DHARMA FILMAJÁNLÓK

Kedves Olvasóink!

Szeretettel ajánljuk figyelmetekbe az alábbiakban összegyűjtött, a Belső Ösvényhez kapcsolódó filmek gyűjteményét és ajánlóit, mely ajánlók nagy részét a Magyarországi Karma Kagyüpa Közösség tagjai írtak a filmekhez.
Itt hétről-hétre újabb és újabb filmek ajánlóit olvashatod el és válogathatsz kedvedre.
A filmeket Láma Csöpel és a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség tagjai válogatták és tekintették meg közösen az elmúlt évek folyamán.

A filmekhez kapcsolódik egy beszélgetés is Tiszteletreméltó Láma Csöpellel és a szangha tagjaival, amelyeket meg lehet hallgatni weboldalunkról. https://buddha-tar.hu/media/letoltheto-tanitasok/ (szűrd a keresést és a címbe írd be, hogy "film")

Jó filmnézést kívánunk mindenkinek! Váljon minden lény javára!



BUDDHISTA JÁTÉKFILMEK


1. Út a megvilágosodáshoz (vietnámi 4 részes film)
Történelmi időkről és nagy idők tanúiról szól a film, Buddha életének bemutatása. Ez a film azért különleges, mert a Hoang Phap kolostor szerzeteseinek feldolgozásában készült. Szerzetesek készítették és szerzetesek játszanak benne. Buddha életének fő motívuma a szenvedésről szóló és a szenvedéstől való megszabadulás tanítása. Megjelennek a filmben életének főbb szereplői: a szkíta királyi családja tagjai, főbb tanítványai, Ananda, Sáriputra, Modgaljajána, Kasjapa, Szubhúti, Dévadatta, Angulimála és ahogy az ő egyéni történeteik és küzdelmeik beleszövődnek a Belső Ösvény elterjedésének történetébe. (Pont úgy, ahogyan ma a mi kis egyéni történeteink bele fognak szövődni a hazai buddhizmus terjedésének történetébe.) A Belső Ösvény gyakorlása az, hogy mélyére megyünk történeteinknek és szembesülünk önmagunkkal, a tudatunkkal.


2. Avalokitesvara - a Könyörületesség Buddhája
(kínai játékfilm, 103 perc, 2013)

A film régmúlt időkben játszódik, amikor a „keleti barbárok” a hunok, vagyis szkíta őseink révén elterjedt Kínában a nem dogmatikus belső ösvény, a buddhizmus. A történet a kínai Putuo hegy környékén zajlik és egy szobor körül forog, amely Avalokitesvarát, más néven Csenrézit, a Nagy Együttérzőt ábrázolja. Amint a szent szövegek, a szent szobrok is Buddha – a bennünk fénylő világosság megtestesülései és időnként életre kelnek. A történet fő alakja egy lány, aki a szobor öntésével egyidőben született és bár látszólag egyszerű ember volt, mégis minden cselekedetéből kitűnik, hogy megvalósította a Nagy Együttérzőt, sőt... Kínában női alakban tisztelik Avalokitesvarát (neve: Kuan Yin), szobra ma is ott áll a Putuo hegyen, ennek legendáját meséli el a film.


3. Milarepa (amerikai-bhutáni film, 90 perc, 2006)
Milarepa élete példa minden belső úton járó ember számára, és példa arra is, hogy bármilyen esélytelennek látszó kezdőpontról elérhetünk a legmagasabb csúcsokra. Milarepa élete szerencsétlenül kezdődött, édesapja halála után kisemmizték a rokonai és édesanyja kérésére több tucat embert, köztük rokonait is megölte mágiával... gyilkossá lett. Szenvedései hatására és a belső ösvény gyakorlása során ráébredt, hogy nincs fontosabb teendője az életben, mint saját tudatának a megismerése és a megvilágosodás elérése. Mivel érdemek híján volt, sok megpróbáltatáson kellett keresztül mennie, mestere több házat felépíttetett és lebontatott vele, ő mégis odaadással és rendületlenül követte őt. Hosszú éveket töltött nagy nélkülözések közt, magányos elvonulásban a hegyekben, mire elérte a megvilágosodást. Szenvedése által ígérete szerint követői útját is megkönnyítette.


4. Milarepa (4 részes tibeti film, összesen 8 órás)
Ez a film azért rendkívül különleges a karma kagyü buddhista hagyományvonal nagy mestere, Milarepa életrajzainak sorában, mert buddhista tanítók, lámák rendezték és lámák játszanak a filmben. Megvilágosodott mesterek gyönyörű arcait láthatjuk, gyönyörű tájakon és határtalan gyöngédséggel ábrázolt jelenetekben.
  Az ilyen dharma filmek a modern kor thankái – olyan értelemben, ahogy 
a buddhisták szentként tekintenek általában a könyvekre,  a buddhákat ábrázoló szobrokra, fényképekre, festményekre, a thankákra, mert számukra ezek mind Buddha megtestesülései. Ez a film is ilyen thankákhoz, szentképekhez hasonlatos. 
Amint a sírokhoz kijáró emberek is beszélgetnek az elhunyt képén keresztül szeretteikkel, ugyanúgy  a thankákon, filmeken keresztül is valódi kapcsolat alakulhat ki a buddhákkal, a lámákkal. Megnyílnak az odaadás csatornái, megkaphatjuk az áldásukat, ami valódi áldás, nem csak képzeljük. Gyönyörű tanításokat hallhatunk a filmben. átérezhetjük a hálát, amiért Milarepa végigjárta értünk a szenvedésekkel teli ösvényt, hogy nekünk, követőinek könnyebb legyen.
  Érdemes a filmet otthon egyedül többször is megnézni, elmélyülni benne, meditációval összekötve.


5. Kundun (amerikai filmdráma, 130 perc, 1997)
KUNDUN - így nevezik a Dalai Lámát a tibetiek. A buddhista vallás fejének önéletrajzi írása alapján készült film 1937-ben kezdődik, amikor egy kis tibeti tanyán rábukkannak a kétéves Tenzinre, akiről kiderül, hogy ő a Dalai Láma XIV. reinkarnációja. Négyévesen a gyermek a Potala Palotába kerül s ott nevelkedik. A már felnőtt Kundun felismeri a veszélyt, amit a kommunista Kína jelent Tibet számára. Kína be akarja bizonyítani, hogy Tibet Kína része, és ezért nem riad vissza az erőszak alkalmazásától sem. Ettől kezdve Őszentsége vállára szinte elviselhetetlenül nagy súllyal nehezedik saját és népe sorsa. Fiatalon nehéz döntések sorozatát kellett meghoznia egészen 1959-es emigrációjáig, és utána is az emigráns kormány segítségével népe érdekeit képviseli és hangoztatja. A tibetiek ma is őt tekintik legfőbb vallási vezetőjüknek, bár szülőhazájában még arcképének birtoklását is szigorúan büntetik a kínaiak.
Magyarország története sokban hasonlít Tibet történetéhez. Ahogy 1959 után rengeteg vallási vezetőnek kellett menekülnie és emigráns kormány alakult Indiában, az 1956-os forradalom után hazánkban is Mindszenty bíborosnak és a papoknak menekülniük kellett és szintén emigráns magyar kormány alakult külföldön. Az amerikaiak kezdetben támogatták a tibeti mozgalmat, majd miután Kínával megegyeztek, cserben hagyták a tibetieket. A magyar kormány legitimitása hasonlóképpen zajlott, miután a Kádár kormányt elismerték a nagyhatalmak, már nem állt érdekükben támogatni az emigráns kormányt. 
Tibet és a Dalai Láma jelképpé vált, a leigázott és gyarmatosított, vallásuktól, nyelvüktől, kultúrájuktól megfosztott, megbolygatott életű, megszállt népek jelképévé.  A mindenkori Dalai Láma a Nagy Együttérző, Avalokitésvara (Csenrezi) inkarnációja, újra testet öltött alakja, akinek hitvallása:  "Legyek az orvos, legyek a gyógyír és magam legyek az ápoló a világ minden betege számára, míg meg nem gyógyul minden lény!"


6. Dogen, zen mester (japán életrajzi dráma, 127 perc, 2009)
Dogen zen mester új életet adott a buddhizmusnak Japánban az XIII. század elején. Jelentősége Bodhidharmához hasonlítható. Ez a kiváló, zen modorban megkomponált japán film bemutatja Dogen mester izgalmas, de elsősorban magasztos életét, a hagyományvonal átvételét, a mester megvilágosodását és a Zen tovább adását. Kínában tanult, majd szülőföldjén sok üldözés után új alapokra fektette a buddhizmust, a gyakorlásra és a megvalósításra helyezve a hangsúlyt, mindenféle előítélettől mentesen és képmutatás, megalkuvás nélkül. Még az uralkodónak is élete kockáztatásával ellentmond és irányt mutat. 
Helyzetük sokkal nehezebb volt, minmt a mai kor gyakorlóié, többször üldözték őket és menekülniük kellett kolostorukból, viszont hasonlóság a mi helyzetünkkel, hogy ők is úttörők voltak országukban a buddhizmus terjesztésében. A vízfelszínen tükröződő hold, mint a dharma igazságának képi megjelenítése többször előbukkan látványosan a filmben. 
Az érdemek halmozása hiányzott a zen buddhizmusból, ezért nehezen megközelíthető út az egyszerűbb adottságú emberek számára.A tibeti buddhizmusban az ember, ha kellő mértékű érdemeket halmozott, akkor a felismerés gyakran magától jön.


