Milarepa tanítása a látszatigazságról

VÍZÉRT JÓ BORT

EGYSZER MILAREPA, a nagy tibeti jógi letelepedett az út szélén nézelődni. Egy pár csinos, felékszerezett lány haladt el mellette. Látván lesoványodott testét, az egyik így szólt:
 Nézzétek, milyen nyomorult! Sose szülessek ilyennek!
Egy másik így szólt:
 Szerencsétlen! Az ilyen látvány elkeserít.
 Együttérzek ezekkel a tudatlan lényekkel  gondolta Milarepa, majd felállt, és megszólította őket:
 Leányaim, ne beszéljetek így! Nincs okotok aggodalomra, mert még ha szeretnétek, se tudnátok így születni, mint én. Megindító, hogy sajnáltok engem, azonban sajnálatotok büszkeségből és téves megítélésből fakad. Hallgassátok meg dalomat:

Milarepa, a nagy tibeti jógi

Együttérző tanítóm, Marpa, tekints rám, add áldásodat!

A lényeket rossztetteik uralják, és
nem becsülnek senkit, csak önmagukat tartják nagyra.
Szerencsétlen lányok, ti csak a közönséges életben hisztek.
Önhittség és tévhitek tüze ég bennetek.
Sajnálom az ilyen éretlen lényeket.

A hanyatlás korának e sötét napjaiban
a csalókat istenként tisztelik,
a képmutatók ára az aranynál drágább,
míg az igazakat félrelökik, mint útról a követ.
Sajnálom az ilyen zavaros embereket.

Ti, büszke leánykák, hugocskáim,
és én, Milarepa Gunthangból,
egymás szemében zavaróak vagyunk.
Vessük hát össze sajnálatunkat,
s az együttérzés kopjáját előre szegezve,
lássuk, a végén ki győz.

Az ostoba fecsegésre
Milarepa szent tanítással felel,
vízért jó bort ad,
rosszra jóval válaszol.


Így énekelt Milarepa. A lány, aki megsajnálta, megszólalt:
 Ez az ember Milarepa. Önteltségünkben egy csomó ostobaságot beszéltünk. Kérjünk bocsánatot.
Milarepa ennek a lánynak különleges útmutatásokat adott, mire ő felajánlott hét kagylót. A lányok tiszteletük jeléül leborultak a mester előtt, és bocsánatot kértek. Kérésükre Milarepa a következő útmutatást adta:

Együttérző Tanítóm, tekints rám,
felajánlom a szent tanítást e rövid dalban.

Fenn, az istenek mennyei palotájában
a közönséges tanokat kedvelik, az igaz tant elvetik.

Alant, a kígyószellemek palotájában
a világi dolgokat kedvelik, a mélységes tanításokat elvetik.

Középütt, az emberek földjén
a hamis tanítókat kedvelik, az igazakat elvetik.

Közép-Tibet négy tartományában
a tanítást kedvelik, a gyakorlást elvetik.

E hanyatló kor sötét napjaiban
a gonosz embereket kedvelik, a jókat elvetik.

E szép lányok szívükben
a csinos legényt kedvelik, a remetét elvetik.

E leánykák fülében
ez a rövid dal szépen cseng,
a mélységes tan rosszul hangzik.

Ezek az én dalba foglalt útmutatásaim;
válaszom az ajándék hét kagylóra;
a megbocsátást így ünnepelem.

Így énekelt Milarepa. A lányok hittek szavaiban, és folytatták útjukat.


Milarepa életének első szakaszáról készült film ajánlója:


*

A látszatigazság birodalmában, ahol a jelenségek akadályozók, mindig vannak képzetek, amelyek igazak és nem igazak.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ami az egyiknek igaz, a másiknak nem igaz, és ami az egyiknek nem igaz, a másiknak igaz.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Erre hívja fel figyelmünket a mesekezdő “hol volt, hol nem volt.”


A zavaros tudat szerint az igazság létezik időlegesen, mint igaz és nem igaz képzetek, a szándékhoz és a körülményekhez való viszonyától függésben. Ezt hívjuk viszonylagos vagy látszatigazságnak.