Ébredés szelleme II.

Járás

A legegyszerűbb és legszokványosabb emberi tevékenység, a járás is tiszta örömforrás lehet. Akár céltalan sétára indulunk, akár céltudatosan lépdelünk valamerre, fesztelen élvezettel a járást is a tudatosság és a gyógyító bölcsesség gyakorlásává tehetjük.

Tudatos járás

Kezdetben egy határozott vonásra, például a lépéseink ütemére összpontosítsunk. Ahogy tudatosságunk fejlődik, nyissunk a környezetünk élénkítő energiáira: a talajra, a levegőre, a hangokra, a szagokra és a látványra. Leljük élvezetünket a test és tudat tökéletes összjátékában, és csak sétáljunk, sétáljunk, sétáljunk!

Járógyakorlatok

Idézzük föl erőforrásunk képét tőlünk jobbra a térben, és képzeljük el, hogy utunk a tiszteletadás jelképes gesztusaként a megnyugvás e forrása körül vezet.

Amikor megérkezünk és belépünk egy házba vagy egy városba, az ott levő lényeknek a következő gondolattal tegyünk tiszteletet:

„Most belépek a szenvedő lények világába, hogy segítsek rajtuk.”

Avagy: „Hálás vagyok, hogy meglátogathatom ezeket a lényeket, akik mind buddhák!”

Ülés

Az ülés a legfőbb meditációs testtartás, amelyben a tudatunk ellazulhat és a legkevesebb zavaró hatás mellett fejlődhet. Amellett, hogy a helyes tartás és a kényelmes testhelyzet a meditáció temploma, meditáción kívül is fejleszti mindennapi tudatosságunkat. Ha tudatosítjuk ülésünk szilárdságát, az megbízható, stabil tudatállapotot eredményez.

Tegyük le teljes tömegünket a föld megtartó erejére, és érezzük a szilárd megalapozottság érzetét, amely felszabadultságot ad.

Állás

Állás közben nyugodtan húzzunk ki magunkat, mintha a fejünk búbjánál fogva egy képzeletbeli zsinóron függeszkednénk kényelmesen, amely kiegyenesíti gerincoszlopunkat! Ennek az a gyakorlati haszna, hogy csökkenti a fáradtságot, ráadásul nyitottabbá tesz az emberekre, akikkel kapcsolatba kerülünk.

Ha sorban kell állnunk az áruházban vagy a buszmegállóban, igyekezzünk kitárni a testtartásunkat. Ahelyett hogy unatkoznánk vagy bosszankodnánk várakozás közben, testhelyzetünk nyitottabbá tételével inkább élvezzük az élet épp kibontakozó, becses pillanatát.

Nézés

A nézés nem pusztán a körülöttünk látható színek és formák tétlen észlelése. Szemünk ablak, amelyen át kivetítjük tudati energiánkat. Szemünk egyetlen pillantással képes rokonszenvet és örömet közölni. Egy rosszindulatú ember pillantása viszont mindenkit keserűséggel és fájdalommal tölt el.

Dalai Láma

Hagyjuk, hogy kedvesen mosolygó szemünkből rokonszenv sugározzon. Így nézésünk imává, meditációvá és gyógyító eszközzé nemesedik. Ha jóindulatúan, megértő szemmel tekintünk másokra, nincs szükségünk egyéb imára vagy mentális gyakorlatra. Ha nyugodt tisztasággal vesszük szemügyre a külvilágot, ez a békés energia belső lényünkben is tükröződni fog.

Beszéd

Szavaink és hangszínünk, pillantásainkhoz hasonlóan, mély érzelmi hatást gyakorolhatnak ránk és környezetünkre. A jóindulatú, szívélyes beszéd így imádsággá válik. Mindennapi beszédhangunk legyen szelíd, nyugodt, erős, és szükség esetén szókimondó! Ha megbénul a nyelvünk és nem tudunk megszólalni, kérjük erőforrásunk segítségét, és képzeljük el, hogy megszabadítja nyelvünket az akadálytól. Hangunk zengjen magabiztosan, mintha egyenesen az erő forrásából származna.

Tartsunk szüneteket

Ha mindig beszélünk, és csak azután gondolkozunk, azzal mindenféle kalamajkát okozunk másoknak és magunknak. Előbb gondolkodjunk, azután beszéljünk! De tanuljunk meg hallgatni is, szoktassuk magunkat tudatosan szünetek tartására. A beszélgetést ne csak a saját álláspontunk ismertetésére használjuk föl, mint egy előre felvett programot, hanem figyeljünk oda nyitottan a másik mondanivalójára! Fejlesszük ki magunkban a másokra figyelés tehetségét, amivel szintén enyhíthetünk énünk merev szorításán.