BUDDHISTA DOKUMENTUMFILMEK

1. Egy jógi nyomdokain (In the Footsteps of a Yogi)
A drikung kagyü buddhista vonal lámája Nubpa Rinpocse vezetésével zarándokutat szerveznek Milarepa az ezer évvel előttünk élt tibeti jógi elvonulásának helyszíneire. Megismerhetjük a hegyek legendáit, Milarepa korának történeteit, ereklyéit, a ma is a hegyekben, e barlangokban elvonultan élő jógik, a folytonos hagyományvonal gyakorlóinak életét és a helyi lakosokat. Kjabgön Chetsang Rinpocse a drikung kagyü vonal vezetőjének elvonulóhelyét is láthatjuk, valamint Marpa cipőjének áldása is koppan a szerzetesek fején. A zarándokok úttalan utakon, veszélyes szakadékokon kelnek át, hogy részt vehessenek a Milarepa szertartáson és az ünnepi maszkos-jelmezes táncon. Életük meghatározó élményévé válik az út, szemléletük fejlődik, gyakorlásuk inspirációt kap, amint várhatóan a nézőé is.


2. Mi marad Tibetből? (What remains of us?)
A Kína által 1959-ben megszállt Tibetben azóta is szigorúan tilos a külföldre menekült Dalai Láma képét bármilyen formában mutogatni. Egy Kanadában született tibeti lány visszatér ősei földjére, elviszi a Dalai Láma videó üzenetét a tibetiek számára és titokban több helyszínen, több embernek lejátssza.
A videó mindenkiben erős érzelmi reakciókat kelt, az elnyomatás keservei sokszor könnyeket csalnak a nézők szemébe. Beszámolnak a kulturális, etnikai, nyelvi és vallási hátrányaikról, reményvesztettségükről és megnyilvánul a Dalai Láma iránt érzett határtalan szeretetük.
  A Dalai Láma üzenete hangsúlyozza az erőszakmentesség nemes eszméjét, ezt tartja a tibeti nép legfőbb, maradandó értékének:
  „Spiritualitásunk és együttérzésünk összekapcsolódott a buddhizmussal és békére inspirálja a világ népeit. Ezért hát fontos számunkra, hogy ne hagyjuk veszni ezeket a drága értékeket, amelyeket a világ tisztel.”
  „ A szabadságért harcolunk, nem a kínai nép ellen. Ez nem olyan csata, amiben nyerni vagy veszíteni lehet, hanem egy drága örökség túléléséről szól, ami történetesen a mi birtokunkban van.”


3. Tündöklő Hold, Dilgo Khjentse Rinpocse élete
(dokumentumfilm/angol hang/magyar felirat 60 perc, 2000)

A film korunk egyik legtanultabb és legnagyobb megvalósítást elért tibeti mesterének életét mutatja be rendkívül színesen,  fénykép, narráció, videófelvétel és rajzfilm formák kombinációja segítségével.
  Dilgo Khjence a Vas Kutya évében (1910) született Dilgo, a degei király miniszterének  családjában. Hat éves korában egy tűzeset során súlyosan megégett és hat hónapig súlyos beteg volt, ami arra késztette, hogy noviciussá avatását kérje. Tizennyolc éves korától kezdve tizenkét éven át magányos helyeken tartózkodott és gyakorolta a különböző tanításokat. Tibet valamennyi buddhista hagyományvonalából kapott tanításokat. Számos meghatalmazást és tanítást adott a tizennegyedik Dalai Lámának is. 
  Magas és igen nagytermetű volt. Mikor más mesterek társaságában tartózkodott olyan volt, mint a dombok fölé magasodó hegycsúcs, vagy a hold a csillagok között. Nem csak azért mert fizikailag kimagaslott közülük, hanem tudása és megvalósításának mélysége miatt. Mikor tanított, tanításai olyanok voltak, akár a folyó áramlása. mintha emlékezetből olvasna egy gyönyörű szöveget. Kedvessége határtalan volt. Egész életét anak szentelte, hogy tanításokat és átadásokat adjon mindazoknak, akik eljönnek hozzá érte. 


4. Buddha elveszett gyermekei
(holland dokumentumfilm, 96 perc, 2006)

A thaiföldi arany háromszög határvidékén, amely a drogcsempészetről és a szegény hegyi törzsekről ismert, Phra Khru Bah Neua Chai Kositto (más néven Tigris Szerzetes), az egykori thai bokszolóból lett buddhista pap lóháton járja a vidéket, rettenthetetlenül osztva az imát, az orvosi kezelést és az oktatást a falusiaknak, miközben szerzetes növendékeket toboroz a kolostorába, az Arany Ló Templomába. A jelentkező gyerekek a meditáció mellett kick-bokszolnak és lovakat gondoznak, hogy elsajátítsák a megvilágosodáshoz szükséges empátiát. A fiúk történeteiből megismerjük Phra Khru Bah érdekes és ellentmondásos személyiségét. A Buddha tanításait követő szerzetes feltárja előttünk lélekemelő és igazságkereső útját.
„Úgy tekintek ezekre a növendékekre, mint saját gyermekeimre... 
Nem úgy tekintem ezt a tevékenységet, mint munkát, hanem mint egy lehetőséget, hogy boldogságot adjak nekik.” - ez Khru Bah hitvallása.
  Személyisége és élete példa számunkra a „hétköznapi” bódhiszattva magatartásról, a cselekvő együttérzés erejéről. Erősítheti bennünk az eltökéltséget és a hitet, hogy bizony „egy fecske” is csinálhat nyarat.


5. A Dalai Láma menekülése (francia dokumentumfilm, 59 perc, 2009) 
1959. március 17-én a szakértőivel való tanácskozás után a Dalai Láma úgy dönt, hogy elhagyja Tibetet és önkéntes száműzetésbe vonul. Tettének oka: kilenc évig próbált tárgyalni Maóval Tibet sorsáról, eredménytelenül. Amikor viszont meghívást kapott a kínai hatóságoktól, hogy vegyen részt az egyik rendezvényükön, tisztában volt vele, hogy onnan soha nem térne vissza élve. Önkéntes száműzetése megmentette Tibetet a felszámolástól, illetve a Kínába való beolvasztástól. A történetet a 14. Dalai Láma, illetve közvetlen munkatársai mesélik el.


6. A valódi gyermek - a tibeti Láma Koncsog újraszületése (izraeli dokumentumfilm, 102 perc, 2008)
Egy tibeti szerzetes fáradhatatlan kutatása az ő szeretet mesterének újraszületése után. Tenzin elindul ezen a felejthetetlen küldetést gyalog, öszvér, és még helikopter, a lélegzetelállító tájak és távoli hagyományos tibeti faluban. Along the way, Tenzin hallgat történeteket kisgyermekek speciális jellemzőkkel, és végrehajtja ritkán látott rituális vizsgálatok célja annak megállapítása, teh valószínűségének reinkarnáció. Végül bemutatja a gyermek úgy véli, hogy az ő reinkarnálódott mester.


7. Dakinis - A bölcsesség női aspektusa
(osztrák dokumentumfilm, 60 perc, 2010)
Tibetről egy nagyon szép és személyes film; Véronique Jannot, francia színésznő rendezte. A színésznő személyiségén át látjuk Tibetet más szemmel, ettől könnyebb a nézői befogadás. A dákini a női princípium megtestesülése. Köze van mindenhez, ami ösztönös, bölcs, ígéretes. Meghatározása azonban épp olyan hiábavaló kísérlet, mint a csillagpor megragadása… A dákini a természet energiája, egyetemes, spontán energia. A dákini elv inkább ösztönös megérzéssel, semmint intellektuális elemzéssel közelíthető meg. Természetesen nem csak a nők rendelkeznek vele, ahogyan a férfi princípium sem kizárólag a férfiak sajátja. 
  Veronique Jannot francia színésznő, rendező azt a megoldást választotta, hogy néhány nő megszólaltatásával beszél a dákiniről. Keletről és nyugatról származó nőket mutat be ebben a spirituális dokumentumfilmben. A legkülönbözőbb neveltetésük volt ezeknek a kiválasztott nőknek, más és más szenvedésben volt részük, eltérő a társadalmi környezetük. Mindegyikükből valami különös fény sugárzik. Némelyik beleszületett a tanokba, mások életútjuk során találtak rájuk. Mindazonáltal valamennyiükből árad a hit, szeretet és az együttérzés. Mások segítése a mindennapjaik része, céljuk a szenvedés enyhítése.
  Kétféle dákini létezik: a bölcsesség dákinik, a tanítások védelmezői; és az egyszerű, világi dákinik, akik nőként, különböző szintű spirituális erővel és tudással születnek. Gyakorlati szempontból a dákinik láma-feleségek. Némelyikük azonban olyan spirituális szintre jut el, hogy saját jogon is lámává válik.


