Bakos Ildikó szobrászművész írása - Láma Csöpel: Szkíták és hunok a Buddhák ősi útján két kötetes könyv alapján
Letehetetlen olvasmány.
Csodálatos az elején, közepén és a végén, izgalmas mint egy krimi, mély mint az óceán, ha képes lennék rá, megtanulnám kívülről. Minden újabb nekifutásra új rétegek tárultak fel előttem, nem csak azért, mert amilyen szertelen az elme, mindig másra figyel jobban, hanem azért is mert befoghatatlanul gazdag. Csodálatos amit a Tanról mesél a Láma, hallatlanul izgalmas és élő, ahogy az elterjedéséről és mindent átható erejéről ír.
Az évezredeket átfogó történések, országok, emberek, népmozgások és események mint egy tun-huangi barlangfestmény szereplői megelevenednek, szólnak hozzánk, az idő semmivé foszlik, benne élünk a könyv világában.
Csodálatos a könyv képanyaga is. Látva ezt, lenyűgöz az emberi teremtő erő, ha ilyen nemes eszme hatása alatt áll, csodákra képes!
A könyvben szereplő művekről szeretnék szólni, azokon belül is így elsőre a gandharai szobrokról.
Az első kötet elején rögtön egy gandharai boddhiszattva szobra látható. Fenséges!
Nagy örömünkre a két kötetben több is található a gandharai szobrokból. Nem csak szépségük miatt érdekesek számunkra, hanem amiatt is, amit szellemiségükkel képviselnek.
Megtudjuk a könyvből, hogy itt születtek Ghandarában az első Buddha ábrázolások, ezek szolgáltak aztán mintául az utánuk következőknek. Nem feltétlenül formai megoldásaik, hanem az eszme. A könyvben bőven vannak más vidékről származó Buddha ábrázolások, amik követik a kánont, de mégis az adott vidék szépségeszményének megfelelően szépek. Stílusjegyeik alapján kis gyakorlattal meg tudunk különböztetni egy burmait, egy tibetit, egy mongolt, egy japánt, egy thaiföldit, stb. Szép példája ez is annak a szabadságnak, ami jellemzi a buddhista ábrázolásokat.
A gandharai szobrok a szkíta szemléletből, a szkíta művészetből és a buddhizmusból erednek.
Letehetetlen olvasmány.
Csodálatos az elején, közepén és a végén, izgalmas mint egy krimi, mély mint az óceán, ha képes lennék rá, megtanulnám kívülről. Minden újabb nekifutásra új rétegek tárultak fel előttem, nem csak azért, mert amilyen szertelen az elme, mindig másra figyel jobban, hanem azért is mert befoghatatlanul gazdag. Csodálatos amit a Tanról mesél a Láma, hallatlanul izgalmas és élő, ahogy az elterjedéséről és mindent átható erejéről ír.
Az évezredeket átfogó történések, országok, emberek, népmozgások és események mint egy tun-huangi barlangfestmény szereplői megelevenednek, szólnak hozzánk, az idő semmivé foszlik, benne élünk a könyv világában.
Csodálatos a könyv képanyaga is. Látva ezt, lenyűgöz az emberi teremtő erő, ha ilyen nemes eszme hatása alatt áll, csodákra képes!
A könyvben szereplő művekről szeretnék szólni, azokon belül is így elsőre a gandharai szobrokról.
Az első kötet elején rögtön egy gandharai boddhiszattva szobra látható. Fenséges!
Nagy örömünkre a két kötetben több is található a gandharai szobrokból. Nem csak szépségük miatt érdekesek számunkra, hanem amiatt is, amit szellemiségükkel képviselnek.
Megtudjuk a könyvből, hogy itt születtek Ghandarában az első Buddha ábrázolások, ezek szolgáltak aztán mintául az utánuk következőknek. Nem feltétlenül formai megoldásaik, hanem az eszme. A könyvben bőven vannak más vidékről származó Buddha ábrázolások, amik követik a kánont, de mégis az adott vidék szépségeszményének megfelelően szépek. Stílusjegyeik alapján kis gyakorlattal meg tudunk különböztetni egy burmait, egy tibetit, egy mongolt, egy japánt, egy thaiföldit, stb. Szép példája ez is annak a szabadságnak, ami jellemzi a buddhista ábrázolásokat.
 |
| Gandhara a térképen |
De vissza Ghandarához! A könyvből megtudunk mindent a történelméről, a helyéről, de emlékeztetőül egy térkép.
Felidézem a könyvben olvasottakat röviden. (A tan korai terjesztése című fejezet, II. kötet, 61. oldaltól)
Az i.e. III. században Asóka király hatalmas birodalmából (amibe Gandhara is beletartozott) kilenc missziót küldött szét az akkor ismert világba, hogy Buddha tanait ismertessék meg más népekkel, így a görögökkel is. A szkítáknak régóta voltak görög kapcsolataik, főleg kereskedelmiek (gondoljunk az Fekete-tenger északi partvidéke felett letelepült földművelő szkítákkal való gabona kereskedelmükre), de a fejezetből részletesen tájékozódhatunk a buddhista tanítások görög filozófusokra tett hatásáról.
