TISZTA SZEMLÉLET – Az ősi eurázsiai nem-dogmatikus szellemiség magyar hagyományának sarokkövei – 3. rész

–
Évezredek sötétjét elűzi egyetlen gyertya fénye –
Ne átkozd a sötétséget, gyújts világot!

Ne hagyd magad lealacsonyodni,
és a mások hibái nem fognak a károdra válni.

Kálacsakra mandala – A mandala a megvilágosult tudat tiszta világa

A világra kétféleképpen tekinthetünk. Tekinthetünk a dolgokra úgy, hogy azt látjuk meg, mi a jó bennük, vagyis a tisztaságukat látjuk; vagy tekinthetünk rájuk úgy, hogy azt látjuk meg, mi a rossz bennük, vagyis tisztátalannak látjuk őket. Szemléletünk rányomja bélyegét cselekedeteinkre, ezért a
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
cselekedeteinket elvégezhetjük akár tiszta, akár tisztátalan szemlélettel.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Dalai Láma: Buddha tanítása azt mondja, 
hogy a világ és a lények valódi természete a jóság
Például, valakinek adhatunk valamit úgy, hogy egyszerűen meg akarunk szabadulni egy felesleges dologtól, vagy úgy, hogy egyáltalán nem törődünk azzal, hogy amit adunk jó-e az illetőnek. Ez a magatartás egyszerű érdektelenség – ami pedig tisztátalan szemlélet.

Azonban adhatunk figyelmesen is. Felmérhetjük gondosan a helyzetet, és megállapíthatjuk, hogy amit adunk, arra annak az embernek valóban szüksége van-e. Ugyanez vonatkozik minden cselekedetre és élethelyzetre.

Például lehetünk nagyon türelmesek egy helyzetben, miközben így gondolkozunk: “Ez a szerencsétlen nyomorult, aki engem bánt, sajnálatra méltó, de mivel nemigen tudok mást tenni, legjobb a dolgot elviselni.” – Azonban ez nem tiszta szemlélet.

Ezzel szemben felvehetünk egy bátor magatartást is, ezzel a gondolattal: “Még ha vissza is adhatnám neki mindezt, sosem tenném.” – Ez már tiszta szemlélet.

Maitreya Buddha - a Szeretet Buddhája
Minden lénynek buddhatermészete van

A tiszta szemlélet megalkuvás nélküli folyamatos fenntartásán alapul a valódi, bátor türelem, amely félelemmentes, és hatalmas legyőzhetetlen erőt ad.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Bármilyen helyzet adódik, bármilyen próbatétellel kerülünk szembe, nem tántorodunk el józanságunk méltóságától, nem engedjük magunkat lealacsonyodni.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem engedjük, hogy a zavaros érzelmek – a gyűlölet, a gőg, a ragaszkodás, az irigység vagy az ostobaság – eluralkodjanak rajtunk, és a nyomukban rosszindulatú kívánságok, gondolatok fogalmazódjanak meg.

Csenrézi, az Együttérzés Buddhája

Ezzel szemben, az nem valódi türelem, ha tiszta szemlélet nélkül, gyáván erőlködünk a kellemetlenségek és a megpróbáltatások kénytelen-kelletlen elviselésén, miközben elménkben kavarog a gyűlölet, bosszúszomj, megvetés, félelem és a többi zavaros érzelem és tisztátalan gondolat.

Ha tiszta szemléletet gyakorolunk, az életünkben adódó nehézségekből soha sem lesz szenvedés, mert minden helyzetben meglátjuk a jót, a fejlődésre és a segítésre adódó alkalmat. Ezért
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
a tiszta szemlélet egy olyan mérhetetlen hatalmas erő, amellyel az egész világot megváltoztathatjuk.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 A sztúpa egy mandala, vagyis szakrális alakzat, amely a megvilágosodott tudatot szimbolizálja.

Zalaszántói Békesztúpa

A tiszta szemléletet és a valódi türelmet csak akkor tudjuk gyakorolni, ha próbáknak vagyunk kitéve. Erről szól az alábbi mesénk, melyben Erős János magatartása a tiszta szemlélet tökéletes példája: A rábízott feladatokat becsületesen elvégzi, és meg sem fordul fejében, hogy a pópa az ő rosszakarója. Ezzel szemben a pópa egyre csak újabb és újabb fondorlatokat eszel ki János elveszejtésére, miközben kifelé türelem színlelésére kényszerül.