8. Dolma Lányai (angol-nepáli-magyar dokumentumfilm, 67 perc, 2012)
A Dolma lányai egy egészen rendkívüli utazásra invitál Nepálba, ahol a tibeti buddhizmust a szerzetesnők szemén keresztül ismerhetjük meg. Nepál szívében él egy elkülönült női közösség, akik egyedülálló életformát választottak. Egy ősi tradíció köti össze őket, amely számtalan generációt áthidal. Fejüket borotválják, vörös ruhát hordanak és a szerzetesi fogadalomnak szentelték életüket. A film olyan nők életét mutatja be, akik a régi hagyományok és a mai modern világ kereszteződésében élnek Katmanduban. Különböző a hátterük, de ugyanazért a célért küzdenek. 


9. „Így hallottam én” - Csögyam Trungpa tanít
(amerikai dokumentumfilm, 60 perc, 2001)

A Csögyam Trungpa életéről és tanításairól szóló kilenc, egymást követő kisfilm megragadóan mutatja be e kiemelkedő tibeti tanító erejét, mélységét és világosságát,  abban a 17 évben, amikor Észak-Amerikában tanított. Hasonlóképpen közvetíti roppant kedvességét, humorát és azt, ahogy képes volt megérinteni mindannyiunkban az emberség lényegét, a tudat természetét, ami a buddhizmus lényegi tanítása. A film 2001-ben jelent meg, amikor először adták ki a nyolckötetes életművét. Igazi értékes, kuriózum dharma követőknek!


10. Tibeti halottaskönyv (90 perc, 1994)
A Tibeti Halottaskönyv leírása szerint a haldoklás és a halál utáni állapot állandóan választási lehetőségeket kínál. Vagy belekövesedünk kötődéseinkbe és félelmeinkbe, vagy felismerjük valódi természetünk szabadságát. A Tibeti Halottaskönyv arra tanít minket, hogy ez a lehetőség életünk minden percében nyitva áll.
A haldoklás bardója a testi hanyatlással kezdődik, és addig tart, amíg a tudat el nem válik tőle. Amig élünk, négy elem: a föld, a víz, a tűz és a szél támasztja alá a tudatunkat, és ezek szabják meg észlelésünket. Haldoklás közben ezek az elemek sorra egymásba olvadnak, és végül, amikor a hétköznapok minden leple szertefoszlik, láthatóvá válik a tudat közvetlen valósága.
A halálról a mi kultúránkban nem ildomos beszélni, nem vagyunk felkészülve rá. Élvezd ki a jelent – ez a kor alapvető jelmondata. A halál egy tudatállapot az olyan különböző tudatállapotok között, mint az mély alvás, az álom, az ébrenlét és a meditáció. A tibeti halottaskönyv útmutató azoknak, akik előbb vagy utóbb elképzelhető, hogy meghalnak - vagyis nekünk. Útmutató azok számára is, akik meghaltak már. Elmondja, hogyan dolgozhatunk a tudatunkkal a haldoklás folyamán, és hogyan segíthetünk a haldoklóknak is ebben. 


11. Az élet vendége - Csoma-legendárium 
(2006, játékfilm, 35mm, színes, 80 perc)
Csoma
"Kőrösi Csoma Sándor, a szegény tudós a XIX. század egyik nagy, eredeti munkása. Nemzedékének tudósai számára Csoma egy Erdélyből származó homályos alak volt, magára hagyott és hontalan a himalájai hegyek között. De a hegyek csúcsairól egy óriás árnyékát vetette Közép-Ázsiára." (W. W. Hunter)
Az élet vendége finom hangzásokkal és vonzó képekkel igyekszik kifejezni Csoma érzéki élményeit – róla szőtt népszerű legendák, humorosan illusztrált, színes animációs betétekkel. A Himalája kolostorai és az Indiai felvételek szuper 8-asra készültek. A színek rendkívül visszafogottak, alig érzékelhetőek, míg a beszélt szövegek, akárcsak a film hanganyaga a zenei kifejezés eszközeiként rendkívül vonzó és elmélkedő atmoszférát teremtenek.


FILMDRÁMÁK


1. A sziget (orosz filmdráma, 112 perc, 2006)
Csodálatos, mély ábrázolás. Nehéz helyzetben felbukkanó önzésről, félelemről és tompa öntudatlanságról, az öntudatlanságból való reflexszerű ártásról, és annak feldolgozásáról, megtisztításáról. 
  Vajon hányszor találjuk magunkat ilyen helyzetben akár naponta, és hogyan reagálunk, mit viszünk tovább belőle, merre visszük tovább életünk fonalát? 
  Le lehet-e élni egy életet olyan döntés nélkül, hogy azzal másnak ártunk? Valószínűleg csak igen keveseknek. Többnyire, mindenki életében jön, sőt folyamatosan jönnek az ébresztő jelek, és nagy kérdés, hogy észrevesszük-e, tudatosulnak-e, és mit kezdünk velük, illetve magunkkal? 
  Mekkora szörnyűséget kell megcselekedni vagy elszenvedni, hogy kinyíljunk és mögé lássunk saját korlátaink színfalainak, fölé emelkedjünk a hétköznapi valóságképünknek? 
Felismerjük-e egyáltalán amikor ártunk? Hol jön az a felvillanás, tapasztalás, ami mindent megváltoztat és felébreszt? Látjuk-e és vállaljuk-e azt a munkát, hogy ezt az állapotot fenntartsuk, és meg lehet-e tisztítani a tévedéseket, elbotlásokat? Hogyan és mire használjuk az életet onnantól kezdve?  
  Anatolij és Tyihon története, mely fő motívumait tekintve bármelyikünké is lehetne nap mint nap, ilyen kérdéseket hoz felszínre. Meghitt tempóban kalauzol végig a film ezen az érzékeny szimbolikával megformált belső átalakulásban gazdag utazáson, miközben kellő tapintattal hagyja a szemlélődőt magát is átérezni, megélni a kézenfekvő vonatkozásokat. Lenyűgöző a kompromisszum nélküli megtisztítása a zavarodottságnak és eltévelygésnek, méghozzá azonnal, és onnantól mindig, túl nem lépve a problémán, nehogy “adósság”, tisztátalanság maradjon. A végkifejlet mesterien mutatja be azt is, hogy hogyan szövődik életünk egy közös tanulás és felismerés áttetszően elválaszthatatlan, bársonyosan puha szövetébe. 
  Pjotr Mamonov, Viktor Szuhorukov, Dmitrij Djuzsev filmje végtelen letisztultsággal tárja elénk, hogy hogyan lehet a legmagátólértetődőbb eltévelyedést megkérdőjelezhetetlen kizökkenthetetleségbe fordítani. Mestermunka a javából, gyönyörű példa és igazodási pont, igaz emberi életfeladat, igazi megvalósítás.

2. Hétköznapi mennyország (svéd filmdráma, 130 perc, 2004) 
Megindító és bájos film egy kiégett, szívinfarktusból visszajött középkorú karmesterről, aki visszaköltözik szülőfalujába, hogy befelé forduljon. A falu kicsiny templomi kórusa hamar értesül az régi-új lakosról és felkérik, hogy tanítsa őket énekelni. A kórus tagjai és maga a karmester is a közös munka során egy nagyon szép fejlődésen mennek keresztül, annak minden buktatójával és nehézségével együtt. Hétköznapi emberek mindannyian, az élet különböző módon gyötri őket, azonban a közös éneklés isteni szikrát gyújt bennük és átformálja lényüket, kinyílnak, felszabadulnak és a karmester élete is új értelmet nyer. A film befejezése pedig a legnagyobb tanítás, bemutatja, hogy mi a boldog halál titka....


3. Bab' Aziz - A sivatag hercege (svájci-magyar-francia-német-iráni-tunéziai-angol filmdráma, 96 perc, 2005)
A történet középpontjában Bab' Aziz, az idős, vak szúfi dervis és kisunokája áll. Elindulnak a végtelen sivatagon keresztül a harmincévente megrendezett dervistalálkozóra. Nem tudják hol vannak és hova tartanak, de akinek hite van, az útra lel. Az út során időnként találkoznak egy-egy furcsa figurával, akik a nagypapával közösen történeteket mesélnek. A vándorlásból és a történetek kusza sorából valamiféle álomszerű narráció kerekedik, amelyben folytonosan keveredik egymással a képzelet és a valóság, a múlt és a jelen.
  A dervistalálkozó a megvilágosodás allegóriája. Annyi út vezet az igazsághoz, ahány lélek létezik. A belső ösvényen, mindenki a maga útján jár, de ugyanoda tart. Egy dologra kell emlékeznünk – ami a drága emberi test – ha erre nem emlékszünk, akkor nem csináltunk semmi hasznosat az életünkben. Mindenkinek meg kell találni a küldetését, amiért született, és mindenki útja más és más. Nem kell mássá válnunk, hogy az utat járhassuk, mind saját úton járunk.
  Azt hisszük, a halállal mindennek vége, pedig nem lehet vége annak, aminek kezdete sincs. Amint a csecsemő sem tudja elképzelni az anyaméh sötétjében a kinti világ gyönyörűségét, úgy a haldokló sem képes elképzelni a fényt, amellyel egyesül.

