 |
Tibeti
imazászlók
|
Sambala
Az
ősi szittya hagyomány mai letéteményesei, a tibetiek szerint
létezett a régi időkben Közép-Ázsiában egy birodalom, Sambala
Királysága, ahol az ősi szittya tudás virágzott, és felépült
a megvilágosult társadalom. Sambala Királyságát tarthatjuk
mítikus birodalomnak vagy valóságos birodalomnak. Azt mondják,
fejlett technológiával rendelkezett, és polgárai magas szellemi
szintet értek el.
Szellemileg
szekularizált volt, ami azt jelenti, hogy az élet nem alapult egy
isten imádatára, vagy intenzív vallásgyakorlásra, hanem Sambala
csodás világa azon alapult, hogy polgárai valóságos módon
viszonyultak életükhöz, testükhöz, étkükhöz, családjukhoz,
háztartásukhoz, háborús helyzeteikhez, lélegzetükhöz,
környezetükhöz, atmoszférájukhoz.
A
hétköznapok élethelyzeteit valósághűen, bölcsességgel
kezelték. A legendák szerint, Sambala látomása és tanításai
testet öltöttek ebben a közép-ázsiai királyságban. Ha azonban
mélyebbre hatolunk, azt mondhatjuk, a józan értelemnek egy ilyen
kifejeződése azért
jön létre, mert felvesszük a kapcsolatot a saját tiszta
értelmünkkel. Ezért
·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
Sambala
Királysága létezik ebben a pillanatban is itt, a saját
szívünkben.
·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
Ha
a felébredt harcosok Belső Ösvényét járjuk, Sambala harcosai
vagyunk. Nem kell, hogy Sambala Közép-Ázsiában legyen. Nem
szükséges elutazni oda, és ásatásokat végezni ahhoz, hogy
megtaláljuk Sambala igazságának emlékeit. Nem kell régészeti
kutatásokat végeznünk.
Másfelől
azonban mégis beszélhetnénk egyfajta régészeti kutatásról,
amikor is feltárjuk elménket és életünket, amelyeket vastag
földrétegek borítanak. Valamit újra fel kell fedeznünk az
életünkben.
 |
| Kálacsakra mandala |
Alaptermészetünk
a jóság
Minden
emberi lény alaptermészete a szennyezetlen és zavartalan jóság.
Képesek vagyunk megértőek lenni, örömet, gyengédséget,
szeretetet érezni, simogatni, ölelni, csókolni. Meg tudjuk
becsülni önmagunkat, egymást, a világot. Képesek vagyunk arra,
hogy világunkat egészséges természetességgel, egyszerűséggel
és valóságos közvetlenséggel tapasztaljuk, mert alapvető
természetünk, hogy ezt a jóságot minden adódó helyzetben
átéljük.
·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
· · · · · · · · · · · · · · · · ·
Emberi
méltóságunk és lelkületünk a kék ég ragyogására, a virágzó
rétek szépségére, a hullámok csobogására van hangolva.
·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
· · · · · · · · · · · · · · · · ·
Ha
ráhangolódunk a valósághoz fűző természetes kapcsolatunkra,
ráébredünk, hogy a jóság mindenben jelen van, és már történik
– velünk is. Az alapvető jóság a legvégső természetünk,
ezért elpusztíthatatlan. Minden mást elveszíthetünk, de az mindig
velünk marad. Minden megtanult tudománynál és művészetnél
többet ér alapvető jóságunk felismerése.
Amikor
az alapvető jóságról beszélünk, nem azt értjük alatta, hogy a
jó mellett kiállunk, és a rosszat elítéljük.
·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
· · · · · · · · · · · · · · · · ·
Az
alapvető jóság feltételek nélküli jót jelent, amely a jónak
és a rossznak egyaránt a háttere,
·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
· · · · · · · · · · · · · · · · ·
amint
a kék ég is egyaránt a háttere mind a fehér, mind pedig a fekete
felhőknek. Ugyanúgy jó, mint az ég és a föld. A napot, a
holdat, a csillagokat, a természetet, a tájat, az épületeket nem
utasítjuk el.
A
természet törvénye nem függ semmilyen állásfoglalástól, nem
szolgál semmilyen érdeket, és nem helyezkedik semmivel szembe. Az
alapvető jóság ugyanilyen alapvető és feltétel nélküli.
Az
alapvető jóság felfedezésének útján az első lépés
méltányolni, nagyra becsülni azt, amivel már rendelkezünk.
Ezután azonban tovább kell lépnünk, és meg kell vizsgálnunk
tüzetesebben, hogy mik vagyunk, hol vagyunk, kik vagyunk, mikor
vagyunk és milyenek vagyunk, mint emberek, azért, hogy az alapvető
jóságunkra ráhangolódhassunk. A kulcs bennünk van, az út
önmagunk feltárásán és megismerésén át vezet.
A
Megvilágosult mondta:
„Én
megmutatom nektek a szabadulás útját,
azonban
rajtatok múlik, hogy a szabadulást eléritek-e vagy sem.”
Ez
azt jelenti, hogy az alapvető jóság és szabadság tapasztalatát
senkitől sem kaphatjuk meg készen, előregyártva. Csakis okos és
kitartó belső vizsgálódással hangolódhatunk rá.
A
Belső Ösvény tanítói mondják:
„A
tanításokat ne fogadjátok el tekintély alapján, vagy puszta
tiszteletből. Vizsgáljátok meg először alaposan, felhasználva
minden tudásotokat, tapasztalatotokat, bölcsességeteket;
hasonlatosan az ügyes aranyműveshez, aki vásárlás előtt az
aranyat alaposan megvizsgálja, valódi-e, hogy be ne csapja magát.”