Tiszta tudattal tiszta világot teremthetünk



Kálacsakra mandala – A mandala a megvilágosult tudat tiszta világa


Elménk művészhez hasonló:
alkotója minden létbirodalomnak.
Mindezt a sokoldalú elme teremti.
 Buddha

Longmen-barlangok, Yungang-barlangok
A Tuoba Wei, más néven Északi-Weiként is ismert dinasztia, amelyet a hun-mongol rokon
Xianbei Tuoba klánja alapított, 386-tól 534-ig uralkodott Észak-Kínában. Az Északi-Wei dinasztiának különösen Észak-Kína 439-ben történt egyesítésében volt szerepe: erre az időszakra jellemző volt a kínaiak szemében külhoni gondolatok, eszmék bevezetése, így például a társadalom hun-xianbei vezető rétege által gyakorolt buddhizmus is ekkor került megalapozásra. Ebből a korszakból sok műalkotás fennmaradt, mind a taoista, mind a buddhista művészetből. Ebben a korszakban építették, az 5. század közepétől a Yungang-barlangokat Datong közelében, és a dinasztia uralkodásának vége felé a Longmen-barlangokat, melyek a későbbi főváros Luoyang mellett épültek. Ezekben több mint 30.000 buddhista műalkotást találtak e dinasztia idejéből.


A természetközeli műveltségek

Kezdettelen idők óta, a világmindenség különböző helyein, számtalan műveltség szívében működött a Belső Ösvény. Földünkön is számos ilyen magasrendű műveltség nyomai maradtak fenn a régi korokból, sőt még napjainkban is találkozhatunk közösségekkel, melyek fenntartják a hagyományt. E műveltségek a megvilágosult társadalom felépítésére törekednek, amihez az út az elme megtisztításán át vezet. E műveltségek népei összhangban élnek elméjük belső, igaz természetével, aminek eredményeképpen képesek megtisztítani, tisztán tartani és kiegyensúlyozni a külső természet erőit is. Ez azért lehetséges, mert sem az elménk belső, sem pedig a természet külső világa nem áll eredendően semmi másból, mint tökéletesen nyitott és szabad lehetőségekből, amelyeket eredetileg semmi sem korlátoz, és kizárólag rajtunk, mint a jelenségek észlelőin múlik, hogy a végtelen lehetőségekből mi ölt alakot. Teljességgel rajtunk, azaz elménk adottságain és felkészültségén múlik, milyennek teremtjük világunkat a rendelkezésünkre álló, és választásainkat egyáltalán nem akadályozó, megfoghatatlan, szabad, végtelen lehetőségekből.

Az ősi belső-ázsiai szellemiség elterjedése és kihatása Földünk kultúráira 
Idries Shah, a nagy szufi tudós szerint

Ling királya Geszár, a szkíta-hun hagyomány megvilágosult harcosainak megtestesítője Tibetben


Szkíta harcos lovával  görög tál rajza 
A görögök élénk kapcsolatokat ápoltak szkíta őseinkkel, akiket igen nagyra becsültek egyenes, tiszta, nem bonyolító gondolkodásukért és életvitelükért. A régi görög források szerint szkíták alatt azokat a rokon népeket értjük, akik „közösség által szervezett és fenntartott élet- és társadalmi formában élő népek voltak”.

Szkíta harcosok  dombormű, Persepolis 
A természetközeli műveltségű szkíta népek a meg­világosult társadalmat építették. Feljegyzések tanúsítják, hogy ebben több helyütt teljes sikerrel is jártak, úgymint például a közép-ázsiai Sambala és Orgyen országokban, ahol a hagyomány szerint az egész nép elérte a megvilágosodást.  A képünkön látható szkíta süvegek alakja a tibeti lámák szertartási süvegeiben máig fennmaradt


Elménk és a világ szétválaszthatatlan

Elménk és a világ szétválaszthatatlan, bensőnk és a külső világ kölcsönösen függ egymástól, és a külső természet rendjének a teremtő ereje a belső természetünk. Döntő jelentősége van ezért annak, hogy elménk milyen állapotban van. A zavaros, tisztátalan, görcsös, erőszakos elme zűrzavaros, szenvedéssel teli világot teremt, ezzel szemben a tiszta, oldott, felszabadult, nyitott, gyengéd elme világa szabad és boldog lesz, ahol a fő teremtő erő a szeretet. A természetközeli műveltségek ezért mindenek fölé helyezik az elme természetes állapotát, amely a minden mesterkéltségtől, erőltetettségtől és bonyolítástól mentes természetes, szabad, gyengéd és boldog elmeállapot. Ez tükröződik egész életvitelükben, ennek megvalósítása az egész társadalom legfőbb törekvése.

Ázsia szent hegye, a KailásA buddhisták, a bönpok és a hinduk egyaránt tisztelik. A buddhisták Kailást, a tantrikus meditációs istenséggel Demcsoggal és párjával, Dordzse Pámóval azonosítják

A sztúpa a megvilágosult szellem jelképe, és a szellemi finomenergiák „erőműve”– Tibet


Ébrenlét, álom és látomás

A Belső Ösvényt követő természetközeli műveltségek emberének valósága nagyban különbözik a mai civilizációnk bonyolításra nevelt emberéétől. Világlátása és tapasztalása alapjában más értékekre épül, és elméjének más képességei fejlesztésére helyez hangsúlyt, mint a racionális gondolkodásra nevelt nyugati ember. Számára az ébrenlét, álom és látomás állapotai nem különülnek el alapvetően, mint ahogy a jelen, múlt, jövő határai is könnyebben átjárhatóak. Álmaiban, látomásaiban megvilágosultakkal, istenekkel, szentekkel és ezek közvetítőivel találkozhat, akik szólnak hozzá, tanítást, segítséget adnak neki. Így a mi számunkra oly nagy mértékben meghatározó tér-idő képzeteitől nem korlátozott tudáshoz és segítséghez is könnyen hozzájuthat. A természetközeli műveltségek szívében ilyen megvilágosult, isteni tudás és tevékenység működik – és mindez az elme természetéből fakad.

A lét és nemlét mezsgyéjén, égen-földön
vágtató táltos paripa – szkíta kultúra, Isszik, Belső-Ázsia, i. e. V–IV. század

szarvas az egyik legfontosabb jelkép az egész szkíta-hun szellemiségben. Számos megvilágosultnak, istennek és tanvédőnek a hátas állata, azaz hordozója. Megvilágosultak, tanító mesterek és istenek veszik magukra alakját, amikor az emberekkel találkoznak. Táltosok hátasa, melyen a felső világokba emelkednek. 


Hun vitéz életfás istennő színe előtt – nemezszőnyeg
mintája – Pazyrik, Belső-Ázsia, i. e. VI–III. század

Állatalakban küzdő táltosok – nemez
szőnyeg mintája – Pazyrik, Belső-Ázsia, i. e. IV. század



Madáristenség násza istennővel –
Nagyszentmiklósi aranykincs, VII–VIII. század, Magyarország



A fenti szöveg a Szkíták és hunok a Buddhák ősi útján című két kötetes könyv I. részéből származik.