Nagy Sándor perzsák ellen vívott hadjárata és Nagy Sándor halála utáni időszakban is jelentős volt a görög jelenlét (Szeleukida királyság, Baktriai királyság, Indo-Görög királyság).
A jól ismert Laookon szoborcsoport (Róma), a hellenisztikus szobrászat tipikus példája,
eltúlzott érzelmek a drámai hatás kedvéért, pátosz és naturalizmus.
Ez utóbbi név vezethetett oda, hogy a gandharai művészet egyedülálló jelenségét az európai művészettörténészek a görög hatásnak tulajdonítsák. Micsoda félreértés!
Amikor a görögök eljutnak erre a területre, saját kultúrájuk már kifulladt, kiüresedett, ez a hellenizmus időszaka, ami főleg a képzőművészet terén mutatkozik meg, ami a legközvetlenebb jelzője egy-egy kultúra állapotának, még akkor is, ha más műfajokban, mint a filozófia (gyanítom, pont a buddhizmussal vagy kelettel való megismerkedésük miatt) még felmutat értékeket.
Két részlet a pergamoni Zeusz oltárról (Berlin), szinte követhetelen kompozíció, eltúlzott gesztusok
Gondoljunk a hellenisztikus szobrokra (pergamoni Zeusz oltár, Haldokló gallus, stb.), amik pátoszosak, mozgalmasak, egyre naturalistábbak, pont azt tükrözik, amit pl. a barokk művészet fog felmutatni, mikor már szűnik az előző évszázadok szellemi intenzitása, amikor a katolicizmus megrendül, mert dogmává merevült szemlélete elleni lázadásból megszületik a reformáció, erre válaszul jön létre a pompázatos barokk (tagadhatatlan értekei ellenére is) de már ez sem segít. Mint ahogy a tömegízlésnek megfelelő hellenizmus sem tudott régi isteneinek kultuszt teremteni.
A pergamoni Zeusz oltár egyik sarka. A szobrok arra a lépcsőre is kitüremkednek,
ahol a látogató lépdel. „Emberközeli” helyzet.
A haldokló gallus szobra (Róma). „Olyan mintha élne” a teljes naturalizmus bűvöletében
Kelta vezér és felesége (a szobor pergamoni, nem tudom melyik múzeumban található). A színpadias beállítás tipikusan hellenisztikus, megrenditő pillanatfelvétel, a vezér hátrapillant, hogy jönnek-e már az üldözők, lesz-e még ideje felesége után meg magával is végezni
Ezzel szemben a gandharai szobrok hihetetlenül szerkesztettek, stilizáltak, erő és átszellemültség sugárzik belőlük, fennségesek és magabiztosak, mindenben pont az ellenkezőjét felmutatva, mint a korabeli görög szobrok.
 |
| Gandharai Buddha szobor |
Minden új eszme első megjelenésekor keresi a neki megfelelő kifejezési formát, eleve szűkszavú és szimbolikus, pont ettől igaz, őszinte és hatásos, mert semmit nem akar használni az avittas megfogalmazásból. (Gondoljunk az őskeresztény vagy korakeresztény ábrázolásokra, amik az Örömhírről szólnak, mindent beragyog a fény, a derű, Jézus Krisztus a jó pásztor, karját áldón kitáró alakja fényévekre van a barokk szenvedő Krisztus-ábrázolásaitól).
Miféle mintát szolgáltathattak volna a görög művek a korai buddhistáknak? És hogyan? Nem találunk ebből a korból ott sem görög épületeket, sem szobrokat, legfeljebb pénzeket.
 |
| Bódhiszattva – szkíta-kusán művészet |
A gandharai szobrok a szkíta szemléletből, a szkíta művészetből és a buddhizmusból erednek.
Nem véletlen, hogy Buddha szkíta családba születik (ld. II. kötet), nem véletlen, hogy a szkíták, és a szkíta-rokon törzsek körében terjed a buddhizmus, mert a szkíta erkölccsel, szemléletmóddal és gondolkodásmóddal rokon.
A gandharai szobrásznak nem kellett minták után kutakodni, mert elég volt szellemébe, tudatába visszavonulni, a megoldás ott volt. A sztyeppei népeknek ebben van gyakorlatuk, hiszen nap mint nap új helyzetek teremtődtek, amit meg kellett oldani. Ezen múlt a család, az állatok, a többi rábízottak (a „had”, ahogy palócföldön máig mondják egy nagycsaládra és a velük élő cselédekre, nincstelen befogadott rokonokra) élete.
Minden nomád élet hallatlan rugalmasságot és kreativitást igényel, örök mozgalmasság, ahol nincsenek sémák az adott helyzet megoldására, csak „ügyes módszerek”, mint a buddhizmusban, az áthagyományozott tapasztalás, az ősök tudásához való hozzáférés; a kollektív tudatalattihoz fordulás (Jung), a „morfogenetikus mező” (Sheldrake) segítsége, tehát az önmagamba nézés és felelősségvállalás. Ez a rugalmasság az, amit az élet követel, ez az a szemlélet, ami miatt a buddhizmus képes a folyamatos megújulásra.