HARAGSZIK-E, ATYÁM?
Magyar mese

HOL VOLT, HOL NEM VOLT, élt egyszer egy özvegyasszony. Volt neki egy fia, Jánosnak hívták. Már tizennyolc esztendős volt, de semmit sem akart dolgozni. Az anyja nagyon búsult, hogy mi lesz az ő fiával, mert az csak ült a sutban, és őrölgette a hamut.
Amikor húsz éves lett, a szomszédban házat építettek.
- Mit kopácsolnak azok ott túl a szomszédban? – mondja János az anyjának.
- Házat építenek, fiam. Mindenki dolgozik, csak te nem akarsz!
- Elmegyek én is, segítek!
Elment hát. Éppen a gerendákkal kínlódtak, de sehogy sem bírták.
- Álljatok félre onnan, majd én felrakom!
- Eltakarodj, te hamuőrlő, nem érsz meg egy hagymát!
- Ne olyan mérgesen, mert nektek se fele kár, amit megesztek, ha még azokat a hitvány karókat se tudjátok feltenni!
Azzal fogja János a gerendákat, és felhányja a házra. Lett neki egyszerre becsülete, mindenhová hívták napszámba. Abból, amit keresett, megélt becsületesen az anyjával.
A falu pópája igen fösvény ember volt. Azt mondja Jánosnak:
- Szegődj hozzám, János. Három nap egy esztendő. Eltartalak esztendeig, édesanyáddal együtt, de bért nem adok egyebet: hanem kettőnk közül amelyik hamarabb megharagszik, annak a hátából egy pár bocskorszíjat és bocskort vághat a másik.
János elszegődött a pópához.
Első nap János csépelt reggeltől délig, de se früstököt, se ebédet nem vittek neki. Erre, amit addig csépelt, bevitte a kocsmába, megitta, megette, és amikor hazament este, kérdezte a pópa:
- Na hol van, amit csépeltél?
- Hát elvittem a kocsmába, megittam, megettem. Haragszik, atyám?
- Nem haragszom. – Számba vette a pópa, hogy Jancsinak enni kell, mert egyébként nem lesz haszna. Másnap tett neki kenyeret, szalonnát, hagymát és egy kis pálinkát is a tarisznyájába. János nekilátott, és mind kicsépelte a búzát, egy szikrát sem hagyott.
Másnap így szól a pópa:
- Most elmégy szántani. A kutya majd megy az ökrök előtt, s ahol leül, ott fogsz szántani.
A kutya egy tábla búzában ült le, János pedig el is kezdett szántani ott, a búzában.
Kimegy a pópa, látja a töméntelen kárt, mire János megkérdezi:
- Haragszik, atyám?
- Nem haragszom fiam – mondja, pedig nagyon megharagudott.
Tanakodott a pópa otthon a feleségével, hogy Jánost nem akarja tovább tartani szolgának.
- Hogy pusztítsam el, hogy küldjem el, mikor fogadásunk van? Mindjárt bocskort meg szíjat hasít a hátamból.
Kitalálta hát, hogy kiküldi a nagyerdőre.
- Menj, János – mondja a pópa – van nekem egy disznócsordám meg egy disznópásztorom az erdőben. Miklós bácsinak hívják. Vigyél neki egy inget és egy gatyát. Mondjad neki, vegyen fehér inget meg fehér gatyát, mert már régen nem vett. És hajtsátok haza a disznókat.
Elment János, de a pópának nem volt disznócsordája, hanem arra gondolt, hogy Jánost az erdőben biztosan megeszik a vadak.
Megy János, viszi az inget meg a gatyát, de sehol disznócsordát, disznópásztort nem lát. Egyszer csak talál egy falka vaddisznót meg egy medvét. A medve épp kerítette a vaddisznókat. Gondolta, az a disznópásztor, a Miklós bácsi.
- Álljon meg – mondja a medvének – vegyen fel inget és gatyát! Hoztam tiszta fehéret. Azután meg hajtsuk haza a disznókat.
De a medve oda se neki, csak elkezdi:
- Mamm-mamm!
- Ne majd-majd, hanem most rögtön vegye fel ezt az inget, azt parancsolta a pópa.
A medve csak cammogott ide s tova. Megfogta János a medvét:
- Miklós bá, itt az ing meg a gatya. Vegye fel, és hajtsuk a disznókat!
A medve csak nem hallgatott a szóra. János megfogta, és két jó pofont adott neki. A medve megint elkezdi:
- Mamm-mamm!
- Nem majd, hanem most rögtön hajtsuk a disznókat!
Látta a medve, hogy János ugyancsak készül őt megpofozni, felmászott egy fára.
- Jöjjön le onnan, Miklós bá, hajtsuk a disznókat, este lesz!
De a medve nem jött le. János fogott egy nagy rudat, leszurkálta onnan.
A medve megint elkezdte:
- Mamm-mamm!