4. A halászkirály legendája (amerikai filmdráma, 132 perc, 1991)
A filmben egy kiégett, felszínes rádió riporter Jack, könnyedén látja el arrogáns, mindentudó tanácsaival a műsorába betelefonálókat. Meggondolatlan szavai hatására egy hallgatója lövöldözni kezd egy étteremben, sokan meghalnak. Jack összeomlik, otthagyja munkáját és önpusztító életet kezd élni. A magából kivetkőzött ember, Parry-ben talál társra, (akit Robin Williams alakít fergetegesen). Mint kiderül, a feleségét a Jack rádióadását hallgató férfi ölte meg, és ő professzorból hajléktalan őrültté vált a fájdalomtól. Jack megpróbálja jóvátenni hibáját, hogy lelkifurdalásán könnyítsen, és segít Parry-nek, előbb anyagiakban, majd élete rendezésével. Parry nevetséges, szánalmas figura, de őrületében is tiszta, szeretetteljes személyisége, őszinte életöröme ráébreszti Jacket, hogy az életben vannak más, fontosabb értékek is mint a karrier.
  A film hűen mutatja be korunk értékválságát, hogy milyen üres, lélektelen életet élünk az életszínvonal hajszolása közben, illetve a mulandóságot, hogyan változhat meg egy ember élete akár pillanatok alatt is, és hogyan adhat valaki tartalmas, jó irányt az életének, ha akar. S hogy néha a bolondok a legnagyobb bölcsek. Az adás és a másokkal törődés segít kivetkőzni önzésünkből.

5. Szamszára (indiai-német-francia-olasz filmdráma, 140 perc, 2001)
Tashi, az ifjú szerzetes befejezte 3 éves magányos meditációját egy eldugott remetelakban. Visszatér egykori kolostorába, ahol 5 éves kora óta élt. Lassan visszatér az életereje, és felébred benne az elfojtott szexuális ösztön. Megkérdőjelezi  a kolostori életének spirituális értékeit. Úgy érzi meg kell tapasztalnia a világi életet, mert anélkül nem teljes az élete, tudnia kell, miről mondott le Buddha, amikor elindult a megvilágosodás felé vezető úton. Ezért elhagyja a kolostort, és feleségül vesz egy gyönyörű lányt, akit egy szüreti áldáson ismert meg.Be kell illeszkednie egy olyan világba, amiről semmi tapasztalata nincs. Helyt kell állnia a családban, a közösségben a tradíciók ismerete és tisztelete nélkül, felkészületlenül a mindennapi élet buktatóira, az emberi irigységre, a könyörtelen üzleti harcra, a szexuális csábításra. Embert próbáló feladat. A film végére válaszút elé kerül. Szeretett mestere halála és utolsó üzenete élete átgondolására készteti. Mit tegyen? Vállalja a világi életet a családdal, a szerelemmel, a szeretettel járó felelősséget, vagy minderről lemondva visszameneküljön a világi vágyaktól mentes csendes szerzetesi életbe? Melyik az Ő útja? 


6. A fehér léggömb (iráni filmdráma, 85 perc, 1996)
A film egy iráni kislány egy napját mutatja be, aki elmegy a piacra aranyhalat venni s különböző kalandokba bonyolódik.  Maga a történet egyszerre hétköznapi és egyben tiszta költészet, mintha egy szufi tanító műve lenne, ami banális lesz, ha beszélünk róla,  de ha átéljük – megvilágosodhatunk. Egyszerű eszközökkel tükröt tart nekünk és megszólítja az emberséget a szemlélőben.
A történet legtöbb szereplője  a vágyait követi, és elmerül a zavarodottságban. Éppúgy, mint a  tudatunk, amely elindul valamerre aztán elkóborol, a legkisebb történés is eltéríti a céljától. A dervis  tudatos szereplő, a látszat az, hogy átveri a kislányt, valójában segít rajta azzal, hogy több pénzt ad vissza neki, mint amit kicsalt tőle.
Végül a kislány megszerzi az áhított aranyhalat, és észrevezi, hogy pont olyan sovány, mint az otthoniak. Az eladó rávezeti, hogy ha nagyítóüvegen keresztül nézi, akkor kövérnek látszik – vagyis egy trükkel a  nézőpontváltásra tanítja a kislányt.


JÁTÉKFILMEK (VÍGJÁTÉK, KALANDFILM, MESEFILM, SCI-FI)


1. Holdhercegnő (magyar-angol-francia kalandfilm, 99 perc, 2008)Egy Magyarországon, a turai kastélyban forgatott szép mesefilm gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt. A mesék a tudatunkban játszódnak, érdemes így nézni a filmet. Maria, a 13 éves hercegnő és Holdfölde története, ahol két család viszálykodását és főleg egy férfi és egy nő szembenállását jelenítik meg az események. Holdfölde veszélyben van, az idő limitált és úgy tűnik csak Maria mentheti meg Holdföldét és oldhatja fel a két család közti átkot. A végső megoldás az önfeláldozás útján történik meg gyönyörű képsorokkal megjelenítve. Rengeteg rejtett szimbólummal tarkított megható film, többszöri megnézésre is ajánlott.


2. Csokoládé (angol-amerikai romantikus vígjáték , 121 perc, 2000)
Egy kedves, de elgondolkodtató történet arról, hogy a vallási dogmatizmus sokszor mennyire szemben áll a krisztusi szeretet tanításával. Egy fiatal csokoládé-készítő asszony (Vianne) és lányának története, akiket az északi szél egy kis konzervatív francia faluba sodor - éppen nagyböjt idején. A polgármester rossz szemmel nézi az új jövevényeket és tevékenységüket. Bár mindenki tudja, hogy a Bibliában sehol nincs írva, hogy a csokoládé evés bűn lenne, de a polgármester úr tudatában összekapcsolódik mindazzal, ami érzéki, ami szenvedélyes, és legfőképpen, ami tiltott. Vianne, élettel teli lénye többeket is magához vonz a faluból és a "két tábor" között egyre nagyobb a feszültség. Mikor aztán hosszas belső vívódás után maga a polgármester is megesik és megrészegülésig tömi magát csokoládéval a bolt kirakatában, akkor szembesül önmagával. Szívet melengető történet, amelyből a szerelem sem hiányzik. De a legnagyobb tanulság talán az lehet számunkra, hogy mi mennyire vagyunk képesek másokat elfogadni, csak azért mert nem olyanok, mint mi.


3. Nyugati utazás avagy a Majomkirály legendája (többrészes kínai film)
A majomkirály című film története Vu Cseng-en XVI. században íródott regénye alapján készült, mely a kínai hiedelemvilág alapelemeit örökíti meg. A szellemekkel, démonokkal, halhatatlan szentekkel teletűzdelt mitikus világban született meg egy kőtojásból a majomkirály, Szun Vu-kung, aki miután elsajátította a halhatatlanság tudományát, harcba száll Jáde császár trónjáért.
  A majom a tudat vadságát testesíti meg, szeretetre méltó és erős elkötelezettség van benne, de tudata szeleburdi természete időnként ezt elfeledteti vele. Intelligenciája találékony, fürge, mindent próbára tesz, fejjel megy a falnak. Minden ami tekintély, dogma, azt megkérdőjelezi, annak nekimegy és állandóan kalamajkába keveredik. Ha nincs kellő feladata, akkor csapongó, öntörvényű és rettentő nagy károkat okoz. Pont mint a mi tudatunk. 

