Az öt
halmaz (szkr. szkandha, tib. phungpo)
A
zavaros „én” öt alkotóeleme:
1.
Alak-nemtudás – fehér
2.
Érzés – sárga
3.
Észlelés-ösztönzés – vörös
4.
Fogalom – zöld
5.
Tudat – kék
 |
Az öt bölcsesség Buddha (Dhjáni
Buddha)
|
Teljesen elmerülünk egy magunk által teremtett világban, amely tele van zavaros értékekkel és véleményekkel.
A
ZAVAROS „ÉN” KIALAKULÁSA ÖT LÉPÉSBEN:
ALAK-NEMTUDÁS,
ÉRZÉS, ÉSZLELÉS-ÖSZTÖNZÉS, FOGALOM ÉS TUDAT
A
Belső Ösvény ázsiai irodalmában a teljesség élményéből
kiszakadt zavaros „én” képzetének kialakulását egy majom
példájával írják le.
1.
Alak-nemtudás
A
történet egy majomról szól, amely kiszakadt természetes
otthonából, az őserdő szabadságának lüktetéséből, és arra
ébred, hogy be van zárva egy üres házba. A házba úgy kerül,
hogy amikor szembesül a kendőzetlen valósággal, úgy megretten,
hogy eszméletét veszti. Amikor magához tér, nem ébred fel
teljesen, nem nyeri vissza az észlelés teljes frissességét és
világosságát, hanem megfutamodik a valóság elől, és egy
szilárd ház képzetének hazug biztonságába menekül. A falak
kemények, áthatolhatatlanok, ezért a ház nem más, mint börtön.
Amikor felébred, nem emlékszik volt otthonára, az erdőre, a
szabadságra. Hazugságának börtöne jelenti számára az egész
világot, el sem tudja képzelni, hogy másképp is lehetne. Nem
tudja, hogy a falak keménysége az ő saját teremtménye. Így
születik meg az alapvető
nemtudás a zavaros elmében.
2.
Érzés
Ekkor
elkezd tájékozódni börtönében, érzi a falak minőségét,
keménységét, durvaságát, simaságát. A nemtudás bonyolódni
kezd, megszületik az „én” építményének második szintje,
az érzés.
3.
Észlelés-ösztönzés
Ezután
vonzódás, taszítás és közömbösség alakul ki benne, házának
különböző tulajdonságai iránt. Bizonyos dolgok a kényelem és
biztonság, míg mások a fenyegetés érzetét keltik benne, és az
érzeteknek megfelelő válaszokra ösztönzik. Az „én”
kialakulásának folyamatában ezt a harmadik lépést
az észlelés-ösztönzés szakaszának nevezzük.
4.
Fogalom
Miután
kialakultak benne a házához való viszonyulásának e módjai,
elkezdi őket megnevezni, címkékkel ellátni: „Ez egy ablak. Ez a
sarok kellemes. Az a fal ijesztő, rossz.” Létrehoz egy fogalmi
keretet, amely segíti kiértékelni, besorolni a házát, világát,
attól függően, hogy vonzódik hozzá, gyűlöli vagy közömbös
iránta. Ez a bonyolódás negyedik lépése, a fogalom létrehozása.
5.
Tudat
A
következőkben a majom képzelődni, álmodni kezd. Ez a zavaros
elme én-képzete kibontakozásának ötödik és utolsó lépése,
a tudat kialakulása, ezzel válik az „én”
teljessé. Képzelődés és álom alatt azt értjük itt, hogy a
dolgoknak olyan jelentést tulajdonítunk, amellyel azok nem
rendelkeznek. Határozott véleményünk van arról, hogy a dolgok
milyenek, és milyenek kell, hogy legyenek. Ez a rávetítés:
rávetítjük saját elképzeléseinket arra, ami van. Így aztán
teljesen elmerülünk egy magunk által teremtett világban, amely
tele van zavaros értékekkel és véleményekkel. A képzelődés
ebben az értelemben azt jelenti, hogy a dolgokat és eseményeket
félreértelmezzük, a világ jelenségeire a saját elképzelt
jelentéseinket ruházzuk rá.
A hat
világ
Így
hozzuk létre a zavaros elme hat világát:
az
elme istenvilága (gőg),
az
elme félistenvilága (irigység-féltékenység),
az
elme embervilága (kétely, vágy),
az
elme állatvilága (nemtudás),
az
elme éhes szellem világa (ragaszkodás),
az
elme pokolvilága (gyűlölet).
A
zavaros elmének ez a felépülése minden pillanatban újra és újra
lejátszódik.
 |
A hat világ – a lét
kényszerű köre (szamszára)
|