A zavaros „én” kialakulása öt lépésben


Az öt halmaz (szkr. szkandha, tib. phungpo)


A zavaros „én” öt alkotóeleme:
1. Alak-nemtudás – fehér
2. Érzés – sárga
3. Észlelés-ösztönzés – vörös
4. Fogalom – zöld
5. Tudat – kék

Az öt bölcsesség Buddha (Dhjáni Buddha)

Teljesen elmerülünk egy magunk által teremtett világban, amely tele van zavaros értékekkel és véleményekkel.

A ZAVAROS „ÉN” KIALAKULÁSA ÖT LÉPÉSBEN:
ALAK-NEMTUDÁS, ÉRZÉS, ÉSZLELÉS-ÖSZTÖNZÉS, FOGALOM ÉS TUDAT

A Belső Ösvény ázsiai irodalmában a teljesség élményéből kiszakadt zavaros „én” képzetének kialakulását egy majom példájával írják le.

1. Alak-nemtudás
A történet egy majomról szól, amely kiszakadt természetes otthonából, az őserdő szabadságának lüktetéséből, és arra ébred, hogy be van zárva egy üres házba. A házba úgy kerül, hogy amikor szembesül a kendőzetlen valósággal, úgy megretten, hogy eszméletét veszti. Amikor magához tér, nem ébred fel teljesen, nem nyeri vissza az észlelés teljes frissességét és világosságát, hanem megfutamodik a valóság elől, és egy szilárd ház képzetének hazug biztonságába menekül. A falak kemények, áthatolhatatlanok, ezért a ház nem más, mint börtön. Amikor felébred, nem emlékszik volt otthonára, az erdőre, a szabadságra. Hazugságának börtöne jelenti számára az egész világot, el sem tudja képzelni, hogy másképp is lehetne. Nem tudja, hogy a falak keménysége az ő saját teremtménye. Így születik meg az alapvető nemtudás a zavaros elmében.



2. Érzés
Ekkor elkezd tájékozódni börtönében, érzi a falak minőségét, keménységét, durvaságát, simaságát. A nemtudás bonyolódni kezd, megszületik az „én” építményének második szintje, az érzés.



3. Észlelés-ösztönzés
Ezután vonzódás, taszítás és közömbösség alakul ki benne, házának különböző tulajdonságai iránt. Bizonyos dolgok a kényelem és biztonság, míg mások a fenyegetés érzetét keltik benne, és az érzeteknek megfelelő válaszokra ösztönzik. Az „én” kialakulásának folyamatában ezt a harmadik lépést az észlelés-ösztönzés szakaszának nevezzük.


4. Fogalom
Miután kialakultak benne a házához való viszonyulásának e módjai, elkezdi őket megnevezni, címkékkel ellátni: „Ez egy ablak. Ez a sarok kellemes. Az a fal ijesztő, rossz.” Létrehoz egy fogalmi keretet, amely segíti kiértékelni, besorolni a házát, világát, attól függően, hogy vonzódik hozzá, gyűlöli vagy közömbös iránta. Ez a bonyolódás negyedik lépése, a fogalom létrehozása.



5. Tudat
A következőkben a majom képzelődni, álmodni kezd. Ez a zavaros elme én-képzete kibontakozásának ötödik és utolsó lépése, a tudat kialakulása, ezzel válik az „én” teljessé. Képzelődés és álom alatt azt értjük itt, hogy a dolgoknak olyan jelentést tulajdonítunk, amellyel azok nem rendelkeznek. Határozott véleményünk van arról, hogy a dolgok milyenek, és milyenek kell, hogy legyenek. Ez a rávetítés: rávetítjük saját elképzeléseinket arra, ami van. Így aztán teljesen elmerülünk egy magunk által teremtett világban, amely tele van zavaros értékekkel és véleményekkel. A képzelődés ebben az értelemben azt jelenti, hogy a dolgokat és eseményeket félreértelmezzük, a világ jelenségeire a saját elképzelt jelentéseinket ruházzuk rá.



A hat világ
Így hozzuk létre a zavaros elme hat világát:

az elme istenvilága (gőg),
az elme félistenvilága (irigység-féltékenység),
az elme embervilága (kétely, vágy),
az elme állatvilága (nemtudás),
az elme éhes szellem világa (ragaszkodás),
az elme pokolvilága (gyűlölet).

A zavaros elmének ez a felépülése minden pillanatban újra és újra lejátszódik.

A hat világ – a lét kényszerű köre (szamszára)