 |
| Buddha, a Szkíta Bölcs |
Az egyesített békés nyugvás – tiszta látás meditáció gyakorlata lehetőséget nyújt ahhoz, hogy első kézből szerzett tapasztalásokhoz jussunk arról, hogy mi a tényleges valóság, és mi a valóságról alkotott zavaros képzet. Így a gyakorlással fokozatosan közelebb jutunk a valósághoz, és megszabadulunk a szenvedéstől. Felülemelkedünk a zavaros tudaton, és felszabadítjuk magunkban a valódi természetünkben rejlő nagyszerű emberi adottságainkat (megvilágosult természetünket), az egyetemes szeretetet, elfogulatlan együttérzést és mindentudó bölcsességet.
Nekünk, magyaroknak, természetes adottságaink vannak – az ősi idők óta belénk kódolt hagyományos magyar nem-dogmatikus szellemiségünk révén – arra, hogy a felülemelkedésnek ezt az útját megvalósítsuk.
 |
| Csoma Bódhiszattva, a Nyugati Világ Megvilágosultja tibeti mesterek lábainál tanulmányozta az Ösvényt, melynek maga is magas szintű gyakorlójává vált. |
NE ÖLD MEG A TUDATOD
 |
| Dalai Láma: Buddha tanítása azt mondja, hogy a világ és a lények valódi természete a jóság |
Az egy félreértés, ha azt hisszük, a meditáció lényege az, hogy a tudatunk mozdulatlan legyen. A meditációban nem törekszünk arra, hogy leállítsuk a tudatunkat, hogy ne legyenek gondolataink. Ez maga a tudat megölése lenne. A tudatot nem kell megállítani, hanem a tudat természetét kell látni. Bármi is jelenik meg a tudatban, annak a varázslatszerű, tüneményszerű természetét kell látni. Ez a meditáció. Tehát nem az, hogy megöljük a tudatban a gondolatokat és az érzéseket.
ISMERD MEG A TUDATOD TERMÉSZETÉT
A meditáció arról szól, hogy megismerjük a tudatunk természetét, vagyis lássuk, hogy mindaz, ami a tudatban megjelenik, csupán a tudat terméke. Ezt úgy lehet elképzelni, mint például egy képernyőn megjelenő ember képét, amelyben nincs ott maga az ember, akinek a képe megjelenik a képernyőn. A meditáció is pontosan erről szól, hogy lássuk, hogy a dolgok puszta jelenségek, önlét nélkül.
További példa a rádióban a hangok. Maga az ember, akit hallok, nincs a rádió készülék dobozában. Ha ráütök a dobozra, csupán a dobozt verem szét, az embert nem. Pontosan ilyen a meditáció: halljuk és értjük a hangot, de ugyanakkor tudjuk, hogy ez a hang valóságos önlét nélkül való, csak olyan, mint egy varázslat, mint egy tünemény, mint egy visszhang. Látjuk, halljuk, érezzük a dolgokat, de nem ragadtatjuk el magunkat, nem bonyolódunk bele abba, amit látunk, hallunk, érzünk, mert tudjuk, hogy csak tünemény. Hogy ez a valóságban mit jelent, azt mindenkinek magának kell megtapasztalnia, azt nem lehet elmagyarázni.
Van lehetőségünk rá, hogy életünket úgy éljük meg, mint ahogy egy rendező éli meg az általa rendezett színdarabot – hogy az egészet látjuk; átlátjuk, mi a valódi értelme, mi a fontos, hogyan illeszkednek a dolgok egymáshoz különböző szinteken. Ezzel szemben mi úgy éljük le az életünket, mint egy naiv néző, aki számára a dráma szereplői teljesen valóságosak, a cselekmény a való világ, teljesen magukkal ragadják az események, és az általuk felkavart érzelmek örvénylése.
 |
| A kényszerű lét köre (szamszára) - tibeti buddhista ábrázolás |
ÉLJ A VALÓSÁGBAN, NYÍLJ MEG
A meditáció két fő lényege tehát egyrészt, hogy lássuk a tudatunkat, lássuk, mennyire nem élünk a valóságban, és megtanuljunk a jelen valóságában élni; másrészt pedig a megnyílás. A meditáció arra vezet bennünket, hogy megnyíljunk a valóság átélésére. És amikor megnyílunk, abban a pillanatban nincs ragaszkodás, nincs szenvedés. Ezzel a nyitott tudatállapottal kell rendszeresen kapcsolatba lépni, és akkor a ragaszkodás kezd lefoszlani rólunk.
Nem kell a ragaszkodás ellen küzdeni, tegyük, ami jól esik, de rendszeresen gyakoroljunk. Sokan úgy képzelik el a gyakorlást, hogy lemondanak mindenről, például nem esznek húst, nem esznek édességet, és ha mégis, akkor sem szabad élvezni, nem szabad vágyat érezni. Lemondunk a szerelemről is, kizárjuk az életünkből, nincs öröm az életünkben, mert félünk, hogy ragaszkodáshoz vezet. Ez egy puritán megközelítés, ami természetellenes.
Meg kell tanulni, el kell sajátítani a meditációt pontosan, és úgy kell gyakorolni, nem kell kitalálni helyette saját dolgokat. A ragaszkodás ellen nem kell küzdeni. Természetesen van ilyen módszer is, a Keskeny Út (hinajána) módszer, de annak megvan az oka, mert azt a déli emberek alkalmazzák, akik nagyon lobbanékonyak, ezért nekik Buddha főleg hinajána módszereket tanított, hogy ne éljenek annyira csupán az érzékeikben.
 |
| Maitreya - az eljövendő Buddha, a szeretet Buddhája - gandharai szobor |
A SZKÍTA MÓDSZER
Az északi buddhizmusban erről nincs szó, ott más beállítottságúak az emberek, ők a szkíták, egész más temperamentummal. Esetükben – így tehát a mi esetünkben is, hisz mi is szkíták vagyunk – főleg a harag a probléma, és nem a ragaszkodás. Ezért Buddha a szkíta népeknek főleg a szeretetről és az együttérzésről tanított, ami a Széles Út (mahajána) buddhizmus útja. Mi viszonylag visszafogottak vagyunk, viszont ott van bennünk a harag. És a harag ellenszere a szeretet és az együttérzés – a módszerek ezt tükrözik. A belső munkánk során azon dolgozunk, hogy fölhozzuk magunkból a buddha természetünk végtelen szeretetét, együttérzését és bölcsességét, amihez megvannak az erőteljes meditációs módszerek. Így tehát nem kell küzdenünk a ragaszkodás ellen. Az északi emberek higgadtabbak, mint a déliek. A szkítákat mindig is csodálták az őszinte egyszerűségükért, igazmondásukért és erkölcsös életvitelükért.
A buddhizmus tehát nem jár puritán életmóddal, hanem egy kiegyensúlyozott életmódot javasol, ahol gyakoroljuk a módszereket ahhoz, hogy a valóságos természetünket felszabadítsuk. Ne találjuk ki a saját változatainkat és elferdítéseinket, mert nem fogunk egyről kettőre jutni. Ezért tehát nagyon fontos, hogy megtanuljuk pontosan a meditációs módszereket, és rendszeresen gyakoroljunk.
 |
| Buddha – Tunhuang |
 | |
|
 |
| Tunhuangi falfestmény |