Ezen a földön élünk, a valóságos földön
Mikor a romlás befészkeli magát egy műveltségbe, az azért történhet meg, mert az a műveltség többé nem most van, hanem múlttá és jövővé válik. A történelem nagy korszakai, amikor nagy művészet született, amikor a tudás előre haladt, vagy a béke terjedt, mind most voltak. Olyan emberek tevékenykedtek, akik a Belső Ösvényt járták, és ezért képesek voltak a most-ban élni és alkotni. Azok a helyzetek mind az ő most-juk szent pillanatában történtek meg.
Fenn kell tartanunk a most-ot, nehogy gyarapítsuk a romlást, nehogy elferdítsük a most-ot, és nehogy bármilyen hamis szinonimáink legyenek rá. A megvilágosult társadalom látásmódja az, hogy a hagyomány, a műveltség, a bölcsesség és a méltóságérzet megtapasztalható most, és mindenki most fenntartja. Így sosem következhet be semmiféle romlás. A megvilágosult társadalomnak jó alapon kell állnia. Az otthoni helyzetünk most-ja ez az alap. Innen lehet továbblépni. Azáltal, hogy otthonodat szentnek látod, képes vagy az otthoni helyzetekbe tudatossággal és örömmel belépni, nem pedig azzal az érzéssel, hogy zűrzavarnak veted alá magad. Úgy tűnhet, hogy a mosogatás és a főzés teljességgel világi tevékenység, ám ha alkalmazzuk a tudatosságot, akkor az egész lényünket arra képezzük, hogy bármely helyzetben még jobban megnyíljunk, s nem kell attól tartanunk, hogy létezésünk beszűkül.
Az emberek túlságosan gyakran gondolják, hogy a világ bajainak megoldása végett igába kell hajtani a Földet, nem pedig megérinteni a földet, megérinteni az alapot. A romlásnak, a „hanyatló Nap mentalitás”-nak egy meghatározása így hangzik: megkísérelni igába hajtani a Földet azért, hogy a valóságot eltussoljuk. El vagyunk árasztva mindenféle szagosító dezodorokkal, nehogy megérezhessük a valóság illatát, és mindenféle készételekkel, nehogy megkóstoljuk a nyers alapanyagokat. A Belső Ösvény látásmódja nem próbál álomvilágot teremteni, ahol senkinek sem kell vért látnia, vagy rémálmokat átélnie. A Belső Ösvény látásmódja azon alapul, hogy ezen a földön élünk, a valóságos földön, a földön, amelyen gabona terem, a földön, amely ellát táplálékkal. Megtanulhatunk élni ezen a földön: hogyan kell tábort ütni, sátrat verni, megülni a lovat, tehenet fejni, tüzet rakni. Még ha városban is élünk, a huszadik században, megtanulhatjuk átélni a szentséget, a most-ot, a valóságot. Ez a megvilágosult társadalom megteremtésének az alapja.
A bölcsesség és gyengédség harcosi hagyománya
A harcosi magatartás lényege,
avagy az emberi bátorság lényege:
sohase add fel, ne mondj le senkiről és semmiről.
– Csögyam Trungpa
Napjainkban az emberiség talán minden eddiginél mélyebb problémákkal néz szembe. A világ dolgainak jelenlegi állapota mindannyiunkat aggodalommal tölt el: a sok helyütt dúló háborúk, környezetünk elszennyezése, az ökológiai egyensúly megbomlása, a kiterjedt szegénység és gazdasági instabilitás, a társadalmi és politikai zűrzavar – a világ olyan, mint a megbolydult méhkas. Megnövekedett a fontossága ezért annak, hogy egyszerű, közvetlen és könnyen használható módokat találjunk arra, hogy önmagunkon dolgozhassunk, és tudásunkat megoszthassuk másokkal.
A Belső Ösvény tanításai arra alapulnak, hogy az emberben természetszerűleg létezik egy bölcsesség, egy erő, amelynek segítségével megoldhatjuk Földünk problémáit. Ez a bölcsesség és erő nem valamely kiválasztott faj, műveltség vagy vallás tulajdona. Ellenkezőleg, ez az egész emberiség harcosi hagyománya, amely létezett számos műveltség keretében, történelmünk számos korszakában.
Harcosnak lenni nem azt jelenti, hogy háborút folytatunk valaki más ellen. Az erőszak a bajok forrása, nem pedig a megoldása. A „harcos” szó itt vitézt, bátrat jelent – a harcos félelemtől mentes. A bölcsesség harcosi hagyományát képviselték többek között a japán szamurájok, az indiánok, Artúr király lovagjai. Nekünk, magyaroknak különösen erőteljes vitézi hagyományunk van, amely az ősi időkbe nyúlik vissza: a mindenki tiszteletét és csodálatát kivívott szittya, hun és magyar vitézek leszármazottai vagyunk. E hagyomány kiemelkedő örökösei voltak nagy lovagkirályaink – Atilla, Árpád, Szent László, a Hunyadiak –, végváraink védői, a kurucok, a messze földön híres magyar huszárok, de sorolhatnánk a végtelenségig...
