 |
| A Kerekasztal megtapasztalja a Szent Grál látomását - Évrard d'Espinques ábrázolása (1475 körül) |
Artúr király, Britannia legendás uralkodója híres volt bölcsességéről, igazságosságáról és harci ügyességéről. Összegyűjtötte a lovagok csapatát, a Kerekasztal lovagjait, akiket a becsület és a hűség kódexe kötött. Közéjük tartoztak a szkíta lovagok, akik az íjászatban való jártasságukról és a sztyeppék uralásáról voltak híresek.
Egy nap Merlin, a varázsló megjelent Artúr király előtt, és tájékoztatta őt a Szent Grál létezéséről, egy szent ereklyéről, amely, úgy mondják, gyógyító és örök életet adó erővel rendelkezik. Artúr, aki kötelességének tartotta, hogy megtalálja a Grált, lovagjaival, köztük a szkítákkal, a keresésére indult.
Útjuk csalárd vidékeken vezetett keresztül, ahol számtalan veszéllyel és kísértéssel kellett szembenézniük. A szkíta lovagok a vadonban való jártasságukkal és ellenálló képességükkel felbecsülhetetlen értékű szövetségeseknek bizonyultak a küldetés során. Segítettek a lovagoknak tájékozódni a csalárd terepen, az élelemszerzésben és az ellenséggel szembeni védekezésben.
Útközben a lovagok számos kihívással találkoztak, köztük rejtvényekkel, alattomos próbatételekkel és természetfeletti lényekkel. A szkíta lovagok bölcsessége és találékonysága gyakran volt a kulcs a kihívások leküzdéséhez.
 |
| Die Gralsburg (A Grál-vár) - Hans Thoma, 1899 |
Végül a lovagok elérték a Grál-várat, egy misztikus birodalmat, amelyet a Szent Grál végső nyughelyének tartottak. Ott egy sor próbatétellel néztek szembe, amelyek próbára tették bátorságukat, együttérzésüket és hitüket. A szkíta lovagok rendíthetetlen hűségükkel és Artúr ügye iránti odaadásukkal segítették a lovagokat a kitartásban.
Végül nem az erő vagy az ügyesség tette lehetővé, hogy a lovagok megszerezzék a Szent Grált, hanem a szívük tisztasága és a jó hatalmába vetett rendíthetetlen hitük. A Grál megmutatta magát nekik, és bepillantást nyerhettek isteni erejébe.
 |
| Kárpit, amely Artúrt a "Kilenc Vitéz" egyikeként ábrázolja, a gyakran neki tulajdonított címerrel, 1385 körül. |
A szkíta lovagok, akik döntő szerepet játszottak a Szent Grál felkutatásában, megújult hittel és elszántsággal tértek vissza Artúr király udvarába. Hűségesen szolgálták őt tovább, fenntartva a lovagiasság és a becsület értékeit, amelyek a küldetésük során vezérelték őket.
Artúr király, a Kerekasztal szkíta lovagjai és a Szent Grál története a bátorság, az összefogás és a hit erejére emlékeztet. Ez a történet évszázadok óta magával ragadja a hallgatóit, és továbbra is álmodozók és keresők nemzedékeit inspirálja.
Artúr király legendájának spirituális jelentése
Az Artúr királyról és a Szent Grált kereső szkíta kerekasztal lovagjairól szóló mese spirituális jelentése összetett és sokrétű, értelmezései a keresztény miszticizmustól a jungi archetípusokig terjednek.
 |
| William Morris: A Szent Grál víziója |
A Grál egyik értelmezése szerint a Grál az egyénben rejlő isteni szikrát, a megvilágosodás és a spirituális beteljesedés lehetőségét jelképezi. A Grál keresése így az önfelfedezés útjának metaforája, a valódi, felébredett önmagunk és az istenihez való kapcsolódásunk keresése.
A szkíta lovagok nomád életmódjukkal és a természeti világgal való kapcsolatukkal a megzabolázatlan szellem, pszichénk vad és szelídítetlen aspektusainak szimbólumaként is felfoghatók. Azt a részünket képviselik, amelyet nem kötnek a konvenciók vagy a társadalmi normák, azt a részünket, amely nyitott az új tapasztalatokra és lehetőségekre.
A kerekasztal, amely köré a lovagok összegyűlnek, az egység, az egyenlőség és a közös cél szimbólumának tekinthető. Azt a gondolatot képviseli, hogy a mindannyiunkban bennünk rejlő alapvető jóság természetünk tekintetében mindannyian egyenlőek vagyunk, és hogy nagy dolgokat érhetünk el, ha együtt dolgozunk.
A próbatételek és megpróbáltatások, amelyekkel a lovagok útjuk során szembesülnek, metaforának tekinthetők a kihívásokra és akadályokra, amelyekkel mindannyian szembesülünk spirituális fejlődésünk útján. Megtanítanak minket az ellenállóképességre, a kitartásra és a hit fontosságára.
