Közelebb a valósághoz
Az alábbi szöveg Tiszteletreméltó Láma Csöpel, az Istenség Jógáról – 2019. április 6-án – adott szóbeli tanítása alapján került leírásra.
Tartsunk egy kis szünetet és próbáljuk meg csak érezni, hogy ülünk. Üljünk, tehát engedjük magunkat ténylegesen ráülni a földre, a föld megtartó erejére, akkor is, ha széken ülünk, nincs különbség, tehát a széken ugyanúgy a föld ereje tart minket. Engedjük magunkat jól rátottyanni, ráhuppanni a földre, legyünk rajta a földön és élvezzük. Élvezzük – „na most életemben először talán, de nagyon jól ülök, itt most, nagyon jól ülök, nagyon jól el tudok tényleg lazulni, és rá tudom magam bízni a földre”.
Kövessük a kilégzést, és minden kilégzéssel újra és újra lazuljunk el, oldódjunk. És engedjük rá magunkat a földre. Minden kilégzéssel újra meg újra tökéletesen ellazulunk, újra ellazulunk, minden porcikánk, minden tagunk. És engedjük, hogy egy szívből jövő jó érzés ragyogjon fel, ez egy olyan jó érzés, mint még soha. Nincsen semmi kényszer, nincsenek elvárások, nem kell megfelelni senkinek, nem kell teljesítenünk semmit, egyszerűen csak ülünk, és magunknak ülünk, nem azért mert azt mondták, hanem azért mert nekünk nagyon-nagyon jól esik.
A hétköznapi tudat
Tehát a lényeg a jóleső jelenben lét. El vagyunk idegenedve a jelenünktől, a testünktől, a beszédünktől, a gondolatainktól is, ezt hívjuk úgy, hogy neurotikus zavaros tudat. Érezzük, hogy a légzésünk fölszabadul, hasi légzés, fölszabadulttá válik a légzés, mint amikor alszunk. És ebben a jelenben létben van valami nagyon hétköznapi, ez fontos, nem különleges, azt mondjuk, különleges, de igazából azt értjük ez alatt, hogy nagyon hétköznapi. Mert mindig a különlegeset hajszoljuk, ami maga a zavaros tudat, a neurotikus tudat izgágasága, mert elidegenültünk az egyszerű, hétköznapi valóságtól. Nem is tudjuk, hogy mi az.
Van valami, amit úgy hívunk, de az már megint egy neurotikus bélyeg, és attól persze menekülünk, attól, amit úgy hívunk hogy a hétköznapi valóság. Ez egy neurotikus elidegenedett bélyeg. Nem tudjuk, mi az, hogy hétköznapi valóság. A belső ösvényen a legmagasabb kifejezések közé tartozik az, amit úgy hívunk, hogy a hétköznapi tudat. Úgy hívják, hogy tamal sepa tibetiül - hétköznapi tudat. A tudatnak a legegyszerűbb, tökéletesen leegyszerűsödött állapota, amikor már nem áll semmi köztünk és a valóság között. Akkor ténylegesen a valóságban vagyunk, amikor itt van a tamal sepa, a hétköznapi tudat. A probléma az elidegenedett, zavaros, neurotikus tudat, mert az áll a valóság és miközénk. Az olyan, mint egy köd, egy függöny, köztünk és a valóság között, méghozzá kavargó, mozgó függöny, amitől egyáltalán nem látjuk a valóságot, csak ezt a kavargó mozgó függönyt, és azt hisszük, hogy az a valóság.
A tamal sepa nagyon fontos, hétköznapi tudat, ami azt jelenti, hogy a tudat az, ami, vagyis tökéletesen semmi, mondhatjuk, bizonyos értelemben. Olyan értelemben semmi, hogy nem áll közénk és a valóságunk közé a saját tudatunk.