4. Otthonunk - Nosso Lar (brazil film)
Mélyen elgondolkodtató fim. Ez a rendkívül összetett alkotás azt mutatja be, mi vár ránk a halál után, honnan jövünk, hová megyünk. Ez a film egy könyv alapján készült, amit egy brazil médium, Chio Xavier írt. A könyvet az a lélek diktálta le neki, - Dr Andre Luis - akiről a könyv és a film szól. Dr. Andre Luis orvos volt Rio de Janeiróban, halála után a pokolban ébredt, ahol rengeteget szenvedett. Megtapasztalta a legszörnyűbb kínokat, és a kitaszítottságot. Végső menedékként imádkozott. Addig imádkozott és könyörgött megbocsátásért, míg eljöttek érte és felvitték a Mennybe, amit Otthonunknak neveznek. Onnantól kezdve gyógyulás és tanulás tölti be Andre napjait. Rengeteg kérdésére fokozatosan kapja meg a válaszokat. Otthonunkban mindennek értelme és célja van, és ez a cél, hogy mindenki, Andre is, megtalálja odafenn a helyét, és érdemeket gyűjtsön. Andre rövid idő alatt hihetetlen fejlődést ér el, és lehetőséget kap családja meglátogatására, és később médiumi kapcsolat kialakítására. A film - ahogy eredeti címe Asztrál Világ - azt sugallja, hogy a Föld körül létezik egy számunkra láthatatlan világ, az Asztrál Világ vagyis az Otthonunk. Onnan inkarnálódunk a Földre hosszú tanulási időszak után, hogy a lelkünk egy újabb leckét tanulhasson, fejlődhessen, hogy magasabb szintet érjen el, hogy segítségére legyen egy másik léleknek. Akit bővebben érdekel a téma, annak ajánlom Szabó Judit A szférák című könyvét.


5. És az élet megy tovább (brazil film)
Ez a film Chico Xavier médium író könyve alapján készült, amit Dr. Andre Luis szelleme diktált neki. Azonos betegség sodor egymás mellé egy fiatal lányt és egy idősödő férfit. Súlyos betegségük csak rövid ismeretséget enged számukra. Mindketten meghalnak, és közel azonos időben ébrednek a fenti világban, az asztrál sík magasabb dimenziójában, a Mennyországban. Beszámolnak életük eseményeiről, buktatóiról, kudarcairól, jó és szégyenletes tetteikről. Egymást segítve, támogatva tanulnak és fejlődnek ebben a világban, és barátságuk elmélyül. Lehetőséget kapnak, hogy látogatást tegyenek az alsó asztrál síkon, a pokolban. Ezt a világot, az ott lakók zavaros tudata hozta létre, tartja fenn, és tartja őket fogva amíg tudatuk változni nem kezd. Itt talál rá a fiatal lány egykori szerelmére, és felviheti magával a Mennybe, hogy segítsen neki meggyógyulni. Visszamehetnek a Földre is, hogy meglátogassák családjukat. A látogatás során kiderül, hogy családjaikat hosszú idő óta szoros szálak kötik össze, sok fájdalmat és szenvedést okozva egymásnak. Az újraszületés ad lehetőséget a családi konfliktusok megoldására, a közös karma feloldására.
  A film segít megérteni a családi, rokoni, baráti kapcsolatainkat. Megmutatja, hogyan működik az életünk és kapcsolataink az ok-okozat törvénye szerint. Rávilágít azokra a cselekedeteinkre, amik a barátból ellenséget csinálnak, megmutatja, hogy tetteink hogyan fejtik ki hatásukat a környezetünkre, és az eredmény hogyan tér vissza hozzánk.

6. Mátrix (amerikai sci-fi, 144 perc, 1999)
Morpheus, akinek neve az álmok istenére utal, megkérdőjelezi, hogy amit Neo lát, az a valóság-e. Döntés elé állítja, akarja-e látni a valóságot vagy nem, a piros vagy a kék pirulát választja. Neo a valóságot választja, ami legrémesebb álmait is felülmúlja. Látja, amint az emberek üvegkoporsókban álmodnak és energiaforrásul szolgálnak a gépek világának. Megtanul küzdeni a virtuális valóságban a gépi világ ügynökei ellen, végül Trinity szerelme ráébreszti a végső valóságra. Ez a szeretet adta a végső lökést, a megvilágosodásához.
  A valóság nem az, aminek hisszük. Ha hiszünk az ügynökök álvalóságában, akkor azok elpusztítanak. A karmánk írja a Mátrixot, azért, mert hiszünk benne. Pedig a Mátrix maga a tudatunk, amely írja a valóságunkat. Először megyünk, ahova visz, virtuális valóságban élünk, később az eszünkkel tudjuk, hogy ez nem igaz, de még a rabjai vagyunk, küzdünk ellene.
  Végül látjuk a Mátrix természetét. Ha nem hiszünk a Mátrixban, akkor megállíthatjuk a golyókat. Ha álmunkban tudjuk, hogy álmodunk, akkor nem készít ki minket az álom, hiszen nincs mitől félnünk. Akkor már nem kell harcolnunk az ügynökökkel, mivel nincsenek ügynökök. Rájövünk, hogy nem valóságosak. 


7. Felhőatlasz (amerikai-német fantasztikus film, 164 perc, 2012)
Hat történet bontakozik ki 1849 és 2321 között, a rabszolgaság elleni szenvedélyes felszólalástól, az apokalipszis után törzsi szintre süllyedt emberiség újrakezdéséig. Az emberi életek és tettek kihatással vannak egymásra. Rajtuk keresztül kapcsolódik össze múlt, jelen és jövő, végső soron minden mindennel összefügg. A lelkek téren és időn keresztül vándorolnak. A film az ember legrosszabb énjét mutatja meg, a kapzsiság, az önteltség, az önzés, a butaság miatt elkövetett irgalmatlan cselekedetek minden fajtáját felsorakoztatja, jelentős pirotechnika kíséretében. Csak egy maroknyi ember próbál változtatni ezen az állapoton egy klón segítségével. A klón egy fiatal lány, aki mentes az emberi hibáktól, és ezért tud rálátni a valóságra. Arra ami igazán van. 
Ő fogalmazza meg a film mondanivalóját: "Az életünk nem csupán a miénk. Az anyaméhtől a sírig kötődünk másokhoz a múltban és a jelenben, és minden bűntettel vagy kedves gesztussal a jövőnkhöz járulunk hozzá."
Csak bízni lehet benne, hogy lesznek akik megértik az üzenetét, és megpróbálnak úgy élni, hogy egy jobb és szebb jövőt építsenek.
A film 16 éven aluliaknak és gyengébb idegzetűeknek NEM ajánlott!!

8. Életrevalók (francia vígjáték, 107 perc, 2011)
A film valóságos történeten alapul.  Philippe, egy elviselhetetlen,  gazdag francia arisztokrata, lakosztályába állandó ápolót keres maga mellé, ugyanis egy baleset következtében nyaktól lefelé megbénult és Drisst, egy link afrikai fiatalembert vesz fel.
Külön-külön mindkettő egy csődtömeg, teljesen lehetetlen élethelyzetben vannak, beleragadva nyomorúságos, zárt világukba. Teljesen valószerűtlenül, találkozásuk igazi nagy „szerelemmé”, értékes szellemi kapcsolattá fejlődik, ami mindkettejükből a legjobbat hozza ki. Valami titokzatos erő működik köztük, ilyen egy igazi nagy találkozás. Nem a szokványos sablon szerint kezelik egymást, hanem teljesen megnyílnak egymás felé. Kizökkentik egymást régi szerepeikből ezzel változást hoznak létre. Megismerik egymás kulturális és emberi hátterét és megtanulják őszintén szeretni és tisztelni egymást és értékelni saját magukat is. Vicces és izgalmas kalandok sora adódik különbözőségeikből, és mindkettejük élete pozitív fordultot vesz, most már egymás nélkül.  Bármennyire valószerűtlennek tűnik, mégis valóságosan megtörtént.

9. Megváltó szex (mexikói-spanyol film, 107 perc, 1999) Dolorest, a középkorú háziasszonyt szentként tisztelik az unalmas kisvárosban. Férje pontosan ezért hagyja el: elege lesz belőle, hogy felesége mindenkivel nagylelkűen viselkedik. Ahhoz, hogy Dolores visszaszerezze férjét, rosszá kell válnia, így hát elhatározza: bűnt követ el. Lefekszik egy kedvét vesztett férfivel, aki egyszeriben visszanyeri boldogságát. Hamarosan a városka összes boldogtalan férfija sorban áll, hogy ők is részesülhessenek Dolores áldásaiból. A "segélyben" részesített férfiak jobban kezdenek bánni feleségeikkel, és a lakók életébe lassan visszatér a boldogság. Az eredeti cím: szex együttérzésből. Dolores, bár keresztényi értelemben bűnt követett el, szándékainak tisztasága miatt összes cselekedete jó gyümölcsöt hozott. Rengeteg emberen segített még a bűnei révén is. Megtapasztalta a féltékenységet és túltette magát azon is, s visszakapta a férjét. A kereszténységben az érzelmek bűnnek számítanak, a buddhizmusban nem, csak a belőlük fakadt ártalmas cselekedet bűn. A jó szándékkal elkövetett látszólag rossz cselekedet nem bűn a buddhizmus szerint. A bódhiszattva biztos a szándékaiban, a belső útjában, nincs szüksége magyarázni a motivációját. Mivel soha nem láthatjuk tisztán senki motivációját sem, nem ítélkezhetünk senki felett. Szeretetről, jószándékról szól a film, szórakoztató és tanulságos.

