VÍZÉRT
JÓ BORT
EGYSZER
MILAREPA, a nagy tibeti jógi letelepedett az út szélén nézelődni.
Egy pár csinos, felékszerezett lány haladt el mellette. Látván
lesoványodott testét, az egyik így szólt:
– Nézzétek, milyen
nyomorult! Sose szülessek ilyennek!
Egy másik így szólt:
– Szerencsétlen! Az ilyen
látvány elkeserít.
– Együttérzek ezekkel a
tudatlan lényekkel – gondolta Milarepa, majd felállt, és
megszólította őket:
– Leányaim, ne beszéljetek
így! Nincs okotok aggodalomra, mert még ha szeretnétek, se
tudnátok így születni, mint én. Megindító, hogy sajnáltok
engem, azonban sajnálatotok büszkeségből és téves megítélésből
fakad. Hallgassátok meg dalomat:
 |
| Milarepa, a nagy tibeti jógi |
Együttérző tanítóm,
Marpa, tekints rám, add áldásodat!
A lényeket rossztetteik
uralják, és
nem becsülnek senkit, csak
önmagukat tartják nagyra.
Szerencsétlen lányok, ti
csak a közönséges életben hisztek.
Önhittség és tévhitek
tüze ég bennetek.
Sajnálom az ilyen éretlen
lényeket.
A hanyatlás korának e
sötét napjaiban
a csalókat istenként
tisztelik,
a képmutatók ára az
aranynál drágább,
míg az igazakat
félrelökik, mint útról a követ.
Sajnálom az ilyen zavaros
embereket.
Ti, büszke leánykák,
hugocskáim,
és én, Milarepa
Gunthangból,
egymás szemében zavaróak
vagyunk.
Vessük hát össze
sajnálatunkat,
s az együttérzés
kopjáját előre szegezve,
lássuk, a végén ki győz.
Az ostoba fecsegésre
Milarepa szent tanítással
felel,
vízért jó bort ad,
rosszra jóval válaszol.
Így
énekelt Milarepa. A lány, aki megsajnálta, megszólalt:
– Ez az ember Milarepa.
Önteltségünkben egy csomó ostobaságot beszéltünk. Kérjünk
bocsánatot.
Milarepa ennek a lánynak
különleges útmutatásokat adott, mire ő felajánlott hét
kagylót. A lányok tiszteletük jeléül leborultak a mester előtt,
és bocsánatot kértek. Kérésükre Milarepa a következő
útmutatást adta:
Együttérző Tanítóm,
tekints rám,
felajánlom a szent
tanítást e rövid dalban.
Fenn, az istenek mennyei
palotájában
a közönséges tanokat
kedvelik, az igaz tant elvetik.
Alant, a kígyószellemek
palotájában
a világi dolgokat
kedvelik, a mélységes tanításokat elvetik.
Középütt, az emberek
földjén
a hamis tanítókat
kedvelik, az igazakat elvetik.
Közép-Tibet négy
tartományában
a tanítást kedvelik, a
gyakorlást elvetik.
E hanyatló kor sötét
napjaiban
a gonosz embereket
kedvelik, a jókat elvetik.
E szép lányok szívükben
a csinos legényt kedvelik,
a remetét elvetik.
E leánykák fülében
ez a rövid dal szépen
cseng,
a mélységes tan rosszul
hangzik.
Ezek az én dalba foglalt
útmutatásaim;
válaszom az ajándék hét
kagylóra;
a megbocsátást így
ünnepelem.
Így énekelt Milarepa. A
lányok hittek szavaiban, és folytatták útjukat.
Milarepa életének első szakaszáról készült film ajánlója:
*
A
látszatigazság birodalmában, ahol a jelenségek akadályozók,
mindig vannak képzetek, amelyek igazak és nem igazak.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ami
az egyiknek igaz, a másiknak nem igaz, és ami az egyiknek nem igaz,
a másiknak igaz.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Erre
hívja fel figyelmünket a mesekezdő “hol volt, hol nem volt.”
A
zavaros tudat szerint az igazság létezik időlegesen, mint igaz és
nem igaz képzetek, a szándékhoz és a körülményekhez való
viszonyától függésben. Ezt hívjuk viszonylagos vagy
látszatigazságnak.