Hát ez mit jelent a hétköznapi életben? Azt jelenti, hogy találkozunk valakivel, és képesek vagyunk őt tényleg szeretni, és nagyra értékelni, tisztelni. Ezzel szemben a zavaros tudat mit csinál? Az mindjárt nézi, mérlegeli, ítéleteket alkot, összehasonlítja, kiértékeli, azt mondja, hogy ez igen, így meg úgy, ezt nem bírom benne, ez zavaró benne, tetszik-nem tetszik, szeretem-nem szeretem, elfogadom-nem fogadom, tehát állandóan ebben a kettősségben cikázik a tudat, tetszik-nem tetszik, elfogadom-nem fogadom, enyém-nem enyém, jó-nem jó, jó-rossz, szép-csúnya stb. Ez a zavaros tudat függönye köztünk és a valóság között, és teljesen elfedi a valóságot, úgy hogy csak magát a zavaros tudatot érzékeljük.
A zavaros tudat trükkje
Azonban a zavaros tudat nagy trükkje az, hogy közben elhiteti velünk, hogy ez a valóság. Az ő zavaros kavargása a valóság, és nem is gondoljuk, hogy ez nem a valóság, hanem a valóság az valami teljesen más. Ezért a tudatot megtisztítva elérünk az egyszerű hétköznapi tudathoz, ami pedig egyszerű hétköznapi módon nem vacakol. A tudat tökéletesen átlátszó. A tudat képes tökéletesen tükrözni a valóságot, megmutatni a valóságot. Tehát a tudat arra való, hogy a valóságot érzékeljük, de ehelyett a tudat elszabadult, megbolondult, és mindent összezavar, elferdít, megváltoztat, összekuszál, tönkretesz, szörnyű dolgokat csinál az egyszerű és jóravaló dolgokból, és aztán még el is hiteti velünk, hogy ez a valóság. Tehát a hús-vér testünk teszi lehetővé, hogy dolgozzunk a tudatunkkal, ezért a hús-vér test nagyon fontos.
Könyvajánló a témához:
Láma Csöpel: A jelenben lét gyakorlata
Megvásárolható a dharmakonyvek.hu webshopban itt:
https://dharmakonyvek.hu/a-jelenben-let-gyakorlata.html
vagy központjainkban: www.buddha-tar.hu
Az alábbi szöveg Tiszteletreméltó Láma Csöpel, az Istenség Jógáról – 2019. április 6-án – adott szóbeli tanítása alapján került leírásra.
Tartsunk egy kis szünetet és próbáljuk meg csak érezni, hogy ülünk. Üljünk, tehát engedjük magunkat ténylegesen ráülni a földre, a föld megtartó erejére, akkor is, ha széken ülünk, nincs különbség, tehát a széken ugyanúgy a föld ereje tart minket. Engedjük magunkat jól rátottyanni, ráhuppanni a földre, legyünk rajta a földön és élvezzük. Élvezzük – „na most életemben először talán, de nagyon jól ülök, itt most, nagyon jól ülök, nagyon jól el tudok tényleg lazulni, és rá tudom magam bízni a földre”.
Kövessük a kilégzést, és minden kilégzéssel újra és újra lazuljunk el, oldódjunk. És engedjük rá magunkat a földre. Minden kilégzéssel újra meg újra tökéletesen ellazulunk, újra ellazulunk, minden porcikánk, minden tagunk. És engedjük, hogy egy szívből jövő jó érzés ragyogjon fel, ez egy olyan jó érzés, mint még soha. Nincsen semmi kényszer, nincsenek elvárások, nem kell megfelelni senkinek, nem kell teljesítenünk semmit, egyszerűen csak ülünk, és magunknak ülünk, nem azért mert azt mondták, hanem azért mert nekünk nagyon-nagyon jól esik.
 |
| Meditációs ülés változatai |
A hétköznapi tudat
Tehát a lényeg a jóleső jelenben lét. El vagyunk idegenedve a jelenünktől, a testünktől, a beszédünktől, a gondolatainktól is, ezt hívjuk úgy, hogy neurotikus zavaros tudat. Érezzük, hogy a légzésünk fölszabadul, hasi légzés, fölszabadulttá válik a légzés, mint amikor alszunk. És ebben a jelenben létben van valami nagyon hétköznapi, ez fontos, nem különleges, azt mondjuk, különleges, de igazából azt értjük ez alatt, hogy nagyon hétköznapi. Mert mindig a különlegeset hajszoljuk, ami maga a zavaros tudat, a neurotikus tudat izgágasága, mert elidegenültünk az egyszerű, hétköznapi valóságtól. Nem is tudjuk, hogy mi az.