10. Amarcord
(olasz-francia vígjáték, 127 perc, 1973) Fellini önéletrajzi ihletésű filmje, melyben határtalan szeretettel, humorral és bájjal ábrázolja gyermekkora közösségi emlékeit. A kisváros utcáin zajló életet, ahol mindenki megfordul, aki él és mozog. Évszakok jönnek és mennek. Ott van a városka szexbombája, akiről minden férfi álmodik, az ügyvéd, az utcalány, a gigantikus mellű trafikosnő, a fagylaltos, a fasiszta pártvezér, mindenféle hóbortos emberek. Mindent átsző az élő közösségben egymás iránti elfogadás, ahogy a bolond családtagról is beszélnek: néha normális, néha bolond – ugyanúgy, mint mi. Fellini sokat foglalkozik filmjeiben az elidegenedéssel, a szeretettel, emberséggel, az illúzió megközelítésével és azzal, hogy mennyire a tudattal teremtünk. Ugyanaz a hóesés a gyereknek öröm, másnak bosszúság, a nézőpontunktól függ, hogyan teremtjük a szenvedést. Itt nem embereket, hanem isteneket láthatunk. Annyira emberek, hogy az már emberfeletti, az apró hülyeségeikkel, piti ostobaságaikkal együtt is megjelenítenek olyant, ami messze meghaladja őket. Nincsenek látványos dolgok. Az emberek általában árnyékok, zombik,nem a saját életüket élik. Itt nem ilyen embereket látunk, hanem egy mitologikus filmet, olyant, mint mikor Zeusz elrabolja Európét. Lehet az életünk egy remekmű vagy egy silány utánzat. Fellini eljut odáig, mint Shakespeare, hogy „színház az egész világ”, de nem mindegy, hogyan játszunk. Lehet a színház, vagyis az életünk egy remekmű vagy egy iszonyatosan silány utánzat is. Ez is illúzió, de nem silány, hanem tele van emberséggel, szeretettel.

11. Csúfak és gonoszok olasz (olasz filmdráma, 115 perc, 1976) Giacinto Mazzatella és népes családja egy római külváros barakkjában tengeti életét. A fiatalabb nemzedék az utcán próbál valami pénzmagra szert tenni - ki így, ki úgy. Giacinto viszont egy munkahelyi baleset miatt némi kártérítéshez jutott, így valóságos milliomosnak számít. Az csak természetes, hogy még éjszaka is puskával őrzi a vagyonát, nehogy a kedves rokonok közt lába keljen. Scola mélyen belelát a kicsinyes aljasság és teátrális érzelmesség e számunkra is oly közelről ismerős világába. A szereplők az állati szint ösztöneit élik ki, az evés, ivás, ürítés, szex szintjén. Össze-vissza szexelnek, családon belül, egymás rokonaival, a kisányok már gyermekkorban teherbe esnek. A család rendkívül szegényes, mocskos, zsúfolt körülmények között élnek. A gyermekeket napközben egy nagyobb ketrecbe zárják, ott alapozódott meg a jövőjük. Az egész film az öreg pénze körül forog, különféle variációkban, A pénz és a hatalom a legfőbb érték, totális értékvesztett állapotot mutat be, az értékek teljes hiánya látható. Az állatok szintje alatti élet ez, a materializmus neorealista bemutatása. Semmiféle ideológiai üzenete nincs, nem sematikusan, hanem árnyalt, emberi módon vannak ábrázolva a figurák. Ezért van egy emberi bája, megérintve érezzük magunkat, felkelti az együttérzésünket.

12. Levelek a túlvilágról (brazil film)
A film eredeti címe Chicó Xavier Anyái, mert az anyák történetein keresztül mutatja be Chicó Xavier mindennapjait. Chicó Xavier különleges tehetségű író médium, aki átveszi az üzeneteket a halottaktól, és papírra veti őket. Így segíti megnyugváshoz, vigaszhoz az embereket, akik elvesztették szeretteiket. A legnagyobb segítséget az anyák kapják, mert ők élik át a legszörnyűbb fájdalmat gyermekük halálakor.    
A filmben két anyát ismerünk meg, akiknek meghalt a gyermekük, és nem tudnak belenyugodni a történtekbe. A harmadik anya egy fiatal lány, aki terhes, de nem akarja a gyermeket, ő a gyermek apját veszítette el. Mindhárman eljutnak Chicó Xavierhez, hogy üzenetet kapjanak odaátról
A történetek gondolkodásra késztetnek:
Megakadályozható - e a tragédia? Ki a felelős a történtekért? Meg tudunk-e bocsátani annak, aki látszólag ártott nekünk? Mi a fontosabb, a család vagy a munka? 
Chicó Xavier levelei megnyugtatják az elkeseredett embereket, hogy szeretteik jól vannak, boldogok odaát és nincsenek egyedül. A film azt közvetíti, hogy van élet a halál után. De fontos üzenete az is, hogy értékeljük azt az időt, amit szeretteinkkel töltünk, tegyük tartalmassá és emlékezetessé, és főleg éreztessük velük a szeretetünket. Mert nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap.

13. Fogadom (amerikai romantikus dráma, 104 perc, 2012)
A film forgatókönyve igaz történet alap íródott könyvből készült.
A főszereplők, Leó és Paige fiatal házasok, nagyon szeretik egymást és boldogan élnek. Házasságkötésükkor csodálatos fogadalmat tettek mindketten egymásnak.
Olyan szerelem az övék, amire titkon mindenki vágyik.
Mindent megváltoztat egy autóbaleset, amelyben mindketten megsérülnek. Paige koponyasérülést is szenved, ezért a gyógyulása érdekében kómában tartják. Amikor felébresztik kiderül, hogy amnéziás lett. Az elmúlt öt év teljesen kiesett az emlékezetéből. Nem ismeri fel a férjét, nem érti, hogy miért változott meg a kinézete, miért nincs meg a jogi diplomája, és miért szakította meg a kapcsolatot a szüleivel. 
Leó mindent megtesz, hogy emlékeztesse Paiget közös életükre és a szerelmükre. De Paige teljesen elveszítette az öt év alatt felépített személyiségét, és olyanná vált, amilyen öt évvel ezelőtt volt. Visszaköltözik a szüleihez, és folytatja az öt évvel ezelőtti életét. Úgy tűnik Leó minden próbálkozása hiábavaló, le kell mondania szeretett feleségéről. Ha egy trauma után az ember visszatér a régi környezetébe, a régi energiák közé, az események más értelmet nyernek? Vagy ugyan azokat az érzéseket, történéseket váltják ki mint egykor? Visszatér-e Paige emlékezete, és beleszeret-e újra a férjébe? Erről szól a film.
Élete során mindenki tesz fogadalmakat, amelyeket több - kevesebb sikerrel tart be. Mennyire vesszük komolyan fogadalmainkat? Ez attól függ, hogy mennyire vesszük komolyan önmagunkat.   

14. Momo (olasz-német, fantasy-vígjáték, 101 perc)
Momo, a kis csavargólány a nagyváros szélén él egy amfiteátrumban. Megvannak ott a maga barátai, tökéletesen elégedett idilli életével. Az Időtakarékpénztár urai azonban véget vetnek ennek az idillnek. Ezek ráveszik az embereket, hogy takarékoskodjanak idejükkel, tegyék be a megtakarítottat az Időtakarékpénztárba. Természetesen csak ők nyernek a dolgon, az emberek élete szürkévé és hideggé változik.
Nem emlékeztet-e ez a mai világunkra? Gondoljuk át, mennyire vagyunk tudatosak abban, hogy életidőnket mire fordítjuk? Sokszor önként adjuk át időnket haszontalan elfoglaltságoknak vagy épp a szakadatlan munkavégzésnek, amivel csupán életünket tartjuk fenn. A fogyasztói társadalom folyamatosan vágyakat ébreszt bennünk az egyre több fogyasztásra, s közben tönkremegyünk ezek kielégítése során, lásd bankkölcsönök. Ha belegondolunk, a kapitalista társadalom normái szerint minden értéktelen, ami nem termel profitot, még a magánéletet is átszövi a profit-orientált „kapcsolatépítés”.
A gyermeki, önfeledt játékot, életörömet adó emberi kapcsolataink elértéktelenednek, nincs időnk rá, az időtakarékpénztár urai ezt felesleges időnek tartják. Szívünk így lassan kihűl, az elidegenedettség érzése megfagyasztja, életünk értelmét nem ismerjük fel. Az Időtakarékpénztár urai alapvetően a tudatunkban vannak és ennek kivetüléseként a külvilágban is megteremtettük őket, tudatunk e haszontalan erői ellenünk törnek, s mi hatalmazzuk fel őket erre.


