A
dokumentumfilm azon elméletek egyikét vizsgálja, amely Jézus
életét Indiával összefüggésbe hozza. Számos olyan bizonyítékot
mutat be, amely magánszemélyek kutatómunkáján alapul. A film a
bemutatott elméletet nem tekinti végérvényesen bizonyítottnak.
A
történelem még ma is sok titkot rejt, ami lázban tartja a
kutatókat. Némely talány megoldása akár az egész történelmi
felfogásunkat megváltoztathatja. Egyik ilyen izgató történet az,
amely csendben vár több mint 1900 éve az indiai Nagar (Khanyar -
Srinagar) vidékein. Ez a terület rejti a modern világ egyik
legnagyobb rejtélyét. Számos szankszkrit, buddhista, arab és
kasmíri történelmi forrás szerint Jézus másik neve Yuza Aszaf
volt. E szövegek szerint Jézus nem halt meg a kereszten. Túlélte
a keresztre feszítést, majd Kasmírba költözött. Kasmírban
sokáig tanított, és végül nagyon öreg korában hagyta el a
fizikai létet.
Figyelemreméltó,
hogy a film által bemutatott kutatások milyen gazdag keleti
forrásanyagra támaszkodnak. Régi indiai, kasmíri, buddhista,
perzsa, arab hiteles írott történelmi forrásokból idéznek.
Ezekből kiviláglik, hogy Jézus indiai és himalájai buddhista és
védikus mesterektől és spirituális központokban tanult ifjú
korában, és a buddhizmus tanításait vitte magával szülőföldjére.
A
nem-dogmatikus eurázsiai belső ösvénynek
Európában
spirituális megújulást
előidéző nagy hullámai közül ezek szerint tehát ő volt
a harmadiknak az elhozója. Előtte jártak a pre-szókratikus görög
filozófusok megvilágosult szkíta mesterei – Abarisz (az Avar),
Toxarisz (a Tokhár), Anaxarchisz (az Onogur) és mások –, őket
követte az Indiában tanult görög Pyrrho, Nagy Sándor korában, a
harmadik tehát Jézus, majd őt követték Atilla hunjai, Árpád
magyarjai, majd a reneszánsz görög és egyéb mesterei, a 19.
században Kőrösi Csoma és mások munkássága, napjainkban pedig
a tibeti, indiai, japán és más mesterek.
A film itt tekinthető meg: