar nép szellemi örökségébe és a természettel való mély kapcsolatába, tükrözve a termékeny Földanya tiszteletét.
Az ezen belső úttal közvetlenül összefüggő szimbólumokon kívül a hagyományos magyar művészet és építészet más vallási és kulturális hatások elemeit is magába olvasztja. Ez a hagyományok vegyülése tükrözi a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás ősi toleranciáját és alkalmazkodóképességét, amely lehetővé tette, hogy a történelem során különböző vallásokkal együtt éljen és viruljon.
Az égig érő Világfa
A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitásban a Világfa a világ három szférájának – a föld alatti, a középső és a felső szellemi szférának – kapcsolatát szimbolizálja. Ez a hatalmas szimbólum megtestesíti a földi és a mennyei birodalmak közötti kapcsolatot, valamint minden élőlény egységét, beleértve a Földanyát is.
 |
| Az égig érő fa - Nemrót Aranykertje Tempom, Tar |
 |
| Életfa őzekkel |
Ez a szent szimbólum emlékeztet minket a létezés összefonódottságára és arra az isteni vezetésre, amelyet a belső út nyújt a magyar embereknek az életük során.
Az égig érő fa a világ tengelye. Amint az Öregisten és a Boldogasszony alakot ölt isteni finom-energiatestben, szent világa – aranykertje – közepében álló, mennyei palotájában, az istenség testének, és egyben szent erőterének az égig érő fa a szakrális tengelye. Ez a tengely a belső alkímiában a megvilágosodáshoz elvezető út.
 |
| Szolnok-strázsahalmi tarsolylemez |
Szakrális állatok
A szakrális állatok különleges helyet foglalnak el a nem-dogmatikus eurázsiai szellemiségben, a belső út és isteneinek különböző aspektusait szimbolizálják. A szkíta népek szent állatai a spirituális fejlődés kvalitásait megjelenítő tigris, oroszlán, griff és sárkány.
 |
| Szkíta tigris |
 |
| Holdkoronás, emberfejű, szárnyas párducon lovagoló, nyilazó harcos |
.jpg) |
| Szkíta griff ivócsésze |
.jpg) |
| Szkíta hadizászló sárkányfejjel |
 |
| Szkíta párduc |
A szent állat sokszor egy adott istenséghez kapcsolódik, megtestesíti az isteni alak jellemzőit és tulajdonságait. Például a ló – a táltos paripa – az Öregistenhez, az ég istenéhez kapcsolódik, és a szellem gyorsaságát, erejét és a nemeslelkűséget képviseli, két lába az égen, két lába a földön vágtat a gondolat sebességével. A szarvas a Boldogasszony szent állata, agancskoronája a fényességes ég, két lába az égen, két lába a földön jár. E szent állatok jelenléte a magyar művészetben a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás mélységes hatásának és szellemi jelentőségének emlékeztetőjeként szolgál a magyar nép életében.
 |
| Égen-földön vágtató csodaszarvas |
A kettős kereszt és hármas halom szimbóluma
Magyarország nemzeti jelképe, a kettős kereszt és hármas halom szimbóluma is magán viseli a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás jegyeit. A hármas halom a szentség három „testét” – a szent igazság testét, a szentség élvezetének testét, és a szentség evilági megjelenésének testét jelképezi. A kettős kereszt az ősi magyar rovásírásban az „egy” jele, amely itt a szentség három testének egységét jelenti. Így ez a komplex jelkép az egységet, a magyarság örök növekedését és sikerét szimbolizálja, és megtestesíti a nemzet egyedi szellemi örökségét.
Nemzeti büszkeség és egység jelképeként a kettős kereszt és hármas halom szimbóluma emlékeztet Magyarország gazdag kulturális örökségére, valamint jellegzetes identitása megőrzésének és ünneplésének fontosságára. A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás és más vallási hagyományok elemeit magába foglaló szimbólum tükrözi a magyar szellem toleráns és alkalmazkodó természetét, amely lehetővé tette a nemzet virágzását és fejlődését az évszázadok során.
Atila és a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás
Atila, az egyik legismertebb magyar uralkodó, aki a történelem egyik legnagyobb összefüggő birodalmát hozta létre, a nem-dogmatikus eurázsiai szellemi út követője volt. Ezen ősi hithez való ragaszkodása, és ugyanakkor a vallási tolerancia általa való előmozdítása lehetővé tette a különböző hitek, például a buddhizmus, a kereszténység és az iszlám békés együttélését a Hun Birodalomban.
Atila öröksége ma is hatást gyakorol a magyar kultúrára és identitásra. A nem-dogmatikus belső ösvény iránti elkötelezettsége erőteljesen alátámasztja ennek az ősi hitrendszernek a maradandó jelentőségét. A sikert az isteni vezetésnek tulajdonítva Atila megmutatta, mennyire fontos az erős kapcsolat a szellemi világgal és a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitáshoz kapcsolódó értékekkel.