SHAKESPEARE-FILMEK

1. Rómeó és Júlia
(olasz-angol romantikus dráma, 138 perc, 1968)
A belső ösvény gyakorlói számára Shakespeare minden darabja a tudat természetét feltáró tanítás. A dráma a tudatban játszódik, a szereplők a tudatban működő erőket jelenítik meg. A Rómeó és Júlia először is azt mondja el, hogy hogyan teremti a zavaros tudat a szenvedést. A két szemben álló család a világnak az „én és nem-én”, „én és más” kettősségére való megosztását mutatja. Ez a megosztás a zavaros tudat, az „ego” alapvető csalárd trükkje, és minden szenvedés ebből fakad. E megosztottság az érzelmek csillapíthatatlan viharát kelti, még a legőszintébb próbálkozások ellenére is. Csak a tiszta szeretet képes ezen felülemelkedni, és a kettősség gyilkos korlátait feloldani.
  A történet másik vonulata pedig a "mindent elsöprő szerelem" története. Ez az egész mű egy óda, egy himnusz a szerelem mindent átható erejéről. Arról az erőről, ami átvág konvenciókat, családi kötelékeket, nevet, formát, fogalmi tudatot és még a halálba is követi a másikat. Ha úgy vesszük, hogy a fiatal szerelmesek halálával vége a történetnek, akkor tényleg tragédiáról beszélünk, azonban, ha nem, akkor viszont üdvtörténettel állunk szemben. 

2. A velencei kalmár
(amerikai-olasz-luxemburgi-angol filmdráma, 138 perc, 2004)
A XVI. századi Velencében játszódik a film. A díszletek, a ruhák, a mozgalmas jelenetek látványosan mutatják be a kor mindennapjait, a városban élő keresztények és zsidók viszonyát, a vallási megkülönböztetést, kirekesztést, a megalázás általános gyakorlatát némán tűrő zsidó uzsorást.  Hitelesen mutatja be a film a nagyképűség, az önzés, a kapzsiság, a harag, a gyűlölet vezérelte emberek gondolatait és tetteit.
A cselekmény több szálon fut, ezek mindig találkoznak egy ponton, hogy tovább vigyék a történetet, kölcsönösen hatnak egymásra és kerek egésszé formálják a filmet.
A velencei kalmár jólétben él, hajói a tengereken jó haszonnal ígérő árukat szállítanak, ám készpénze elég kevés. Ifjú barátja gazdag hozományt ígérő házasságra készül, de az utazáshoz nincs pénze, ezért a kalmártól kér segítséget. Mivel a kalmárnak sincs készpénze, kénytelenek a megvetett zsidó uzsorástól kölcsönt felvenni.  Az uzsorás az elszenvedett megaláztatások, lánya szökése és vagyona nagy részének elvesztése miatt bosszúból, különösen súlyos feltételeket szab. A kalmár vállalja a fizetési feltételeket, mert bízik hajói sikeres megérkezésében.
Láthatjuk, hogyan sodródik a meggondolatlan kalmár életveszélyes helyzetbe, amiből sem a könyörület, sem a jog, sem a legbölcsebb férfiak nem tudják kimenteni.
Egy kívülálló, egy fiatal éles eszű, bölcs nő hoz megoldást. Ő rendelkezik a megvilágosult bölcsességgel, ami képessé teszi, hogy  felülemelkedjen az eseményeken, és ezért tudja más nézőpontból láttatni a helyzetet. Így képes megfordítani az eseményeket, hogy végül jól végződjön a történet.  
A velencei kalmár című filmben és az Okos Kata című magyar népmesében egyaránt a női bölcsesség nyilvánul meg. Mindkét történetben csak a nők képesek arra, hogy nézőpontot váltva kiemelkedjenek a duális szemléletből és új nézőpontot kialakítva megoldják a problémákat. A buddhizmusban a bölcsesség Buddha női aspektusa, nem véletlenül. 
A velencei kalmár nagyon jó és szép film, a főszereplők játéka egészen kiváló.


3. V. Henrik (angol filmdráma, 132 perc, 1989)
A film Shakespeare királydrámáinak egyike. Ebben rajzolta meg az eszményi király alakját, akiben az erély, a méltányosság, a büszkeség és hősiesség egyesül a lelki nemességgel, a közvetlen emberséggel, és a jó humorral.
A történet röviden:
A fiatal király V. Henrik tapasztalatlan még az ország irányításában, ezért tudják rávenni a trónja körül lebzselő és csak a saját hasznukat leső nemesek és főpapok, hogy területszerző háborút indítson a frankok ellen.
A korábban gondtalanul élő és az ország dolgaival nem törődő ifjú a háború során megmutatja, hogy nem irányítható bábú, akinek eddig hitték, hanem igazi vezér, bölcs király. Henrik lelkesedésével, önfeláldozásával és lelkesítő beszédeivel példát mutat harcosainak, és emberfeletti küzdelemben legyőzik a túlerőben levő frank sereget. A győzelemmel Henrik megszerzi a frank koronát, és elnyeri a frank királylány kezét. Mozgalmas és látványos csatajelenetek teszik izgalmassá a filmet. 
A dharma szemüvegén keresztül nézve azonban van a filmnek egy másik aspektusa. A hadjárat a gyakorlás útja. Ennek során Henrikben felülemelkedik a zavaros tudaton a tiszta tudat, és ez irányítja az életét, a tetteit, és segíti a győzelemhez.
A 2014.05.17-én elhangzott beszélgetést ajánljuk mindenki figyelmébe. (Honlapunkon -www.buddha-tar.hu a Letölthető tanítások között megtalálható.) A film olyan aspektusaira hívja fel a figyelmet, amit csak a dharma szemüvegén át lehet látni, és minden szangha tag véleménye egy kis szeletet tesz hozzá ehhez a nézőpont váltáshoz. 


4. Hamlet (angol-amerikai filmdráma, 150 perc, 1996)
Ez a dráma Shakespeare egyik legismertebb műve. Az európai kultúra alapművei közé tartozik, óriási irodalma és rengeteg feldolgozása van, amelyek különböző nézőpontokat tükröznek.
Honlapunkon (www.buddha-tar.hu) a letölthető tanítások között (2011.11.27 és 2015.10.17.) meghallgatható a történet buddhista szellemű értelmezése.
Mint minden Shakespeare mű, ez is az emberi tudat természetéről szól. A dráma bennünk játszódik, a történet főszereplői a mi tudatunk megjelenítői. A megölt király a tudat igaz természetét, a trónbitorló az alapvető nemtudást, Hamlet a tudat bonyolító aktív aspektusát jelképezi.
A darab egy mitikus történet, ami arról szól, hogy a saját tudatunkban lévő sárkányt – az alapvető nemtudást  kell megölni. Az emberi élet nagy próbatétele, hogy képesek vagyunk-e rá, vagy kibúvókat keresünk, megtesszük vagy csak beszélünk róla.


5. Makrancos hölgy (olasz-amerikai vígjáték, 122 perc, 1967) (Eredeti cím: Taming the Shrew   A vadóc megszelídítése)
Shakespere vígjáték, a történet két öntörvényű, de szeretetre éhes ember nagy találkozása, és fájdalmas egymáshoz csiszolódása.
A filmből árad a reneszánsz kor határtalan, minden gátlás nélküli életszeretete, szellemisége. Szerepel sok úr és szolga, akik leleményes, nagyszájú emberek, vidámak és csak úgy repkednek közöttük a gyors csattanós válaszok. 
 
  
Egy utcán alvó részeget egy vidám úri társaság bevisz az úr selyemágyába, és ébredés után elhiteti vele, hogy ő a ház ura. Ezt ő nehezen bár, de végül elhiszi. Ezután színészeket hívnak, akik eljátsszák Kata és Petruchio történetét. A kerettörténetet arra figyelmeztet, hogy a következő történet a látszatvalóságban játszódik, és csak az önmaga természetével tisztában nem lévő néző (mint itt a rászedett részeg) hiszi el.
Itt kezdődik a film, ezt a kerettörténetet a film nem mutatja, csak az eredeti darabban szerepel.
A történet röviden:
Baptistának, egy gazdag páduai úrnak a nagyobbik lánya Kata. Fiatal, szép, eszes, indulatos és csípős nyelvű nő, aki minden kérőt elüldöz magától. A húga, Bianca kedves és szerény, több kérője is van, de nem mehet férjhez a nővére előtt.
Ekkor jelentkezik Petruchio, aki elhatározza, hogy a busás hozományért feleségül veszi Katát, és kezesbárányt farag belőle. Kíméletlen és kegyetlen módszereket alkalmaz terve megvalósításához. Kata átalakul és behódol férjének. Húga esküvőjén ennek látványos, ám alig hihető bizonyítékát adja, férje legnagyobb megelégedésére, és a vendégsereg ámulatára.
A történet csattanója, hogy Kata és Petruchio csatározásaik során egymásba szerettek és a film végén a férj fut a felesége után, mert a Valóságban ez, úgy tűnik, mindig így van.
 Shakespearenek ez a darabja is az elméről szóló tanítás. Három szinten értelmezhető.
A külső szinten az a tanulság, hogy csak a kerettörténetben szereplő balga hiszi el, hogy egy nőt egy férfi valaha is megszelídíthet.
A belső szinten az egész bennünk játszódik. Kata 
  a nő   a mibennünk szunnyadó bölcsesség, és Petruchio   a férfi   a bennünk lévő, ügyes módszereket alkalmazó együttérző szeretet, s egyben a belső mester. 
A történet bemutatja, hogy a mester hogyan képezi erőteljes módszerekkel a tanítványt. Hogyan segíti neki levetkezni az ego minden görcsét, hogy végül felszabadult emberré váljon, aki kész az összes lény önzetlen és szeretetteljes szolgálatára. Eredmény: amint a nő megszabadul az ego kötelékeiből, és megnyilvánulnak természet adta adottságai, olyan bölcsességet nyilvánít meg, amely meghalad minden korlátot.
A végső szinten az egész szelídítés történet hiteltelen 
 bár szórakoztató  , mert eleve buddhák vagyunk.


