Azt mondjuk, a Nap a felhők mögött van, ám a valóságban
nem a Nap, hanem a város van a felhők mögött, ahonnan a Napot nézzük. Ha
megértenénk, hogy a Nap sosincs a felhők mögött, teljesen másképp látnánk az
egész dolgot.
Mindannyiunknak vannak tapasztalatai arról, hogy elménkben
erős szokások uralkodnak. Nem kell külön gondot fordítanunk arra, hogy
gondolataink szertelenül csapongjanak, vagy a bosszúság, harag, sértődöttség,
vágy egy pillanat alatt fellobbanjon és úrrá legyen rajtunk, és érzelmeink
hatása alatt az életünk kihívásaira önkéntelenül is keménységgel, erőszakkal,
sértett önérzettel válaszoljunk. Sokan azt gondolják, ez természetes, azonban
elménk jelenlegi zűrzavara, zavaros szokásaival és elvadultságával nem
természetszerűleg alakult ki, hanem a mi munkánk eredménye.
Azt mutatja, hogy ilyen módon képeztük az elménket. Arra
neveltük eddig, hogy a zűrzavar uralkodjon benne, ehhez szoktunk hozzá, így ez
már magától megy, mert annyira jól képzettek vagyunk ezen a téren. Ám ezek is
csak szokások, az elme elvadult szokásai, amelyeket mi építettünk föl.
 |
| A kényszerű lét köre - belsejében a három méreg kavargása (a madár a vágyakat, ragaszkodást, a kígyó a haragot, gyűlöletet, a disznó pedig nem-tudást jelképezi) |
Ez is csak azt mutatja, hogy az elmében föl lehet építeni
szokásokat. A már fölépített szokásokat pedig meg lehet változtatni. Ehhez
megvan a gyakorlati módszer, amely nagyon egyszerű: először keressük meg
életünkben a fontos dolgokat, életünk és világunk sarokköveit, és azokkal
foglalkozzunk. Jelenleg, a kuszaság állapotában, nem látjuk tisztán, mi a
fontos és mi a jelentéktelen, illetve folyamatosan összekeverjük ezeket. A
szúnyogból elefántot csinálunk, apró-cseprő dolgokat fölfújunk, s ugyanakkor a
fontos dolgok rejtve maradnak előttünk. Nincs realisztikus, valóságközeli
értékrendünk. Nem látjuk az elménk – s így életünk – valós értékeit, ezért az
érzelmeink hatása alatt fölnagyítunk lényegtelen dolgokat, és minden erőnket
azokra pazaroljuk. Képesek vagyunk egész életünket ilyen elhibázott célokra
szánni, minden munkánkat ilyen célokra fordítani, miközben észre sem vesszük,
hogy méltatlan hiábavalóságokért küzdünk.
 |
| Dalai Láma |
Amikor a Dalai Lámát megkérdezték, mi az, amit leginkább
meglepőnek tart az emberiséggel kapcsolatban, ezt válaszolta:
„Legmeglepőbb maga az ember. Feláldozza az egészségét, hogy
pénzt keressen, aztán feláldozza a pénzét, hogy visszanyerje az egészségét. És
mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent,
az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben – úgy él, mintha sose
halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán.”
Meg kell keresnünk az igazán fontos dolgokat, hogy létünk
alapvető értékeit formába önthessük. Ősi hagyományunk e munkánkban nyújthat
egyedülálló segítséget. Tanításai rávezetnek bennünket, hogyan nyílhatunk meg a
mindig jelenlévő és elérhető valóság kimeríthetetlen gazdagsága felé, amire
életünk és világunk a jelen minden adott pillanatában a lehetőségek végtelen
kavalkádját kínálja fel nekünk.
 |
| Istennő mítikus, csavart testű, szárnyas állatok között – szkíta aranyékszer – Közép-Ázsia |