Vallási tolerancia Atila alatt
Atila vallási toleranciája figyelemre méltó precedenst teremtett a különböző hitek együttélésére a Hun Birodalomban. Felismerte a sokszínű szellemi meggyőződések és gyakorlatok értékét, elősegítve a kölcsönös tiszteletet és megértést alattvalói között.
Ez a toleranciapolitika lehetővé tette a különböző világvallások virágzását a Hun Birodalomban, tükrözve Atila alapvető tiszteletét mások szellemi meggyőződése iránt. Az a képessége, hogy felölelje a különböző vallási hagyományokat, miközben hű marad a saját hitéhez, bizonyítja a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás rugalmasságát és harmonikus együttélésre való képességét más hitekkel.
E szellemiség szerint: Az egyén szempontjából az egy út, egy igazság érvényes; míg a közösség szempontjából a több út, több igazság, s a kettő között nincs ellentmondás.
.JPG) |
| Atila király szobra Taron, a Nemrót Aranykertje Templomban |
Atila öröksége
Atila, a hatalmas hun birodalom uralkodója, a nem-dogmatikus eurázsiai belső út követője volt, és elkötelezettsége máig tartó hatást gyakorol a magyar kultúrára és identitásra. Uralkodása alatt a belső út tanításaihoz hűen cselekedve támogatta a vallási toleranciát, elősegítve a különböző hitek békés együttélését birodalmában.
Atilának e szellemi hagyomány iránti elkötelezettsége erőteljes emlékeztető a magyar kultúra szellemi gyökereire, és e különleges örökség megőrzésének fontosságára. Öröksége a mai Magyarországra is hatást gyakorol, hiszen az ország törekszik ősi hagyományaival szoros kapcsolatot fenntartani, miközben a kortárs társadalomban jelenlévő vallási sokszínűséget is elfogadja.
A vallási tolerancia későbbi időkben is jellemezte a magyarokat. A szlávok egy nagy hittérítője találkozását a magyarokkal a korabeli leírás így mondja el:
„Midőn pedig megérkezett (ti. Metód) a Duna tájékára, egy ugor (magyar) király látni akarta őt. És bár egyesek azt mondták, hogy nem fog tőle baj nélkül megszabadulni, ő mégis elment hozzá. A király pedig, mint főpapot illik, tisztelettel, ünnepélyesen és örömmel fogadta. És beszélgetvén vele, ahogy ilyen méltóságú emberekkel illik beszélgetni, megölelte és megcsókolta őt, és megajándékozván nagy ajándékokkal, ezekkel a szavakkal bocsátotta el: Emlékezzél meg mindig rólam tisztelendő atyám szent imáidban.”
A pogányok nem üldözték a keresztény papokat, sem a kereszténységre térőket, ebben az időben még nagyfokú vallásszabadság volt, ami Piligrim püspök 974-es, pápához írt leveléből is kiderül:
„Mert maguk a magyarok, ámbár még a pogányság bilincsében vannak, a mindenható Isten kegyelmének munkája állal, senkinek alattvalóik közül nem tiltják a megkeresztelkedést, sem a papokat nem gátolják, hogy bárhová menjenek. Hanem olyan egyetértők a pogányok a keresztényekkel és olyan barátságosan vannak egymással, hogy itt beteljesedni látszik Ézsaiás jövendölése: a farkas és bárány együtt legel, az oroszlán szénát eszik, mint az ökör.”
A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás újjáéledése a mai Magyarországon
Napjaink Magyarországában egyre nagyobb az érdeklődés a nem-dogmatikus szellemi út iránt, amelyet az ország sajátos kulturális öröksége megőrzésének és tiszteletének módszereként tekintenek. Ez a megújulási mozgalom, amely az 1990-es évek óta egyre nagyobb teret hódít, arra törekszik, hogy újraélesítse a magyarok kapcsolatát ősi szellemi gyökereikkel, és elmélyítse ősi szokásaik megértését.
Ahogy Magyarország folyamatosan fejlődik és alkalmazkodik a modern világ kihívásaihoz, a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás újjáéledése erőteljesen emlékeztet ennek az ősi hitrendszernek a sosem múló jelentőségére. E szellemiség elveinek és értékeinek elfogadásával a magyarok erős kapcsolatot tudnak kialakítani szellemi örökségükkel, és megőrizhetik a folytonosság és egység érzését a sokszínű kulturális környezetben.
