Szarvas, mint a szkíta-hun szellemiség legfontosabb jelképe

A szarvas az egyik legfontosabb jelkép az egész szkíta-hun szellemiségben. Számos megvilágosultnak, istennek és tanvédőnek a hátas állata, azaz hordozója.

Megvilágosultak, tanító mesterek és istenek veszik magukra alakját, amikor az emberekkel találkoznak. Táltosok hátasa, melyen a felső világokba emelkednek. 

  A tibeti szarvastáncban a szarvas a védelmezők küldötte, az ártó erőket megsemmisítő varázserő élő jelképe. Táncában darabokra vágja az ártó erők jelképét, majd az ártást átalakítja áldásos erővé, és szétszórja a szélrózsa minden irányában. A tibeti bönpo szövegekben a kagylószínű, kristályszarvú csodaszarvas a kezdet kezdetén, a lét és nemlét határán születik, és ő hozza el a g.yang-ot, a dolgok éltető kvintesszenciáját, lelkét.

A Kasuga Grand Shrine egy shinto szentély, amely Nara-ban, Japánban található. A szarvas szabadon sétál a szomszédos Szarvas Parkban, és úgy vélik, hogy szent hírnökei a sintó isteneknek, akik a szentélyben és a környező hegyekben laknak.