- Mindig csak majd-majd! Most rögtön! – mondta János, és megragadta a medve fülét. Adott neki egy jó pofont, és húzta. A rúddal terelte a disznókat, a másik kezével meg Miklós bát fogta. A disznók is, hogy látták, hogy egyet-egyet kapnak a rúddal, mentek szépen. Csak egy szörnyű vadkan nem akart menni, az nekifutott, hogy megmarja. De János úgy agyoncsapta a rúddal, hogy mindjárt felfordult. Aztán odaadta Miklós bának, vigyázzon rá, amíg a többit összetereli.
Hanem Miklós bá mind egy falásig megette.
- A felét meghagyhatta volna – elégedetlenkedett János, ahogy elindultak. Megfogta ismét a medve fülét, és vitte.
Amikor a kapun be akarnak hajtani a disznókkal, hát meglátja őket a pópa.
- Jaj, istenem! – mondja a feleségének. – Hazajött János, hoz egy medvét, meg egy csomó vaddisznót!
- Ez a Miklós bá nem ér egy fabatkát sem! – mondja János – Ráadtam a fehér inget, gatyát, s mégsem akart jönni. De enni nagyon jól eszik, egy egész vadkant megevett. Én ugyan egy napig se tartanám tovább!
- Nem is tartom, fiam, csak kergesd ki még a faluból is!
Fülön fogta János a medvét, kivezette a mezőre, az meg futott egyenest be az erdőbe.
- Ettől megszabadultam – gondolta a pópa – de mit kezdjünk a disznókkal?
- A csűrbe rekeszd be a disznókat – mondja Jánosnak – és holnap vágjuk le őket, de mind!
Kezdik reggel vágni. Vágják két nap, s pörkölik szalmával. Harmadik nap elfogyott a szalma.
- János fiam – mondja a pópa – eredj el a szomszédba, kérj kölcsön szalmát.
Elmegy János a szomszédba, s kér kölcsön szalmát. Azt mondja a szomszéd:
- Hátul a csűr mellett van, onnét vigyél, János, amennyit gondolsz.
János felveszi az egész boglya szalmát, és viszi az udvaron át. De a csűr szegletébe megakadt a boglya, nem tudta tovább vinni. Kérdi a szomszédtól, hogy szabad-e egy cseppet arrébb mozdítani.
- Szabad, János, szabad!
Azt gondolta a szomszéd, hogy a szalmát szabad-e arrébb vinni.
János félretaszította a csűrt, úgy vitte tovább a szalmát. Megpörkölték a többi disznót is. Most már azon gondolkoztak, hová tegyék azt a sok húst, szalonnát.
Közben a pópa csak azon törte a fejét, hogy Jánost hogyan is veszítse el. Volt egy nagy kiszáradt kút az udvaron. Azt gondolta ki, hogy rakják be a húst a kútba. Beállította a kútba Jánost, hogy rendezze el ő a húst. De egyszerre csak a kútra egy nagy malomkövet tétetett. János látja, hogy nem adnak le több húst, feljön hát a kútszádához. Látja, hogy egy nagy malomkő van rajta. Ő bizony nem áll meg, nekimegy, s a fejét a malomkő lyukába dugja. Kiszáll a kútból malomkővel a fején, s jó napot köszön a pópának:
- Köszönöm a kalapot, atyám! Ilyen kalapja tisztelendő atyámnak soha sem volt. De kérdem én, húst miért nem adnak többet?
- A többit eladtam, fiam – mondja a pópa.
Ette a pópát a méreg, hogy csakugyan nem tudja elpusztítani ezt a gazembert.
Amint így évelődik, jön a parancsolat, hogy kell vagy húsz-harminc ember a faluból katonának. Háború van, az országot el akarják foglalni. Megörül a pópa, hogy Jánost most elküldheti. Mondja is tüstént neki:
- János fiam, menni kell a háborúba!
- Hát, atyám, mit kell ott csinálni?
- Egyebet nem, János, csak verekedni.
- Elmegyek szívesen! – mondja.
Feltarisnyált Jánosnak a pópa, puliszkát, lisztet, disznóhúst, még egy nagy üstöt is adott. János elindult szépen. Amint odaért a háborúba, azt mondja:
- Előbb főzök egy kis puliszkát, majd azután kezdek verekedni. Eszem jól előbb.
Amint főzte a puliszkát, hát jöttek az ágyúgolyók az ellenségtől.
- Ide ne lövöldözzetek, mert itt emberek vannak! – kiáltott – Ne hajigáljatok engemet, mert bizony pórul jártok!
De bizony csak jöttek a golyók. Ki mellette, ki az üst felett repült el.
- Na bizony, csak még feldöntitek a puliszkafőző üstömet! De lesz ám bajotok, csak helytelenkedjetek!
Hát az ágyúgolyó egyszer csak az üstöt találta el. Darabokra tört az üst, a puliszka meg kiömlött. Megharagudott János nagyon. Volt a közelben egy sátor. Kikapott egy sátorkarót, rárontott az ellenségre. A sátorkaróval össze-vissza verte őket.
Meghallotta a király, hogy jött egy ember, s már meg is verte az ellenséget. Maga elé hívatta, és megköszönte, hogy megszabadította az országot. A lányát feleségül adta hozzá. Csaptak nagy lakodalmat. Még ma is élnek, ha meg nem haltak.