Végül a Grál végső felfedezése, valamint a Grál gyógyító és örök életet adó képessége a spirituális lehetőségeink szimbólumának tekinthető. Azt a gondolatot képviseli, hogy elérhetjük a megvilágosodást és az átalakulást, és hogy nem köt bennünket a halál.
Artúr király és a Kerekasztal szkíta lovagjainak története időtlen és mélyreható történet, amely évszázadok óta visszhangot kelt az emberekben. Ez a történet a bátorságról, a hűségről és a spirituális megvilágosodás tartós kereséséről szól. Emlékeztet arra, hogy mindannyiunkban megvan a lehetőség a végső, tökéletes felébredés elérésére, és hogy mindig van remény az átalakulásra és a megújulásra.
_King_Arthur.jpg) |
| Arthur király Geoffrey of Monmouth "Historia Regum Britanniae" című művének 15. századi walesi változatában |
Artúr király legendájának közép-ázsiai eredete
Bár az Artúr-legendát általában a középkori Angliához kötik, számos eleme arra mutat, hogy Közép-Ázsiából származhat.
Artúr király egyik legkorábbi említése a Historia Brittonumból származik, amelyet Nennius írt i. sz. 830 körül. Ebben a szövegben Artúr állítólag győzelemre vezette a briteket a szászok felett a Badon Hill-i csatában. Ennek a csatának a helyszíne azonban ismeretlen, és egyes tudósok szerint a csata nem Britannia, hanem Közép-Ázsia területén zajlott.
 |
| Arthur király visszatér a Mons Badonis (vagy Badon-hegy) csatából. A korai walesi irodalomban található első utalás Artúrra - üvegfestmény a cardiffi Llandaf-székesegyházban. |
Egy másik bizonyíték, amely az Artúr-legenda közép-ázsiai eredetére utal, a szkíta lovagok jelenléte a történetben. A szkíták nomád nép volt, amely a Kr. e. 8. századtól a Kr. e. 1. századig nagy birodalmat hozott létre Eurázsia sztyeppéin. Híresek voltak lovas és íjász képességeikről, és zsoldosként is szolgáltak különböző birodalmak, köztük a Római Birodalom seregeiben.
Az Artúr-legenda szerint a szkíta lovagokat Artúr király toborozta, hogy segítsenek neki megvédeni királyságát az ellenségtől. A leírás szerint ők ádáz harcosok voltak, képzettek a gerillaharcban. Ez a leírás összhangban van a történelmi beszámolókkal, melyek szerint a szkíták a csatatéren a szokatlan taktikájukról voltak ismertek.
 |
| Szkíta lovas domborművű ábrázolása az Ermitázsban |
A szkíta lovagok szerepeltetése az Artúr-legendában arra utal, hogy a történetre hatással lehetett a közép-ázsiai mitológia és folklór. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a Grál, az Artúr-legenda központi tárgya, szintén megtalálható a közép-ázsiai mitológiában. A Grált gyakran társítják a bőség üstjével, egy mágikus edénnyel, amely korlátlan számú ember számára biztosít ételt és italt. Ez az elképzelés hasonló ahhoz az elképzeléshez, hogy a Grál az örök élet és a szellemi megvilágosodás forrása.
A történet közép-ázsiai kapcsolatát először Alekszandr Puskin orosz tudós feltételezte, aki 1837-ben megjelent „Ruszlán és Ljudmila” című eposzában felvetette, hogy az Artúr-mese egy korábbi közép-ázsiai legendán alapul. Puskin elmélete az Artúr-legenda és a szkíta kán, Mansur története közötti hasonlóságokon alapult, aki az i. sz. 7. században lázadást vezetett a kínai Tang-dinasztia ellen.
Az Artúr-legenda közép-ázsiai eredetére vonatkozó elméletet más tudósok, például Pierre Lebaud francia és Richard Rowland brit tudós továbbfejlesztették. Ezek a tudósok rámutattak az Artúr-legenda és a közép-ázsiai mitológia közötti számos párhuzamra, például a kerekasztal fogalmának használatára, a Szent Grál szimbolikájára és Artúr igazságos és bölcs uralkodóként való ábrázolására.
 |
| Európai lovag ábrázolások |
A lovagiasság etikai eszmék rendszere
A lovagiasság etikai eszmék rendszere, amely a szkítákhoz vezethető vissza, egy lovas néphez, amely az ókori és középkori Eurázsia leghatalmasabb birodalmát hozta létre. A szkíta birodalom az i. e. 8. századtól az i. e. 1. századig létezett, a Dunától Kínáig terjedt, és ezt követték a szkíta népek nagy birodalmai a későbbi ókorban és a középkorban – például a hunok, avarok és magyarok birodalma Európában; a párthusok és perzsák Iránban; a kusánok és fehér hunok Indiában; a hunok, tibetiek, ujgurok, törökök és mongolok Közép-Eurázsiában; és a hunok, szienpik, dong jik, mongolok Kínában.
