Ebben az időben (Buddha kora) a kis-ázsiai görög városok a Perzsa Birodalomhoz tartoztak, ugyanúgy, ahogy az észak-nyugat indiai területek is, és a perzsa udvarban görög és indiai bölcselők cseréltek eszméket. Ha meggondoljuk, hogy a preszókratikus filozófusok (Püthagorasz, Thalész, Parmenidész, Anaximandrosz, Hérakleitosz stb.) bölcselete képezi az egész görög, és így az egész európai gondolkodás alapját, megértjük, milyen maradandó hatással volt és van ma is India és Buddha szellemisége, valamint az eurázsiai szkíta-hun szellemiség a Nyugatra. Püthagorasz mestere volt Abarisz (az Avar),2 aki egyike volt a görögöknél igen nagy becsben tartott, és szellemiségükre mély hatást gyakorolt szkíta mestereknek, Anacharszisz és Toxarisz mellett.
Az ókori Kelet és az ókori Nyugat következő jelentős történelmi találkozása az i. e. IV. században történt meg, amikor Nagy Sándor eljutott Indiába. Ő nem egy közönséges katona volt. Arisztotelész tanítványaként mélységesen tisztelte a kulturális értékeket, és kíséretében nagyszámú tudóst és művészt vitt magával kulturális eszmecsere céljából. Ésszerű a következtetés, hogy az indiai műveltségnek azon ismeretei között, melyeket ezek a görög értelmiségiek és művészek magukkal vittek hazájukba, a buddhizmus eszméi is szerepeltek. Pyrrho (kb. i. e. 360–270) egyike volt a filozófusoknak, akik a királyi udvarral eljutottak Indiába, ahol jógik és tudós mesterek tanítványa lett, majd végül hazatérve Görögországba, az őtőlük tanult szemléletet és gyakorlatot folytatta és tanította. Tanítása a Széles Út (mahajána) buddhizmus gondolkodásának egyenes átültetése görög talajba.3
Nagy Sándor halála (i. e. 323) után egyik tábornoka létrehozta a Szeleukida Királyságot, amely egész Indiáig terjeszkedett. Ennek keleti részéből szakadt le a Baktriai Királyság (i. e. III–II. sz.), melyet az Indo-Görög Királyság (i. e. II–I. sz.), majd a Szkíta Kusán Birodalom (i. e. I. sz. – i. sz. III. sz.) követett. Mindezen évszázadok alatt a görög és a buddhista kultúrák között élénk kapcsolat működött. Kelet és Nyugat találkozásának eredményeképpen diplomáciai kapcsolatokat hoztak létre és tartottak fenn több görög uralkodó és az indiai Maurja Birodalom között. A Maurja Birodalom első uralkodója, Csandragupta (uralkodott: i. e. 322-298), görög királylányt vett feleségül, és udvarában számos görög kiválóság élt. Fia, Binduszara udvarában görög követség működött, és görög szofista filozófust kért I. Antiokhusz szeleukida királytól. Az i. e. III. században Csandragupta unokája, Asóka sikeres missziókat küldött öt görög királyhoz, és nem lehet kétséges, hogy követei a buddhizmus tanításait is terjesztették ezeken a görög területeken. Korabeli görög forrásokból tudjuk, hogy a buddhista tanok elterjedtek az egész hellenisztikus világban.
Nemrégiben felfedezték Afganisztánban Asóka egy kétnyelvű ediktumát, amely görög és arámi nyelven íródott. (Érdekes megjegyezni, hogy az arámi volt Jézus nyelve.) Később még egy görög nyelvű ediktumot is találtak ugyanebben az országban. Ezek tartalma nagyjából azonos Asóka Indiában talált ediktumaiéval. Ma már általános a vélemény, hogy Asóka legtöbb ediktumát egyidejűleg kiadták görögül is, a görög nyelvű lakosság kedvéért.
Az ismert srí lankai buddhista tudós, Walpola Rahula írja: A jól ismert buddhista szöveg: Milinda kérdései, az i. sz. I. századból, leír egy párbeszédet a buddhista tan néhány fontos kérdéséről, melyet a Buddha tanításairól alapos ismeretekkel rendelkező tudós Milinda király, és tanítómestere, a buddhista tudós-szent Nagaszéna folytatott le. Ezt a királyt azonosították az India északnyugati részén az i. e. I. században uralkodott görög királlyal, Menandrosszal, aki árhát szintet elért nagy buddhista gyakorló volt. Srí Lanka nagy krónikája (Mahayamsa), amely az i. sz. I. században íródott, de korábbi forrásokra épít, elmondja, hogy az i. e. I. században, a görög rangidős szerzetes Dhammarakkhita vezetésével, egy népes buddhista szerzetesi küldöttség érkezett a görög Alexandria városból, a srí lankai Nagy Sztúpa (mai nevén Ruvanvali-saya) avatására. Ez a város akár az egyiptomi Alexandria volt, akár valamely más Alexandria, mindenképpen egy görög város volt, ahol létezett egy jelentős buddhista közösség. Alexandriai Clement, egy korai keresztény egyházatya a II. század végén írja, hogy azok között a „barbárok” között, akik filozófiája eljutott Görögországba, voltak olyanok is, „akik Buddha előírásait követték”.
Számos ehhez hasonló elszórt utalást találhatunk még, melyek rámutatnak a buddhizmus jelenlétére Nyugaton már ezekben a korai időkben is. Nem lehet semmi kétségünk afelől, hogy a buddhizmus mély hatással volt mind a görög világra, mind pedig a korai kereszténységre. Maga a keresztény monasztikus rend is, úgy tűnik, buddhista hatást mutat. Jól ismert tény, hogy a buddhisták voltak az elsők a történelem folyamán, akik monasztikus szerzetesi közösségeket hoztak létre.
Jézus és a korai keresztény egyházatyák tanításaiban is találunk a buddhizmushoz hasonló gondolatokat, ami egyáltalán nem rendkívüli, ha ismerjük, hogy azokban az időkben India, Közép-Ázsia, Mezopotámia, Irán, a Közel-Kelet és a Földközi–tenger vidéke továbbra is oly szoros kapcsolatban állt egymással, hogy egy térségnek számított. A rózsakeresztes hagyományban fennmaradt, valamint indiai spirituális mesterek és tudósok által képviselt nézetek szerint, maga Jézus is járt Indiában, ahol mélyreható szellemi tanításokban részesült, melyeket azután hazájába visszatérve tanított.
......................................................
1 Lásd: prof. Thomas McEvilley kutatásait: The Shape of Ancient Thought: Comparative Studies in Greek and Indian Philosophies – Allworth Press, New York
2 Lásd: Peter Kingsley: Történet, amely szíven talál – Abarisz, a megvilágosult avar mester története, aki útjára indította a Nyugat szellemiségét az antik görög világban – BMK, Budapest
3 Lásd: Georgios T. Halkias: When the Greeks Converted the Buddha: Asymmetrical Transfers of Knowledge in Indo-Greek Cultures – Brill Publishers