A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás együttműködése más hitrendszerekkel
A nem-dogmatikus eurázsiai belső ösvényt gyakran gyakorolják más vallási meggyőződések, például a buddhizmus, a kereszténység és az iszlám mellett is, ami tükrözi természetéből fakadó engedékenységét és alkalmazkodóképességét. Ez a hitek társítása lehetővé teszi a különböző szellemi hagyományok békés együttélését Magyarországon, és elősegíti a nemzet gazdag kulturális örökségének mélyebb megértését és értékelését.
A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás azon képessége, hogy képes beépíteni más hitek és gyakorlatok elemeit, bizonyítja folyamatos érvényességét és rugalmasságát a változó idők és társadalmi nyomások közepette. Ahogy Magyarország kialakítja egyedi helyét a modern világ összetettségeiben, e spiritualitás újjáéledése erőteljes tanúbizonysága a nemzet elkötelezettségének, egyedi szellemi öröksége megőrzése, és egy befogadó és toleráns társadalom előmozdítása iránt.
A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás és a kulturális örökség megőrzése
A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás újjáéledése Magyarországon több mint puszta vallási mozgalom – ez egy eszköz a nemzet egyedi kulturális örökségének és identitásának megőrzésére és ünneplésére. Ez az ősi hitrendszer, melynek gyökerei mélyen beágyazódtak a magyar történelembe, megtestesíti azokat az értékeket és szokásokat, amelyek évszázadokon át formálták a magyar népet.
E spiritualitás elveinek, szimbólumainak és szertartásainak beépítésével a mindennapi életbe, a magyarok erős kapcsolatot tudnak kialakítani ősi örökségükkel, fenntartva a folytonosságot és az egységet a sokszínű kulturális tájban. Ez a nemzet szellemi gyökereinek megőrzése iránti elkötelezettség a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás mély hatását mutatja a magyar emberek szívére és elméjére, valamint folyamatos érvényességét a modern világban is.
Összegezés
A Kárpát-medence kincsekben bővelkedő tájaitól a magyar emberek szívéig és lelkéig, a nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás továbbra is nagy erővel hat a nemzet kultúrájára és identitására. Akár hagyományos művészetének és építészetének maradandó szimbólumain, Atila örökségén, vagy az ősi hitrendszer mai Magyarországon történő újjáéledésén keresztül, e belső út továbbra is egyedi szellemi perspektívát kínál, amely meghaladja a tér és idő korlátait. Ahogy a világ folyamatosan változik, e spiritualitás időtlen bölcsessége és útmutatása állandó emlékeztetőként szolgál kulturális örökségünk megőrzésének fontosságára, valamint a sokszínű szellemi hagyományok ünneplésére, amelyek mindannyiunkat összekötnek.
A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás egy összetett hitrendszer, amely számos elemet foglal magában. Egy összefoglaló a főbb hiedelmekről:
Hitrendszer:
- Istenkép: Az Öregisten, Tengri, a Mennyei Atya a legfőbb istenség, akit az út követője az összes lény megvilágosult isteni természetének megtestesítőjeként tisztel. Az Öregisten felfoghatatlan az emberi elmével, szavakkal leírhatatlan, de állandó, sosem szűnő jóságos tevékenysége szüntelenül minden lény javát szolgálja. A Boldogasszony az ősi bölcsesség végtelen tere, amely mindent magába foglal, ám dologként vagy személyként nem ragadható meg. Ő a minden lényt támogató, szeretetteljes, gondoskodó anyai erő, a minden jelenségnek életet adó, sosem apadó forrás testet öltése. Az eurázsiai belső ösvény gyakorlója önmaga legmélyebb természete: az Öregisten és Boldogasszony természet megvalósításán dolgozik.
- Belső út: A spirituális fejlődés útja, amely magában foglalja az önismeretet, az egyensúly megteremtését a fizikai és szellemi világ között, valamint a harmónia elérését a belső és külső természettel és a közösséggel.
- Természettisztelet: A természetet a szentség és az isteni megnyilvánulásának tekintik, amelyet tisztelni és védeni kell.
- Ősök tisztelete: Az ősöket a közösség bölcsességének és erőforrásának tekintik, akikkel továbbra is kapcsolatban állhatunk. Az ősök tisztelete egyben a hagyomány tisztelete is.
- Gyógyászat: A rendszer különböző holisztikus gyógyászati módszereket és technikákat alkalmaz a fizikai és szellemi jólét elérésére.
Fontos megjegyezni, hogy:
- A nem-dogmatikus eurázsiai spiritualitás nem egy meghatározott dogmarendszeren alapul, hanem egy olyan, tapasztalásra alapuló gyakorlati útmutatás, amely rugalmas, és alkalmazkodik az egyéni szükségletekhez, és a kulturális kontextusokhoz.
- A rendszer nyitott a párbeszédre és a tanulására más spirituális hagyományoktól.