CSALÁDI ÉLET
Családunk
a legközvetlenebb közösségünk, és ezért a gyakorlásunk első
számú
közege.
Figyelmünket
szegezzük
a saját
életünkre
és
azokra, akikért
felelősséggel
tartozunk! Ha mindig gyakorlatiasan bánunk
a közvetlen
környezetünkben
élő
lényekkel,
nem esünk
ködös
általánosításokba,
és
nem építünk
magunknak álomvilágot. Most rögtön lássunk hozzá, hogy a
boldogság forrásaivá váljunk mindazoknak, akikkel nap mint nap
találkozunk: a családtagjainknak, a barátainknak, a
szomszédainknak – és önmagunknak!
Emlékezzünk
rá, hogy minden minden családtagunk buddha természetű,
azaz álruhás
buddha. Viszonyuljunk hozzájuk
ennek megfelelően,
egész
nap. Legyünk
velük
nyitottak, érezzünk
irántuk
tiszteletet, szeretetet, nagyrabecsülést.
Mindig azt nézzük,
mit tanulhatunk tőlük,
és
hogyan segíthetünk.
Legyünk
udvariasak, figyelmesek, előzékenyek,
megértők,
szeretetteljesek.
Együttlétünk
során keltsük fel belső
ragyogásunkat,
alkalmazzuk az ébredés
szellemét,
és
a küldés–fogadás
gyakorlatát.
Az ébredéskor
átélt
nyitottság
és
reggeli áldás
segítségével
elsajátított
hozzáállás
különösen
alkalmas arra, hogy ráépítsük
az egész
családunkkal
töltött
napot. A nyitottság
terében
minden helyzet szellemi élménnyé
olvad, mint a tengerbe hulló
hópehely.
Amint
reggel találkozunk családunkkal, vegyünk menedéket gondolatban
mindannyiunk nevében, és érezzük, hogy részesülnek a Három
Ékkő
áldásában.
Tartsuk
észben az ébredés szellemének indíttatását, és mondogassuk
magunkban a négy mérhetetlen kívánságát:
Legyen
boldog minden lény, és rendelkezzen a boldogság okával!
Legyen
mentes a szenvedéstől
és
a szenvedés
okától!
Sose
váljon el a szenvedésen túli tiszta boldogságtól!
Nyugodjon
a nagy egyenlőségben,
amely mentes elfogultságtól,
ragaszkodástól
és
ellenszenvtől!
Idézzük
fel belső
ragyogásunkat,
érezzük,
amint a szívünkből
áradó
gyógyító
szeretet ragyogása
megtisztítja
családunkat
és
az összes
lényt
körülöttünk,
mire mindenkiben kigyúl
a belső
ragyogás,
és
visszaragyognak ránk.
Mondjuk közben
magunkban az OM MANI PEME HUNG igéjét.
Végezhetjük
a küldés–fogadás gyakorlatát is úgy, hogy szeretettel
boldogságot kívánunk nekik, és együttérzéssel azt kívánjuk,
hogy szabaduljanak meg minden bajuktól.
Élvezzük a találkozást szeretteinkkel!
A
családban adódó nehézségeket tekintsük izgalmas kihívásnak,
kellemetlen élményeinket pedig lehetőségnek
a tiszta szemlélet
és
elengedés
gyakorlására.
Ha úgy
érezzük,
egy adott helyzetben csapdába
estünk,
sugalljuk magunknak a következő
gondolatokat: „Sehol
sem lennék
szívesebben.
Itt a legjobb nekem”.
Ha elég
meggyőződéssel
ismételgetjük
ezt, tágas
természetünk
előbb-utóbb
megmutatkozik.
Lehetőség
szerint tartsunk időnként
rövid
meditáció
szüneteket
–
a cigaretta vagy kávészünet
mintájára
–,
ilyenkor vonuljunk félre,
lazítsunk,
és
végezzünk
néhány
percig sinét
vagy lodzsongot.
Szenteljük
magunkat minden lény jólétének és boldogulásának, de különösen
azokkal törődjünk,
akikkel találkozunk!
Ez a szellemiség
leglényege.
Ne
feledjük: Csak egy lényeges időpont
van –
a most. Ez azért
fontos, mert csakis most rendelkezhetünk
önmagunk
felett. A legfontosabb ember az, akivel éppen
vagy, mert senki sem tudhatja, vajon találkoznak-e
újra,
vagy egyáltalán
lesz-e még
dolga valakivel. A legfontosabb törekvés
pedig az, hogy jót
tegyél
vele, mivel az embert ebből
az egyetlen célból
küldték
a világra.
Padampa Szangye mondta:
A
családi élet olyan,
mint
egy futó találkozás a vásárban.
Ne
civakodjatok, emberek!
KÖZLEKEDÉS
A
városban mindig sok-sok lény vesz körül bennünket, akár otthon
vagyunk (ott vannak mindenütt, lakásunk falain kívül) akár az
utcán, a munkában vagy a közlekedésben – emlékezzünk rá,
hogy minden lény, akivel az utcán, metrón, villamoson, buszon
találkozunk, buddha természetű,
azaz álruhás
buddha. Viszonyuljunk hozzájuk
ennek megfelelően,
egész
nap. Legyünk
velük
visszafogottak, nyitottak, érezzünk
irántuk
tiszteletet, szeretetet, nagyrabecsülést.
Mindig azt nézzük,
mit tanulhatunk tőlük,
és
hogyan segíthetünk.
Amint
kilépünk otthonunkból az utcára az emberek közé, vegyünk
menedéket mindannyiunk nevében, és érezzük, hogy részesülnek a
Három Ékkő
áldásában.
Tegyük
ugyanezt, amikor felszállunk
a villamosra, buszra, metróra,
vonatra. Ha személyautóban
ülünk,
alkalmazzuk ezeket a gondolatokat a többi
autóban
és
egyéb
járműben
utazókra,
gyalogosokra. Legyünk
udvariasak, figyelmesek, előzékenyek,
megértők,
szeretetteljesek.
Tartsuk
észben az ébredés szellemének indíttatását, és mondogassuk
magunkban a négy mérhetetlen kívánságát:
Legyen
boldog minden lény, és rendelkezzen a boldogság okával!
Legyen
mentes a szenvedéstől
és
a szenvedés
okától!
Sose váljon
el a szenvedésen túli tiszta boldogságtól!
Nyugodjon a
nagy egyenlőségben,
amely mentes elfogultságtól,
ragaszkodástól
és
ellenszenvtől!
Bódhiszattva a metrón (francia kisfilm)
Idézzük
fel belső
ragyogásunkat,
érezzük,
amint a szívünkből
áradó
gyógyító
szeretet ragyogása
megtisztítja
az összes
lényt
körülöttünk,
mire mindenkiben kigyúl
a belső
ragyogás,
és
visszaragyognak ránk.
Mondjuk közben
magunkban az OM MANI PEME HUNG igéjét.
Végezhetjük
a küldés–fogadás gyakorlatát is úgy, hogy szeretettel
boldogságot kívánunk nekik, és együttérzéssel azt kívánjuk,
hogy szabaduljanak meg minden bajuktól.
Ha
balesetet látunk, mentőautó
szirénáját
halljuk, végezzük
a küldés–fogadás
gyakorlatát.