 |
| Sokan hangoztatják, hogy a szkíta népek ősnépek, a szkíta műveltség ősműveltség, amely e népek ősidőket felölelő hagyománya szerint a világ kezdetei óta létezik a Kárpát-medencétől a Csendes óceánig terjedő, sztyeppei övezetnek nevezett hatalmas területen, amelyhez hozzátartozik a Tibeti Fennsík és a Himalája is. Ugyanebbe a családba tartoznak a észak-amerikai indiánok is, akik Belső-Ázsiából átköltözött turániak és a nyugati szkíták, azaz a kelták. |
A lovagiasság tehát nem kizárólag európai fogalom volt, hanem más kultúrákra is hatással volt, amelyeknek megvoltak a saját harci hagyományaik és viselkedési kódexeik. Iránban és Indiában a lovagi eszményeket a kshatriyák, az ősi perzsa és indiai birodalmak harcos osztálya testesítette meg. Indiában a lovagiasság fogalmát dharmayuddha néven ismerték, amely a hadviselés igazságosságát és a gyengék védelmét hangsúlyozta. Kínában a lovagiasság elvei a konfuciánus tudósok és katonai tisztviselők magatartási kódexében tükröződtek. Japánban pedig a szamurájok bushido kódexe, amely a hűséget, a becsületet és az önfegyelmet hangsúlyozta, nagymértékben merített a lovagi eszmékből.
 |
| Kínai lovag ábrázolás |
 |
| Japán lovag ábrázolás |
A lovagiasság hét alapvető értéke a következő:
1. Jámborság: Ez a lovagnak a spirituális ébredés szent belső útja iránti odaadására utal. Lényegesnek tartották, hogy a lovag erkölcsös és becsületes ember legyen, és a spirituális meggyőződése vezérelje a cselekedeteit.
2. Becsület: A becsület volt a lovagiasság legfontosabb erénye. Azt jelentette, hogy igazat kell mondani, meg kell tartani a szavainkat, és tisztességesen kell cselekedni. Az a lovag, aki becstelen volt, szégyennek számított, és a társadalom elkerülte.
3. Vitézség: A vitézség a bátorságot jelentette, hogy az igazságért küzdjünk, még a veszély ellenére is. Lényegesnek tartották, hogy a lovag bátor legyen, és megvédje a nála gyengébbeket.
4. Udvariasság: Az udvariasság azt jelentette, hogy udvariasak és tisztelettudóak vagyunk másokkal szemben. Azt jelentette, hogy mindenkivel kedvesen és figyelmesen kellett bánni, függetlenül a társadalmi státuszától.
5. Igazságosság: Az igazságosság a másokkal való tisztességes és pártatlan bánásmód volt. Ez a törvények betartását és mindenki számára egyenlő esélyek biztosítását jelentette.
6. A gyengék védelme: A lovagoktól elvárták, hogy megvédjék a gyengéket és a védteleneket, például a nőket, a gyermekeket és az időseket. A társadalom őrzőinek tekintették őket, és felelősek voltak azért, hogy mindenki biztonságban legyen.
7. Hűség: A hűség az úrhoz, a lovagtársakhoz és a hazához való hűséget jelentette. Ez azt jelentette, hogy az ember hű volt a szavához, és mások szükségleteit mindig a sajátja elé helyezte.
Ez a hét erény képezte a lovagiasság alapját, és a lovagok számára elengedhetetlenül fontosnak tartották, hogy tisztességes és erényes életet éljenek. Bár a lovagi kódex az idők során fejlődött, ezek az alapvető értékek a mai világban is érvényesek. Útmutatóul szolgálhatnak számunkra, amikor a spirituális ébredésre törekszünk, valamint arra, hogy kedves, bátor és igazságos tagjai legyünk a társadalomnak. Még ma is inspirálódhatunk ezektől az eszméktől, hogy egy igazságosabb, együttérzőbb és becsületesebb világért küzdjünk.
Az Artúr király kerekasztalának szkíta lovagjai híresek voltak lovagi magatartásukról. Úgy ábrázolták őket, mint akik a legmagasabb erkölcsi és nemesi normákat tartották fenn, és a bátorság, a becsület és a hűség erényeit testesítették meg. Történeteik és legendáik ma is inspirálják és lebilincselik az embereket, és emlékeztetnek a lovagiasság és az etikus viselkedés fontosságára.
