Mahakála –
a tibeti buddhizmus védelmező istensége tibeti rituális tánckosztüm kötényén
A belső utazás szkíta hagyománya a történelem folyamán sokszor gyakorolt megtermékenyítő hatást világunkra. A Kárpát-medencétől a Csendes-óceánig ívelő Szkíta Övezetben ősidőktől megjelent megvilágosult mesterek újra és újra felelevenítették a lényegi tanításokat, melyek ismételt hullámokban áradtak szét Földünkön, új erőt adva a szellemi útnak.
Eurázsiát ősi időktől fogva behálózták a forgalmas kereskedelmi utak, melyek mentén nemcsak az áruk áramlottak, hanem a szellemi tanítások is terjedtek. Ázsia szívében magas fejlettségű kultúrák, hatalmas birodalmak virágoztak városokkal, öntözéses földműveléssel, hatalmas ménesekkel, nyájakkal, élénk kereskedelemmel, pezsgő szellemi élettel, nagy kolostorokkal, melyek a szellemi élet központjai voltak. Az elsivatagosodás csak az utolsó évezredekben öltött nagyobb méreteket, aminek bizonyítéka az utóbbi évtizedek ásatásai során előkerült sok-sok város, monostor, temetkezési hely, erődítmény és egyéb lelet.
A buddhista hagyomány számon tartja, hogy a Szkíta Bölcs Buddha (i. e. VI. sz.) előtt számos megvilágosult mester – buddha – élt és tanított. A buddhizmussal igen közeli rokonságot mutató tibeti bön úgy tartja, hogy ezek egyike volt Senrab Buddha, akit mint hagyományának alapítóját, a történelem előtti korokba helyezi (i. e. 17 000). Mindezen megvilágosultak tanítványai szerteáradtak a világban, és terjesztették a belső utazás tanait, melyek nyomai máig fellelhetők sok helyütt.
aki útjára indította Közép-Ázsiában a bön szellemi útját
i. e. 17000 körül
A belső utazás tanításai elterjedtek a Földközi-tenger térségének ókori civilizációiban is. A régi görögök több szkíta mesterről is megemlékeznek, akiket igen nagy tiszteletben tartottak. Nagy hatású legendás szkíta mester volt Abarisz, Püthagorasz mestere, akiről feljegyezték, hogy tudását otthonában, Szkítiában szerezte. Bölcs volt, testet és lelket gyógyító, jövőbelátó és Apolló (a fény és a Nap istene) papja, aki egyszerűségével és őszinteségével kivívta a görögök tiszteletét és nagyrabecsülését.1
A szkíta filozófust és csodatévő gyógyítót, Toxariszt az athéniek isteneik közé sorolták. Az ő tanítványa volt Anacharszisz, a szkíta királyi sarj, aki az i. e. VI. században érkezett Szkítiából Athénbe, és nagy hatással volt a görögökre mint egyenes, szókimondó „barbár”.Ő volt az első idegen, akit athéni állampolgársággal tiszteltek meg, és elnyerte helyét „Görögország hét bölcse” között.
A Szkíta Bölcs Buddha az i. e. VI. században élt. Maga is sokat utazott a mai India és Közép-Ázsia területén, a megvilágosodását követő több mint négy évtizeden át, egészen haláláig, és arra ösztönözte tanítványait is, hogy utazzanak, gyógyítsanak és tanítsanak. Asóka, India nagy buddhista királya az i. e. III. században tanult mestereket küldött a Földközi Tenger térségének több uralkodójához, hogy megismertessék velük Buddha tanításait, melyek a Buddha idejét követő századok görög bölcseire mélységes hatást gyakoroltak. A buddhista tanok virágoztak a közép-ázsiai görög kolóniákon, és ismertek voltak az egész hellenisztikus világban.2
Jézus tanításaiban is meghatározó szerepet játszik a Buddha által tanított Széles Út szellemisége – a szeretet, megváltás és megbocsátás tanítása – amely éppen a Jézust közvetlenül megelőző időkben kezdett széles körben terjedni Indiában és Közép-Ázsiában, nem is olyan messze a mediterrán térségtől, amelyet abban az időben szoros kulturális és kereskedelmi szálak fűztek Közép-Ázsiához és Indiához. De a belső utazás magas szintű gyakorlójára mutat az is, hogy Jézus megvalósította a szivárványtestet, aminek bizonyítéka a halálakor eltűnt teste. E gyakorlat hagyományvonala ma is töretlen mind a tibeti buddhizmusban, mind a bönben, és gyakorlására napjainkban is adódnak példák.3 A szivárványtest megvalósításához elengedhetetlen az élő hagyományvonal átadása, ami arra a következtetésre vezet, hogy Jézusnak magának is rendelkeznie kellett vele. Nemcsak Jézus, hanem a kereszténység későbbi tanításaiban és gyakorlatában is felismerhető a buddhista hatás.
