Alapvető jóság természetünk

A legalapvetőbb és legfontosabb értékünk az alapvető jóság természetünk. Ennek köszönhetjük, hogy élünk, csodálatos testünk, elménk, világunk működik. Az ég kékje, a fű zöldje, a lomb susogása, a víz csobogása, a csillagok ragyogása, a Nap melege, a föld termése, a madarak éneke, a szivárvány színei, a ló vágtája, a kutya odaadása, az anyák gondoskodása, szívünk dobogása, légzésünk, anyagcserénk csodája, sejtjeink intelligenciája, az alkotó munka, mind az alapvető jóság kifejeződése, amely mindenben jelen van és mindent betölt.

 

Tari Tara Templom oltára - Középen Sákjamuni Buddha, tőle jobbra Tara, balra XVI. Karmapa szobra

Az alapvető jóság természetünknek köszönhetjük azt is, hogy képesek vagyunk felébredni a zavaros elme álomszerű kuszasága által teremtett, szenvedéssel teli tudatállapotunkból. Az emberiség nagy felébredt bölcsei mind ezt tették, és saját felébredésük példájával megmutatták, hogy ez a lehetőség mindannyiunk előtt nyitva áll. A Felébredettek – szanszkrit nyelven buddhák – maguk is egyszerű emberek voltak, akik fáradhatatlan törekvésük eredményeként, végül átléptek a zavaros hétköznapi tudat viszonylagos ébrenléti állapotából a tiszta bölcsességtudat tökéletesen és végérvényesen felébredt állapotába. Ez az átlépés a végső felébredés, a megvilágosodás. Felfedezték, megtapasztalták és megmutatták nekünk, a világ lényeinek, hogy nem csak az álomból lehet felébredni, hanem a hétköznapi viszonylagos ébrenlét állapotából is, hasonlóan ahhoz, amint képesek vagyunk felébredni éjszakai álmunkból. E végső felébredés képessége, mint adottság már bennünk van, foglalkozni lehet vele, s egyre nagyobb teret biztosíthatunk neki életünkben és világunkban. Ez a legfontosabb dolog, amivel foglalkoznunk kell, s akkor valós alapra kerül az életünk, és rendeződik e valós alapon. A dolgok megoldódnak, mert az elme természete öngyógyító.

Buddha, aki Tökéletesen Felébredett (tari oltár)

Életünk összes dolga közül messze kiemelkedik a tény, hogy legtermészetesebb állapotunk a tiszta, felébredt tudatállapot, a bölcsességtudat. Ez összehasonlíthatatlanul fontosabb minden másnál. Ha erre tudjuk alapozni az életünket, gondolatainkat, törekvéseinket, akkor egyszerű a dolgunk. Ha viszont ezt az egyet nem látjuk, akkor a soha véget nem érő bonyolítás áldozatává válunk, elveszünk a sok szúnyogból felfújt elefánt között, és bezárjuk magunkat a zavaros elme végtelen, kilátástalan taposómalmába.

Hegyikecskét marcangoló párduc – arany övcsat – i. e. 6–1. század,
Ordosz, Hunország, Belső-Mongólia
(A szkíta-hun pecséteken a ragadozó a tudatot jelképezi, a patás állat általában pedig a világot, így ez a jelkép a Belső Ösvény meghatározása szerint: "A tudat az, ami a más-on, vagyis a kivetülésen, a világ jelenségein él."

Alapvető jóság természetünk megismerése és elfogadása alapos munkát igényel. Bár az alapvető jóság szemléletű ősi természetközeli szkíta-hun-magyar hagyományunkat a génjeinkben hordozzuk ma is, és ezért alapjában vonzódunk e szemlélethez, nem tekinthetünk el attól, hogy az utóbbi időkben a Nyugaton uralkodó, a világ erőszakos leigázására törekvő gondolkozást alaposan belénk verték. Ennek a vallási, illetve tudományos mezben tálalt hatalmi ideológiának sarokkövei egyebek között az eredendő bűnösségünk és a természetes kiválasztódás tanai, mely mindkettő szöges ellentétben áll ősi hagyományunk alapvető jóság természetünkről vallott nézeteivel.

Az eredendő bűn tana szerint születésünktől fogva – vagyis az adott eszmerendszer szerint, amely nem számol előző életekkel, kezdettől – bűnösek, vagyis nem jók, hanem épp ellenkezőleg, rosszak vagyunk. A természetes kiválasztódás elmélete azt hirdeti, hogy az evolúció mozgató rúgója az erőszak, az erőszakosság pedig mindannyiunk alaptermészete. Nem feladatunk itt ezen ideológiák cáfolatát adni, csak vessük őket össze hagyományunk tanításával, mely szerint minden lény – mi magunk, sőt az állatok is – valamint a természet és az egész világ, kezdettől fogva alapvetően jó, továbbá a mindig folyamatban lévő teremtés és evolúció a bennünk s a világban tevékeny szeretet, béke és jóság gyengéd erőinek természetes játéka. Szerencsénkre az erőszak ideológiája csak egy vékony hártya az elménken, melyet velünk született bölcsességünk erejével könnyedén lesöpörhetünk magunkról.

Őszentsége, a Dalai Láma

Egyszer a következő kérdést tették fel a Dalai Lámának:

„Buddha tanítása azt mondja, hogy a világ és a lények – köztük az emberek – valódi természete a jóság. Mégis, amikor újságot olvasunk, kinyitjuk a rádiót, tévét, a mindenütt jelenlévő erőszakkal szembesülünk. Nem azt mutatja-e ez, hogy Buddha tanítása téves, és a lények valamint a világ természete az erőszak, keménység?”

Őszentsége ezt válaszolta:

„Épp ellenkezőleg. Mindez éppen hogy alátámasztja Buddha tanítását.

Miért? Azért, mert azt mutatja, hogy az erőszaknak hírértéke van. Az erőszakos cselekedetek szembetűnőek, kitűnnek a mindannyiunk által természetesnek érzett, mindenütt jelenlévő jóság közegéből. Majd ha egyszer arról fogunk olvasni a hírekben, hogy valahol a világon egy anya gyermeket szült, és gondjaiba vette kicsinyét, akkor leszünk bajban.”