A világot a lények együttes karmája hozza létre

Az egyazon világrendszerben élő megszámlálhatatlan lény sok-sok élet óta él egymással kapcsolatban, cselekedeteik így összeszövik őket számtalan szállal, ezért sok hasonlóság alakult ki az őket meghatározó karmikus mintázatban. Például az emlősök levegőt lélegeznek, míg levegő híján megfulladnak. Ezzel szemben a halak vizet „lélegeznek” és a levegőn fulladnak meg. Ehhez hasonlóan az egyazon kulturális hátterű emberek a világot többé-kevésbé hasonlónak látják, míg a más háttérrel rendelkezők gyökeresen más alapokra is építhetik világlátásukat. 

A számtalan élet során, egymással kölcsönös kapcsolatban elkövetett cselekedeteik által egyetlen hatalmas közösségbe fonódott megszámlálhatatlan lény együttes karmája hozza létre az ő adott világrendszerüket. Az egyazon világrendszerben élő lények hasonló karmája teremti meg azokat a feltételeket, amelyekre a karmájuk szerint szükségük van. Például, a mi Földünkön a lények egy részének fehérjealapú testre van karmikusan szüksége, valamint olyan környezetre, amely biztosítja az ilyen test kialakulásához és fennmaradásához szükséges feltételeket. Kivételt képeznek ez alól a szellemtestben élő lények, akiket az érzékszerveinkkel nem észlelünk. Az emberek és az állatok az üres térben tudnak közlekedni, míg a kemény anyagok akadályozzák őket. Ezzel szemben léteznek például olyan világegyetemek is, amelyek lényei számára a minket akadályozó közegek átjárhatók, az általunk átjárható közegek pedig akadályozók, mivel karmájuk ilyen módon befolyásolja őket.

Ennek az alapvető szemléletnek megfelelően a Belső Ösvény Vinája tanításai részletesen elmondják, hogy a világ hogyan jött létre, és az emberi intézmények hogyan alakultak ki. Az ilyen leírások nem a világ végső természetével foglalkoznak, hanem úgy tekinthetjük őket, mint a viszonylagos látszatvalóság szintjét leíró tanításokat, melyek az emberi értelem egy bizonyos szintjéhez szólnak, és nem kell ragaszkodnunk azok történelmi pontosságához a konvencionális szinten. 

A kényszerű lét kereke
A számtalan élet során, egymással kölcsönös kapcsolatban elkövetett cselekedeteik által egyetlen hatalmas közösségbe fonódott megszámlálhatatlan lény együttes karmája hozza létre az ő adott világrendszerüket

Az új kezdet 

A Vinája szerint az előző világkorszak végén, amikor a világmindenség megsemmisült, a lények sokasága a Ragyogó Abaszvara istenek világába született. Ott hosszú időkig éltek, a testük anyagtalan és fényt sugárzó volt, szabadon mozogtak minden irányban megerőltetés nélkül, és táplálékuk az öröm volt. Amikor elkövetkezett az új kezdet ideje, a világegyetem újra létrejött. Ezután egy hatalmas szél fújt a vizek fölött, és létrehozta az anyag egy finom alakját, egy kifinomult szubsztanciát, mely hasonlított a sűrű tejszínhez – gyönyörű színű, jó ízű és jó illatú volt. 

Az első lények

Az isten-birodalomhoz kötő karmájuk elfogytával, az Abaszvara istenek közül néhányan megszülettek ebben a világban, azonban a testük továbbra is anyagtalan volt, és kizárólag az öröm táplálta őket. A Nap és a Hold, az ég és a csillagok még nem születtek meg, és az idő, mint olyan, még nem létezett. Egyszer csak az embervilágban született lények egyike megízlelte a világ finom anyagát, puszta kíváncsiságtól hajtva. Ízletesnek találta, fogyasztani kezdte mint táplálékot, és mások követték a példáját. Következésképpen ezeknek a lényeknek a teste durvább lett, és lassan elveszítették a ragyogásukat. Megjelent a Nap és a Hold, és az idő kezdetét vette. Akik az isteni eledelből többet fogyasztottak, durvábbakká és sötétebbekké váltak azoknál, akik kevesebbet fogyasztottak belőle. Ezért kezdték megkülönböztetni magukat egymástól a megjelenésük alapján. Ez ahhoz vezetett, hogy akik szebbek voltak, hiúkká váltak. 