Az i. sz. első századoktól kezdve Ázsia felől érkező népek egymást követő hullámokban hozták a nem-dogmatikus belső ösvényt Európába. A szkíta alánok és jazigok (jászok), a hunok, avarok és magyarok terjesztették el példamutatásukkal a szent harcos, a gyengéket védelmező, elesetteket felkaroló, az igazságot érvényre juttató „lovag” fennkölt eszményét, szellemiségét, spirituális gyakorlatait és kultúráját, ezzel ezer évre meghatározva az európai lovagvilág szellemiségét, amely kultúránk alapját képezi a mai napig. Ők voltak az első lovagok, akik nemcsak harcosok voltak, hanem a szent eszményeket megvalósító spirituális gyakorlók is egyben. Őáltaluk terjedt el a szent harcos eszménye nemcsak Európában, hanem Iránban, Indiában, Kínában, Dél-kelet Ázsiában és Japánban is.
Hun vitéz – az i. e. VI. századi, pazyriki hun kultúrából –
nemezrátétes szőnyeg
A belső utazás tanításai Európában később többek között az alkímia néven terjedtek el. Az alkímia belső tanításai és gyakorlatai a testben áramló erőszelekkel kapcsolatos mélységes szellemi tanításokat és gyakorlatokat (kundalíni jóga) tartalmazzák, melyeket alapvetően el kell választani a köztudatban alkímiának nevezett aranycsinálástól. Egyik legjelentősebb hulláma a „sötét középkor” haldokló szellemiségű Európájába hozott világosságot, „újjászületés” (reneszánsz) néven. E kornak számos kiemelkedő alakjáról megmutatkozott, hogy a belső utazás titkos gyakorlója volt. A nyugati világban a Belső Ösvény különböző hagyományait ú. n. titkos társaságok tartják fenn a mai napig, és csekély utánajárással felfedezhetjük, hogy a Nyugat szellemiségét, történelmét, művészetét és tudományát az évszázadok során formáló vezető egyéniségek szinte kivétel nélkül annak a gyakorlói voltak, és ugyanez a jelen korunkra is érvényes.
Napjainkban a tiszta forrásból táplálkozó Belső Ösvény újult erővel terjed az egész világon, és máris jól látható változásokat eredményez a szellemiség, a tudományok és a művészetek terén, egy várva várt újabb „újjászületést” indítva útjára szellemi válság szélére sodort világunkban.
Szorosabb értelemben vett magyar hagyományunkban, miután a szellemi tanításokat fenntartó mestereket, táltosokat az elnyomó hatalmak „belső emigrációba” kényszerítették, az elméről szóló szakrális tanítások főleg meséinkben, és az ú. n. „népművészetünk” jelképeiben maradtak ránk,4 de bölcs tanítóinknak számtalan más eszközük is volt a világról szóló tudásuk megfogalmazására. Ilyen az ötfokú zene, a táncok, a művészet, a harcművészet, az ételek elkészítésének módjai, a települések építési rendje, a társadalom szervezése, és ilyen az élet minden részére kiterjedő szokások és szertartások sora, amelyek mind az élet szentségét és mélyebb értelmét fejezik ki.
Madárszárnyú istenség és istennő násza – Tibeti templomi festményen
Az életben megjelenített tudást a Belső Ösvény tanítói alkották meg jótéteményként, hogy az egész nép életének megvilágosult rendet adjanak, hogy hétköznapi cselekedetek során keresztül is mindenki át tudja élni a világ szentségét. Ez tükröződik a magyar népi hagyomány ősi szertartásosságában, amely kiterjedt a közösség és az egyén életének minden mozzanatára és tárgyára.
Bár magyar hagyományunk sok értékes eleme ma is meghatározza, vagy legalábbis mélyen befolyásolja gondolkodásunkat és életünket, minden jel arra mutat, hogy a lényegi tanítások élő átadásának vonalai sajnos nálunk mára eltűntek. Napjainkban is léteznek azonban a világon olyan megvilágosult, bölcs tanítók, akik nemcsak őrzik a szkíta hagyomány vonalait, hanem a gyakorlatban is megvalósították annak legbelső lényegét, sőt e megvilágosult mesterek tanításai elérhetők és gyakorlatba ültethetők hazánkban is. Nyitva áll tehát az út, hogy újra befoglaljuk műveltségünkbe a Belső Ösvény tanításait és gyakorlatait, melyek mindannyiunk szellemi, lelki valamint testi jóllétének biztosítékai.
...................................
1 Lásd: Peter Kingsley: Történet, amely szíven talál – Abarisz, a megvilágosult avar mester története, aki útjára indította a Nyugat szellemiségét az antik görög világban – BMK, Budapest
2 Lásd: prof. Thomas McEvilley kutatásait: The Shape of Ancient Thought: Comparative Studies in Greek and Indian Philosophies – Allworth Press, New York; Georgios T. Halkias: When the Greeks Converted the Buddha: Asymmetrical Transfers of Knowledge in Indo-Greek Cultures – Brill Publishers
3 Lásd: Csöpel Láma: Jézus feltámadása és a szivárványtest – Buddhista Meditáció Központ, Budapest–Tar
4 Lásd: Csöpel Láma, Kovács I.: Titkos tanítások magyar mesékben – Belső Ösvény, Budapest; Csöpel Láma: Igazmondó tükör – Buddhista Meditáció Központ, Budapest–Tar; Csöpel Láma: A rejtett arc – Buddhista Meditáció Központ, Budapest–Tar