 |
| Hérodotosz (élt: i. e. 484-425) |
Hérodotosz írja a szkíták egy különleges szentéletű népéről,
az argippaeanokról:
„Az argippaeanok magas hegyek lábánál élnek. A férfiak és a
nők egyaránt kopaszok, lapos orrúak és hosszú állúak. Saját nyelvükön
beszélnek. Úgy öltözködnek, mint a szkíták. Egy bizonyos fa gyümölcsének a
sűrű, fekete levét isszák, olykor tejjel keverve is. A gyümölcs préselésénél
maradt sűrűjéből lepényt készítenek, melyet hús helyett fogyasztanak, mert
hazájukban kevés juhot tartanak.
 |
| Szkíta viselet |
 |
| Szkíta herceg aranydíszes öltözetben - Isszik, Belső-Ázsia, i. e. V-IV. század |
Fa alatt laknak, melyet télire vastag fehér nemezzel
borítanak körül, ám nyáron ezt a nemez borítást leszedik (az indián wigwam
párhuzama, a jurta egyszerűbb alakja, mely használatát a szkítáknál, hunoknál,
mongoloknál és a szibériai népeknél is ismerjük – a ford. jegyzete).
 |
| Szibériai wigwam |
Senki sem bántja ezt a népet, mert szentnek tartják őket.
Semmilyen fegyverük sincs. Ha szomszédaik összevesznek, ők megoldják a
viszályt, és ha valaki hozzájuk menekül, menedéket élvez minden bántalomtól. E
kopasz emberek azt mondják, a szomszédos sziklás hegyekben élőknek olyan a
lábuk, mint a kecskéé (a kecske jó hegymászó), a hegyen túl pedig olyan népek
laknak, akik az év felét alvással töltik (ez utalás lehet olyan népekre, mint a
Ladakban és Zanszkárban élők, akik a rendkívül hideg hosszú telet ma is föld
alatti pincékben, vermekben töltik – a ford. jegyzete). A kopasz emberektől
keletre az Isszedoniánok (wu-szunok) laknak, míg az északi területek
ismeretlenek előttünk.”
Sokan az argippaeanokat a Volgánál élő kalmükök őseinek
tartják, Byung-mo Kim, koreai történész viszont ezt írja róluk:
„A kopasz argippaeanok a mai Pazyrikban éltek, az Altáj
hegység magasföldjein. A Pazyrikban feltárt későbbi szkíta kultúra utolsó
leletei az i. e. III. századból valók. Ebben az időben a buddhizmus terjedt
világszerte. Ezért jutottam a feltevésre, hogy az argippaeanok buddhista szerzetesek
és szerzetesnők lehettek. Lehetséges, hogy a szkíták elvitték a hírt az Altáj
régióból a puszta nomádjaihoz, akik közvetítésével aztán eljutott a Fekete
tengerhez, ahol Hérodotosz élt.”[1]
 |
| Tibeti szerzetesnők jelen korunkban |
 |
| Térkép Hérodotosz szerint (i. e. 450) |
Hérodotosz e fontos feljegyzése egy megvilágosult, szent,
békés, erőszakmentes társadalomban élő szkíta népről tudósít bennünket. Leírása
alátámasztja a buddhista és a bön hagyományokban őrzött közép- illetve
belső-ázsiai megvilágosult birodalmak – Olmo Lungring, Sambala, Orgyen –
egykori valóságos létezését. E birodalmakról azt tartják, hogy az egész népük
elérte a megvilágosodást.
 |
Maitréja Bódhiszattva – szkíta kusán
művészet, Gandhara, Közép-Ázsia – A Szkíta Bölcs Buddha és a bódhiszattvák első
ábrázolásai a szkíta Kusán Birodalom művészetében születtek. A buddhista tan a
szkíta-hun népek által lakott Közép- és Belső-Ázsiában gyorsan elterjedt, és
több mint évezredes virágzása alatt a szkíta-hun mesterek vitték tovább keletre
|
 |
A buddhista tan pártfogói – szkíta előkelők díszes brokát
öltözetben – falfestmény buddhista barlangtemplomban – Kizil, Belső-Ázsia – A
tanítások nagyszámú támogatóra leltek Közép- és Belső-Ázsiában, így a
szerzetesek hamarosan hatalmas buddhista közösségeket alapítottak Turfán,
Kucsá, Kasgár, Khotán virágzó műveltségű gazdag városaiban és másutt. Az
elkövetkező évszázadokban hatalmas kolostorvárosok épültek, amelyek mára
fennmaradt fenséges romjai, számtalan sziklába vájt, gazdagon díszített
temploma, valamint a nagy magyar tudós Stein Aurél és mások által felfedezett
óriási számú szent könyve a buddhizmus legmagasabb szintű műveltségéről és
művészetéről tanúskodik. – Kucsá közelében, Kizilben, több mint háromszáz
buddhista templom épült.
|
[1] Byung-mo Kim, Chairman, Korea Institute of Heritage
“Geography” is the Father of History
http://english.historyfoundation.or.kr/data/Newsletterlist/1004_eng/sub01.html