Sambala és az alapvető jóság

Tibeti imazászlók

Sambala

Az ősi szittya hagyomány mai letéteményesei, a tibetiek szerint létezett a régi időkben Közép-Ázsiában egy birodalom, Sambala Királysága, ahol az ősi szittya tudás virágzott, és felépült a megvilágosult társadalom. Sambala Királyságát tarthatjuk mítikus birodalomnak vagy valóságos birodalomnak. Azt mondják, fejlett technológiával rendelkezett, és polgárai magas szellemi szintet értek el.

Szellemileg szekularizált volt, ami azt jelenti, hogy az élet nem alapult egy isten imádatára, vagy intenzív vallásgyakorlásra, hanem Sambala csodás világa azon alapult, hogy polgárai valóságos módon viszonyultak életükhöz, testükhöz, étkükhöz, családjukhoz, háztartásukhoz, háborús helyzeteikhez, lélegzetükhöz, környezetükhöz, atmoszférájukhoz.

A hétköznapok élethelyzeteit valósághűen, bölcsességgel kezelték. A legendák szerint, Sambala látomása és tanításai testet öltöttek ebben a közép-ázsiai királyságban. Ha azonban mélyebbre hatolunk, azt mondhatjuk, a józan értelemnek egy ilyen kifejeződése azért jön létre, mert felvesszük a kapcsolatot a saját tiszta értelmünkkel. Ezért
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·   
Sambala Királysága létezik ebben a pillanatban is itt, a saját szívünkben.
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · 

Ha a felébredt harcosok Belső Ösvényét járjuk, Sambala harcosai vagyunk. Nem kell, hogy Sambala Közép-Ázsiában legyen. Nem szükséges elutazni oda, és ásatásokat végezni ahhoz, hogy megtaláljuk Sambala igazságának emlékeit. Nem kell régészeti kutatásokat végeznünk.
Másfelől azonban mégis beszélhetnénk egyfajta régészeti kutatásról, amikor is feltárjuk elménket és életünket, amelyeket vastag földrétegek borítanak. Valamit újra fel kell fedeznünk az életünkben.

Kálacsakra mandala


Alaptermészetünk a jóság

Minden emberi lény alaptermészete a szennyezetlen és zavartalan jóság. Képesek vagyunk megértőek lenni, örömet, gyengédséget, szeretetet érezni, simogatni, ölelni, csókolni. Meg tudjuk becsülni önmagunkat, egymást, a világot. Képesek vagyunk arra, hogy világunkat egészséges természetességgel, egyszerűséggel és valóságos közvetlenséggel tapasztaljuk, mert alapvető természetünk, hogy ezt a jóságot minden adódó helyzetben átéljük.

· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·   
Emberi méltóságunk és lelkületünk a kék ég ragyogására, a virágzó rétek szépségére, a hullámok csobogására van hangolva.
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·   

Ha ráhangolódunk a valósághoz fűző természetes kapcsolatunkra, ráébredünk, hogy a jóság mindenben jelen van, és már történik – velünk is. Az alapvető jóság a legvégső természetünk, ezért elpusztíthatatlan. Minden mást elveszíthetünk, de az mindig velünk marad. Minden megtanult tudománynál és művészetnél többet ér alapvető jóságunk felismerése.
Amikor az alapvető jóságról beszélünk, nem azt értjük alatta, hogy a jó mellett kiállunk, és a rosszat elítéljük.

· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·   
Az alapvető jóság feltételek nélküli jót jelent, amely a jónak és a rossznak egyaránt a háttere,
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·  
amint a kék ég is egyaránt a háttere mind a fehér, mind pedig a fekete felhőknek. Ugyanúgy jó, mint az ég és a föld. A napot, a holdat, a csillagokat, a természetet, a tájat, az épületeket nem utasítjuk el.

A természet törvénye nem függ semmilyen állásfoglalástól, nem szolgál semmilyen érdeket, és nem helyezkedik semmivel szembe. Az alapvető jóság ugyanilyen alapvető és feltétel nélküli.
Az alapvető jóság felfedezésének útján az első lépés méltányolni, nagyra becsülni azt, amivel már rendelkezünk. Ezután azonban tovább kell lépnünk, és meg kell vizsgálnunk tüzetesebben, hogy mik vagyunk, hol vagyunk, kik vagyunk, mikor vagyunk és milyenek vagyunk, mint emberek, azért, hogy az alapvető jóságunkra ráhangolódhassunk. A kulcs bennünk van, az út önmagunk feltárásán és megismerésén át vezet.

A Megvilágosult mondta:
Én megmutatom nektek a szabadulás útját,
azonban rajtatok múlik, hogy a szabadulást eléritek-e vagy sem.”

Ez azt jelenti, hogy az alapvető jóság és szabadság tapasztalatát senkitől sem kaphatjuk meg készen, előregyártva. Csakis okos és kitartó belső vizsgálódással hangolódhatunk rá.

A Belső Ösvény tanítói mondják:
A tanításokat ne fogadjátok el tekintély alapján, vagy puszta tiszteletből. Vizsgáljátok meg először alaposan, felhasználva minden tudásotokat, tapasztalatotokat, bölcsességeteket; hasonlatosan az ügyes aranyműveshez, aki vásárlás előtt az aranyat alaposan megvizsgálja, valódi-e, hogy be ne csapja magát.”