Egyre durvább anyag

Ahogy ez lejátszódott, az eredeti finom anyag eltűnt, és durvább anyag foglalta el a helyét. Amikor a lények ezt az új eledelt fogyasztották, még durvábbakká váltak, lényük még jobban eldurvult, és újabb megkülönböztetéseket alakítottak ki a hiúság alapján. Később ez az étek is eltűnt, és különböző ehető nádak vették át a szerepét. Amikor ezek is eltűntek ugyanezen oknál fogva, egy nagyon finom rizs jelent meg, amely magától termett meg, és amint levágták és begyűjtötték, mindig új nőtt a helyébe. 

A civilizáció fölépülése

Ennek a rizsnek a fogyasztásától az emberi birodalom lényei első ízben fejlesztettek ki férfi és női nemi szerveket. Amint az emberiség feloszlott férfi és női nemre, az emberek hamarosan megismerkedtek a vágyakkal. Azért, hogy a vágyaik által hajtott cselekedeteiket elrejtsék egymás elől, megépítették első házaikat, és ezzel megjelent bennük a tulajdon eszméje. Az idő múlásával az egyikük kezdte elraktározni a rizsét azzal a gondolattal, hogy megóvja magát a mindennapos reggeli és esti rizsbegyűjtés fáradalmaitól. Ahogyan mások is követni kezdték a példáját, a rizs durvábbá vált, és többé nem nőtt magától. Most először, az embereknek el kellett kezdeniük vetni és aratni, megtermelni az étküket a saját munkájukkal. Tulajdonuk köré határvonalat húztak, és kifejlesztették a birtoklás eszméjét. 

Amikor e korai emberek egyike rizst lopott egy másiktól, a közösség felismerte, hogy őröket kell állítaniuk, akik vigyáznak a tulajdonukra, és megbüntetik azokat, akik lopnak, vagy más rossztetteket követnek el. Királyt választottak, hogy uralkodjon fölöttük, és Nagytiszteletűnek (szkr. Mahaszammata) nevezték el. Hamarosan kialakultak a társadalom különböző osztályai: a harcosok és uralkodók, a kereskedők, a koldusok és a tudós papok. Így a civilizáció fölépítése alakot öltött. 

Mezopotámiai civilizáció (i.e. 3500–i.e. 500)
Eredeti hely: Északkeleten a Zagros-hegység, délkeleten az Arab fennsík mellett
Jelenlegi hely: Irak, Szíria és Törökország
Főbb jellemzők: Az első civilizáció a világon

Indus-völgyi civilizáció romjai (i.e. 3300–1900)
Jelenlegi helye: Északkelet-Afganisztántól Pakisztánig és Északnyugat-Indiáig
Az egyik legelterjedtebb civilizáció

Egyiptomi civilizáció (i.e. 3150–i.e. 30)
II. Ramszesz temploma
Eredeti hely: A Nílus partja, jelenlegi hely: Egyiptom

Nagytiszteletűtől Buddháig

A Vinája ettől az első királytól, Nagytiszteletűtől vezeti le Szidhárta Gautama, azaz a Szkíta Bölcs Buddha családi vonalát, ami egyben a szkíta királyi vérvonal ősiségét is mutatja. Természetesen nagyon nehéz ezeknek a történelmi elbeszéléseknek a pontos jelentőségét látni. Napjainkban, amikor az idő – úgy tűnik – gyorsabban múlik, sokszor azt is nehéz tudni, mi történt tíz évvel ezelőtt. Mit kezdhetünk akkor a Vinájában leírt vonallal, amely évtizezredekre nyúlik vissza, messze túllépve a lejegyzett történelem kezdetein? A tibeti történészek legjobb akaratuk ellenére is képtelenek voltak egy egyesített szemléletet kialakítani ezekről a régi történelmi eseményekről. Például, legalább négy erősen eltérő változat alakult ki arról, hogy hány király uralkodott Nagytiszteletű és Buddha között. Az  első szerint 158 048. A második azt mondja 1 250 295. A harmadik 61 000 000-t, a negyedik pedig 75 000 227-et említ. Mivel ezen tények alátámasztására semmilyen bizonyítékunk nincs, egyedül azt tehetjük, hogy a hagyomány meghatározó szövegeiben található elbeszéléseket követjük. 

Kásjapa Buddha szobra - Myanmar, Bagan (Ananda Templom)
Az előző kor meghatározó buddhája