A belső ösvény hagyománya


Láttam egy ősi utat, egy ősrégi ösvényt, melyen a régiek közül a tökéletesen felébredettek jártak. Azt követtem, és mindazt, amit megtudtam, továbbadtam nektek: ezt a makulátlan belső utazást, amely szerencsés és virágzó, elterjedt és mindenütt ismert.
– Buddha

Buddha, a Szkíta Bölcs / Szkíta-kusán művészet


A Belső Ösvény hagyománya tágabb értelemben nagyon messzire visszavezethető – időben, években, számokban nem is tudjuk kifejezni, milyen messzire. Világrendszerünkben a jelen kor Belső Ösvényének meghatározó megvilágosult mestere, Buddha előtt éltek más megvilágosult mesterek is. Például 19 000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában élt és tanított Tönpa Senrab Buddha, akinek hagyománya ma is él Tibetben, és mai követői bön néven nevezik azt. Azonban a jelen világrendszer sem az első, léteztek előtte más világrendszerek, és azokban is éltek megvilágosodottak, akik tudásukat továbbadták. Ilyen tágabb értelemben a Belső Ösvény hagyománya visszavezethető kezdettelen időkre, egy olyan őstudásra, amely időtlen.

Tönpa Senrab


De létezik egy közelebbi hagyományvonal is, amely Buddhával kezdődik, aki 2500 évvel ezelőtt született Észak-Indiában, szkíta királyfiként. Buddha a belső igazságot kereste, amely túl van minden szenvedésen, azért, hogy választ találjon az élet értelmét kutató kérdéseire, és szabadulást a szenvedésből önmaga és minden lény számára. Az ő megvilágosodásával indul a Belső Ösvény közelebbi története. Később, miután felkérték rá, tanítani kezdett, útmutatásai nyomán számos tanítványa érte el a felébredt állapotot, majd ők is továbbadták tudásukat, és a Belső Ösvény hagyománya nemzedékről-nemzedékre továbbadva, lassan egy dús lombú, hatalmas fává terebélyesedett. Ágai ma szerteágaznak az egész világon, azonban egyetlen egy törzse, gyökere van, és ez Buddha.


Az élő hagyományvonalnak saját belső szellemi ereje van


Az élő hagyományvonalnak saját belső szellemi ereje van. Ezt nevezzük a hagyomány áldásának. Aki a hagyományvonal átadásának áldásában részesül, mintegy rákapcsolódik erre az erőre. Egy hétköznapi példával élve, az élő hagyomány erejét a villamos áramhoz hasonlíthatjuk, melyre rákapcsolhatunk például egy számítógépet, ami így az áramtól nyeri a működéséhez szükséges erőt. A Belső Ösvény az élő hagyománytól nyeri erejét. Élő, gyakorló hagyománynak itt azt nevezzük, amelyben a jelen élő pillanatban  felismerhető teljesség eleven megtapasztalása Buddha óta töretlen vonalban leszármazott a mai napig, a ma élő tanítókig. A hagyomány minden ma élő, megvilágosult mestere élő embertől, a saját mesterétől kapta a hagyományt oly módon, hogy a mester útmutatásai, tanácsai, segítsége alapján, és a saját szorgalmas munkája révén megtapasztalta a végső és tökéletes felébredés szavakban megfogalmazhatatlan élményét. Ezt a felismerést természetesen nem lehet átadni, azonban rá lehet vezetni valakit ügyes módszerekkel. A felismerés pillanatában a mester és a tanítvány elméje találkozik, elválaszthatatlanná válik, eggyé olvad. Ez az átadás pillanata.

Az átadás nem más, mint a jelen pillanat teljességének a megtapasztalása – a két elme találkozik a valóság igaz természetének az élményében. Az átadás nemzedékről-nemzedékre, töretlen folytonosságban lejátszódott Buddha idejétől egészen napjainkig. Ezt hívjuk a Belső Ösvény lényegi hagyományának.

Az átadást általában sok év munkája előzi meg – mialatt a tanítvány mestere személyes irányításával tanul és gyakorol –, és meglepő módon is megtörténhet. Ezt példázza a nagy indiai buddhista mester, Naropa esete. Naropa hosszú éveken át gyakorolt mestere, Tilopa vezetésével, és tizenkét hatalmas, valamint tizenkét kisebb próbatételt állt ki, míg végre megérett az átadásra. Ez úgy játszódott le, hogy Tilopa egy alkalmas pillanatban lekapta a szandálját és arcul ütötte. Naropa eszméletlenül esett össze, és amikor magához tért, a megvilágosult bölcsességtudat megszületett benne.

Tilopa
Naropa

A Belső Ösvényen a gyakorlás minden részlete – a művészetekkel, a tudományokkal, a hétköznapi élet tennivalóival és a többivel – élő hagyományvonalhoz kötődik, mert az élő hagyományban örököljük meg az erőt, amely életünk minden mozzanatát a belső utazásunk részévé teheti. A Belső Ösvény lényegi hagyománya, fő ütőere mindemellett a meditatív tapasztalás hagyománya, azaz a jelen pillanat szellemi gyakorlatok segítségével történő élő megtapasztalásának a hagyománya.