6. Vízkereszt, vagy amit akartok (angol-ír-amerikai vígjáték, 134 perc, 1996)
(Eredeti cím: The Twelfth Night)
A shakaspeare-i komédiák sorában az utolsó felszabadult, vidám darab. Shakespeare ebben a darabban is a spirituális mesélő hagyományt követi. Az összes szereplő mi vagyunk, a történet bennünk játszódik, és a mese a megvilágosult Mesterek példabeszéde. Gondoljuk át, fejlődjünk, épüljünk általa.
A történet kezdetén egy szétválaszthatatlan ikerpár hajótörésben elszakad egymástól, és a fiú és a lány külön-külön eljut Illíriába. Ott, az illúziók országában, mindenki bolond (Innen a darab címe, ugyanis a Vízkereszt napja a régi Angliában a bolondok napja volt). Mindenki elvarázsolt a saját illúziói által. Minden más mint ami, mindenki más mint aki, mindenki a saját gondolatait, vágyait vetíti ki másokra és a helyzetekre, és fogalmuk sincs a valóságról.
A darabban a szerelem, a bolondozás és a kegyetlen tréfa szálai szövődnek egybe, bonyolult és kusza helyzeteket teremtve. Megoldást csak a tengerről érkező ikrek újratalálkozása hoz, ők nyitják fel az emberek szemét, hogy felismerjék igazi önmagukat, és megtalálják a helyes utat, hogy jól végződjön a történet.
A történet belső értelmezése: A kezdettől szétválaszthatatlan ikerpár a mi tudatunk természetében rejlő bölcsesség 
 a nő   és együttérző szeretet   a férfi   eredendő egységét jeleníti meg. A kettő elszakadása egymástól meghozza a lét kettészakadását, az én és a más megjelenését, amely a zavarok, téveszmék és a belőlük fakadó szenvedések kavalkádját   az illúziók világát  okozza. Megoldást az ikerlány egyedüli próbálkozásai nem hoznak, hiába a tisztánlátása és jóakarata. Csak amikor újratalálkozik fivérével  s a bölcsesség újra elválaszthatatlan lesz az együttérző szeretettől , oldódik meg minden, egycsapásra, szinte magától.

KUROSAWA-FILMEK


1. A félkegyelmű (japán filmdráma, 165 perc, 1951)
Dosztojevszkij regényének változata, amely megőrizte a regény alaptörténetét, de a japán társadalom kontextusába helyezte. Kameda, a japán Félkegyelmű, szerelmes lesz egy fénykép láttán Taekóba, a prostituáltba, de kapcsolatuk kudarcra ítélt. Később Kameda együttérzésből egy másik lány párja lesz, barátja  pedig Taekót szereti,  de később féltékenységből megöli, “hogy örökre az övé lehessen”.  A történet tragikus véget ér, őrület és halál a sorsuk.
A szerelmi sokszög a mindent átható  emberi szenvedés megrázó látlelete: milyen iszonyú rombolást okoz az emberi elmében és kapcsolatokban a harag,  a sóvárgás vagy az irigység, féltékenység, ha elhatalmasodik rajta, s a vágyott boldogság helyett életük szükségszerűen tragédiába torkollik.  
Sokszor azt tekintik őrültnek, aki  a szíve szavát követi, nem a hétköznapi logikát és Kameda a szívével látott mindenkit, senki felett nem ítélkezett. Akit Félkegyelműnek hívnak, valójában egy mindenkivel együttérezni képes, tiszta, önzetlen, érzékeny lény, egy igazi jó ember, vagyis bódhiszattva.

2. A hét szamuráj (japán eastern, 160 perc, 1954) A banditák kényükre-kedvükre fosztogatják a védtelen falusi lakosokat. Ezt megelégelve a parasztok kevéske vagyonukért, napi betevő falatért, rizsért gazdátlan szamurájokat, roninokat bérelnek fel falujuk védelmére. Mint a Kurosawa mindegyik filmje, ez is bódhiszattvákról szól, különféle bódhiszattvákról, az emberi természetben jelenlevő nemes tulajdonságokról. A falusiak a szamszara forgatagában, örökös aggodalmak és félelmek közt élnek, önzőek, könyörtelenek és a megmaradásért küzdenek. A rablócsapat jelképezi Mara-t, a gonoszt, aki uralkodni akar a zavaros tudaton, akit pedig a parasztok képviselnek. A szamurájok, a bódhiszattva ideált testesítik meg, nem gondolkodnak nyerésben és vesztésben, kiegyensúlyozottak, szenvedélymentesek. A falusiak nem is igazán látják a szamurájok szellemi nagyságát. Magunkra ismerhetünk a szereplők tulajdonságait látva, ha a tudatunk tükreként nézzük a filmet. A lényeg, hogy nem tudjuk igazán, ki az igazi bódhiszattva, tehát ne ítélkezzünk. A falusiak közt is volt bódhiszattva. Sem a születése, sem a fegyelmezettsége, képzettsége nem volt megfelelő, mindenki szemében bolond volt, de mégis oroszlánszívű. Óriási motivációja és együttérzése révén ő is bódhiszattvává vált. Igazából senki sem tudja megmondani, ki az igazi buddha. Ezért ha mindenkit buddhánk tekintünk és tudunk tőle tanulni, akkor buddhával találkoztunk. 3. Álmok (amerikai-japán filmdráma, 115 perc, 1990)
A film egy íven haladó, több különálló álomból épül fel, amely bemutatja az ember elszakadását, elidegenedését a természet szentségétől és ennek következményeit. A régi kultúrákban a természet erőit szentként tisztelték és ennek hagyományait őrizték. Engedélyt kértek tőle, felajánlásokat mutattak be, ha például ki akartak vágni egy fát vagy elejtettek egy állatot. Tudatában voltak annak, hogy részei vagyunk a természetnek, a növények és állatok szellemei még létező valóság volt számukra, és kommunikálni tudtak velük és áthagyományozták ennek módját, szertartásait. A mai ember uralni akarja a természetet, elfeledvén ezt a kapcsolatot, elidegenedett a természettől és saját magától is. Ez vezetett az utolsó részekben bemutatott atomkatasztrófához, aminek eredményeképp a föld egy pokolbéli tájhoz hasonlít, ördögi természetű emberekkel és mérhetetlen szenvedéssel. Katarzisszerű feloldás és útmutatás található az utolsó jelenetben: élj úgy, a természettel összhangban, hogy amikor meghalsz, a hála érzése tölthessen el. A temetés is egy táncos, vidám, hálaadó szertartássá válik az egészségben, boldogságban eltöltött évekért. A temetési szertartás látható az alábbi videóban és alatta az utolsó filmjelenet szövege: https://www.youtube.com/watch?v=QCK7hrteeG4 4. A véres trón (japán történelmi dráma, 110 perc, 1957)
A Macbeth japán átültetése, fantasztikus koreográfiával, táncjátékszerűen. A japán Noh színház szellemében a színészek mimikája olyan, mintha maszkot viselnének, lenyűgöző játékuk érzelmeket felkavaró. Pókhálóvár a szamszára szimbolikus ábrázolása, ezért a történetben nincs happy end, csapda, amibe beleragadnak a szereplők. Benn ülünk a pókhálóvár közepén, azt hisszük, mi vagyunk az ura, kezünkben tartjuk életünk történetét, de közben nekünk szőtték a csapdát, a szamszára rabul ejt. A jövendőmondó boszorkány szőtte a pók fonalát a történet szereplőinek. A feleség egy lepke lárvája volt, aki szintén beleragadt a pókhálóban, miközben azt hitte, hogy ő irányítja a történetet. A film az elme természetét leíró történetek közé tartozik, Főszereplője a köd, az elménkben lévő ködöt ábrázolja, az elménket uraló zavaros érzelmek, a nemtudás alkotta ködöt. Aztán felbukkan a ködből a történet. A keleti képzőművészethez hasonlóan az ürességben megjelenő teret ábrázolja, a tárgyak csak azért jelennek meg, hogy kihangsúlyozzák a hátterükben levő ürességet. Kurosawa ugyanezt ábrázolja filmben.