Az ő vérük csorog ereinkben, s e vérrel együtt a szittya virtus.
 |
| Végtelen csomó Buddha tudatának szimbólumaként a végtelen csomó Buddha végtelen bölcsességét és együttérzését jelképezi. A Buddha tanításainak szimbólumaként „a függő keletkezés tizenkettes láncolata” folytonosságát jelképezi, ami a szamszárikus lét valóságának alapját alkotja. |
Mikor a romlás befészkeli magát egy műveltségbe, az azért történhet meg, mert az a műveltség többé nem most van, hanem múlttá és jövővé válik. A történelem nagy korszakai, amikor nagy művészet született, amikor a tudás előre haladt, vagy a béke terjedt, mind most voltak. Olyan emberek tevékenykedtek, akik a Belső Ösvényt járták, és ezért képesek voltak a most-ban élni és alkotni. Azok a helyzetek mind az ő most-juk szent pillanatában történtek meg.
 |
| Csontváry-Kosztka Tivadar önarcképe. Csontváryt, a világ legnagyobb napút festőjeként tartják számon. Ezen a linken a Láma Csöpel tanításait lehet meghallgatni Csontváry-kiállítása kapcsán, amit 2015-ben tekintett meg a Magyarországi Karma Kagyüpa Közösség közösen: https://buddha-tar.hu/csontvary-kiallitas-lama-csopel-vezetesevel/ |
Fenn kell tartanunk a most-ot, nehogy gyarapítsuk a romlást, nehogy elferdítsük a most-ot, és nehogy bármilyen hamis szinonimáink legyenek rá. A megvilágosult társadalom látásmódja az, hogy a hagyomány, a műveltség, a bölcsesség és a méltóságérzet megtapasztalható most, és mindenki most fenntartja. Így sosem következhet be semmiféle romlás. A megvilágosult társadalomnak jó alapon kell állnia. Az otthoni helyzetünk most-ja ez az alap. Innen lehet továbblépni. Azáltal, hogy otthonodat szentnek látod, képes vagy az otthoni helyzetekbe tudatossággal és örömmel belépni, nem pedig azzal az érzéssel, hogy zűrzavarnak veted alá magad. Úgy tűnhet, hogy a mosogatás és a főzés teljességgel világi tevékenység, ám ha alkalmazzuk a tudatosságot, akkor az egész lényünket arra képezzük, hogy bármely helyzetben még jobban megnyíljunk, s nem kell attól tartanunk, hogy létezésünk beszűkül.
 |
| A Csögyam Trungpa-féle Sambhala-tanítások alapvető mondanivalója is az, hogy az emberi életből hétköznapi körülmények között is, hogy lehet a lehető legtöbbet kihozni. |
Az emberek túlságosan gyakran gondolják, hogy a világ bajainak megoldása végett igába kell hajtani a Földet, nem pedig megérinteni a földet, megérinteni az alapot. A romlásnak, a „hanyatló Nap mentalitás”-nak egy meghatározása így hangzik: megkísérelni igába hajtani a Földet azért, hogy a valóságot eltussoljuk. El vagyunk árasztva mindenféle szagosító dezodorokkal, nehogy megérezhessük a valóság illatát, és mindenféle készételekkel, nehogy megkóstoljuk a nyers alapanyagokat. A Belső Ösvény látásmódja nem próbál álomvilágot teremteni, ahol senkinek sem kell vért látnia, vagy rémálmokat átélnie. A Belső Ösvény látásmódja azon alapul, hogy ezen a földön élünk, a valóságos földön, a földön, amelyen gabona terem, a földön, amely ellát táplálékkal. Megtanulhatunk élni ezen a földön: hogyan kell tábort ütni, sátrat verni, megülni a lovat, tehenet fejni, tüzet rakni. Még ha városban is élünk, a huszadik században, megtanulhatjuk átélni a szentséget, a most-ot, a valóságot. Ez a megvilágosult társadalom megteremtésének az alapja.
A bölcsesség és gyengédség harcosi hagyománya
A harcosi magatartás lényege,
avagy az emberi bátorság lényege:
sohase add fel, ne mondj le senkiről és semmiről.
– Csögyam Trungpa
Napjainkban az emberiség talán minden eddiginél mélyebb problémákkal néz szembe. A világ dolgainak jelenlegi állapota mindannyiunkat aggodalommal tölt el: a sok helyütt dúló háborúk, környezetünk elszennyezése, az ökológiai egyensúly megbomlása, a kiterjedt szegénység és gazdasági instabilitás, a társadalmi és politikai zűrzavar – a világ olyan, mint a megbolydult méhkas. Megnövekedett a fontossága ezért annak, hogy egyszerű, közvetlen és könnyen használható módokat találjunk arra, hogy önmagunkon dolgozhassunk, és tudásunkat megoszthassuk másokkal.
A Belső Ösvény tanításai arra alapulnak, hogy az emberben természetszerűleg létezik egy bölcsesség, egy erő, amelynek segítségével megoldhatjuk Földünk problémáit. Ez a bölcsesség és erő nem valamely kiválasztott faj, műveltség vagy vallás tulajdona. Ellenkezőleg, ez az egész emberiség harcosi hagyománya, amely létezett számos műveltség keretében, történelmünk számos korszakában.
 |
| Vaskori szittya íjászok |
Harcosnak lenni nem azt jelenti, hogy háborút folytatunk valaki más ellen. Az erőszak a bajok forrása, nem pedig a megoldása. A „harcos” szó itt vitézt, bátrat jelent – a harcos félelemtől mentes. A bölcsesség harcosi hagyományát képviselték többek között a japán szamurájok, az indiánok, Artúr király lovagjai. Nekünk, magyaroknak különösen erőteljes vitézi hagyományunk van, amely az ősi időkbe nyúlik vissza: a mindenki tiszteletét és csodálatát kivívott szittya, hun és magyar vitézek leszármazottai vagyunk. E hagyomány kiemelkedő örökösei voltak nagy lovagkirályaink – Atilla, Árpád, Szent László, a Hunyadiak –, végváraink védői, a kurucok, a messze földön híres magyar huszárok, de sorolhatnánk a végtelenségig...
Az ő vérük csorog ereinkben, s e vérrel együtt a szittya virtus.
 |
| Árpád vezér |
 |
| Attila király |
 |
| Hunyadi Mátyás |