AZ ÜNNEP, AZ ÉLET ÉRTELMÉNEK ÉS A VILÁG SZENTSÉGÉNEK AZ ÉSZREVÉTELE ÉS ÜNNEPLÉSE – Húsvéti tanítás I. rész

Tiszteletreméltó Láma Csöpel húsvéti tanítása –  I. rész

(2019.04.22., Tar, Tara templom)

Naropa Ünnepség,
amely minden tizenkét évben kerül megrendezésre a Hemis faluban Leh-ben.

Húsvéti Ünnepség Taron (2019)

Szeretettel köszöntelek mindannyiótokat, nagyon örülök, hogy eljöttetek és megtisztelitek a Közösségünket a kirándulásotokkal. Tudom, hogy nagyon sokan messziről jöttetek, és a Húsvéti ünnepből kiszakítottatok egy kis időt – mi pedig megpróbáljuk minél hosszabbra húzni, azzal a céllal, hogy tényleg az ünnep valódi küldetésével és értelmével foglalkozzatok. Az ünnep nagy dolog, nem szabad, hogy hétköznapokká alacsonyítsuk. Mert az ünnepet sajnos manapság csak olyan módon tekintjük, hogy akkor nem kell dolgozni. Dehát sokan még akkor is dolgoznak.

 

Locsolkodás Húsvétkor Hollókőn

Húsvéti Ünnepség Taron

Az ünnep ennél sokkal többet jelent. Az ünnep az élet értelmének az ünneplése. Tehát az ember kerítsen rá időt, mert dolgozni persze kell, de mi értelme a munkának, ha az életünknek nincs értelme. Mi értelme a munkának akkor? Miért dolgozunk, ha az életünknek nincs valódi értelme. Ez a fő kérdés, ha embernek születtünk, hogy miért vagyunk azok, akik vagyunk? Miért vagyunk itt? Mit akarunk mi az életünkkel? Nem az, hogy mások mit akarnak az életünkkel. Nem az, hogy egy felsőbb hatalom mit akar az életünkkel. Nem. A kérdés az, hogy mi mit akarunk az életünkkel kezdeni. Ez a központi kérdés. És ehhez rögtön kapcsolódik az, hogy azt csináljuk-e, amit tényleg szeretünk, amit akarunk kezdeni az életünkkel – most, az életünkben, minden nap. Minden nap azt csináljuk-e, amit akarunk csinálni, mert tényleg látjuk az értelmét? Vagy pedig, nem is tudjuk, csinálunk valamit, mert úgy alakul, úgy szoktuk meg, arra neveltek a családban, az iskolákban, arra neveltek a munkahelyünkön, mindenhol arra neveltek, hogy valamit csináljunk. Ne felejtsük el, hogy aztán itt van az ünnep, amikor is időnk van arra, hogy az egészet megvizsgáljuk. Megkérdőjelezzük, hogy tényleg arra használjuk-e az időnket, az életünket, a napjainkat, aminek mi a valódi értelmét látjuk. Ez az ünnep. Más szóval az ünnep az életünk és a világunk szentségének az ünneplése. Ezért van a vasárnap, ezért van a szombat is, manapság már. Gyerekkoromban ugye az még nem volt. Ezért vannak a kimagasló ünnepek, ezért van a Húsvét. Tehát az ünnepeknek vezető szerepüknek kell, hogy legyen az életünkben.

Kiszehajtás, villőzés – Virágvasárnapi jellegzetes szokás szerint egy szalmabábut többnyire menyecskeruhába öltöztettek.
A kisze vagy más néven banya a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője, amelyet a lányok énekelve végigvittek a falun, majd pedig vízbe hajították vagy elégették.

Azért élünk, hogy ünnepelhessünk. És ha megtanulunk ünnepelni, akkor minden nap ünnepelhetünk. Akkor a munkát is ünnepelhetjük, amint azt nem olyan régen még csinálták, sőt még csinálják is sok helyen. Például Tibetben, amikor elkezdik a szántást, feldíszítik a jakokat, ökröket, ekét, ünneplőbe öltöznek az emberek, mert a szántás szent dolog, a föld szent, a földdel dolgozni szent dolog, tehát ők a munkát is ünneplik és a hétköznapokat is ünneplik, mert erre nevelték őket, benne van a világképükben. 
És ez nem olyan régen még Magyarországon is így volt. Például, van egy leírás a 18. századi magyar kisnemesről, aki azt mondta, hogy ha rossz volt a termés egy évben az nem volt probléma, mert akkor kicsit szorosabbra húztuk a nadrágszíjat, egy kicsit koplalgattunk, de nem volt nagy probléma, megoldottuk. De ha nagy volt a termés, az gond volt, mert a búza szent volt, azt nem lehetett pénzért eladni, azt nem lehetett elégetni, eldobni, mert szent volt, a föld szent volt, a búza szent volt, a búzából sült kenyér szent volt, mert az élet, a világ szent volt. 

Egy tibeti faluban tavaszi szántás ünnepet tartanak.
A falu lakosai ünnepi öltözékben lisztet szórnak a levegőbe jókívánságok kíséretében.

Tehát ez az ünnep, a világ szentségének észrevétele, és tovább menve, ha már észrevettük, akkor annak ünneplése. A buddhista tanítások ezt nagyon erősen hangsúlyozzák, a buddhista tanítás azt mondja, hogy minden nap egy ünnep, minden pillanat egy ünnep, és a magyar nyelv ezt tudja, mert mit is mond: ezen a szent helyen, ebben a szent pillanatban, ezt mondjuk igaz? Csak úgy mondjuk, de ennek nagyon mély jelentése van. Akkor is mondjuk, ha nem is gondoljuk, hogy szent helyen vagyunk, lehet az ember az utcán, vagy ülhet az ember a WC-n: "ebben a szent pillanatban a WC-n ülök." És ezen a szent helyen megtörténhet bármi, miközben a WC-n ülök. Ezt így mondjuk, ez bennünk van természetszerűleg, a nyelvben és a szokásainkban. Tehát a buddhista tanítás nagyon nagy hangsúlyt helyez az ünneplésre. Például, hogy elmondjam a buddhizmusban az ünnepeink rendjét, minden hónapnak a 8.,9., 10., 15., 19., 23., 25., 29., 30. napja ünnep, ami azt jelenti, hogy kilenc ünnepnap van minden hónapban. Jó, nem? A nagy ünnepek ehhez még hozzáadódnak. A Buddhához kapcsolódó ünnepek, a nagy mesterek megvilágosodásának ünnepei, a Buddha életéhez fűződő négy nagy ünnep és így tovább, tehát nagyon sok ünnep van. De, mint mondtam, minden nap ünnep.

Tibeti Újévi Ünnepség (Loszár)

Geszár fesztivál (Tibet)

Ha az ember felveszi ezt a hozzáállást, akkor minden napot ünneppé tehet, ami nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit, dehogyis nem! Akkor csináljuk a fontos dolgokat. Ünnepnapokon csináljuk a fontos dolgokat, azokat a dolgokat, amik emberré tesznek minket, valódi emberré. Amikor azt csináljuk, aminek valódi értelme van az életünkben.