Szkítiától Camelotig
Szkítiától Camelotig című könyvében (1994) C. Scott Littleton és Linda A. Malcor az Arthur-legendák merész új értelmezését javasolják, azt állítva, hogy azok nem a kelta mitológiából, hanem a szkíták néphagyományából származnak.
 |
| A Szkítiától Camelotig c. könyv borítója |
Széles körben ismert, hogy a római hadseregben szkíta lovagok szolgáltak, különösen a mai Franciaország és Britannia területén. Ők voltak felelősek a fejlett lovas hadviselési technikák és a lovagi erkölcsi kódex európai meghonosításáért, lerakva ezzel az európai kultúra egyik alapkövét, amely a mai napig hatással van a nyugati társadalomra.
A szkíta és az Artúr-mitológia között egy sor feltűnő párhuzam van. Mindkét hagyományban egy bölcs és hatalmas király áll, aki nemes lovagok csapatát vezeti a dicsőség és az igazság keresésére. Mindkét hagyományban van történet egy mágikus kehelyről vagy grálról, amely a hiedelem szerint gyógyító vagy halhatatlanságot biztosító erővel rendelkezik.
 |
| Az eurázsiai nagy szkíta-hun hőseposz tibeti változata a gonosz felett győzedelmes Geszár király eposza. |
Érvelésük alátámasztására Littleton és Malcor számos régészeti, irodalmi és néprajzi bizonyítékra támaszkodik. Olyan szkíta leleteket, például arany ékszereket és festett temetkezési kurgánokat vizsgálnak, amelyek harcosokat, lovakat és mitikus lényeket ábrázolnak, és amelyek feltűnően hasonlítanak az Artúr-irodalomban fellelhető jelenetekhez. Olyan ősi szkíta szövegeket is elemeznek, mint például a prokonnészoszi Ariszteasz könyve, az Arimaszpea, amelyek bepillantást engednek a szkíta mitológiába és hiedelmekbe.
A szkítáké egy harcos kultúra volt, amely nagyra értékelte a becsületet, a bátorságot és a hűséget. Ezek az értékek tükröződnek az Artúr-legendákban, amelyekben a lovagiasság kódexe hangsúlyozza e tulajdonságok fontosságát. A szkíták, egy túlnyomórészt nomád nép, a Kr. e. 8. századtól a Kr. u. 4. századig hatalmas birodalmat hoztak létre a végtelen eurázsiai sztyeppéken, amelyet fejlett szellemiségük és kultúrájuk jellemzett. Híresek voltak a lovas harcművészetükről, a hadviselésben való jártasságukról és gazdag mitológiájukról. A szkíták hagyományában központi szerepe volt a hősök kultuszának és a szakrális királyságba vetett hitnek. Számos történetük szólt egy mágikus üstről is, amelynek hatalmában állt meggyógyítani a betegeket és visszahozni a halottakat az életbe.
 |
| A Gundestrupi-üst, egy gazdagon díszített ezüstedény, amelyet Kr. e. 200 és Kr. u. 300 közé, vagy a korai római vaskorba sorolnak. Az üst az európai vaskori ezüstművesség legnagyobb ismert példája. Szétszedve találták meg a dániai Himmerland Aars községben lévő Gundestrup falu közelében. Jelenleg általában a koppenhágai Dán Nemzeti Múzeumban látható, másolatai más múzeumokban is megtalálhatók. 2015-16-ban az Egyesült Királyságban volt a The Celts (Kelta) című vándorkiállításon. |
 |
| Egy közelebbi kép az üst belsejéről |
Ezeket a szkíta hagyományokat a kelta mesemondók később átvették és beépítették az Artúr-legendákba. Az Artúr és a szkíta hagyományok között számos hasonlóság van, mint például a királyi szerep hangsúlyozása, a mágikus üst jelenléte, valamint az olyan motívumok használata, mint a mágikus kard a kőben és a Grál keresése.
 |
Robert de Boron 13. századi Merlin című művében jelent meg az a történet, amelyben Artúr egy kőből húzza ki a kardot. Howard Pyle által (1903) Arthur átveszi a későbbi hagyomány szerinti Excalibur kardot N. C. Wyeth illusztrációján a The Boy's King Arthurhoz (1922), Thomas Malory 1485-ös Le Morte d'Arthur című művének modern kiadásához |
 |
| Atila, a hunok királya elnyeri az isteni kardot - Nemrót Aranykertje Templom, Tar |
A szkíta kultúra és az Artúr-legendák között számos párhuzam van. A szkítáknak például volt egy Targitaus nevű félisteni királyuk, aki a legendák szerint az égből szállt alá. Ez a mítosz inspirálhatta Artúr király legendáját, akiről szintén azt mondták, hogy isteni származású.
Az Artúr-legendák egészében véve a szkíták értékrendjét és világnézetét tükrözik. A legendák a szkíta szellemiség és kultúra maradandó erejéről tanúskodnak, amely nagy hatással volt a nyugati civilizáció fejlődésére.