LOVAGIASSÁG - A szkíta, hun, avar és magyar lovagok hozzájárulása az európai szellemiség kialakulásához
A lovagiasság szavunk a lovagból, illetve lovasból származik. Jelképesen a ló a testet jelenti, a hozzá tartozó energiákkal és érzelmekkel együtt, míg a lovas az ember magasabb énjét, önmagunk legjobb és legnemesebb részét testesíti meg. A lovag nem tökéletes, ám vágtató harci ménjén útban van a tökéletesség felé. Ebből adódik az összes próbatétel, amin át kell esnie. Időnként kudarcot vall, különösen a Szent Grál felkutatásának terén, ám néha új lehetőséget kap, és részleges vagy teljes sikerrel jár.
A belső ösvény szemléletében az ember tökéletesíthető – küldetésünk, mint embereknek, az isteni természetünk kiteljesítése. Mindezt szimbolizálták az ezoterikus művészetek legmagasabbikában, nevezetesen az alkémiában: ahogyan az ólom embere (földhözragadt, nehézkes és matt) átalakul az arany emberévé (ragyogó, ronthatatlan, tiszta és végtelenül nagylelkű adakozó, mint a Nap). Ezért aztán nem meglepő, hogy a lovagiasság legendáiban és történeteiben az alkémia számtalan nyomát találjuk. Az alkémiát – mely a belső finomenergiáinkkal végzett jógagyakorlatok spirituális útja –, tekinthetjük egy legmagasabb rendű pedagógiának, amely az elemi ember szellemi emberré való átalakulását eszközöli.
A lovagiasság fémjele a nemesség – nem a vér szerinti, hanem a jellemé. És mi a jellem nemessége, ha nem a magasabb tulajdonságok uralma az alacsonyabbak fölött – sosem hódolni be az alantas késztetéseknek, hanem mindig a jóra törekedni? E tekintetben ez nem kizárólag az európai középkor terméke, hanem egy egyetemes erkölcsi vízió. Mindemellett itt Európában a lovagiasság legismertebb számunkra, mint egy középkori jelenség, melynek létezik mind történeti, mind mitológiai aspektusa.1
EURÓPAI LOVAGÁBRÁZOLÁSOK
Történetileg, a lovagiasság eszméje a Római Birodalom bukása után tűnt fel, válaszul a sötét középkor növekvő barbarizmusára. Ez a háttere az Artúr Király és a kerekasztal lovagjai legendának, melynek elismerten létezik történeti alapja. E korban nem létezett jótékonyság, hűség, igazság, sem igazságosság a világon. Ellenségesség, hűtlenség, igazságtalanság és hamisság ütötte fel a fejét, s amikor ez bekövetkezett, az igazságosság elindult, hogy helyreállítsa a becsületét. Így aztán a lovagiasság eljött, hogy visszaállítsa az igazságosságot, összhangot és igazságot egy hamis és brutális világban. Ezt a lovagiasságot hozták el Európába egymást követő hullámokban a szkíta alán és jazig lovagok, majd Atilla hunjai, később az avarok, és végül Árpád hős magyar lovagjai.
Indiában a megvilágosult harcos hagyományát maga Buddha a szkíta bölcs terjesztette el, aki szkíta ksatrija, azaz harcos családban született, ifjúságában kitanulta a harcművészetek minden csínját-bínját, és legyőzhetetlen harcossá lett. Ám később nem elégedett meg a külsőségekkel, hanem rálépett a megvilágosodás útjára, amelyet végigjárt, és tökéletesen felébredetté, Buddhává vált.
A lovag belső útján az erények fontosabbak a testi erőnél és ügyességnél – ezért az a lovag, aki ugyan gyakorolja a lovagrendhez tartozó külső, testi dolgokat, ám nem gyakorolja a lovagiassághoz tartozó belső, szellemi-lelki dolgokat, nem tagja a lovagrendnek.
Az Artúr legendában gazdag szín-szimbolizmussal is találkozunk, amely úgyszintén az alkémiához kötődik. Az Artúr halálában Trisztán lovag a lovagi torna különböző napjain különböző színekbe öltözve vesz részt – nevezetesen egymást követően zöldben, feketében és vörösben. Számos író tartja, hogy mindez nemcsak hangulatkeltés, hanem az alkémiai munka folyamataihoz kapcsolódik. Ezek a következők lehetnek: zöld – az egyetemes oldószer, úgymint a Zöld Oroszlán; fekete – a nigredo fázis, amely a „sötétben csírázás” eseményéhez kapcsolódik; és vörös – a rubedo fázis, amely a munka végső lépéséhez kapcsolódik, a „felmagasztosuláshoz”.
KÍNAI LOVAGÁBRÁZOLÁSOK
Magyar szellemi hagyományunkban a lovag sokszor a szemétdombról megmentett, haldokló gebét parázzsal megetetve éleszti új táltos erőre, majd e táltos segítségével nyeri el a Megvilágosult Bölcsesség Királylányának a kezét, és a Királyságot, a tiszta szellem megvilágosult birodalmát. Útközben életét veszélyeztetve próbákat áll ki, és akadályokat győz le. A végső lovagi tornán mint réz, ezüst és arany lovag szerzi meg a Királylány gyűrűjét, s éri el a végső beteljesülést.4
AVAR, MAGYAR LOVAGÁBRÁZOLÁSOK
Mi a belső alkémia célja? A Bölcsek Köve, mely minden erő elnyerésének a jelképe, a tökéletes felébredés a hamis látszatvalóságból, az uralom önmagunk és a természet fölött, a gyógyítás ereje, az élet teljessé tétele, sőt meghosszabbítása. A Szent Grál esetenként mint kő, és nem mint edény jelenik meg. A Grál, mint a bőségszaru, rendelkezik az erővel, hogy kimeríthetetlenül tápláljon, és ha a helyes kérdéseket teszik fel, hogy meggyógyítsa a Királyt (önmagunkat) és a Királyságot (a világot).
PÁRTHUS, SZASSZANIDA LOVAGÁBRÁZOLÁS
Így tehát, a Szent Grál megpillantása egyenlő a Bölcsek Kövének elnyerésével, ami egyenlő a tökéletes felébredéssel a zavaros tudat szenvedéssel teli látszatvalóságából. S e cél eléréséért a lovagnak tökéletesen makulátlannak kell lennie. A belső ösvény szemlélete szerint ez nem lehetetlen. A tisztulás hosszú munkának a gyümölcse, melyet a lovag próbatételei és kalandjai jelképeznek.
JAPÁN LOVAGÁBRÁZOLÁSOK
.................................................................................................................
1 Lásd Csöpel Láma: A szittya virtus – Buddhista Meditáció Központ, Budapest-Tar; Csöpel Láma: Szkíták és hunok a Buddhák ősi útján – Buddhista Meditáció Központ, Budapest-Tar
2 Lásd: Scott Littleton – Linda Malcor: Szkítiától Camelotig – Nyíregyháza, 2005
3 Lásd: Csöpel Láma: A megvilágosult harcos – Buddhista Meditáció Központ, Budapest-Tar
4 Lásd: Csöpel Láma, Kovács I.: Titkos tanítások magyar mesékben – Belső ösvény