Van valami, amit úgy hívunk, de az már megint egy neurotikus bélyeg, és attól persze menekülünk, attól, amit úgy hívunk hogy a hétköznapi valóság. Ez egy neurotikus elidegenedett bélyeg. Nem tudjuk, mi az, hogy hétköznapi valóság. A belső ösvényen a legmagasabb kifejezések közé tartozik az, amit úgy hívunk, hogy a hétköznapi tudat. Úgy hívják, hogy tamal sepa tibetiül - hétköznapi tudat. A tudatnak a legegyszerűbb, tökéletesen leegyszerűsödött állapota, amikor már nem áll semmi köztünk és a valóság között. Akkor ténylegesen a valóságban vagyunk, amikor itt van a tamal sepa, a hétköznapi tudat. A probléma az elidegenedett, zavaros, neurotikus tudat, mert az áll a valóság és miközénk. Az olyan, mint egy köd, egy függöny, köztünk és a valóság között, méghozzá kavargó, mozgó függöny, amitől egyáltalán nem látjuk a valóságot, csak ezt a kavargó mozgó függönyt, és azt hisszük, hogy az a valóság.
A tamal sepa nagyon fontos, hétköznapi tudat, ami azt jelenti, hogy a tudat az, ami, vagyis tökéletesen semmi, mondhatjuk, bizonyos értelemben. Olyan értelemben semmi, hogy nem áll közénk és a valóságunk közé a saját tudatunk.
Hát ez mit jelent a hétköznapi életben? Azt jelenti, hogy találkozunk valakivel, és képesek vagyunk őt tényleg szeretni, és nagyra értékelni, tisztelni. Ezzel szemben a zavaros tudat mit csinál? Az mindjárt nézi, mérlegeli, ítéleteket alkot, összehasonlítja, kiértékeli, azt mondja, hogy ez igen, így meg úgy, ezt nem bírom benne, ez zavaró benne, tetszik-nem tetszik, szeretem-nem szeretem, elfogadom-nem fogadom, tehát állandóan ebben a kettősségben cikázik a tudat, tetszik-nem tetszik, elfogadom-nem fogadom, enyém-nem enyém, jó-nem jó, jó-rossz, szép-csúnya stb. Ez a zavaros tudat függönye köztünk és a valóság között, és teljesen elfedi a valóságot, úgy hogy csak magát a zavaros tudatot érzékeljük.
 |
| Amikor a zavaros tudat megtisztul képesek leszünk látni mindenkiben a buddhát |
A zavaros tudat trükkjeAzonban a zavaros tudat nagy trükkje az, hogy közben elhiteti velünk, hogy ez a valóság. Az ő zavaros kavargása a valóság, és nem is gondoljuk, hogy ez nem a valóság, hanem a valóság az valami teljesen más. Ezért a tudatot megtisztítva elérünk az egyszerű hétköznapi tudathoz, ami pedig egyszerű hétköznapi módon nem vacakol. A tudat tökéletesen átlátszó. A tudat képes tökéletesen tükrözni a valóságot, megmutatni a valóságot. Tehát a tudat arra való, hogy a valóságot érzékeljük, de ehelyett a tudat elszabadult, megbolondult, és mindent összezavar, elferdít, megváltoztat, összekuszál, tönkretesz, szörnyű dolgokat csinál az egyszerű és jóravaló dolgokból, és aztán még el is hiteti velünk, hogy ez a valóság. Tehát a hús-vér testünk teszi lehetővé, hogy dolgozzunk a tudatunkkal, ezért a hús-vér test nagyon fontos.
Láma Csöpel: A jelenben lét gyakorlata
Megvásárolható a dharmakonyvek.hu webshopban itt:
https://dharmakonyvek.hu/a-jelenben-let-gyakorlata.html
vagy központjainkban: www.buddha-tar.hu