***
A Kálacsakra mandala szellemi épületének modellje –
legfelső emeletén a Megvilágosult Buddha lakik

Jánosnak nincs soha egy rossz gondolata sem. Tudja a dolgát, bízik az erejében. Föl sem merül benne, hogy valaki neki ártani akar. Közben a pópa fejében egyre csak ez jár: “Egyezség, bocskorszíj, türelem.” Az egyiknek van igazi türelme. Soha eszébe se jut, hogy bántják. A másiknak nincs igazi türelme, el kell szenvednie a problémákat. Erről szól a mese. Vegyük magunkban észre a pópát is és Jánost is. Próbáljunk meg egyre kevésbé pópák, és egyre inkább Jánosok lenni.

Gyógyító Buddha mandalája – a mandalaelvben az öt erő tana fejeződik ki


A tiszta szemlélet értelme az, hogy
-------------------------------------------------------------------------------------------------
mindig a jó tulajdonságokat hangsúlyozzuk a rosszak helyett,
-------------------------------------------------------------------------------------------------
és különösen az, hogy mentesek vagyunk az olyan rávetítésektől, amelyek miatt a mások jótulajdonságait hibáknak látjuk.

Ahogyan a mondások mondják:

“Ne gondolj mások hibáira, csak a sajátjaidra,
ne vájkálj mások tévedéseiben, csak a sajátjaidban.”

“Soha ne ítélkezz mások felett.”

“Nagy a büszkeségük az erény nélkülieknek,
üres kalász magasan hordja a fejét.”

“A büszkeség kemény sziklaormán az erény vize nem marad meg.”

Ha mások hibáit látjuk, gondolkozzunk így:

“Ezek nem az ő hibáik, ezek a saját hibáim –
olyanok, mint a tükörben keletkező tükörképek.”

Még ha egy látszólag tisztátalan dolgot tapasztalunk, akkor is tiszta szemléletre és odaadásra törekedjünk!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
“Ne hagyd magad lealacsonyodni, és a mások hibái nem fognak a károdra válni.”
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Fénytest - A jógi megtanul szintet választani, azaz nézőpontot váltani. Így egyre lényegibb szinteket fedez fel, és egyre lényegibb, hatékonyabb módon dolgozik a valósággal.