Fordítsuk tudatunkat a
belső ösvény felé
Ha meghalnánk, mielőtt időnk lett volna
a dharmagyakorlásra, az
pontosan olyan lenne, mint üres kézzel hazatérni egy drágakövekkel teli
szigetről. Micsoda
hihetetlen mulasztás! Ezért most elhatározom a következőt:
„Nem fogom ezt a lehetőséget elszalasztani! Amíg a kezemben van ez az értékes lehetőség, gyakorolni
fogom a belső ösvényt.”
A nyolc világi késztetés
Amíg
elvárások és félelmek határozzák meg életünket, nem vagyunk függetlenek, így a
szenvedés mindig megtalál. Óvakodjunk ezért attól, hogy a nyolc világi
késztetés reményei és félelmei vezéreljenek, melyek a következők:
nyerés, siker
– vesztés
dicséret –
elmarasztalás
jó hírnév –
rossz hírnév
öröm –
fájdalom
Ezek
elkerülésében és életünk valódi értékeinek megtalálásában segít bennünket az
elmélkedés a négy gondolaton.
A négy gondolat
1. A drága embertest
Első gondolatom e drága,
szabad,
áldott emberéletem;
nehéz
elnyerni, könnyen elvész,
mától
értelmesen használom!
2. Mulandóság
Világ és a
lények elmúlnak,
életerőnk vízben buborék,
halál óráját
nem tudhatom,
holttest
leszek, mikor meghalok;
csak az
ösvény segíthet rajtam,
mától
szorgalmasan gyakorlok!
3. Tett, ok, gyümölcs
Ha meghalok,
nincs választásom;
sorsom
uralni, ha akarom,
soha rosszat,
csak jót gyakorlok;
naponta
önmagam vizsgálom.
4. A kényszer köre
Helyek,
társak, öröm és vagyon,
hóhér-adta
étek módjára,
létkör három
kínját okozza;
ébredésért,
nagy buzgalommal,
kötődést elvágva gyakorlok.
Egész világlátásunkat a négy gondolatra alapozzuk. Egész nap magunkkal
hordjuk, újra és újra elmélkedünk rajta. Azt mondják, aki naponta nem gondol
négyszer a mulandóságra, nem különbözik az állatoktól.
Menedékvétel
Megidézzük magunk előtt a térben az erőforrásunkat, és körülöttünk az összes lénnyel, családunkkal, barátainkkal, ellenségeinkkel és mindenki mással menedékért folyamodunk hozzájuk:
Buddha,
Dharma, Szangha oltalmam,
amíg meg nem
világosodtam.
Adás és más
erények által
legyek buddha
lények javára.
Végezetül az áldás
belénk olvad, s feloldódunk benne.